Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-20 / 166. szám
8 Dünántúli Napló Honismeret 1995. június 20., kedd Negyvenöt éve, hogy a határsávból többezer családot kitelepítettek Kényszermunka a Hortobágyon Június 23-án lesz 45 éve, hogy a hatalom a jugoszláv és az osztrák határsávból több ezer családot kitelepített. Ha pon- tosítunk, ez nem kitelepítés, hanem vagyonelkobzással párosult kényszermunkára hur- colás volt. A létszámot ma sem tudjuk, hogy ez 15 vagy 25 ezer személyt jelentett-e. Hajnali 4-kor A kitelepítést precízen szervezték meg. Előző este a nagyobb falusi állomásokra 10-20 üres vasúti kocsit irányítottak. Reggel 4 órakor két ávos és két rendőr közölte a kitelepítés tényét. Ezek általában fél óra rakodási időt és 300 kg tömegű csomag elvitelét engedélyezték, azonkívül egy lovat szekérrel. Természetesen a lovat egy másik gazdaságba vitték, de a család számára megnyugtató volt, hogy a vagonban a fegyveres őr mellett még a saját lova is ott szénázik. Természetesen előfordult, hogy a két rendőr segített kocsira rakodásban és figyelmeztette a családot, hogy a téli holmikat még nem csomagolták be. De az is volt, hogy az ávósok elvették a családi ékszereket és cipő nélkül, papucsban kerültek a Horto- bágyra, vagy élelmet is csak egy-két napra valót vihettek. Másnap este a kitelepítettek megérkeztek a rabságuk színhelyére, Lenin-tanyára, Borzasra, Tedejre, Borsósra, Ebesre, meg a többi táborba. A telepes táborok tulajdonképpen állámi gazdaságok voltak, ahonnan előzőleg el- bocsájtották a fizikai dolgozókat. így szükség volt kocsisra, traktorosra, szerelőre, tehenészre, aratóra stb. Ezekre az emberekre vigyázott 1 ávós, 10-20 rendőr, 2 farkaskutya és az agronómiái vezetés. Szö- ge;sdrót kerítés nem volt, mint Recsken, csak ún. fénykör, aki ezt átlépte, azt az őr köteles lett volna lelőni. Egy-két istállót kiürítettek A hortobágyi táborokban a lakás és az étkeztetés végig megoldatlan probléma volt, mert a foglalkoztató üzemek sem akarták ezeket megoldani. A kitelepítettek megérkezésekor általában egy-két istállót kiürítettek, a rabok kitrágyázták és beszalmázták, ezután be lehetett az „Arany Bika” szállóba költözni. Egy 6 tagú család, nagyszülők, szülők, gyerekek esetében olyan 4x3 méteres terület jutott részükre. Egy katonai szakasz részére létezett egy negyven ágyas fa- barak. ha ágy helyett csak szalmán alszanak az emberek, akkor elfér benne 180 ember is. A legfiatalabb egy 3 éves kislány lehet, a legöregebb meg egy 90 éves férfi. A 180 ember a barakban két nagyméretű tűzhelyen főzhetett is. Még elképzelni is képtelenség, hogy hogyan tud 15-20 család egyszerre egy tűzhelyen főzni. Az asszonyaink mégis megoldották, pedig nem egy faluból kerültek abba a barakba. Volt köztük magyar, német, horvát, sőt Dachauból szabadult zsidóasszony is. A kitelepített 16 és 65 év között mezőgazdasági kényszermunkás is volt. Elvben ugyanazok a jogok és bérek illették mint a szabad munkásokat. De ez is csak hazugság volt, mert rendszeresen lecsalták a munkabérünk harmadát. Például az első nyáron átlagosan 9 kg kenyér áráért arattunk napi 12 órán keresztül. Hasonló jogtalanság volt, hogy nem adtak illetményföldet és fejadagot, amit a szabad munkavállalók megkaptak. Úgy másfél év kellett ahhoz, hogy ellenőrizhető bérlapokat adjanak át fizetéskor és ténylegesen pótolják az elmaradt-el- csalt béreket. Látogatások feketén Volt viszont egy lehetőség, ahol szinte szabad emberként dolgozhattak. A szomszédos gazdaságokban, erdőgazdaságokban tényleg tisztességesebb bért fizettek, és az őrzés is sokkal türhetőbb volt. Külön meg kell említenünk a környékbeli embereket, akik még a szabadságukat is kockáztatva segítettek fekete látogatásokat megszervezni. Az elítélt raboknak joguk volt időnként látogatókat fogadni, a kitelepítetteknek az első két évben még ez is tilos. A rendőrség gorombáskodása is idővel megszűnt, a külső munkahelyeken még a feketén érkezett rokonok látogatását is elnézték. Idővel rájöttek arra, hogy nem bűnözőket kell őrizniük. 1953-ban már előfordult, hogy bérvita esetében a kitelepítettek mellé álltak a gazdaságokkal szemben. Aztán jött az amnesztia, Nagy Imre programja 1953. július 3-án. Ebben csak az volt a tragédia, hogy Rákosi és elvbarátai ezt szinte megakadályozták. Volt, aki a szabaduló papírját csak öt hónap múlva kapta meg, természetesen útiköltséget senki sem kapott a hazautazáshoz. Haza senki sem utazhatott, mert az határsáv volt, sokuknak az irataiba beírták, hogy Pécs, Baja városokból és ezek járásaiból kitiltották. Ilyen papírokkal pedig nagyon nehéz volt elhelyezkedni. Örülhetett, akit állami gazdaságba vagy bányába felvettek segédmunkásként. Az unokák Remélhetőleg Magyarországon többet nem lesz kitelepítés. Ma a kitelepítettek unokái egy iskolába járnak a kitelepítést intézők gyerekeivel. Szabad-e ilyenkor haragudni arra a ma 15-20 ezer forintot élvező nyugdíjasra, mert 45 éve félrevezették és koncként kapott egy öreg szekrényt vagy malacot a politikai munkájáért. A gyerekek legyenek barátok, és ne felejtsük el, az idő a sebeket begyógyítja. A kitelepített az ingóságaiért és az állataiért nem kapott semmilyen kártérítést, csak az eltöltött rabságáért jegyeket. Természetesen azon el lehet gondolkozni, hogy a törvénytelenséget elkövetők gyerekei rózsadombi villákat örököltek, amit a szüleik elkobzás útján szereztek, a kitelepítettek kárpótlási jegyei meg lassan semmit sem érnek. Dr. Breuer Pál a Lenin-tanya egykori lakója A Felsővámház Utcai Iskola jubileumi évkönyve (1870-1995) Tanúság 125 évről A pécsi Felsővámház utcai Általános Iskola 125 éves. A tanintézet két tanára, Pintér Já- nosné és Wellisch Katalin szerkesztésében, Pavlovicsné Erényi Zsuzsanna és Várszegi Ala- josné lektorálása mellett jubileumi évkönyv jelent meg az iskola kiadásában, amelynek forrásai 1870-től napjainkig tekintik át az elemi, majd az általános iskola történetét. Az első nagyobb szerkezeti egység az első száz év történetét foglalja magában. Fő szakaszként taglalja az alapítást, a „függetlenné” vált vámház történetét az 1912-es államosítástól az 1930-ban létrejött elemi iskoláig, a második világégéstől a száz éves évfordulóig tartó időszakot Siposné Horváth Éva tollából. A következő rész a „Negyedszázad az iskola életében” címet viseli, és a volt tanárok, diákok visszaemlékezéseit tartalmazza. Rendkívül színes a kép, nagy a visszaemlékezők köre, így mindegyik visszatekintés egy-egy mozaikkockát tesz hozzá az iskola történetéhez, az akkori körülmények jobb megismeréséhez. A „Pillanatképek az iskola életéből” című fejezet - korántKi szeretnénk még emelni Pintér Jánosné és Aradi Jánosáé tevékenységét, akik az 1960-as évek elejétől főbb vonalakban rögzítették az iskolában történteket, vezették a krónikát. Az elmúlt öt évről azután már teljes leírás van az iskola birtokában, amelyet gazdag fotóanyag egészít ki. Az iskola május végén háromnapos rendezvénysorozattal emlékezett meg az elődökről. Dr. Vargha Dezső sem a teljesség igényével - összegzi tanévenként, 1972-től máig a főbb történéseket. Külön erénye a könyvnek az is, hogy a mai elsősök és a végzősök is a végén leírhatták gondolataikat, amelyek mai diákszemmel egészítik ki a képet. A függelékben az iskola történetének főbb adatait összegezték, s Koll- mann Margit összeállításában közük a tanulók osztálynévsorait. Külön gyöngyszem a „Vámház Kódex”, amelyet Dalmadi Katalin írt és Wellisch Katalin díszített, s amelyben kézírással, „gyöngy betűkkel” rögzítették az iskolában tanultak osztálynévsorait az 1890-es évektől napjainkig. Egy ilyen kötetre joggal lehet büszke az iskola és Veres Jánosné igazgató. VÁLASSZON IGÉNYEINEK megfelelően! Értékpapírok Kamatmértéke Aquincum Értékjegy I/A (lekötési idő 2 év) Garantált kamat Kamatprémium évi 10 % évi 20 % Összesen évi 30 % Aquincum Értékjegy II/A (lekötési idő 366 nap) Garantált kamat évi 10 % Kamatprémium évi 18 % Összesen évi 28 % Takarékjegy A/l Lekötési idő 3 hónap évi 26 % Takarékjegy B/l Lekötési idő 6 hónap évi 27 % Lakossági betétek Kamatmértéke Látra szóló bankszámla évi 13% Lekötési idő évi kamat 1 hó 22-25 % 2 hó 23-25,5 % 3 hó 24-26,5 % 6 hó 25-27 % 9 hó 25-27 % 12 hó 25,5-28 % 18 hó 25,5-28 % A fenti kamatmértékek az 1995. április 20. után lekötött betétekre érvényesek. A kamat mértéke a lekötött összeg nagyságától függ. Budapest Bank Rt.
