Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-15 / 161. szám

1995. június 15., csütörtök Társadalom Dtinántúli Napló 11 Meglepetés a nagyszülőknek Kellemes meglepetés érte azo­kat a nagyszülőket, akik az idei gyermeknapon a Mecseki Kul- túrparkba vitték szórakozni unokáikat. Mind a Vidám­parkba, mind az Állatkertbe in­gyenesen mehettek be, sőt, mindenki Túró Rudit kapott ajándékba. A Vidámparkban a külön­böző játékok igénybevételéért sem kellett fizetni. A nagyszülők - túl az uno­káik örömén - azt is nagyra ér­tékelik, hogy a vidámságra szánt pénzük megmaradt, ami nekik nagyon sokat jelent. A Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének elnöksége Perben a szarkalábakkal Megakadályozni nem - késlel­tetni azonban lehet a ráncok megjelenését. Méghozzá az úgynevezett bio-masszázzsal. Hosszanti masszázs: ujjaink hegyével a homlokközéptől ki­indulva haladjunk finom si­mító, masszírozó mozdulatok­kal végig az arcon az állig és vissza. A szemöldök közepe fö­lötti nyomáspontokon néhány­szor nyomjuk a bőrre az ujjhe­gyeket és lazítsuk el. Homlokránc elleni masszázs a fejfájást is enyhíti. Az ujjak­kal az orrnyeregtől indulva kezdjük a homlokot masszí­rozni. Haladjunk végig - egészen a haj tövéig, ahol ujjheggyel nyomjuk meg a halántékot, majd lazítsuk el. Ismételjük többször. Körkörös masszázs a mimi­kái ráncok kisimítására: a hom­lok közepétől indítsuk a masz- szírozást. Haladjunk végig az arc két oldalán és fejezzük be a nyakszirtnél. A homlokon többhelyen, végül a nyakszirt­nél nyomjuk meg ujjunkkal a bőrt. A Parlamentben beszélték... Valaha olyan unalmas volt a parlament ülése - hiába közöl­ték a lapok szó szerint a felol­vasott felszólalásokat kolum- nákon át -, hogy tévé, rádió nem is közvetítette. Ezt akkor kezdték meg, amikor az állóvíz megmozdult, és kezdett érde­mes lenni, ami ott a patkóban történik. Az érdekesség görbéje aztán egyre meredekebben ívelt fölfelé, bár az utóbbi egy esz­tendőben csak stagnálni látszik. Mégis érdemes odafigyelni a történésekre. Például arra, hogy az ellenzék milyen makacs kö­vetkezetességgel próbálja bizo­nyítani: ez egy dilettáns kor­mány, hiába is ígérte a szakér­telmet, amelynek a beterjesztett törvényei oly primitívek, hogy vitára sem érdemesek (de azért órákig elvitatkozgatnak rajtuk), tehát a legokosabb, amit tehet a kormány, ha visszavonja azo­kat. Hát igen, 1998-ban válasz­tás lesz, nem lehet elég korán elkezdeni a választók megdol­gozását: bárkit, csak ne ezeket. A héten Bokros úr 16 milli­ója és a tb. költségvetése volt a céltábla. Bizony, lehet is bőven szaporítani a szót egy 41 éves férfi „vég”kielégítéséről, aki bő húsz esztendő múlva a bekö­vetkező nyugdíjba vonulásáig néhányszor „erkölcsileg és jo­gilag” még jogosult lehet a végkielégítésre, s akkor csak a Jó Isten tudja, mekkora összeg lesz a „letéti” számláján. Min­dennek elmondják Bokros urat azok az urak, akik kitalálták ezt a végkielégítési rendszert a sa­ját kádereik bebiztosítására, mert most visszafelé elsülni lát­ják a puskát. A baj az, hogy e szisztéma erkölcstelen voltát a mai kor­mánypártok is látták annak ide­jén, ígérték is ennek a megvál­toztatását, ám eddig nem tették, most meg szó nélkül tűrik, hogy pénzügyi csúcsemberük ilyen ... hm ... kellemetlen ügybe keveredve erkölcsössé­get és jogszerűséget emlegetve magyarázkodjék, holott azt kéne mondaniuk, hogy „Te Lala, fizesd már vissza a költ­ségvetésbe ezt a pénzt, hol jönne ott, hiszen ez mégis csak 8000 egyetemista egyhavi tan­díja, amit különben annyira akarsz. Tudod, így lenne a leg­jobb, legalább egy valamiről nem tudna annyit szövegelni a rovásunkra az ellenzék.” De hát nem mondják. Aztán a tb-költségvetés ürü­gyén is mondják ám a jól hangzó szövegeket, pl. a tb fris­sen épült csodapalotájáról. Mi tagadás, szemet szúrt néhány­szor a tévében a kacsalábon Idősek napja Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal - volt érezhető azon a családias hangulatú összejövetelen, me­lyet a Xavér utcai Egyesített Szociális Intézmény rendezett gondozottjainak. A hagyományokhoz híven 1987-től évente két alkalommal megtartott találkozóra több százan érkeznek az Idősek Klubjából, a Szociális Gondo­zókból és házi gondozásból, így kedden délután is zsúfolásig megtelt a pécsi Tettye Ven­déglő. Az időseket az Ágoston téri Általános Iskola diákjainak műsora köszöntötte, majd han­gos tapssal fogadták Erdélyi Tibor, a Pécsi Nemzeti Színház énekesének dalcsokrát. Ezután ebéd, tombola és tánc követke­zett. A délután felejthetetlen han­gulatát mégis az összekulcsolt ráncos kezek, a múltat idéző fényképek, a kedves udvarlások adták, és egy-egy könnycsepp, mely mély árkokban gurult alá az arcokon, de ezeket az öröm csalta elő. Müller A. forgó építészeti csoda, amire az Isten tudja, honnan kerülhetett pénz, miközben farigcsálják az egészségügyi szolgáltatásokat, és egyszeriben rémült lesz mindenki, ha a nyugdíjemelés ennyi-annyi százaléka kerül szóba. Nem is értem, miért hagyta cserben a jól felfogott önmér­séklet ebben a nagy nemzeti el- nyomorodásban egyik-másik intézményeket. A minap pl. dolgom volt az egyik nagy szolgáltató cégnél, ahol a lát­vány miatt meg kellett kapasz­kodnom: tükör, márvány, nik­kel és minden más, ami a pom­pához kell, s amiben az egykori vezérigazgató bizonyára elté­vedne, és mindez az egekig emelt (és még emelni szándé­kozott) szolgáltatási díjak ter­hére. Szóval ilyesmi a tb-székház is. Biztosan el lehetett volna tenni jobb időkre ezt a luxus- építkezést. Mondjuk akkorra, amikor már csak 15-20 száza­lék tb-járulékot kell fizetni, s abból is hallatlanul jól prospe­rál a társadalombiztosítás. Mennyivel rokonszenvesebb lett volna ez, mint a biztosítot­tak pénzéből építkezni most. Arról is szövegelnek az ellen­zékiek, hogy tb-éknél 40 vagy 60 százalékkal szándékoznak növelni a bértömeget. Az volt az érdekes, hogy egy szó cáfo­lat nem hangzott el kormány­zati oldalról ezt illetően. Netán az önkormányzati autonómia miatt? Szóval a felével növelni a bértömeget! Forintban meny­nyi lehet ez? Hány kisnyugdíjas kielégítésére lenne elegendő? Meg - végre! - azt is hallom, hogy a kormány gáláns lépésre készül: 1 százalékkal növelné a tervezett 3 százalékos nyugdíj- emelés összegét. Tetszik tudni, mennyi ez az 1 százalék? Egy 7000 forint nyugdíjban részesü­lőnek - éppen elegen vannak ilyenek ! - kb. 1 - egyetlen! - kiló kenyér árát. Hársfai István Teasütemény és kiállítás Klubot alakítottak a pellérdi nyugdíjasok Ez év elején alakult Pellérden a harmadik születésnapját ün­neplő Életreform Egyesület keretében a nyugdíjasok klubja. Kéthetenként talál­koznak az ÁMK könyvtárá­ban. Tea és aprósütemény mellett beszélgetve töltik el a délutánt. Rövid múltjukhoz tartozik a farsangi batyusbál, az igali kirándulás és több pécsi szín­házi előadás. Most egy kiállí­tást rendezését tervezik. Kor­elnökük Ács Sándor birtoká­ban van számos, az 1848-as szabadságharc idejéből szár­mazó dokumentum, amelye­ket szeretnének másoknak is megmutatni. A klubot negyvenketten hozták létre, de egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Vámos Viktória A magány árnyékában A jelenlegi család- és lakásvi­szonyok nem kedveznek a ki­egyensúlyozott öregkornak. Életük alkonyán sokan egye­dül maradnak s szembekerül­nek ennek az életszakasznak legnagyobb próbatételével, a magánnyal.- Ismerjük az ellenszert, bár más a hatásfoka azoknál, akik már idős koruk előtt társ- talanok voltak, és azoknál, akikre esetleg egyik percről a másikra szakadt rá az egye­düllét - mondja dr. Iván László professzor, a Geronto­lógiai Központ igazgatója.- De minden idős ember­nek megszívlelésre ajánlom Rosenmayer mondását: „Az öregség késői szabadság és egy darab öntudatosan élt élet.” Eszerint fogják föl az egyedüllétet és saját ritmusuk szerint rendezzék be napjai­kat. Legyen pontos napirend­jük.-Élni kell az úgynevezett magatartásterápia egyik-má­sik fogásával is. Ha például lehangoló gondolatok járnak a fejükbe, fizikailag is lépje­nek ki a helyiségből, ahol a nyomasztó érzések eluralkod­tak rajtuk. Tereljék gondolataikat a pozitívumokra, arra, minek tudtak örülni aznap.-Nem elég a testi-lelki kondícióra vigyázni; nélkü­lözhetetlen a szellemi frisses­ség őrzése is. Kövessék a vi­lág dolgait olvasással, rádió­zással, tévézéssel. A rejtvény­fejtés, a kártyajáték, a vetél­kedők követése segít megtar­tani a szellemi erőnlétet.- Az öregkori válás, halál­eset, a gyerekek elköltözése, miatt hirtelen jött magánnyal sokan külső segítség nélkül nehezen tudnak megbirkózni. Gyakran, szinte kompenzáci­óként betegségbe menekül­nek, s a depresszió veszélyes lejtőjére kerülhetnek. Ilyen esetben a családtagoknak, a környezetnek feltétlenül szakember segítségét kell kérnie. Öregkori szerelem J ános maholnap betölti a hetve­net. Oldottabb hangulatában úgy szokta mondani, közelebb vagyok már a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Amiben megfellebbez­hetetlen igazság rejlik. Oldott hangulata mostanáig ritkán adó­dott. Tíz éve történt. Akkor már több, mint harminc éve kapcsolta össze őket asszonyával a megértő és megbocsátó szeretet arany­lánca. Egy napon az asszonyt ha­lálos kór támadta meg. Mindket­ten tudatában voltak a várható eseményeknek. Azelőtt, amikor még vidámak és egészségesek voltak, sokszor beszélgettek arról, mi történne velük, ha egyiküknek el kéne mennie. János nem sze­rette ezeket a beszélgetéseket, az asszony komoly érvei és vélemé­nye értetlenül suhantak el a füle mellett. Tudta, hogy az asszony nélkül neki nem lehetne tartalmas élete, nemcsak azért, mert a szere­tet fonala szakadna el örökre, de mert nélküle esetlenül mozgott a világban. Szakmájához kiválóan értett, de a tea főzésén kívül az otthoni semmit sem tudott produ­kálni. És most itt a gyilkos kór. Jánost letaglózta a tudat, az asszony azonban megérezte, hogy most tán még többet kell tennie férjéért, mint valaha is, bármikor. Meg kell tanítania egyedül élni, rá kell vezetni a fennmaradáshoz szük­séges dolgok technikájára, nélkü- lözhetővé kell tennie magát arra az időre, amikor már semmiben nem állhat az ura mellett. Jóllehet tartós kórházi kezelésre szorult volna, elérte - micsoda női prak­tikákkal! -, hogy minél többet le­hessen távol a kórházi ágytól, s minél többet tölthessen otthoná­ban. Ezek a napok szinte elvisel­hetetlennek tűntek János számára. Felesége okos irányítása mellett minduntalan eszébe jutott az elke­rülhetetlen tragédia, s ahelyett, hogy a gondok megoldása körül kalandoztak volna gondolatai, szétesett figyelme, ereje, fe­gyelme. De a gyakorlat, a mind­untalan megismétlődő tevékeny­ség egyre szélesebbre tárta János előtt az eleddig ismeretlen világot. A főzés, takarítás, beszerzés, az önmagát ellátni tudó ténykedés megtanulása percnyi szünetet sem engedett számára. Asszonya ügyesen vezette Jánost ezen az eddig járatlan úton, olyannyira, hogy János egyre többet és több­ször feledkezett meg a rájuk le­selkedő veszélyről. Csak amikor asszonyának múlhatatlanul szük­sége volt visszamenni a kórházba, jutott eszébe újra a lesújtó vég gyógyíthatatlannak tűnő szomo­rúsága. Ilyenkor olyan rendben tartotta a háztartást, mintha világ­életében ez lett volna a feladata. A vég azonban nem késleke­dett. A bánat és reménytelenség súlyos gyökereket eresztett János lelkében. Naponta látogatta fele­sége sírját és évek múltán sem enyhült fájdalma, keserűsége. Hívták a barátok, rokonok, isme­rősök, János nem ment. Tudta, így áttételesen is vigaszt szeretnének neki nyújtani, s neki vigaszra volt legkevésbé szüksége. Végigélte házassága minden percét megis­merkedésüktől a szeretett asszony haláláig. Közben rohantak az évek s Já­nos megtanulta tökéletesen ellátni magát. A tanítások magva jó földbe hullott. Már olyan terüle­tekre is merészkedett, amiről so­hasem hitte, hogy lesz hozzá bá­torsága. Piskótát sütött magának, raffmált ételkompozíciókat készí­tett, s magában büszke volt tudo­mányára. Egy alkalommal bevásárló kőrútján rég ismert illat csapta meg érzékeny orrát. Gyermekko­rában - mert falun nőtt fel - a fris­sen kaszált tarlón mezítláb futott versenyt társaival. Ezt az illatot sokszor álmodta vissza élete so­rán. S most itt van, érezhetően, orrcsiklandozóan. A kasszához lépve ez már töménnyé vált, és ekkor vette észre, hogy az eleven­szemű, ám erősen őszülő és min­den vendégével mindig udvarias pénztárosnő az illat gazdája. Másnap óvatosan megtudakolta kiféle-miféle az idős hölgy. Meg­tudta, időnként visszahívják nyugdíjából, ha kisegítőre, tapasz­talt pénztárosra van szükség. Já­nos ettől kezdve várta, leste az al­kalmat, hogy találkozhasson vele. Előbb pár szót, majd egyre több gondolatot cseréltek, mígnem Já­nos egyszer megvárta Jucikát a záróra után. Innen már simának tűnik a tör­ténet. János szinte újjáéledt egy megértő és vele azonosan gondol­kodni tudó társ érdeklődő, később szeretetet sugárzó társaságában. Előbb sétálgattak, moziba men­tek, mintha fiatalok lennének, majd egyszer János vette a bátor­ságot és meghívta egy teára, nem sokkal később pedig megkér­dezte: nem jönne-e el vele fele­sége síijához. Jucika elment. Ke­zében egy szál orchideával jelent meg a találkozón, amit utánozha­tatlan bájjal tett a sírra. János gon­dolatban bemutatta Jucikát holt asszonyának s megérezte, új élet kezdődik számára. így is történt. Az érzelmek, me­lyek mindkettőjükben feltámad­tak nem voltak mindent felperzse- lőek, forróságuk sem volt hason­lítható holmi rómeói szerelemhez. De állandósulásuk, a nyomában járó elégedettség, kiegyensúlyo­zottság és apró örömök, mondjuk ki: a boldogság mindkettőjük számára megszínesítette az életet. Bokrétás András 4 s 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom