Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-21 / 167. szám
8 DUnántúli Napló Magazin 1995. június 21., szerda A tegnapi munkásgyűlésen jelentették be, hogy újabb 20 százalékos béremelést hajt végre a cég löffler Gábor felvételei Béremelés a Sopiana Gépgyárban Munkásgyűlésen hangzott el: az idén 260 milliós beruházást hajt végre a cég Tudom, az új érték a termelésben keletkezik, s nem a kereskedelemben, szolgáltatásban. Éppen ezért hallottam tegnap örömmel a Hauni-Sopiana Gépgyártó Kft. munkásgyűlésén Dieter Eppler úr bejelentését: július 1-jétől újabb 20 százalékos béremelést hajt végre a cég, s ezzel az idén már a márciusi 12 százalékkal együtt ösz- szesen 32 százalékos béremelést adtak dolgozóiknak. Ez azt jelenti, hogy sikerült az eltelt időszakra prognosztizált 22 százalékos, hivatalos inflációt meghaladó módon karbantartani a béreket! Folytathatjuk a következtetést: ha egy kapitalista bért emel, akkor a mögött bizonyára termelés és érték van. Nos, a gyár ügyvezető igazgatója ugyanezt mondta, hozzátéve: elégedett a kollektívával. Hosszú távra épít, s szeretné a 130 éves gyár tradícióit megőrizni, újabb lapokkal gyarapítva annak történetét. Beszélgetésünk során megfogalmazta: ma még többnyire német konstrukciókat gyártanak - feldolgozóipari gépekről van szó, melynek egy új családja a dohányvágó berendezések sora -, de rövidesen eljön az idő, amikor a Hauni-csoport pécsi gyára önálló termékekkel, saját fejlesztésekkel is ott lehet a világpiacon. Az újságíró megfogalmazhatja, hogy számunkra, térségünk számára különösen jó tudni: prosperáló gépgyárunk van. Mert munkát és megélhetést ad? Igen. Mert a túlélés lehetőségét rajtolhatja meg ebben az iparilag depressziósnak mondott térségben? Igen. Nyilvánvaló, hogy a gyári kollektíva minden tagját nem lehet megkérdezni arról, hogy mi a véleménye a mai Sopianá- ról. Lehet, hogy a sok túlmunkát végző, s többnyire a határidők teljesítésével küszködő társaság nem minden tagja elégedett a bérrel, a körülményekkel, de jelzésértékű az, amit egy lakatos mondott: jó, hogy nincs megállás munka közben és szinte repülnek az órák. Itt nem kell semmittevéssel az időt ölni. A következtetés, amit egyébként Peter Ströh műszaki vezető is megemlített: a szerződés-állomány jó, s ezért a második műszak fejlesztésével, további munkásfelvétellel számolnak. (Mai lapunkban is ott a felvétel-hirdetés!) Ősztől pedig fiatal, frissen végzett szakmunkásokat szeretnének gyakornokként alkalmazni. Vasasokat: többnyire forgácsolókat, lakatosokat. Persze ezek a hírek akkor értékelhetők igazán, ha látjuk: régi, tradicionális pécsi iparágak halnak meg. Bezárnak a bányák. Vajúdnak egykor neves ipari termelők. Haldoklik a bútorgyártás, s mondjuk az egykori bőrgyár helyén ma benzinkút és áruház van. S akkor jó igazán hallani a gyári jövőt, ha perspektívát is vázol a gyárvezetés. Hogy az idén közel 260 milliós beruházás előtt állanak, amiben a gyári üzemcsarnokok, irodák teljes felújítása - komputerizá- lása - mellett új gépek és berendezések megvásárlása is szerepel. Mert igazából jó környezetben és jó szerszámmal lehet csak minőségileg elfogadható terméket gyártani. Béremelés és fejlesztés. A jövő záloga ez, s az már csak mellékes, hogy Dieter Eppler bejelentette: a gyár első száz évének történetéről megjelent már egy dokumentumkötet, gyári monográfia. Az utóbbi 30 évről pedig most készül hozzá a kiegészítő, melynek megírására a JPTE egyik tanárát kérték fel. S ebbe beírhatják azt is, hogy mától, azaz 1995. június 21-től életbe lépett a munkáltatók és a dolgozók közötti, régóta hiányzó kollektiv szerződés is. E kollektív szerződés a gazdával való kemény csata után született, s mint azt Hegedűs Ferenc szakszervezeti titkár említette, tartalmaz követelményeket és kedvezményeket is. S bár az is igaz, nem olyan kedvező, mint volt valaha, a régi, de nem is rossz. Új munkaidőt szabályoz a 230 fős gárda számára, heti 40 órában. Továbbra is biztosítják az étkezési hozzájárulást - helyben üzemi konyhát adtak át - és megtérítik az utazási költségek egy részét. Minden dolgozó ingyen munkaruhát kap, amelyet a gyár maga tisztíttat. S ami kuriózum: nyitottak egy számlát a szakszervezet számára, melyen a szociális gondoskodásra fordítható forintokat gyűjtik. Az első befizető, 650 000 forinttal a saját cég, a Hauni-Sopiana Gépgyártó Kft. volt. Kozma Ferenc Teljes felújítás alatt a gyári üzemcsarnok Bunkósbot nélkül A hírekben hallottam, hogy a következő „csomag” már nem tartalmaz bunkósbotot. Ezt a csomag keresztapja mondta. Vajon mit fog tartalmazni, ha nem azt. De egyelőre még az első bunkósbotos küldeménynél tartunk. Tapogatjuk fájdalmas sérüléseinket, nyalogatjuk sebeinket, tüntetünk, tiltakozunk, nyilatkozunk, cikket írunk. Sok értelme nincs, az eredmény nagyon sovány, közben a karaván halad. A szónokok elcsendesednek, a cikkeket megunják, a nép elfásul és széttárja a karját, mondván; ez van. Tipikus magyar mondás immár ötven éve, de értelmét tekintve még régebbi. Az „Ember tragédiáját” nekünk írták. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Ezt is megértük. Manapság a fókát nem engedjük lebunkózni, de az eszkimókat igen. Persze nem mindegyiket. Vannak hasznos eszkimók (ezt is a hírekben hallottam), akik egyike-másika az ország számára oly értékes tevékenységet folytat, hogy az tizenhat fókát is elvihet haza abból a kevésből. Bármily hihetetlen, de ez a nép gondolkodik és hasonlítgat. Az iskolázatlan segédmunkás is joggal teszi fel azt a kérdést, hogy a hasznos eszkimók miért csak egy bizonyos foglalkozás-szférából kerülnek ki. Hát nincs hasznos villanyszerelő, rendőr, tam'tó, szobafestő? Százszámra tudnék felsorolni értékes embereket, akik tolják az ország szekerét. Létezhet haszontalan orvos, mikor évtizedekig azt szajkóztuk, hogy legfőbb érték az ember, legdrágább kincsünk az egészség? Ha szabad megemlítenem, az első magyar szívátültető professzor országos értéke mindenkivel szemben állja az összehasonlítást, de nyugdíjának összegén még egy fóka bajuszszálat sem vehetne. Szomorú egyenleget kell sokunknak elkészítenünk, akik negyven-ötven évet végigdolgoztunk. A mi korosztályunk a háború nélkülözései és egyéb borzalmai között nőtt fel. Aztán jött a romeltakarítás, s mikor állásba kerültünk, alacsony anyagi megbecsülésünket azzal magyarázták, hogy unokáink jövőjét építjük. Nagyon halkan megkockáztattam egy megjegyzést, hogy még nőtlen vagyok, nem is biztos, hogy lesz gyerekem, vagy unokám. De ha lesz is, a legtermészetesebb módon ott segítem őket, ahol tudom. Óhatatlanul feltört az a gondolat; hát én is valakinek az unokája vagyok. És minden ember valakinek az unokája, aki úgy nőtt fel, hogy szülei, és ha még éltek, a nagyszülei, meghozták azt a természetes áldozatot, ami szeretteit megilleti. Ehhez nem volt szükség állami parancsra. S ha ez így történt, miért nem élhetünk meg egy derűs öregkort, és miért nincs gyerekeinknek olyan anyagi tehetségük, hogy ezt gondtalanná tehessék? Unokáinkról ne is beszéljünk. Vajon milyen jövő vár rájuk? Computerrel kiszámítják, hogy hányán tanulhatnak tovább, hányán oktathatják őket, hány művész festhet képet, írhat verset és így tovább. Mi lesz azokkal, akik feleslegesek? Kilövik őket űrhajón a Mars felé? Vagy esetleg már a helyszínen befejezhetik földi pályafutásukat? „Szép új világ.” Huxley döbbenetes utópisztikus írásának egy része már megvalósult. Vajon lesz- e valaha itt jó világ? Minden rendszer megígérte ötévenként kitolva a határidőket. Most 2010-nél tartunk. Már Rákosi apánk nem engedte megenni a tyúkot, mert az aranytojást fog tojni. Hát nem tojt még bronztojást sem. Aztán megértünk még egy-két váltást és megettük a tyúkot. Most se tyúk, se tojás. „Az alagút vége”, melyet jóhiszemű politikusaink egyike, másika már lát is. Az ő anyagi helyzetükben én is látnék kisebb-nagyobb fénylő pontot (a havi jövedelem nagyságától függően). Sajnos a sok eszkimó semmit sem lát, csak vakon botorkál a sötét odúban, melynek nincs fénylő kijárata. Megy-megy és majd belebotlik egy újabb „csomagba”. Rettegve bontja ki, vajon megint milyen ajándék lesz benne. Fókát biztosan nem talál, de a nagylelkű Ígéret szerint bunkósbotot sem. Jaj, de meg vagyunk hatva. Hát mégis van öröm az életben. Dr. Szalai István Fehérneműgyártó üzem Győrött Fehérneműgyártó üzem alapkövét tették le hétfőn a Győri Ipari Parkban. A 3500 négyzetméteres csarnokot a Skiny Kft., az osztrák Huber Tricot GmbH 100 százalékos leányvállalata építteti. Az új ipari létesítmény a tervek szerint négy és fél hónap alatt készül el, a beruházásra mintegy 25 millió schillinget költenek. Az üzem 200 alkalmazottnak ad munkát. A vádlott a Halálosztó - 7. Csapdában Az azonos fegyveren, az árulkodó menedzserkalkulátoron, a Kecskeméten talált cédulán kívül több más mozzanat is azonos elkövetőkre vallott. Mint idézett elemzésében dr. Kovács Lajos írja: „Január 26- án késő este (tehát még a határon túli gyilkosságsorozat napján - A szerk.) újabb találkozóra került sor a szerbiai nyomozást irányító belgrádi és szabadkai rendőri vezetőkkel. A sok információ között részükről is felmerült Magda Marinko, mint a gyilkosságok lehetséges tettese. Elmondták róla, hogy korábban Szabadkán élt, lopások és betörések miatt volt már összeütközése a törvénnyel. Ugyanúgy jutottak be annak idején a Ljubljanszka utcai házba, nem egészen 24 órával azelőtt Petrityhez a fürdőszoba ablakán át, vasárnap pedig a Z. Nagyék házának gardróbjába. Magda ellenőrzése halaszthatatlanná vált. Az is, hogy ha a gyanú igazolódik, a további intézkedéseket a szerb hatóságokkal szorosan egyeztetve tegyék meg. Voltak információk Magda idegenlégiós éveiről, tudták, hogy különlegesen kiképzett katona. Kézrekerítésére gyakorlatilag három lehetőség volt. Sima idézés, kommandós akció vagy valamilyen furfang. Alapos megfontolás után az utóbbi mellett döntöttek. Ha valóban ő a tettes, az írásos idézés után eltűnik. A kommandós akció biztos siker, de emberéleteket tesz kockára. Elemezve Magda egyéniségét, azt tartották a legcélravezetőbbnek, ha formális okokra hivatkozva, szóban hívják be. Egyszer ugyanis Kecskeméten a Horváth-ügyben tanúként kihallgatták, de a jegyzőkönyv- vezetés után problémamentesen távozhatott. Szóban közölte vele tehát egy ismerős rendőr, hogy korábbi tanúvallomásának kiegészítése végett jöjjön be a rendőrségre. Ha Magda ártatlan - bár sok minden szólt ellene -, akkor ez így korekt, veszélybe sem kerül senki. Ha viszont ő a sorozat- gyilkos, a szóbeli értesítésre inkább bejön. Ha nem így tesz, gyanússá teszi magát. És különben is: a múltkor is szabadon távozhatott a rendőrségről. Eképzelhető, hogy építettek Magda túlzott magabiztosságára is: ő olyan, aki eddig mindig túljárt a zsaruk eszén. A terv bevált. Január 28-án besétált a rendőrségre, megkezdődött a kihallgatása. Dr. Koszó Zoltán (akkor még rendőrszázados, ma őrnagy és miniszterétől megkapta, Az év rendőre címet 1994-es teljesítménye alapján) és dr. Körösi János alezredes, az ORFK 1992-ben aranygyűrűvel kitüntetett életvédelmi főnyomozója megkezdték az adatok felvételét egy harmadik emeleti kis- szobában, ahol a jobb helykihasználás miatt az írógép a földön volt. Nehéz utólag megjelölni azt a pillanatot dr. Kovács Lajos szerint, amikor Magda a két rendőrtiszt kérdései nyomán felismerte: ezúttal szabadon már nem távozhat. Kivárta, míg dr. Körösi egy pillanatra kimegy, dr. Koszó pedig lehajol, hogy felvegye az írógépet. A százados pisztolya az oldalán volt. Magda váratlanul rátámadt, hogy elvegye a fegyvert. Dr. Koszó a kezében lévő írógépet villámgyorsan támadójához vágva igyekezett megakadályozni ezt. Dulakodni kezdett vele. Magda az ablakhoz rohant, hogy kiugor- jon a harmadik emeletről. Úgy vélte, hogy tapasztalt ejtőernyősként van esélye a túlélésre? Öngyilkos akart lenni? A századost akarta magával rántani? A feltételezések ellentmondóak, ő pedig nem nyilatkozik. Eredeti szándéka világosnak tűnt: az elvett fegyverrel túszúl ejteni dr. Kószót. A dulakodás zajára jöttek a kollégák. Magdát lefogták. Bilincset kapott, mert rendőrre támadt. A gyanút szökési kísérlete megerősítette. (Következik: Parázsdobálás) Némethy Gyula Államtitkárváltás Vastagh Pál igazságügy-miniszter június 30-i hatállyal felmentette tisztségéből Kecskés László helyettes álamtitkárt, és július 1-i hatállyal Gadó Gábor igazságügyi minisztériumi főosztályvezetőt nevezte ki helyettes államtitkárrá. Erről hétfőn közleményben tájékoztatta az MTI-t a tárca sajtótitkársága. Kecskés László - aki 1990. június 1. óta töltötte be a tisztséget - a döntéssel kapcsolatban az MTI-nek elmondta: felmentését a „másik oldal” kezdeményezte. Annak okáról a tisztségviselő nem kívánt nyilatkozni, a tényt nem kommentálta. Közlése szerint július 1-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karának oktatójaként tevékenykedik majd, ahol szűkebb szakterületével, a nemzetközi kereskedelmi joggal kíván foglalkozni.
