Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-21 / 167. szám
1995. június 21., szerda Közélet Dünántúli Napló 7 A Nap napja és a Hold Roppant hanyag vagyok - ha megengednek egy ilyen személyes észrevételt. Egészen bizonyos vagyok ugyanis abban, hogy valamit kihagytam. Valamilyen napot. Bevallom, félek attól, előbb-utóbb háborús ok lesz: ha már egyszer a nyári napforduló (június 21.) foglalt, ám valakiknek eszébe jut, hogy világméretű akció révén meg kellene ezen a napon ünnepelni, teszem azt: a lakatlan szigetek lakosságát, nos, nem lesz már elég az év 365 x 24 órája. Hát ez az! Minden nap foglalt. Mit foglalt? Ünnep! Es nem tudom, melyiket mulasztottam el köszöntem „a" napján. Most például június 18-ra tették június 21-ét: a Nap-nap. (A napfordulóhoz eső legközelebbi vasárnap. Hogy tekintélye legyen a dolognak: Sunday = Nap-nap = vasárnap. Bizony!) Az oka a tudathasadásomnak: eleddig úgy véltem, oly dolgokról kell egy-egy naptári nap pirosra színezésével megemlékezni, amely tiszteletet, védelmet, összefogást igényel. Mármost ehhez képest kissé tanácstalan vagyok, ha mondjuk meg kell védenünk valamitől - nemzetközi összefogással, persze - központi égitestünket. Már látom az elsötétülő jövőt: mintegy 9 milliárd év múlva lázasan törik a fejüket utódaink, mi az ördöggel fűtsék a Napot, mert ha így megy, hát cseppet hideg lesz. Es áldanak persze bennünket, akik időben kapcsoltunk, amikor a Nap még 10-15 millió fok meleg volt, hogy nem próbáltuk spricni- vel csökkenteni hőmérsékletét. Mint mindennek, persze a Nap-napnak is van másik oldala. Kitűnő lehetőséget kínál például arra, hogy a napenergia szélesebb hasznosításáról ejtsünk szót. Világunkban ugyanis a takarékos, észszerű energiafelhasználás egyelőre valahol a Holdban van. Van ebben ráció, szó se róla. Nem mondom: a Napnap alkalmas mondjuk a kerti zuhanyzók reklámozására is. Valami azonban szöget üthet a fejünkbe. Nem akarok rosszmájúskodni, de talán az: mi mindent fel nem használnak a reményt keltő üzletek érdekében. Az emberek hiszékenységét, jóságát, nyomorúságát, kényszerhelyzetét, und so weiter. Elfogadom egyébként: tiszteletet érdemel a Nap. Azelőtt- pár ezer évről van csak szó- tisztán meg is kapta. Igaz, akkor még nem volt önfeltöl- tős, automata, hőfokszabályozós, mobil kerti zuhanyzóap- parát. Már most csak arra vagyok kíváncsi: a Nap-napon, az alkony óráiban milyen színben hanyatlik a horizont alá az égitest. Mert ha piros, csepp kételyem sincs: valamit szégyell. Hogy régen is vöröslőit az ég alja? Na ja, de figyeljék meg: mostanában milyen sűrűn! Mészáros Attila Nem hivatalosan elismert oktatási forma hazánkban íjjal a rinocéroszok ellen Királyi sport „ . . .vár felajzott íjra gyors vadat... ” Ami azt illeti: várhat éppen napjainkban is, mert 1993 óta hazánkban is lehet íjjal vadászni. Mondhatnánk: gyors volt a változás, mert mindössze hét éve, hogy néhány gödöllői egyetemista megalapította a Magyar Terep- és Vadászíjas Egyesületet, amelynek zónatitkára Kása Sándor alsómocsoládi fiatalember, természetesen az íjászathoz kötődő eszközök, felszerelések forgalmazója. A zónájához tartozik Baranya, Somogy, Zala, Tolna és Bács- Kiskun megyék. Azzal együtt is, hogy ez a sport nem tartozik az olcsó mulatságok közé, mintha kezdene fellendülni Magyar- országon is. Attól persze igen messze vagyunk, hogy tízmillióan vadásszanak íjjal, mint az USÁ-ban, de például igen nagy az érdeklődés azok a nyári, a 8-14 éves gyerekek számára szervezett táborok iránt, amelyek célja az íjászat alapjainak elsajátíttatása. A táborokat is Kása Sándor menedzseli, ahol például az egyesület felszerelését használva frissíthetik fel az ősi tudományt a mai magyarok. Van nálunk is jeles készítője a különféle íjaknak - a kaposfői Kassai mester neve közismert -, ám e téren is vannak világmárkák, legyen szó reflex- vagy csigás íjról. Valóban nem filléres holmik ezek. Maradjunk egy olcsó változatnál: egy reflexíj tegezzel, kesztyűvel, 10 veszszővel 15 000 forintnál kezdődik, de például Kása Sándor versenyíja 400 000-et kóstál. Meg kell egymástól különböztetni a terep-, a lovas-, a történeti-, a számszer- és a vadászíjászatot. Ez utóbbinak is speciális változatai vannak. Az íj erejét az angol fontban mérik. Nos, vidáman vadásznak Afrikában rinocéroszokra egy 100 fontossal, de a nálunk használatos 60 fontosak is leterítenek egy vadkant akár 40 méterről is. Vagyis: veszélyes a fegyver, ha nem szakértelemmel kezelik. Erre jók többek között a felsőmocsoládi táborok, valamint arra, hogy akik magányos farkasként valahol vásárolnak egy komolyabb íjat, legyen hol elsajátítaniuk használatát, sőt: az egyesületbe lépve hasznosíthassák ennek előnyeit. Jövőre már nemzetközi lesz az íjásztábor, s nem kisebb nagyság jön az előadók sorába, mint a világmárka Jen- nings-cég képviselője.(Azt mondja Kása Sándor a PSE- ről - ez egy másik íjgyártó óriás -: az íjak Ferrari Testa Rosá-ja. Ez kétségtelenül mond valamit.) A táborok már tartanak, az egyhetes turnusok csaknem augusztus végéig foglaltak, néhány hely van még „kiadó”. Lehet megint - csak most helyben - kalandozni! Mészáros Attila Menekültiskola Mohácson Pontos előadásmód, profi zenei kíséret A Tanac táncosai és a nézők A negyedik tanévet fejezik be a napokban azok a diákok, akik az egykori Jugoszláviából menekültként érkeztek Mohácsra, és az oktatásukról a város gyermekintézményeiben helyet biztosítva gondoskodtak. A tanítás szakmai és tárgyi feltételei ma már úgy az általános, mint a középiskolákba járók számára adottak, viszont e speciálisnak számító képzési forma hazánkban nem bejegyzett. Tekintettel arra, hogy a következő tanévet is nagy valószínűséggel még itt kezdik a gyerekek, Mohács polgármestere ezen a héten megbeszélést folytatott a horvátországi tanügyi minisztérium képviselőjével. Kuti István javasolta, juttassanak el Zágrábból egy átiratot a hazai Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz, s ebben indítványozzák az ideiglenesen Mohácson működő pélmonostori iskolák hivatalos nyilvántartásba vételét. E lépésre a dokumentálás miatt lenne szükség. A menekültiskola iskola magyarországi elismertetése nélkül ugyanis évek, vagy évtizedek múlva semmilyen hiteles igazolást nem találnak majd arról, ki, mikor végezte a tanulmányait. Berta M. A Tanac Néptáncegyüttes talán az egyik legsikeresebb és legtöbbet emlegetett népművészeti csoportosulás régiónkban. Sza- lánta polgármestere a szalántai nézők nevében nyílt levélben fordult szerkesztőségünkhöz, melyben megköszöni az értékes estét Szávai Józsefnek, az együttes vezetőjének, Vízin Antalnak, a zenekar vezetőjének és nem utolsósorban a táncosoknak. Az „Utódok” című előadásuk egy keretbe foglalt egész, mely utal családi és vallási ünnepek sajátos szertartásaira. A Tanac folyamatos koncepció alapján dolgozik, így jól megfigyelhető produkcióikban a formai jegyek fejlődése, emellett a régi motívumokat mindig új tartalommal frissítik fel. Korrekt, pontos előadásmód és jól összeválogatott, profi módon kivitelezett zenei kíséret jellemzi a csoport munkáit. A néptáncért nem rajongó nézőnek is élményt nyújthat a színpompás népviseletek felvonultatása. A műsorok létrehozásában Geszti Krisztina és Vélin Veszna segít, hogy az élmény még teljesebb legyen. R.Z. Érthetetlen titkolózások Szent László-év ünnep Baranyában A Szent László-évet a pécsi egyházmegye baranyai egyházközségei közösen ünneplik meg 25-én Pécs-Postavölgy Szent László-templomában. Az ünnep délelőtt 10 órakor kezdődik. Történelmi megemlékezést dr. Rajczi Péter tart, majd püspöki szentmisét pontifikái Mayer Mihály megyéspüspök. A katolikus ifjúság Máriagyűdön Június 30-tól háromnapos Országos Katolikus Ifjúsági Találkozó kezdődik Máriagyűdön. A találkozó témája: Isten országának, hatalmának és dicsőségének megnyilvánulása a világban. Információt - melyen az idén is lesz gyalogos zarándokút Mecsekná- dasdtól Gyűdig -, a Katolikus Ifjúsági Irodától lehet kérni. Címük: 7621 Pécs, Szt. István tér 14., tel.: 310-823. Százával lehetne felsorolni azokat a vállalkozásokat, üzleteket, amelyeket telefonon képtelenség elérni. Azért, mert nem szerepelnek a telefonkönyvben, de még a tudakozó sem ismeri a telefonszámukat. Mint azt a tudakozótól megtudtuk, nagyon gyakori az ilyen érdeklődés, kérés. Sajnos, a legtöbb esetben hiába, mert ők sem tudnak segíteni. Fura helyzet. Van telefonkönyv, van tudakozó, csak éppen tájékoztatást nem kapunk. A tudakozó szerint ezek a vállalkozók nem jelentik be telefonszámukat a MATÁV-nak. így titkosítás ellenére is titokban maradnak. Nem csoda, ha eredménytelenül érdeklődünk. A telefonhálózat kiépítése a gyorsabb kapcsolatteremtést szolgálja. Mint azt tapasztalhatjuk, egy aprócska, de bosz- szantó dolog kimaradt a rendszerből. A valós nyilvántartás megteremtése és a tudakozó pontos működésének biztosítása. A jelenlegi helyzet nem jó sem a lakosságnak, sem a tudakozónak. Az utóbbinak még kellemetlen is, mert a helyzet okát nem ismerők e szerint minősítenek. Többször érdeklődtünk az okok felől, mindannyiszor a nyilvántartás és bejelentés hiánya merült fel. A MATÁV- nál jól ismerik a problémát. Nem a tudakozóban ülő kisasszonyok tehetnek arról, hogy nem tudják megmondani a kért telefonszámot, pedig a munkájukat naprakész, számítógépes nyilvántartás is segíti. A keresett előfizetők a hibásak, akik nem jelentik be a vállalkozásuknál használt telefonszámot. A valószínű ok, hogy a vállalkozást közületnek minősítik, és akkor többet kell fizetni a bekapcsolásért. Ezt pedig megspórolják az érintettek. Igazából csak a MATÁV oldhatja meg e felemás helyzetet. Ki kell valamit találnia, hogy a tudakozó rendelkezésére álljanak a keresett, nem titkos számok. A hirdetésekben ugyanis megjelennek. Ezek nem elveszett telefonok. Lakásokon lévő állomások, amelyeket a lakáscímeken működő vállalkozások (is) használnak. Ezért aztán a tudakozó rendszer nem is működhet a közönség igénye szerint. Egy kérdés még felmerül. Ha a MÁTÁV ezen vállalkozások telefonszámát és címét nem ismeri, akkor milyen címre küldi a telefonszámlát? Nyilván csak a bejelentett névre és lakásra küldheti. Akkor viszont a vállalkozó miként tudja a számlát beépíteni cége költségelszámolásába, ha más névre szól? Vagy tán hagyjuk a tudakozás és telefonkönyv hiányosságát, mert lám, nem is olyan kis ügy lenne belőle. Rozvány Gy. Képernyő Előtt_______________ jegyzet Szexis hétvége Valljuk be, ha szexről van szó, még a legkifinomultabb aszkétákon és a juszt is frigid kékharisnyákon is némi izgalom lesz úrrá. Ne holmi, közönséges testi izgalomra gondoljunk, még csak szolidabb változatára sem, amely halvány kis rózsácskákat ültet orcánkra. De szellemi természetűre sem, a mélyenszántó felismeréssel, hogy a szerelem hol az istenek ajándéka, hol meg sötét verem. De még csak ne is vallásos természetűre, amely a két nem egyesülésének misztériumát a negyedik dimenzióban éli át. Az izgalom egyszerűen méla kíváncsiságunkból adódik: vajon mi a franc újat mondanak majd a szexről a televízióban, vasárnap késő este, a Népszabadságban közzé tettek után? Ott ugyanis olvashattunk egy hozzávetőleges és ennél is arctalanabb statisztikát, hogy ami az örömszerző funkciót illeti, nők és férfiak, nagyjából hányadán állunk szereleméhes honunkban. A képernyőn pedig gyorsan felbukkant ismét egy kerékasztal, akár Thámár a habokból, hogy sok okos ember - szexológus, történész, színész, újságíró - még több okosat találjon ki erről. De ennél is elébb, talán a hatodik érzék diktálta óvatosságból, e tevékenység művelői közül kaptak mikrofonvégre néhányat a műsorszerkesztők. Többségükben tapasztalataik rövid összefoglalására is hajlandó hölgyeket. Mint utóbb kiderült, az óvatosság nem volt alaptalan. Kelthetett a nyilatkozó rokon- vagy ellenszenvet, a véleményalkotás módját, tartalmát lehetett vitatni, óhatatlanul felületesnek ítélni vagy elutasítani - de legalább a szexualitásról beszéltek. ők legalább még arról, amiről a műsor eredetileg szólni kívánt. A bekövetkező fénytörésben a szexualitás nevű hullát már boncasztalra lehetett fektetni. Neves színészünk a költészet nyelvén a szerelmet, és a beteljesüléshez vezető utat kérte számon a nyilatkozatoktól; neves szexológusunk meg éppen szegényes (?) szókészletünket okolta, amiért a témához érdemben szólni nehéz. Egy tanácsot kérő asszonyt, aki a kisgyerekének szeretett volna választ adni, pedig fennkölten letorkolták, célozván arra, hogy igazán érthetne az elhangzottakból. A süketek hasonló párbeszéde volt évekkel ezelőtt az is, amikor az AIDS-ről, az óvszer használatáról beszélő neves genetikusunk és néhány ugyancsak kiváló egyházi tisztségviselő beszélt el egymás mellett. Mert sokak szemében a szexualitás nyilvánossága ma is nagyobb botránykő az abból gerjeszthető hazugságoknál. Mintha amikor a testünk örömeiről szólunk, szenvedéseit éljük, akkor ebben a bajban és örömben nem a teljes személyiségünkkel lennénk jelen. Mintha amikor a cselekvő áldozatvállalástól (és nem a Költészet még oly szép szavaitól) teljes szerelemről szólunk, ebben az érzésben nem venne részt rövid életű, vágyakozó és gyorsan elporladó anyagi testünk is. Bóka Róbert
