Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-02 / 149. szám

1995. június 2., péntek VÁROSAINK Dünántúli Napló 7 Babarcon a búcsú napján tervezik átadni a felújított templomot FOTÓ: LECSHING L. Az elmúlt években szépen gyarapodott a 870 lakosú Ba­barc. 1993-ban az ingatlanok nyolcvan százalékába bevezet­ték a gázt, tavaly 4,8 millióért 1036 méter hosszan kerékpá­rutat építettek a mohácsi úttól a faluig, befejezték az össze­kötő utat Babarc és Szajk kö­zött. Az 526 méteres szilárd burkolat 6,8 millióba került, s az átadása óta belső úttal is összekötött a két település. Ugyancsak az elmúlt évben te­lefont szereltek minden igény­lőnek. A letelepedni szándé­kozóknak jelképes összegért, négyzetméterenként 10 forin­tért közművesített építési tel­ket kínálnak a faluban. A ked­vező ajánlatot eddig évente ál­talában három, négy család használta ki, jelenleg is három készülő ház van Babarcon. Az útépítésekhez pályázat­tal szereztek állami támoga­tást, a saját erőt pedig a szom­szédos Liptódtól kapott némi kölcsönnel toldották meg. Az éves 35 milliós költségvetés­ből újabb, látványos fejleszté­sekre nem futja. A forráshiá­nyuk 3 millió forint lett, mert a gyermekintézmények norma­tív támogatásához 7,7 milliót kellett hozzátenniük, de vállal­ták, hogy a 87 általános isko­lás és a 44 óvodás ellátása biz­tosított legyen. Idén az adósság visszafize­tése mellett egyetlen célt tűz­tek maguk elé: az 1807-ben épült, és több mint huszonöt éve felújított római katolikus templomot teszik rendbe. Az önkormányzat 3 milliós for­ráshiányt mutató költségve­tése mellett természetesen ön­erőből egyetlen fillért sem tud áldozni erre a feladatra, mégis az állagmegóvás miatt bele­vágtak a munkába. Segítsé­gükre sietett a püspökség, Rövidesen bontják a tetőt ahonnan a kalkulált 5,5 milliós kiadást jelentő összeg felét biztosítják. A hiányzó forinto­kat elhatározták, adományok­ból fogják előteremteni. Ba­barc lakói mellett várják mindazok felajánlásait is, akik elszármaztak a faluból, ezért levélben keresték meg a távol élőket Ausztráliától-Venezue- láig a világ minden táján. Sorra kapják a visszajelzése­ket, számlájukon szépen gyű­lik a pénz. Egyedül a község­ben élők eddig több mint 700 ezer forinttal járultak hozzá a beruházáshoz. Jelezte a két partnertelepülésük is, az auszt­riai Hessen tartományban lévő Losthaus, illetve a németor­szági Hart Bei Graz település önkormányzata, hogy az ő tá­mogatásúiba szintén számít­hatnak. A torony fa szerkezetének teljes cseréjét, rézlemez bur­kolását, majd a tető újracsere- pezését augusztus 20-ra, a ha­bard búcsúra szeretnék befe­jezni. A munkák megkezdését a kiadós májusi esők ugyan késleltették, ennek ellenére reménykednek, a jeles napra már új köntösbe öltözhet a falu fölé magasodó épület. A jövőre vonatkozóan egy beruházás előkészítését kezdik ebben az évben: a teljes köz- művesítettséghez a szennyvíz elvezetést szeretnék még megoldani. A pályázat elkészí­tésén dolgoznak. Szajkón ke­resztül a bólyi rendszerhez tör­ténő csatlakozásuk műszaki­lag megoldható, s ha jön az ál­lami támogatás, a lakosság önerős befizetései megint nem maradnak majd el. Hagyományápoló mohácsi óvodások Sértődöttek a kisebbségek képviselői Újmohácson a kocsmában is nézték a közgyűlést Mohácsi körkép Kedvezményes ruhavásár A Goodwill Alapítványt a szel­lemi fogyatékos fiatalok mun­kahely teremtése céljából hoz­ták létre. A fölvállalt tevékeny­ség anyagi hátterét az Ameri­kából kapott, használt ruhák ér­tékesítéséből teremtik meg. A jó minőségű, olcsó holmikat havonta több alkalommal kínál­ják. Ma délelőtt a Kórház por­taépületében tartanak ruhavá­sárt, június 6-án, kedden dél­előtt pedig a BATRA székház­ban. Az alapítványt az árusítási lehetőséget biztosító intézmé­nyek azzal támogatják, hogy nem kémek a helyiségért bér­leti díjat. „Rendőrség által nyilvántartott” A kerékpár lopás Mohácson már szinte külön foglalkozási ágazattá vált. Nem ellenfél a tolvajoknak semmilyen zár, el­viszik lelakatolt tárolóhelyisé­gekből is. A Rendőrkapitány­ság most egy új módszerrel igyekezik e járművek tulajdo­nosainak segítséget nyújtani: előre meghirdetett időpontban, ma egy hete délután a megyétől kapott gravírozó készülékkel szemmel nem láthatóan a tulaj­donos nevét ráírták a kerékpár vázára. Nyilvántartásba vették, s erről igazolványt állítottak ki. A kerékpárokra a címben sze­replő matricát ragasztották. Legközelebb június 13-án, kedden 13 órától fogadják a kapitányságon azokat, akik ke­rékpárjaikat e speciális jelzés­sel kívánják elláttatni. Az Új Dunántúli Napló Mohács és környéki ter­jesztői ügynökségének te­lefonszáma: 69-364-268 Az oldalt összeállította Berta Mária Az óvodai nevelés legfonto­sabb feladata, hogy kialakítsa az együttéléshez szükséges szokásokat. Abból kiindulva, hogy a közösség-teremtés ős­idők óta a népszokások, a nép­hagyományok ápolásával való­sult meg, a Rókus utcai óvodá­ban a feladatuk teljesebbé tétele érdekében egy évvel ezelőtt megalakították a vizuális és néphagyomány őrző munkakö­zösséget. Az óvónők e speciális foglalkozások módszereinek elsajátításért továbbképzéseken vettek részt, könyvekből, ta­nulmányokból gyűjtötték a néprajz szerteágazó ismeret­anyagát. Felkeresték a környék népművészeit is, akik az óvó­nők kérésének eleget téve vál­lalták, hogy a foglalkozásokba bekapcsolódnak. A gyerekek szívesen fogad­ták az új módszert. Terménye­ket gyűjtöttek, kukorica csuhá­ból kosárkákat fontak, babákat, karácsonyfa díszeket csináltak, fafaragók irányításával sótartó­kat formáztak. Az óvodások ál­tal készített agyagtányérokat a helyi keramikusok kiégették. A szülők is bekapcsolódtak e spe­ciális tevékenységbe, nekik kö­szönhetően régi használati tár­gyakat, a nálunk élő nemzetisé­giek népviseleti ruháit ismer­hették meg a gyerekek. A gyűj­teményekből és az elkészült munkákból a közelmúltban ki­állítást rendeztek a Rókus óvo­dában. Az alkalmi tárlat vendé­gei voltak a népművészek, akik segítették az alkotó tevékeny­ségüket, és jelen voltak más óvodák nevelői, illetve a Szé­chenyi István Általános Iskola képviselői is. Ripp Istvánná, munkaközösség vezető a bemu­tatkozásuk alkalmával el­mondta, a foglalkozások körét a következő tanévben néptánccal bővítik. Lőrincz Judit A szigeti körzet képviselőjé­nek, dr. Kernya Istvánnak sike­rült elérnie, hogy az önkor­mányzat választott tagjai egy közgyűlést Újmohácson tartsa­nak. így kedden délután „testü­letileg” ingyen kompoztak, kü­lönjárattal buszoztak képvise­lők és meghívottak, elsőnek az óvodáig. Itt a 43 óvodás gyűj­tötte bodzavirágból a négy óvónő által készített, finom szörppel fogadták a vendége­ket, akik ámultak-bámultak a barátságos kis intézmény láttán, a parknak is beillő hatalmas udvarukat pedig egyenesen irigykedve dicsérték. Nem a szegénységet akarták reprezentálni az itallal, mint ahogy az iskolában sem készül­tek panasznapot rendezni, ami­kor a tanácskozás félidejében oda vonultak át a közgyűlés résztvevői. A tanáriban a tábla utasítása, hogy „Nincs pénz! (Ha gondod van, fordulj hoz­zám. Böhm)” nem erre az alka­lomra íródott, sok évvel ezelőtt vésték legfölülre, csak az alá­írást kellett módosítani, attól függően éppen ki az igazgató. Böhm László most e minőségé­ben vállalta elődei útmutatását, s bár megjegyezte, hogy 5 ki­lométeres körzetből szedik ösz- sze naponta a 80 tanulójuk többségét olyan gépkocsival, amit havonta jelentős összege­kért javíttatnak, de nincsenek elkeseredve. Amit nagyon sze­rettek volna, azt elérték, a szá­mítógépeiket is újabb garnitú­rára cserélték, és minden ener­giájukat arra áldozzák, hogy di­ákjaiknak a tanulás terén az esélyegyenlőséget biztosítsák. Az iskolában szendvicset, kávét, sört, üdítőt kaptak a lá­togatók azzal a megjegyzéssel, hogy Kernya úr és a helybéli vállalkozók a vendéglátók, nem az intézmény. E két helyszínen történteket a kamerák nem rög­zítették, az ülést viszont egye­nes adásban nézhették az új­mohácsiak, a kitelepült kábel­tévés stáb jóvoltából. Még a klubkönyvtárral szemközti kocsmában is figyelemmel kí­sérték a határozatok születését. A nézők tán itt is jobban figyel­tek, amikor a kisebbségi ön- kormányzatok kéréseit tárgyal­ták. A történések menetére koncentrálva túl sok idejük nem maradhatott azon töpren­geni, honnan, miből adjon el­nöki, titkári, vezetőségi tagok­nak fizetséget az önkormány­zat, ha egyszer a kormány mi­nimálisjuttatást szánt a működ­tetésükhöz, aztán meg hogyan lehet igazságosan ingatlant osz­tani közöttük, mint vagyont, mert Kolbach Ferenc képviselő úr egyszer csak az asztalra csa­pott és határozottan kijelentette, itt nem szeretik őket. A nézetét osztotta Kovács József, a ci­gány-, valamint Czita Mátyás, a horvát kisebbségi önkormány­zat nevében. Jöhetett aztán több képviselő az ellenkezőt állító fölszólalása, ők megsértődtek. A kisebbségi önkormányzat tagjai valószínű még mindig nem elég mérgesek, mert akkor talán eszükbe jutna, hogy va­gyonszerzéshez pályázatok ké­szítését csikarják ki a városhá­zán. Méghozzá minél előbb. Ha ugyanis időben lépnének, az első körben az országosan e célra biztosított keretből bizo­nyára jutna is nekik pénz. De ez a lehetőség megint nem hang­zott el, helyette a nemzetiségek házát erőltetnék rájuk, anélkül, hogy egyszer is megkérdezték volna: akarnak egyáltalán ■ egy fedél alatt élni? Berta M. Kijelölték a szabadstrandot Hivatalosan június elejétől au­gusztus végéig tart a dunai strandszezon, ennek megfele­lően a szokásos teendőket a vá­rosháza elvégeztette, kijelölte külön a naturista és a szabadst­randot. Az ÁNTSZ ugyan a víz Anyakönyvi hírek Születtek: Lichtmesz Mag­dolna (Palotabozsok), Balogh Ferenc (Véménd), Győri Árpád Levente (Mohács), Mészáros Dóra (Kisbudmér). Házasságot kötött: Hadfi Anikó és Herold József, Klits Ildikó Judit és Csákány Csaba Meghaltak: Girán Miklós minősége miatt idén sem java­solja senkinek a hűs habokban való fürdőzést, ráadásul azt is felirattal hirdetik újra, hogy a kutyáját se vigye senki a strand területére - de tudjuk, mindkét intelem teljesen fölösleges! (Homorúd), Lakatos Ignác (Mohács), Gömzsik Józsefné Fatter Mária (Mohács), Terutz Mátyás (Szűr), Garai Józsefné Csorba Rozália (Mohács), Ru- gási Ferencné Schmidt Rozália (Sátorhely), Far Jánosné Hajdú Terézia (Töttös), Árpád Józsej (Mohács). Nagyzenekarok a kisvárosban Mohács zenei élete kétszáz évvel ezelőtt kizárólag a feren­ces zárdatemplomra szorítko­zott, ahol képzett orgonisták és a korán kibontakozó kórusélet nyomán születtek meg a to­vábblépés lehetőségei. A kie­gyezéstől a millenniumig er­jedő szellemi légkörben a vi­lági zenélés helyi formái is lát­ványosan fejlődtek. A gyökeres változást csak a századforduló hozta meg, ami­kor sorra jutottak el hozzánk a nagyvárosi zenekarok. Gon­doljuk meg: olyan korban, amikor nem hogy rádió nem volt még, hanem gramofon is legfeljebb néhány akadt Mo­hácson. A Nádassy József igazgatása alatt álló pécsi szín- társulattal 1903-ban és 1904- ben először ejtette kábulatba a helyi zenekedvelőket viszony­lag nagy létszámú zenekar. A muzsikusok élén egészen ma­gas képzettségű karmester pál­cája lendült magasba, dr. Bródy Miklósé (1877-1949), akinek képességeit meggyőző módon minősíti, hogy 1907-től a fővárosi Népszínházban - a későbbi Erkel Színházban - folytathatta dirigensi pályafu­tását. 1905-ben Moly Tamásnak, a maga korában népszerű írónak kecskeméti társulata vendég­szerepeit a mohácsi nyári szín­körben. A zenekar élén ismét rangos muzsikus garantálta a színvonalat, a Bécsben iskolá­zott Donáth Ede (1865-1945), aki előzőleg 1897-től a fővá­rosi Kisfaludy Színházban, majd 1900-tól a ma már ritkán emlegetett - de a szakmában mindmáig legendás - Feld- színházban vezényelt. A hathe­tes mohácsi évad során pénz­ügyi viszályok morzsolták fel Moly Tamás társulatát, a zene­kar azonban két hétig még itt maradt és távozása előtt nagy­sikerű koncerttel hálálta meg a helyi közönség elragadtatását. E hangverseny tehát mér­földkő Mohácson abban a te­kintetben, hogy függetlenül a színpadi produkciótól, a mu­zsika eszközeivel töltötte meg a nézőteret! 1908-tól három egymást követő nyáron a szabadkai tár­sulat vonzotta a színkörbe őse­inket. Ritka kuriózum, hogy az 1879-ben született dr. Farkas Ferenc igazgató, a zenekar di­rigensi teendőit is maga látta el, mégpedig óriási tetszést aratva. A korábbiaktól eltérő, telje­sen más jellegű koncert keltett szenzációt az 1910-ben fölava­tott Korona szállóban. 1911. december 25-én, tehát kará­csony első napján este a szé­kesfehérvári szimfonikus ze­nekar igyekezett ünnepi lég­kört teremteni műsorával. A honvédség keretein belül szer­vezett együttes vezető diri­gense Fricsay Richárd (1867-1961) volt, aki később Szeged zenei életének orszá­gos rangra emelésében is meg­határozó szerepet játszott. Az tény, hogy a „kiskatonák” még karácsonyra sem utazhattak haza. De vajon miért jöttek épp Mohácsra? Bármily meglepő: baráti, sőt rokoni látogatásra. Fricsay volt ugyanis az, aki Mohács büszkeségét, a világ­járó hegedűvirtuózzá vált Her­gerth Józsefet fölfedezte és szárnyaira bocsátotta majd zirci házasságkötésénél, 1901. szeptember 23-án Fricsay mű­ködött közre a vőlegény tanú­jaként. Hergert viszont ekkor kézfejének bénulása miatt Hamburgban kórházban feküdt és csak két hét múlva került haza, s az ínreflexek kutatásá­ban kiváló eredményeket pro­dukáló Jendrassik Ernő ideg- kórtan-professzor fél év alatt vissza is varázsolta ujjainak ördöngős virtuozitását. A koncerttörténet záró moz­zanata legyen a pécsi filhar­monikus zenekar 1925. május 14-i hangversenye, melyen Weigele (Várhalmi) Oszkár (1890-1970) vezényletével Beethoven és Grieg nyitánya mellett Mendelssohn és Schu­bert szimfóniája avatta kon­certteremmé a nyári színkört - éppen hetven esztendeje. B.L. Mayer Nyomda, Árok a. 17. ­f (69) 311-047 ; Álom Bt., Széchenyi tér 9. ( [ (69) 322-847 5 ' Spitz Jánosné ^ r Dózsa Gy. u. 40. (temető iroda) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom