Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-20 / 166. szám

8 Dünántúli Napló Honismeret 1995. június 20., kedd Negyvenöt éve, hogy a határsávból többezer családot kitelepítettek Kényszermunka a Hortobágyon Június 23-án lesz 45 éve, hogy a hatalom a jugoszláv és az osztrák határsávból több ezer családot kitelepített. Ha pon- tosítunk, ez nem kitelepítés, hanem vagyonelkobzással pá­rosult kényszermunkára hur- colás volt. A létszámot ma sem tudjuk, hogy ez 15 vagy 25 ezer személyt jelentett-e. Hajnali 4-kor A kitelepítést precízen szervezték meg. Előző este a nagyobb falusi állomásokra 10-20 üres vasúti kocsit irá­nyítottak. Reggel 4 órakor két ávos és két rendőr közölte a ki­telepítés tényét. Ezek általá­ban fél óra rakodási időt és 300 kg tömegű csomag elvite­lét engedélyezték, azonkívül egy lovat szekérrel. Természe­tesen a lovat egy másik gazda­ságba vitték, de a család szá­mára megnyugtató volt, hogy a vagonban a fegyveres őr mellett még a saját lova is ott szénázik. Természetesen elő­fordult, hogy a két rendőr segí­tett kocsira rakodásban és fi­gyelmeztette a családot, hogy a téli holmikat még nem cso­magolták be. De az is volt, hogy az ávósok elvették a csa­ládi ékszereket és cipő nélkül, papucsban kerültek a Horto- bágyra, vagy élelmet is csak egy-két napra valót vihettek. Másnap este a kitelepítettek megérkeztek a rabságuk szín­helyére, Lenin-tanyára, Bor­zasra, Tedejre, Borsósra, Ebesre, meg a többi táborba. A telepes táborok tulajdon­képpen állámi gazdaságok voltak, ahonnan előzőleg el- bocsájtották a fizikai dolgozó­kat. így szükség volt kocsisra, traktorosra, szerelőre, tehe­nészre, aratóra stb. Ezekre az emberekre vigyázott 1 ávós, 10-20 rendőr, 2 farkaskutya és az agronómiái vezetés. Szö- ge;sdrót kerítés nem volt, mint Recsken, csak ún. fénykör, aki ezt átlépte, azt az őr köteles lett volna lelőni. Egy-két istállót kiürítettek A hortobágyi táborokban a lakás és az étkeztetés végig megoldatlan probléma volt, mert a foglalkoztató üzemek sem akarták ezeket megoldani. A kitelepítettek megérkezése­kor általában egy-két istállót kiürítettek, a rabok kitrágyáz­ták és beszalmázták, ezután be lehetett az „Arany Bika” szál­lóba költözni. Egy 6 tagú csa­lád, nagyszülők, szülők, gye­rekek esetében olyan 4x3 mé­teres terület jutott részükre. Egy katonai szakasz részére létezett egy negyven ágyas fa- barak. ha ágy helyett csak szalmán alszanak az emberek, akkor elfér benne 180 ember is. A legfiatalabb egy 3 éves kislány lehet, a legöregebb meg egy 90 éves férfi. A 180 ember a barakban két nagymé­retű tűzhelyen főzhetett is. Még elképzelni is képtelenség, hogy hogyan tud 15-20 család egyszerre egy tűzhelyen főzni. Az asszonyaink mégis megol­dották, pedig nem egy faluból kerültek abba a barakba. Volt köztük magyar, német, horvát, sőt Dachauból szabadult zsi­dóasszony is. A kitelepített 16 és 65 év között mezőgazdasági kény­szermunkás is volt. Elvben ugyanazok a jogok és bérek il­lették mint a szabad munkáso­kat. De ez is csak hazugság volt, mert rendszeresen lecsal­ták a munkabérünk harmadát. Például az első nyáron átlago­san 9 kg kenyér áráért arattunk napi 12 órán keresztül. Ha­sonló jogtalanság volt, hogy nem adtak illetményföldet és fejadagot, amit a szabad mun­kavállalók megkaptak. Úgy másfél év kellett ahhoz, hogy ellenőrizhető bérlapokat adja­nak át fizetéskor és ténylege­sen pótolják az elmaradt-el- csalt béreket. Látogatások feketén Volt viszont egy lehetőség, ahol szinte szabad emberként dolgozhattak. A szomszédos gazdaságokban, erdőgazdasá­gokban tényleg tisztessége­sebb bért fizettek, és az őrzés is sokkal türhetőbb volt. Kü­lön meg kell említenünk a környékbeli embereket, akik még a szabadságukat is koc­káztatva segítettek fekete lá­togatásokat megszervezni. Az elítélt raboknak joguk volt időnként látogatókat fogadni, a kitelepítetteknek az első két évben még ez is tilos. A rend­őrség gorombáskodása is idő­vel megszűnt, a külső munka­helyeken még a feketén érke­zett rokonok látogatását is el­nézték. Idővel rájöttek arra, hogy nem bűnözőket kell őrizniük. 1953-ban már elő­fordult, hogy bérvita esetében a kitelepítettek mellé álltak a gazdaságokkal szemben. Aztán jött az amnesztia, Nagy Imre programja 1953. július 3-án. Ebben csak az volt a tragédia, hogy Rákosi és elvbarátai ezt szinte megaka­dályozták. Volt, aki a szaba­duló papírját csak öt hónap múlva kapta meg, természete­sen útiköltséget senki sem ka­pott a hazautazáshoz. Haza senki sem utazhatott, mert az határsáv volt, sokuknak az ira­taiba beírták, hogy Pécs, Baja városokból és ezek járásaiból kitiltották. Ilyen papírokkal pedig nagyon nehéz volt elhe­lyezkedni. Örülhetett, akit ál­lami gazdaságba vagy bá­nyába felvettek segédmunkás­ként. Az unokák Remélhetőleg Magyaror­szágon többet nem lesz kitele­pítés. Ma a kitelepítettek uno­kái egy iskolába járnak a kite­lepítést intézők gyerekeivel. Szabad-e ilyenkor haragudni arra a ma 15-20 ezer forintot élvező nyugdíjasra, mert 45 éve félrevezették és koncként kapott egy öreg szekrényt vagy malacot a politikai mun­kájáért. A gyerekek legyenek barátok, és ne felejtsük el, az idő a sebeket begyógyítja. A kitelepített az ingóságai­ért és az állataiért nem kapott semmilyen kártérítést, csak az eltöltött rabságáért jegyeket. Természetesen azon el lehet gondolkozni, hogy a törvény­telenséget elkövetők gyerekei rózsadombi villákat örököltek, amit a szüleik elkobzás útján szereztek, a kitelepítettek kár­pótlási jegyei meg lassan semmit sem érnek. Dr. Breuer Pál a Lenin-tanya egykori lakója A Felsővámház Utcai Iskola jubileumi évkönyve (1870-1995) Tanúság 125 évről A pécsi Felsővámház utcai Ál­talános Iskola 125 éves. A tan­intézet két tanára, Pintér Já- nosné és Wellisch Katalin szer­kesztésében, Pavlovicsné Eré­nyi Zsuzsanna és Várszegi Ala- josné lektorálása mellett jubile­umi évkönyv jelent meg az is­kola kiadásában, amelynek for­rásai 1870-től napjainkig tekintik át az elemi, majd az ál­talános iskola történetét. Az első nagyobb szerkezeti egység az első száz év történe­tét foglalja magában. Fő sza­kaszként taglalja az alapítást, a „függetlenné” vált vámház tör­ténetét az 1912-es államosítás­tól az 1930-ban létrejött elemi iskoláig, a második világégés­től a száz éves évfordulóig tartó időszakot Siposné Horváth Éva tollából. A következő rész a „Ne­gyedszázad az iskola életében” címet viseli, és a volt tanárok, diákok visszaemlékezéseit tar­talmazza. Rendkívül színes a kép, nagy a visszaemlékezők köre, így mindegyik visszate­kintés egy-egy mozaikkockát tesz hozzá az iskola történeté­hez, az akkori körülmények jobb megismeréséhez. A „Pillanatképek az iskola életéből” című fejezet - koránt­Ki szeretnénk még emelni Pintér Jánosné és Aradi Já­nosáé tevékenységét, akik az 1960-as évek elejétől főbb vo­nalakban rögzítették az iskolá­ban történteket, vezették a kró­nikát. Az elmúlt öt évről azután már teljes leírás van az iskola birtokában, amelyet gazdag fo­tóanyag egészít ki. Az iskola május végén há­romnapos rendezvénysorozattal emlékezett meg az elődökről. Dr. Vargha Dezső sem a teljes­ség igényével - összegzi tanévenként, 1972-től máig a főbb törté­néseket. Kü­lön erénye a könyvnek az is, hogy a mai elsősök és a végzősök is a végén leírhat­ták gondolata­ikat, amelyek mai diák­szemmel egé­szítik ki a ké­pet. A függe­lékben az is­kola történe­tének főbb adatait összegezték, s Koll- mann Margit összeállításában közük a tanulók osztálynévso­rait. Külön gyöngyszem a „Vám­ház Kódex”, amelyet Dalmadi Katalin írt és Wellisch Katalin díszített, s amelyben kézírással, „gyöngy betűkkel” rögzítették az iskolában tanultak osztály­névsorait az 1890-es évektől napjainkig. Egy ilyen kötetre joggal lehet büszke az iskola és Veres Jánosné igazgató. VÁLASSZON IGÉNYEINEK megfelelően! Értékpapírok Kamatmértéke Aquincum Értékjegy I/A (lekötési idő 2 év) Garantált kamat Kamatprémium évi 10 % évi 20 % Összesen évi 30 % Aquincum Értékjegy II/A (lekötési idő 366 nap) Garantált kamat évi 10 % Kamatprémium évi 18 % Összesen évi 28 % Takarékjegy A/l Lekötési idő 3 hónap évi 26 % Takarékjegy B/l Lekötési idő 6 hónap évi 27 % Lakossági betétek Kamatmértéke Látra szóló bankszámla évi 13% Lekötési idő évi kamat 1 hó 22-25 % 2 hó 23-25,5 % 3 hó 24-26,5 % 6 hó 25-27 % 9 hó 25-27 % 12 hó 25,5-28 % 18 hó 25,5-28 % A fenti kamatmértékek az 1995. április 20. után lekötött betétekre érvényesek. A kamat mértéke a lekötött összeg nagyságától függ. Budapest Bank Rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom