Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-24 / 170. szám

1995. június 24., szombat

Kultúra - Művelődés

Dhnántúli Napló 9

Mohácsi költő új kötete - A héten tartották meg Pécsett a Rácz Aladár Közösségi Házban Kovács József Hontalan „Aranymetszésű Augusztus Garanciák” című verseskönyvének bemutatóját. fotó: tóth László

Megint nyár

V

égre fölszabadultnak látlak. Azt mondta a minap valaki, olyan tüskés vagy, hogy szinte böksz. Nem lehet hozzád közel menni. Aztán meg azt, hogy úgy jársz-kelsz az utcán, behúzott nyakkal, mint aki attól fél, hogy a fejére esik valami, vagy hogy fejbe verik.

Végre fölszabadultnak látlak. És észreveszem persze az új farmerodat, meg a trikódat is. Látom, tetszeni akarsz. Kinek? Na kinek? Hár persze, hogy azt akarod,hogy a másik nem képviselői fölfigyeljenek rád. Hát persze, hogy a nőknek.

Jóllehet, kifejtetted a múltkor: férfiakra ebben az elnőiesedett világban nincs is szükség. Hiábavaló rómeós- kodásaid keserű tapasztalataként állapítottad meg. Igaza van Karinthynak. A buliokok mit is nyújthatnak az istennőknek. Az istennőket különben is elsőosztályú turkálókkal látta el a rendszerváltozás és a demokrácia, te pedig, aki világ életedben nagy politikus voltál - folyt belőled a szűnni nem akaró, szakértelemnek álcázott hablaty - elvesztetted a hitedet még abban is. Meg- csömörlöttél. Politikai turkálókba meg nem jársz. Turkáltak ott az utóbbi években elegen, kopott kacatokat, viseltes politikai alsóneműket kapkodva ki egymás kezéből.

Mondod: a minap találkoztál valakivel. Egy női politikussal. Régi megható közös csatározások emlékei fűznek hozzá. Rád meresztette szép szemeit a politikai asszony, aztán azt mondta, látom barátom, megváltoztál. Hirtelenjében nem tudtad, mire gondol. Szakállad régen is volt, gyűrött képed is, a nyakadból sem került a zaciba még az a valamiféle nemesfém lánc, amely ott fityeg . .. Rájöttél, a politikai nézeteidre gondol. És akkor elgondolkodtál, mik is a te politikai nézeteid? Kivel vagy? Kinek a szekerét tolod? Kinek szorítasz? Kikkel gyűlsz egybe?

Azt mondod, senki és semmi nem fűz már a politikához. A gazdasági életből is mindössze a saját szűk térfogatú zsebed tartalma érdekel. Valóban megváltoztál. Hát szabad ezt? Hát ez az elvhűség? Ez a hajdan nagy szavak

maradványa. Ez az egykori együvé tartozás szánalmas jelene? Ez a farkaskodás a magányosságban.

A politikai asszony viszont jókat mondott neked. Láthattad, ma még napra készebb, mint valaha. Hiszen most pozícióban van. Sorolta milyen ó-, közép- és jelenkori klasz- szikusok, milyen világkonferenciák, szakkönyvek és szak- folyóiratok szellemében mondja, állapítja meg ezt, meg azt.

Te közben persze a nőre figyeltél. Megnézted, milyen a haja, az arca és a nyaka bőre, a blúza, az egész alakítása. Az illatát sem mulasztottad el beszippantani. Olyan bárányos volt. Hatalmas fölkészültségével a nemzetszolgáló cselédlány mostanság divatos szerepét alakította. Elég jól - állapítottad meg.

Te tényleg megváltoztál. Jóllehet, azt mondod, más is megváltozott. Igazad van. Nem akármilyen évek vannak mögöttünk. Lebegtünk a diktatúra és a demokrácia, az élet és a halál, a pokol és a menny között. Amikor azt hittük, elértünk valamit, lebegtünk a semmiben.

Feledtünk régi szokásokat, kreáltunk újakat, ittuk a söreinket, fröccseinket, áttértünk az ásványvízre, az íróra.

Túró - mondod erre te. De jó nagy. Csak az idő ment el. Térbelileg ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Meg akartunk mászni egy hegyet. A magunk mögött kellene tudnunk már, de még el sem indultunk fölfelé. Csak bámuljuk, milyen nagy a hegy. Milyen magas. Jó nagy és jó magas.

Azért örülök, hogy végre fölszabadultnak látlak. Remélem, új barátnőd is van. Vagy tényleg ilyen fölöslegesnek érzed magad? Ennyire nem hiszel már a férfi szerepedben? Megaláztak volna a nők? Azért remélem, nem törtek meg. Remélem nem lettél kegyvesztett, önbecsülésétől e téren, mármint a férfiúi mivoltod terén is megfontolt, megtört lélek?

V

agy mégis? Pedig fölszabadultnak látlak. Látom, észrevetted, hogy süt a nap. És, hogy nyár van. Megint nyár.

Jó szemed van.

Bebesi Károly

Gránátalma a hivatali pecséten

A fokertészasszony, G. Detky Rita Pécsről

Abban persze, semmi különös nincs, ugye, hogy G. Detky Rita szakmájához kapcsolódik e kedvtelése, ugyanis táj- és kertépítész diplomával érkezett e fővárosi lány jóné- hány esztendeje Pécsre. Nem végleges letelepedési szándékkal, legföljebb néhány évre, hogy aztán mehessen vissza Budára.

Aztán teltek-múltak az évek, és Rita maradt. Megfogta e vidék? Valószínűleg.

És persze, azóta három pécsi gyermek boldog édesanyja is.

Mindig a szakmájában dolgozott, s azt teszi ma is, s ez bizonyos értelemben jellemző rá. Ugyanis maga fogalmazta meg: kétféle tájépítész van, a megszállott és a pályaelhagyó. Aki ismeri, tudja: a megszállottságot vállalja is. Amikor néhány éve, a Sánc utcában lévő műterme teraszáról néztük a várost, az éppen átellen- ben lévő kis házra mutatott:- Ugye, szép?

Tényleg szép volt: apró sziget, ami itt maradt több száz esztendeje, talán a török-időkből. Megrekedve a várfal tövében, parányi előkerttel, magas, meszelt falakkal körbevéve, de ott bent terebélyesedett, burjánzott a fügebokor. Ugyanilyen lehetett Evlia Cselebi idején is.

Szubmediterrán anzix.

Ahogyan Rita mondaná: mediterránocska ... Szerinte csak azok a források hiányoznak Pécsett, melyekből Cselebi vagy hatvanat említ.

Néhány hónapja a város főkertésze. Irodája a városházán. Vélem, ha lehet, ma még nagyobb hittel és lelkesedéssel beszél Pécs zöld tüdejéről, mint korábban. Mondván: micsoda kincs ez a vidék, micsoda lehetőségekkel. A Mecsek karéja megfogja az Adria

leheletét, s ezzel különös klímát teremt, amelyben olyan cserjék és fák megélnek itt, ami sehol a térségben másutt. A füge, gránátalma, ciprus.

Próbálom kihasználni az alkalmat:- Mit mond ez a városi főkertésznek? Mi az, ami szép, és mi az, ami csúnya Pécsben ?- Nagyon bánt a táj szerkezetének lerombolása. Ahogy lépdel föl a város a hegytető felé, s falja föl, mint a kóros beteg daganat, a rák.

És hosszasan magyarázza: egyik szeretett tanára mondta annakidején, hogy a hegy egy- harmadánál tovább nem kúszhatnak fel a hegy lábánál lévő település házai. Éz nemcsak az

építészet vagy a szépség kérdése. A túlzásnak komplex károsító hatása van, amit nehéz néhány szóban kifejteni, de akit érdekel, az nyugodtan felkeresheti a fogadóórákon. Elmondja örömmel. (Például a

természetes szellőzést gátolják a gerincre merőlegesen épített házak: a városi levegő megreked.)-Ha a régi várostérképek alapján próbálom a múltat felidézni, nagyon elszomorodom. Aprítják a szőlőt, vágják a gyümölcsfákat, s beépülnek a szőlőskertek. Donátus. Bálics. A folyamatok jó része irreverzibilis. Most azt kell megmenteni, ami még menthető.

Ezért vállaltam el ezt az állást, s ezért próbálok valamit tenni.-Az Ön szemében minden fűszálnak értéke van, s ezt természetes. De mi a teendő?- Szeretném, ha a város zöldterületéről kataszter készülne. Feltérképezünk minden fát-bokrot-cseijét, megszabjuk azok eszmei értékét, s az adatokat számítógépbe viszünk. Ezt a nyilvántartás, természetesen időről-időre leporolva, naprakészen tartva adná meg a lehetőséget arra, hogy ha egy polgár a telkén a természet irtásába kezd, pontosan megtudjuk, mennyi kárt is okozott. S a kár azonnal fo- rintosítható, amit, ha tetszik, büntetés gyanánt, ha tetszik, a városi zöldterületek fejlesztési hozzájárulásaként befizettetünk a város kasszájába.- És az építkezések?-Már sokan egyetértünk

avval, hogy éppen itt az ideje a mecseki roham megállításának. Építészek, városszerető emberek mondják: elég. Remélem, sikerül elérni, hogy mielőtt egy építési tervre rákerül az engedélyezési pecsét, tájépítész is véleményt alkothat. A vétó birtokában.- Az Ön névjegykártyájának felső sarkában egy gránátalma rajza. Vélem, ez az elkötelezettség szimbóluma is.-Mondhatjuk. Most hivatalnok vagyok, de megtartottam a tervezői praxist. Mert lételemem. Mert hiszem, hogy ezirányú tapasztalataimat a város hasznára tudom fordítani.

G. Detky Rita időnként végigsétál a városon, s több pontján jólesően konstatálhatja; milyen szépen törnek a fény felé azok a füge-cserjék, melyeket egykor, pályakezdőként, a maga ötletére a park- fenntartó asszonyokkal ültetett. Pontosan ötöt.

Kozma Ferenc

Csák Gyula

Végső menedék

A harmadrendű poros műút egyik hajlatánál nagy, sárga autóval találkozott a temetési menet. Daliás termetű s az adott környezethez képest hivalkodó öltözetű férfi ült az autóban; széles karimájú kalapját az arcába húzta. Amikor már el is haladt a menet az autó mellett, a férfi kilépett, és a lovakkal húzott gyászkocsit kísérők után igyekezett.

A menet nemcsak szomorú, de nyomorúságos is volt. Többnyire kopott vének vonszolták magukat a bokáig érő porban, s a porral együtt szállt bánatos énekük a szürke magasság felé.

Annyira új volt a temető, hogy mindössze néhány friss halom domborult a csenevész akácok alatt. Gyorsan hervadó virágok és kókadt koszorúk díszítették a hantokat.

Amikor énekelni kezdett a gyászolók serege, meglepetést keltett, hogy velük énekelt az idegen, ámbár nem volt nála zsoltár. Amíg a koporsó tetején dübörgött, halmozódott a nyers föld, végigénekelték a „halál ellen nincs orvosság ...” kezdetű ének minden strófát, s az ismeretlen kívülről tudta - végig.

Miután leszúrták a fejfát, és mozdulni kezdett a kicsiny gyülekezet, azzal okozta harmadik meglepő gesztusát az idegen, hogy a paphoz lépett:- Elnézést, atyám ... Kérhetném, hogy maradjon velem néhány percre. Majd én hazaszállítom.

Meghökkent és tűnődött kevéssé a pap, de azután intett a bámész népeknek, hogy induljanak, s ő maga ellépkedett

arra, amerre karjába font kézzel az idegen irányította.- Egyetért velem abban, atyám, hogy jobb helyet is találhattak volna a másik világba költözők számára? Nem temetőnek való ez a hely.

A pap bizonytalanul mondta:- A temető attól válik temetővé, hogy temetnek bele ... Majd kiformálódik az arculata. Kiformálják a halottak, és otthonukká teszik ezt a helyet?

A pap fáradt szemeivel a szintén fáradt arcú idegenre nézett.- Engedelmével.. .tisztelt uram, nem tudhatom eldönteni: mi célt szolgál a beszélgetésünk? Semmit nem tudok a kilétéről. Még arra is gondolhatok, hogy gúnyolódni óhajt velem.-Ez súlyos félreértés lenne, atyám. Valamennyi szavam, gondolatom, értésem tiszta és tiszteletteljes. Csupán azzal bátorkodom terhelni, hogy hangosan gondolkozom az Ön társaságában a közeli jövőmről. - Törött, mindamellett furcsán megcsillanó szemeivel a hantok felé tekintett. - Mihamar idekerülök én is, és tudni szeretném, hogy mi lesz azután.

A pap is megélénkült, kissé meg is ütközött, és önkéntelenül gyorsan kapta táskás kör- nyékű, vizenyős szemeit beszélgető társára.- Fél a haláltól?- Inkább az élettől - mondta, - majd folyamatos beszédbe kezdett. A pap növekvő ámulattal hallgatta, de nem szólt közbe. - Úgy mondják: a jólét megtart a tisztesség útján. A magam példája mutatja, hogy ez nem egészen így van. Jólétben éltem, és most is megvan mindenem, az életkedvet kivéve. Mindent megtettem, hogy jólétben éljek, és belefáradtam a jólétért való küzdelembe. Sehová se vezetett, csak ide, visz- sza, ahonnan elindultam, negyven évvel ezelőtt. Meghalni jöttem oda, ahonnan világgá indultam.

Minthogy elhallgatott, a pap közbekérdezett:- Rokona volt az elhalálo- zottnak?

Az idegen egy fűszálat kezdett rágcsálni, és egész tartása, arckifejezése merő bizonytalanság volt:- Talán - vonta meg vállát. - Nem veszem a bátorságot, hogy a hitről vitázzak Önnel. Azért hívtam, hogy kérjek valamit.-Megteszem, ha tudom - nyögte a pap.

Az idegen szélesen körbemutatott a gyér akácoson.- Temessen el itt... ha tiltják is bizonyos szabályok.- Kedves fiam - tette a magas férfi vállára kezét a pap -, nincsen szabály, amely tiltaná, hogy imádkozzak az elhunytak lelki üdvéért. Máskülönben messze van még maga a sír szájától. Úgy látom, eléggé benne van a korban, de azért erős ember. Sokáig élteti még az Isten.- Nem bízom Istenre - szorította össze száját a magas férfi.- Saját döntésem szerint köszönök el az élettől. S ilyen esetekben tiltja a szabály, hogy pap temessen el.

Ezért kérem ... Az autóban van mindenem, amit az itt élőkre hagyok.- Nem az a jó ember, fiam, aki jót cselekszik, hanem aki nem tud rosszat cselekedni...- Bizonyára így van .. Jöjjön, atyám, hazaviszem, és kérem, hogy cselekedjen utolsó kívánságom szerint.

Gyöngéden az autóhoz támogatta a papot, aki változatlanul rosszallóan ingatta fejét, és csak akkor hitt az idegen „saját” döntésében, amikor másnapon tudatták vele, hogy holtan találták az idegent a temető bejáratánál. Az orvos szerint gyorsan ölő méreg végzett vele.

Valóban akadálya lett volna a papi szertartásnak, hogy önkezével vetett véget életének az idegen, az öreg pap azonban azt dörmögte: „Ézsau eladta első- szülöttségi jogát egy tál lencséért... Ámde ' gondoltunk-e már arra: hátha nagyon éhes volt? Ez talán bocsánatossá teszi a bűnét... Bocsássunk meg hát ennek a testvérünknek is, és bízzuk az ítéletet a mindannyiunk fölött valóra ...”

A koporsóra a nála talált igazolványok szerint írták fel nevét és korát. Senki helybeli nem tudott róla, hogy onnan indult volna, de a pap azt mondta a sírnál: oka lehetett rá, ha oda tért meg. S még azt is hozzátette: „Ember fia volt a megholt, aki bárhonnan indult is, élt, amíg élt, olykor talán boldog is volt, máskor szenvedett, mint minden más emberfia.”