Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-24 / 170. szám

1995. június 24., szombat VÁROSAINK Dunántúli Napló 11 Program a levegőtisztaságért Nyárváró N éhány eve, amikor leesett az első, pár centimétemyi hó, a rádióból csak úgy áradt a panasz: csúsznak a járdák, a buszok nem tudnak fölmenni a Mecsekre, áll a téli bál. De arról nem szólt a fáma, hogy hosszú várakozás után meg­pihentek az idegek, hogy ösz- szehúzott kabátunk alatt kitár­tuk magunkat az időnek. Hogyan kerül ide a tél? Ta­lán úgy, hogy az akkori, év­szakváltó bizsergést érzem most, így június végén. Bár már hónapokkal előre tudtam, hogy a szomorkás esők után az idén is füstöl majd ezekben a hetekben nappal az aszfalt, hogy a legtöbb lakás mélyén pihentető éjszakai álom he­lyett majdhogynem pőrén, tikkadtan kapkodunk levegő után. Tudtam, hogy „kőrenge- teg-lakóként” másnál jobban megszenvedjük a nyarr letet. Valami mégis arra kényszerít, hogy kívánjam az utólag újra és újra elátkozott, néha már keserűen forró napokat. így lehetnek ezzel a remélt melegtől lüktető kövek is. Bronzszínűre lesült lábakról, lenge ruhákról, pilledt ember­seregről álmodnak. Várják azt, amikor ők is levethetik öl­tözéküket, megmutatni a sok­sok emberöltő alatt kedves várossá formált ezerarcú mi­voltukat, az anyag bölcs bele­törődésével nyugtázva, hogy a magunk képére próbáltuk igazítani őket. A százszínű napernyők ár­nyékában széklábak karcolják a járdát, a tetők kíváncsian buknak alá. Találkozik a „lent” és a „fent”, lassan egy­ségbe olvaszt össze mindent a nyár. Balogh Z. Városrendezési javaslatok Kölcsön lakókocsi a Tubesen Újabb támogatást kapott a Me­csek Egyesület a Tubes Kilátó építéséhez. A Közraktározási Rt.-tői kapott konténert ugyan nem tudták felszállítani a Tu- besre, mert a MÁV konténer pályaudvarának speciális jár­műve nem tudott volna a tetőn megfordulni, de segítségükre sietett a Mélyépítő és Szolgál­tató Kft: egy lakókocsit vitt fel a Tubesre. Ä kft. és az egyesü­let megállapodásának értelmé­ben a kft. egy évig kölcsönbe adja ezt a lakókocsit. Ugyan­csak segítséget ajánlott egy magát megnevezni nem akaró kőműves kisiparos, azt vál­lalva, hogy bedolgozza a betont az alapba. Házi betegápolás „A házi betegápolás időszerű kérdései” címmel szakmai be­mutatkozást szervez a pécsi Nővérszolgálat, neves hazai szakemberek részvételével. A június 29-én kezdődő két napos rendezvény helye a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola épülete (Mátyás király u. 15. sz.) A tanácskozáson többek között szó lesz az intézeti reha­bilitáció és az otthoni ápolás kapcsolatáról, a személyre sza­bott gondozás előnyeiről, a be­teg és család közötti viszonyról. Foglalkoznak a háziápolás rendszere és a kórházak, illetve a családorvosok közötti együttműködés lehetőségeivel, illetve a továbblépés, valamint a különböző egészségügyi terü­leteken dolgozók összhangolt team munkájáról. Villon versek Tihanyi László előadóestje lesz június 28-án 20 órakor az Iljú- sági Ház klubtermében. A mű­sorban Francois Villon megze­nésített verseit hallhatják az ér­deklődők. A rendezvényt a Cá­rit Card Club szervezte azzal a céllal, hogy a belépőjegyek árából az„Egészséges újszülöt­tekért” alapítványt támogassák. Országosan Pécs az egyik leg­szennyezettebb levegőjű város, egyes szakemberek szerint akár „dobogós” helyre is pályázhat. Egyelőre minden adott ah­hoz, hogy bizonyos meteoroló­giai viszonyok közepette egy szmogriadó elrendelését meg­előző kedvezőtlen állapot bár­mikor bekövetkezzék - állítja dr. Antal Ilona, a Baranya Me­gyei ÁNTSZ csoportvezetője. Tavaly februárban, illetve a nyári kánikula idején többször is megesett, hogy csaknem há­rom órán át mértek a veszélyes Kerek húsz esztendeje volt, hogy a végrehajtó bizottság ko­rábbi határozatát megerősí­tendő (s egyben a maga felelős­ségét áthárítva) a városi tanács elé terjesztette a sétatéri vízlép­cső sürgős elbontására vonat­kozó javaslatát. Jegyezzük meg: az ominózus tanácsülés 1975 május 27-én volt. És mit tesz isten: csaknem pontosan a huszadik évfordulón jelent meg lapunkban a híradás arról, hogy a kaposvári Tiszta Gyémánt Alapítvány vállalkozna a víz­lépcső újjáépítésére. Annak idején a vízlépcső­bontás szándéka nagy vihart kavart Pécsett. Kétségkívül eredeti és jellegzetes színfoltja volt a városnak. Megszoktuk, szerettük, s hiányzott, amikor már nem működött. S régi jó szokás szerint senki nem nyúlt hozzá jobbítóan. Nem véletlen tehát, hogy sokak szemében egyre inkább szálkává lett. S hogy történjék vele valami, an­nak indokát meg is találták Po­gány Frigyes építész-esztéta egy megjegyzésében a Pécs c. monográfiában, ő úgy minősí­tette a vízlépcsőt, hogy az „kissé zajos előkészítése a templomnak”, amelynek „fi­nom rajza, halk ritmusa a har­sogó dobszó után jelentőségé­ből veszít". De azt is mondta (és ezt nemigen idézték): „Le­het, hogy az összkép sokkal kedvezőbb volna, ha a meden­cesort víztükör és virágok töl­tenék ki”. Mert az 1956-ban megjelent könyv írása idején is esetleges volt már a vízlépcső működése. És az is maradt. Tény viszont, hogy amikor hírt adtunk a felszámolás szán­dékáról, megmozdult érte a vá­ros: munkafelajánlásokat tet­tek, adományokat helyeztek ki­látásba (külföldről is), sőt a Pé­csi Vízmű a vízlépcső teljes gépészeti felújítására is vállal­kozott. De mintha semmi sem történt volna, senki sem reagált ezekre, s miután a Dunántúli határértéket elérő kén-dioxid koncentrációt. A kérdés az: le­het-e tenni valamit azon kívül, hogy az itt élők kapják to­vábbra is az „áldást”, illetve, hogy az önkormányzat előbb- utóbb elkészítteti a szmogri- adó-tervet? A válasz talán annak a prog­ramnak a megvalósításában rej­lik, amelynek végrehajtására Pécset jelölte ki a környezetvé­delmi tárca. A norvég támoga­tással folyó, várhatóan két év múlva befejeződő munka során először az ipari, a háztartási és Naplóban ütköztettük a nézete­ket, 1975 május 27-én megszü­letett a tanácsi verdikt: bontani! Megjegyzendő, hogy a vb-vitá- ban elhangzott: a laikus közvé­leménytől nem várható el, hogy a szakemberek helyett valamit megtervezzen, a szakmai közvé­lemény viszont egységes volt abban, hogy a vízlépcsőt le kell bontani. Ezzel szemben a vb. egyik tekintélyes építész-tagja kijelentette: egyáltalán nem volt egységes a szakmai közvé­lemény. Alig egy hónappal később nekiálltak felülről lefelé ha­ladva a vízlépcső bontásának, és szinte az első kapavágásnál megtörtént a szenzáció: ráleltek az ókeresztény mauzóleumra, a mai székesegyház előterében volt római-kori nekropolisz számtalan sírépítményének egyikére, sőt legjelentősebb­jére. Emiatt aztán jó tíz évvel késett a vízlépcső teljes elbon­tása. Kétségtelen: Pécs nagy nye­resége volt a mauzóleum. A fel­a gépjárművek okozta levegő- szennyezést térképezik föl. Az ipari üzemek vezetői segítő­készségének köszönhetően ed­dig a feladatok egyharmadát már elvégezték - tájékoztat Emesz Tibor , a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelő­ség munkatársa. Az adatok számítógépre kerülnek, s a nor­végok által kidolgozott modell később arra is lehetőséget ad, hogy akár konkrét javaslatok születhessenek a szennyezés csökkentésére, azaz a levegő- minőség tervezésére. B. Z. táró régész Fülep Ferenc és az építész Bachman Zoltán ra­gyogó ötletei szerinti rekonst­rukció és a védőépületbe helye­zés a maga valójában mutatja be a 4. évszázadban épült sír­templomot, amihez fogható legközelebb - a régész szokta hangoztatni - a Split melletti antik Salonában látható. Azóta olyan a tér, amilyen: nagy füves térség, alján Vígh Tamás: Régészet c. szobra, fent „semmi”, a mauzóleum ugyanis lentről nem látszik (látszana vi­szont, ha egy korábban terve­zett dundi védőépület valósul meg). A Tiszta Gyémánt Alapít­vány említett ajánlata adott okot a történtek felidézésére. Mit építene újjá? A Gosztonyi Gyula tervei szerint született vízlépcsőt? Annak az alapjai ott maradtak vékony földréteg alatt, s a Kaposvár utcai forrás vize is idehozható. Ha pedig felépül, kikívánkozik a kérdés: muszáj volt elbontani? Hársfai István A lakosságot és a vállalkozókat egyaránt érintő, több kisebb rendezési tervmódosítást tár­gyal meg, és a környező ingat­lanok tulajdonosainak érdekeit remélhetőleg szem előtt tartva hagy jóvá még a nyári szünet előtt a pécsi közgyűlés. A Diós dűlő térségében ko­rábban sorházzal kívánták beé­píteni a már meglévő sorház mögött a kesztyűgyár szom­szédságában lévő telket. Az új elképzelés szerint most arra nyílna lehetőség, hogy egy kft. a környezetét nem zavaró kis­üzemet építhessen fel az ingat­lanon. Az Általános Rendezési Terv kisebb módosítását jelenti, ha az Engel János úti volt DÉL- VIÉP-telepet szolgáltató ipari területből intézményi kategóri­ába sorolják át. Az ingatlanon a református egyház gimnázium és kollégium együttesét kívánja felépíteni. A több épület elhe­lyezését úgy szabályozták, hogy egyensúlyban legyen a beépített és a szabad területek aránya. Az Árpádvárosban lakók régi kívánsága teljesülhet azzal, hogy a Csikor Kálmán utcához kapcsolódó területen garázssor építése válik lehetővé. A nagy­bani piac környékén - a Nagy Imre út, a Keszűi út és a terve­zett nyugati elkerülő út által ha­tárolt részen a piac bővítésén túl vásárcsarnokkal, más keres­kedelmi létesítményekkel és szolgáltató jellegű ipari üze­mekkel számolnak a városter­vezők. A Szigeti városrész részletes rendezési tervét még 1993-ban hagyták jóvá, ám azóta - a vá­rosi lakások privatizációja mi­att - megváltoztak a terület megújításának, átépítésének gazdasági körülményei. Ezért indokoltnak tartják e terv felül­vizsgálatát, ám még ez előtt le­hetővé kívánják tenni a Barba- kán tér-Kodály Zoltán utca-Báthory utca által határolt tömb átépítését. Kisebb mér­tékben módosítják a Teréz utca-Irgalmasok utcája-Jókai utca határolta tömb belsejére - ahová parkot, illetve úgyneve­zett gyalogos átvezetést szántak - vonatkozó korábbi terveket. A történetileg kialakult, megőrzendő szerkezetű város­részekben, ahol nagy a beépí­tettség, az eddigi előírások sze­rint az országos szabályozástól eltérően a telek nagyobb há­nyadát lehetett beépíteni. Mi­után a történelmi belvárostól a volt faluközpontokig a rendkí­vül kis telekméretektől az egé­szen nagyokig terjed a válasz­ték, a jövőben részletesebb sza­bályokat kívánnak felállítani. Az elképzelés szerint a Budai városrészben, a Budai külvá­rosban, a Szigeti városrészben, Gyárvároson, a Tettyén, a Me- csek-oldal középső területén, Pécs-Szabolcson, Meszes egy részén, Somogy, Vasas és Hird központi részein a kisebb tel­kek nagyobb része építhető majd be, míg a telekméret nö­vekedésével a beépíthető rész aránya fokozatosan csökken. A tervek a Polgármesteri Hi­vatal Városfejlesztési és -üze­meltetési Irodájánál, a Széche­nyi tér 1., II. emelet 67-68.-ban tekinthetők meg, s további fel­világosítással is itt szolgálnak. Az ígéret szerint az észrevéte­leket az Iroda munkatársai a közgyűlés elé tárják. Ha felépül, miért kellett elbontani? Viharos vízlépcső-történet Az Ókeresztény Mauzóleum felfedezése miatt jó tíz évet ké­sett a vízlépcső teljes elbontása fotó: löffler Gábor Nem létező bölcsődei helyeket szüntettek meg A teraszokból is szobákat alakí­tottak ki a pécsi bölcsődékben a hetvenes évek elején. Mivel pénz nem volt új bölcsődék épí­tésére, s a szakmai normatíva előírja, hogy adott területen hány kisgyermeket lehet elhe­lyezni, ily módon teremtettek lehetőséget a jelentkezők felvé­telére. Ezekből a „rátett férőhely­nek” nevezettekből százhúsz lé­tezett a város kisgyermek in­tézményeiben. Elvileg összesen 839 bölcső- dést tudnának elhelyezni Pé­csett. Az utóbbi években a szü­letések számának csökkenése miatt már nem volt szükség a fiktív helyekre. A város 14 böl­csődéjében ténylegesen 719 kisgyermeket képesek fogadni, s ezzel ki is tudják elégíteni a jelenlegi igényeket, illetve megfelelnek a szakmailag előírt alapterület elvárásnak. Ugyan­akkor a statisztikában nem sze­repel tovább a ténylegesnél na­gyobb számú hely, amely meg­tévesztő képet ad a kihasznált­ságról. A nyolcvanas évek ele­jéig nyolcvan százalék körüli volt a kihasználtság, a kilenc­venes évek elején pedig ötven­hatvan százalékos. A képviselőtestület a közel­múltban úgy döntött, hogy a 120, úgynevezett „rátett” és ténylegesen nem működő he­lyet megszünteti, a csökkenés azonban nem érinti a Kisgyer­mek Szociális Intézmények költségvetését. __­V ároskép-album - Szép színfoltjává vált városunknak az új ruhába öltözött volt iroda­ház a Bőrgyár területén, a Siklósi úton. A megkopott, idős épület a teljes külső-belső felújítás következtében ma korszerű elárusítóhelyként üzemel. A kivitelezés: a kellemes színek, ér­dekes formák a Somogy megyei KKP Kft. munkáját dicsérik. fotó: müller andrea A Mecsek-oldal beépítése A hagyományos „Ötórai be- szélgetés”-re hívja az érdeklő­dőket a Mecsek Egyesület. A találkozó június 28-án 17 óra­kor kezdődik a Baranya megyei Levéltár Rét u. 9. sz. alatti épü­letében. A téma ezúttal is sokat ér­deklő és érintő, kérdés: a Me­csek-oldal beépítése. Az ismer­tetőt dr. Tóth Zoltán a Környe­zetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Területi Főépíté­szi Iroda vezetője tartja. A Mecsek Egyesület egyben értesíti a tagjait és az egy-egy téma iránt érdeklődő vendégeit, hogy a június 28. összejövetel lesz az utolsó találkozójuk a nyár előtt. Legközelebb szeptember 27- én tartanak „Ötórai beszélge­tés”-!. 1 t I I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom