Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-08 / 154. szám

1995. június 8., csütörtök Közélet Dünántúli Napló 11 Menekültek, migránsok, beilleszkedők A menekült és az idegen A gyerekek és asszonyok még feltalálják magukat a mene­külttáborokban LÄUFER LÁSZLÓ FELVÉTELEI Különleges kívánságok - ezután csak térítés ellenében Júliustól: új ellátási rend a fogászatban Július elsején lép hatályba a fogászati ellátásról szóló tör­vény, amely részletesen sza­bályozza, hogy kiknek milyen szolgáltatások járnak ingyen s melyek azok, amelyekért majd fizetni kell. Az új finan­szírozási rend fontosabb előí­rásairól dr. Balogh Sándor, a népjóléti tárca helyettes fő­osztályvezetője tájékoztatta lapunkat. A törvény továbbra is teljes körű, térítésmentes ellátást biztosít a 18 éven aluliaknak, a terhes anyáknak, a közgyó- gyellátási igazolvánnyal ren­delkezőknek és az öregségi nyugdíjasoknak. Az utóbbi­aknál annyi a megszorítás, hogy minden olyan fogászati beavatkozás ingyenes, ami a rágóképiességet megtartja, de különleges kívánságok (pl. fogbeültetés) teljesítését meg kell fizetni. Térítésmentes az ellátás mindazoknak - életko­ruktól függetlenül -, akik on­kológiai-fogászati, valamint szájsebészeti szűrésre, vagy beavatkozásra szorulnak. Díjtalan lesz a sürgősségi ellátás, a fájós fogat például kihúzzák vagy kezelik fizetés nélkül is. Ugyancsak ingye­nes az iskolai, ifjúsági fogá­szati ellátás. A társadalombiztosítás jú­lius elsejétől köti meg a szer­ződéseket a több mint 3500 fogászati rendelő üzemeltető­ivel a különböző ellátási for­mákra. Ahol teljes munkaidő­ben rendelnek, ott teljes mun­kaidőre szóló szerződést köt­nek az orvosokkal, másutt természetesen csak a rész­időre jutó támogatást fizetik. Azoknál, akik nem tartoz­nak a kiemelt kategóriákba, tehát 18 éven felüliek, de még nem érték el a nyugdíjkorha­tárt, a fogászati kezelés költ­ségeinek csak a felét vállalja át a biztosító. A kezelésért járó térítési díjat csekken kell befizetni. Az új támogatási rend bevezetése mellett válto­zatlanul szorgalmazzák a fogorvosi rendelők magánosí­tását. Az önkormányzatokat arra ösztönzik, segítsék ezt a fo­lyamatot. Keresett szakma a világpiacon Milyenek az ideális gazdasági tanácsadók? A helyi hatóságok, a közössé­gek és a migránsok - vagyis a bevándorló külföldiek - kap­csolatáról tartottak a múlt hét végén kétnapos konferenciát Budapesten. Magyarország, a hivatalos szervek és a társadalom, 1988- tól a romániai - többségében magyar - menekültek tömeges megjelenésével szembesült elő­ször e problémával. Akkor egy­értelmű volt a segítőkészség. 1989 nyarán a többtízezer NDK állampolgár átmeneti jelenléte, majd Nyugatra engedése ugyancsak a szolidaritás hivata­los és társadalmi kinyilvánítá­sával járt együtt. S kezdetben ugyanez történt, amikor 1991- 92-ben a délszláv háború kény­szerítette menekülésre az ottani lakosok - magyarok, horvátok, majd bosnyákok - tízezreit. Tömeges és tartós jelenlét A változás fokozatosan, szinte észrevétlenül következett be. A jelekből ítélve mára mind a kormányzat, mind a lakosság elsősorban tehertételként éli meg a külföldiek tömeges és tartóssá vált jelenlétét. Ennek elsődleges oka a gazdasági­szociális válság. A költségve­tést ma jobban terheli például a menekültek elhelyezése, élel­mezése stb., miközben a mun­kanélküliségtől sújtott vidékek lakossága a versenytársat látja az idegenben. Közben ugyanis egyre inkább „idegen” lett a szánalomra méltó „menekült­ből”. S valójában sokszor tény­leg idegenről van szó: más szo- kású, más nyelvű, más kultú­rájú emberekről, akik nem tud­nak, esetleg nem is akarnak ha­sonulni az alföldi vagy dunán­túli magyarokhoz. Például azért nem, mert nem akarnak itt ma­radni: a háború végeztével haza akarnak menni, vagy éppen Nyugatra vágynak - s várnak. Elsősorban ők azok, akik - mintegy kétezren - ma is a tá­borok lakói. Nagy részük mu­zulmán bosnyák, magyarul nem tudó horvát, de nem csak ők, az egykori Jugoszlávia utódálla­maiból a háború elől menekü­lők vannak itt. S nemcsak a klasszikus értelemben vett - háborús, politikai - menekül­tekről van szó. Éhbérért végeznek feketemunkát 1980-90-ben egész Kelet- Európában megnyíltak a hatá­rok. A szabaddá vált lehetősé­gek idevonzzák a szegénység­ből menekülő román, ukrán, orosz csencselőket. Miként a 60-as években a magyarok is szalámirudakkal, Fecske ciga­rettával és szappannal felfegy­verkezve indultak „Csehbe” és „Lengyelbe”. Átjönnek Er­délyből, s szinte éhbérérl vál­lalnak feketemunkát, ami jó nekik, a családjuknak, jó a há­zukat velük építtető budapesti­eknek, s a hagymájukat velük felszedető makóiaknak, de rossz az emiatt munkát vesztő magyar napszámosnak, építő­munkásnak, valamint a fekete­munka miatt adót vesztő állam­nak. Más kategória a nálunk is többnyire komoly üzleti szán­dékkal megtelepedő kínai, viet­nami, aki azonban már első lá­tásra is „más”, tehát sokak számára gyanús. A hatóságok­nak is. Kőszeg Ferenc, a múlt heti budapesti tanácskozás egyik rendezőjének, a Magyar Helsinki Bizottságnak a veze­tője például élesen bírálta, hogy a rendőrség - szerinte - azt su­gallja: a külföldi potenciális bűnöző, s ezzel gerjeszti a xe- nofóbiát, az idegengyűlöletet a magyar közvéleményben. Hol­ott - mondta - statisztikákkal bizonyítható, hogy a bűnözés nem miattuk nőtt. A tavaly el­fogadott idegenrendészeti tör­vény az évek óta jogszerűen Magyarországon tartózkodó, itt dolgozó, esetleg magyar házas­társsal, gyerekkel rendelkező külföldiektől is új vízumot kö­vetel, s ráadásul azt, hogy a ví­zum megszerzéséért utazzanak haza, onnan kérelmezzék, s ott várják meg. Ha a hatóság nem- kívánatosnak minősíti a külföl­dit, kötelező tartózkodási helyet jelölhet ki számára, például a kerepestarcsai tábort. Ennek működése évek óta a magyar emberjogi szervezetek bírálatá­nak a célpontja. A tanácskozá­son mindenesetre haladásként értékelték, hogy a Belügymi­nisztérium engedélyezte vizs­gálódásukat Kerepestarcsán. Mi gr an so kát segítő egyesület A budapesti konferencián frankfurti vendégek számoltak be arról, hogy a német nagyvá­ros lakosságának ma már 28 százaléka külföldi. Az ő társa­dalmi integrációjukat segíti az önkormányzat keretében mű­ködő Multikulturális Hivatal. Ez a 15 fővel működő szerv szociális, kulturális, oktatási ügyekkel foglalkozik, jogi se­gítséget nyújt, ha sérelem éri a külföldit, s ezért például a köz- igazgatási bírósághoz fordul. A hivatal ezzel egyenrangú fel­adatnak tartja a közvetítést, a kapcsolatteremtést a németek és a bevándoroltak között. A kanadai nagykövetség Quebec tartomány bevándorlási és in­tegrációs gyakorlatának ismer­tetésével járult hozzá a tapasz­talatcseréhez. Az ezzel kapcso­latos hivatalos kormánydoku­mentum sokatmondó fejezet­címei: „Bevándorlás Quebec fejlődésének egyik összete­vője” és „A bevándorlási poli­tika hozzájárul a francia-ajkú társadalom fejlődéséhez és a gazdasági prosperitáshoz”. A problémakör másik meg­közelítését jelentette, amikor magyar és német idegenrendé­szeti szakemberek ismertették a két ország előírásait, illetve gyakorlatát, amiből egyáltalán nem az derült ki, hogy a német korlátozó előírások enyhébbek lennének a magyarnál, de a kül­földi számára is érvényesülő jogbiztonság, kiszámíthatóság ott mindenképpen nagyobb. A szeminárium szünetében tartott sajtóértekezleten Kőszeg Fe­renc úgy vélte, hogy Magyaror­szágon is be kellene vezetni az idegenrendészettel foglalkozó tisztviselők képzését, és - ugyancsak német példára - ja­vasolta, hogy az iskolákban tartsanak multikulturális napo­kat. Bejelentették továbbá, hogy a közelmúltban megala­kult migránsokat segítő egyesü­let, amely ingyenes jogsegély- szolgálatot nyújt a rászorulók­nak. Hajdú András A nagy, nemzetközi gazdasági tanácsadó cégek világszerte vi­rágzanak és fontos szerepet ját­szanak Közép-Kelet-Európá- ban is. Ezek számára dolgozni nép­szerű, keresett, jólfizető foglal­kozás - de hogyan lehet ebbe a szakmába bekerülni? A többségükben fiatal embe­rek - akik e nagy cégek képvi­seletében röpködnek a világ­ban, az üzleti élet sajátos elitjét jelentik. Jóhírű egyetem kitűnő bizonyítványa természetesen alapfeltétele annak, hogy valaki bekerülhessen egy ilyen válla­lathoz, de magában véve még kevés. A többség nem az egye­tem után kap állást, hanem csak azt követően, hogy néhány éves gyakorlatot már szerzett válla­latnál, vagy pénzintézetnél. A közgazdászokon kívül alkal­maznak jogászokat, fizikuso­kat, vegyészeket, informatiku­sokat, filozófusokat és teológu­sokat is. A közgazdasági végzettség - akárcsak munka közben, máso­dik diplomaként megszerezve - persze kívánatos. Legalább ilyen fontosnak te­kintik azonban, hogy a jövendő tanácsadó olyan ember legyen, akire oda is figyelnek, s tud hatni az ügyfelekre. Akinek erényei mellett vannak - elvi­selhető - hibái, de ezt feledteti vonzó egyénisége, hatásos fel­lépése. A jövendő tanácsadók egy­fajta gyakornokként kerülnek a céghez. Egy-két év után kap­hatnak önálló feladatot, a to­vábbi 5-7 esztendőben már ve­zető pozícióba juthatnak. Nem árt, ha közben 1-2 évet eltölt a cég valamelyik, vagy akár több külföldi képviseletén, hogy bővítse nemzetközi ta­pasztalatait. Egy-egy nagyobb munka be­fejezése után néhány hónapos fizetetlen szabadságot kap. Utazásra, tanulásra vagy éppen arra, hogy családjával legyen. Mégpedig nyugalomban, mivel munkaviszonya fennmarad. Tanulságos módon ezt a „csa­ládi szabadságot” nemcsak a gyereket nevelő nők, hanem mind gyakrabban a férfiak is igénybe veszik. A legtöbb felnőtt férfi szeretne dolgozni menekültként is Harminc százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak Az ennivaló és az energia vezet Az elmúlt tizenkét hónapban, április végéig csaknem 30 százalékkal nőttek a fogyasz­tói árak. A gyógyszerár-eme­lés, a helyi önkormányzatok által megemelt közüzemi dí­jak, a forintleértékelés és a vámpótlék márciusi beveze­tése miatt megnövekedett im­portárak együttes következ­ményeként áprilisban 2,6 szá­zalékkal emelkedtek a fo­gyasztói árak. A Központi Statisztikai Hi­vatal legfrissebb jelentése sze­rint mintha megtorpant volna az élelmiszerárak gyors vág­tája a múlt hónapban. Az elő­zőekkel szemben ugyanis ápri­lisban csak 1 százalék körüli árnövekedést állapítottak meg ebben a kategóriában. Első­sorban a tőkehús, a tej-, tej­termékek, a kenyérfélék, a liszt, a cukor és a fűszeráru árai változtak erőteljesen. A múlt hónapban is drágultak az iskolai-, óvodai étkezés térí­tési díjai, emiatt országosan 5 százalékkal kellett többet fi­zetniük a szülőknek. Az egyéb javak ára az utóbbi hónapban összességében 2,5 százalékkal emelkedett, ezen belül a gyógyszereké és gyógyáruké - a külföldi termékek nagy­mérvű drágulása miatt - mint­egy 8 százalékkal. A közü­zemi - víz-, csatorna - díjak a helyi önkormányzatok döntése következtében változtak, or­szágos átlagban 11-16 száza­lékkal. A ruházkodási cikkek árszínvonala több mint 3 szá­zalékkal emelkedett. A tizenkét havi 29,2 száza­lékos árnövekedésben - szemben a tavalyi 17,3 száza­lékossal - elsősorban a háztar­tási energia és az élelmiszerek drágulása tükröződik. Ezek ára a tavaly áprilisihoz képest 49,8, illetve 37,6 százalékkal lett magasabb. Az átlagosnál nagyobb drá­gulás volt jellemző például a burgonyára (171 százalékos), a kávéra (84), a sertészsírra (62), a friss gyümölcsökre (91), a zöldségfélékre (48), a tőkehúsokra (53), és a hentes­árukra (46). A munkahelyi és az előfizetéses étkezések 41 százalékkal drágultak egy év alatt. A ruházkodási cikkek, a tar­tós fogyasztási javak és a sze­szes italok, cigaretták átlago­san 20, az üzemanyagok és a szolgáltatások pedig átlagosan 25 százalékkal kerülnek többe, mint tavaly ilyenkor. Egyszer konvertibilis lesz a forint A behozatal és a kivitel egyensúlya A devizakódex újrafogalmazá­sának előkészítése során nem lehetett számolni azokkal a gyökeres változásokkal, ame­lyeket a pénzügyi kormányzat a közelmúltban bejelentett. Az előkészítést inkább a ha­tóságok rendkívül óvatos maga­tartása jellemezte, ami érthető, hiszen ők felelnek azért, hogy a liberalizálás ne rontsa tovább a külgazdasági egyen­súlyt. Ezért is elgondolkodtató, hogy az ország súlyos külgaz­dasági egyensúlyhiányát, folyó fizetési mérlegének deficitjét, adósságállományának növeke­dését nem használták fel ürügyül arra, hogy a régi devizakódex legtöbb elemét fenntartsák, vagy csak jelen­téktelen változásokat javasolja­nak. Felvetődik a kérdés: vajon a devizabeszolgáltatási kötele­zettség feloldása és a külföldi hitelműveletek liberalizálása nem veszélyezteti-e a külső egyensúlyt? E kérdésre egyértelmű nem­mel felelhetünk. A jelentős mértékű külső egyensúlytalan­ság 1931 óta áll fenn. Vagyis a konvertibilitás „átmenetinek” szánt, de immár hat évtizede tartó felfüggesztése alatt öltött mind nagyobb mértéket. Ebben a korszakban a stabi­lizációra tett kísérletek kérész­életűnek bizonyultak, nem hoz­tak tartós megoldást. Most talán változik a helyzet. Az évtizedes sáncok lebontása után mindenképp muszáj na­gyobb gondot fordítani a köz- gazdasági eszközök működte­tésére. Halaszthatatlan cél, hogy a belföldi vásárlóerejéhez képest - árfolyamában - túlértékelt fo­rint ne ösztönözze a behozatalt és ne fékezze a kivitelt. Persze a konvertibilitás felé tett első nagy lépések nem ter­jedhettek ki a lakossági jöve­delmekre is. Hiszen akkor szá­molni kellett volna a forintmeg­takarítások tömeges átváltásá­val, vagy akkora mértékű leér­tékelés vált volna szükségessé, amelyet a külgazdasági egyen­súly javítása egyébként nem indokol. Ha azonban a folyamatot nézzük, a 70 dolláros „fejkvótá­tól” a 800 dollárosig vezető út végül is a teljes konvertibilitás irányába mutat. S amint azt a közmondás is tartja: trend a lelke mindennek. Bácskai Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom