Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-01 / 148. szám
1995. június 1., csütörtök Társadalom Dtinántúli Napló 11 Keresem volt iskolatársamat Volt iskolatársamat - MÁV nyugalmazott főintéző társamat -, Sétáló Mihályt keresem, aki igen távoli rokonom, és valamikor a Pécs-külváros, majd a sásdi állomásfőnöki tisztséget töltötte be. Barátaimon keresztül már többször próbáltam őt megtalálni, de sikertelenül. Címem: 6353 East Omega Street, MESA, Arizona, 85,215. USA. Telefonszám: 602/641-8502. Fekete Márton Gyerekek a szabolcsfaluiaknál Az idősek otthonaiban általában ritka vendég a gyermek. Mi ennek az ellenkezőjéről számolhatunk be. Pécsszabolcson, az Idősek Otthonának az udvara gyakran hangos a gyermekzsivajtól. Ez a legszebb „koncert” egy idős embernek. Felelevenítik az ifjúságot. Nem csak a saját fiatal éveiket juttatják eszükbe, hanem azokat az időket, amikor még az unokáik is gyerekek voltak. így volt ez, amikor a helyi óvodások jöttek hozzánk látogatóba. Énekkel, verssel, tánccal köszöntötték az otthon idős lakóit. A műsor után az átadott virág és a gyerekek által készített emléklap volt a legszebb ajándék. Nem csak a gyerekek készültek a találkozásra, hanem az idősek is. Egy kis ajándékkal, a saját kezűleg varrt babákkal távozhattak a gyerekek. Köszönetként adták, mert jól esett nekik, hogy a gyerekek meglátogatták őket. Mint ahogy az is nagyon jól esett nekik, hogy a részönkormányzat támogatta a bajai kirándulást, amelyen nem csak az otthon, hanem a kézimunka szakkör tagjai is részt vettek, illetve velünk tarthatott minden helybeli idős ember, akinek kedve volt a közös kiránduláshoz. B. L-né Tizenötévesek vagyunk Az ünnepi műsort tapssal jutalmazták fotó: Tóth László Tegnapelőtt - 1995. május 30- án a születésnapi összejövetelen emlékeztek a 15 évvel ezelőtti alapításra, a Baranya Megyei Művelődési Központ Nyugdíjas Klubjának mai tagjai. Az elnevezés így kissé megtévesztő, hiszen amikor a másfél évtizedről beszélgettünk dr. Sárdy Imréné elnökkel és Jan- kovics Imréné klubvezetővel, tüstént kiderült, hogy szó sincs arról, hogy a Művelődési Központ nyugdíjasai tömörülnének a klubba, arról viszont igen, hogy a klub alapításának gondolata a központtól indult, s az intézmény azóta is patronálja, segíti ezt a lakóterületi, a Szigeti-városrészhez kötődő nyugdíjas társaságot. Az alakulásban tevékeny része volt Pollák Dezsőnek, a Mozgalmi Ház akkori igazgatójának. A klub első elnöke Dóró Gyula volt, tőle vette át e posztot a mai elnökasszony, az idők folyamán 120-170 között váltakozott a taglétszám, de közülük mindig volt egy 80-90 sze- mélynyi stabil mag, amikre mindig számítani lehetett a rendezvényeken.- Klubunk elsődleges célja és feladata a megalakulástól a mai napig az, hogy közösségbe vonjuk a munkahelyükről nyugalomba vonultakat - mondja Sárdyné és hozzáteszi: szeretnénk a napjaikat tartalmasabbá tenni a közművelődés adta lehetőségek kihasználásával. A klubnak első pillanattól kezdve a Mozgalmi Ház adott otthont, most is a MSzP a „házigazdája”. De hogy ez nem jelent politikai elkötelezettséget, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy évek óta gyümölcsöző kapcsolatban vannak a Lakitelek Alapítvánnyal, amely 15-20-25 ezer forint támogatást adott a klubnak az elmúlt három évben. Ebből fedezték 1992-ben a tagok színházlátogatását, 1993-ban egy gazdag programú budapesti kirándulást, tavaly pedig Szegeden az Állami Nép Együttes műsorát nézték meg. Idén - még június 13-án - a Lakitelek Alapítvány vendégül látja a pécsieket a lakitelki népfőiskolán. Sok mindennel foglalkozott a klub a másfél évtizedben. Lakóterületi klubról lévén szó: mindenki érdeklődésének megfelelő programokról kell gondoskodni. S ezek sem kötődhettek csak Pécshez: a Művelődési Központtól az utazásaikhoz nyújtott segítség a legfontosabb. A tőlük kapott autóbusz- szal járnak kirándulni. Szoros kapcsolat fűzi a klubot a megyei kamarához, a pécsi egyesülethez, az Életet az éveknek országos szövetséghez, gyakoriak a más klubokkal közös rendezvényeik. Jankovics Imréné így foglalja össze a klub vezetőségének szándékait: a közösségbe tartozás örömét szeretnénk elősegíteni, melynek jegyében találkozhatnak, beszélgethetnek egymással a nyugdíjas-társak. Igyekszünk segítséget nyújtani a hétköznapi gondok elviseléséhez, az idős korban oly gyakori egyedüllét feloldásához. Nem kevés ez! H. I. Ünnepi szentmise - Hagyomány már, hogy a pécsi Székesegyházban május utolsó vasárnapján nyugdíjasokat várnak szentmisére. A személyesen meghívott csaknem hétszáz idős ember közül ötszázan el is mentek. A szentmise után szerény uzsonna várta a résztvevőket. A mostani találkozó megrendezésében az Euro-taxi, a Máltai Szeretetszolgálat Pécsi Csoportja, az Élő Víz Közösség, Sztancsik György keszüi sütőmester, a székesegyházi közösségek tagjai segítették a rendezőket, a székesegyházi Családért Csoport tagjait. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Polgári almanach 1995 Kulcs a hétköznapokhoz Rendkívül hasznos kézikönyv jelent meg a közelmúltban. Egy olyan kiadvány, amely a gyermekneveléstől kezdve a nyugdíjazásig ismerteti azokat a tudnivalókat, amelyek nélkül egyre nehezebb eligazodni a civil életben. A hat évvel ezelőtt kezdődött társadalmi változások ugyanis átszabták a mindennapok kereteit. Törvények, jogszabályok szűntek meg, újak születtek, régi intézmények, hivatalok helyett újak alakultak. Ez a könyv az emberek hétköznapi tennivalóihoz ad útmutatást, tizenhat fejezetben ismertetve a legfontosabb tudnivalókat. Nem törvényeket, jogszabályokat idéz, hanem ezekre építve közérthetően leírja mindazt, amit az adott helyzetben tennie kell annak, aki valamilyen ügyet szeretne elintézni. A szerzők azt tartották fontosnak, hogy közérthetően fogalmazzák meg: az emberek miként védhetik meg érdekeiket, vagy éppen kitől várhatnak segítséget, ha bajba kerülnek. A postai hírlapárus pavilonokban kapható kézikönyv tizenhat fejezetben ismerteti a hétköznapok legfontosabb tudnivalóit. Foglalkozik a gyermekneveléssel, az alap-, és középfokú oktatással, a házassággal, válással, az egészségbiztosítással, a nyugdíjbiztosítással, a polgári jogokkal, a honvédelemmel, a rendőrséggel, bírósággal, a szavatossággal, jótállással, a biztosításokkal, a megtakarításokkal, befektetésekkel, az ingatlan, lakás kérdésekkel, az autózással, utazással, a közszolgáltatásokkal, környezetvédelemmel. A nyugdíjbiztosítási fejezet a nyugellátások fajtáitól kezdve a kedvezményekig ismerteti a különböző tudnivalókat. így például foglalkozik a hozzátartozói nyugellátással, a végkielégítéssel, a baleseti rokkantsági nyugdíjjal, az adózással, az adókedvezményekkel. Ismerteti, hogy miként lehet igényelni a különféle nyugdíjellátásokat, s hova lehet fordulni, ha az igényt elutasították. Foglalkozik az önkéntes pénztárakkal, és azzal a kérdéssel is, hogy milyen feltételekkel kaphat külföldi állampolgár Magyarországon nyugdíjat és fordítva. Közös ünnep Tizenöt éves az Apáczai Csere János Nevelési Központ, amelyben 12 éve működik a nyugdíjas klub. Minden alkalommal ötvenen-hatvanan jönnek össze, hogy beszélgethessenek egymással. Többségük 70-80 év közötti életkorú, tizenegyen már elkerülték a nyolcvanadik életévüket, de van kilencven év feletti klubtársuk is. Mivel kevés kivételtől eltekintve egyedülálló emberekről van szó, nagyon sokat jelent nekik a klub. A jubileum alkalmából kézimunka kiállítást rendeztek, így kapcsolódtak az intézmény múltját bemutató rendezvénv sorozathoz. Egy este Jászai Joli nénivel „És elmesélem nektek, hogyan haltam meg”. Ez volt a mottója annak a bensőséges hangulatú összejövetelnek, amit a közelmúltban tartottak Pellérden. A két évvel ezelőtt alakult Fittness Klub nemrég elhatározta, hogy rendszeresen szervez olyan közösségi esteket, amelyekre ismert, népszerű embereket hív meg. A hagyományteremtő szándékkal induló kezdeményezés első díszvendége Jászai Joli néni volt, akit már egy korábbi alkalommal szeretett volna vendégül látni a klub és a helyi nyugdíjasok közössége, de sajnálatos módon Jászai Joli néni eltörte a lábát, nem tudott eljönni. A látogatást most pótolta. Az ismert, népszerű vendég három órán keresztül szórakoztatta a vendégeket. Verseit szavalta, kifogyhatatlanul anekdotázott. Nagyszerű humora kitűnő hangulatot teremtett, nagyon jól szórakozott a találkozón résztvevő csaknem száz fős közönség. Vámos Viktória, Pellérd 8. osztályos diák Memória, óh! Kellemesen megdöbbentett az a számtalan reflexió, amely legutóbbi írásomra, az „Arcmemória, óh!”-ra érkezett. Két bájos történetet - a szereplők beleegyezésével - ám nevük és a történetben szereplő városka nevének megváltoztatásával elmesélnék önöknek. Béla szerencseszáma a 21-es volt. Március 21-én született, április 21-én volt az esküvője, május 21-én a felesége születésnapja, sőt, négy gyermekük közül az első is 21-én született. Történt, hogy a karácsonyi ünnepek után kirakatnézés közben felesége egy nem túl drága, ám annál mutatósabb ékszert csodált, megjegyezvén, hogy ezt akár a Jézuska is hozhatta volna. Béla belevéste memóriájába a kívánságot, meg is vásárolta az ékszert, azzal a szándékkal, hogy április 21-én, a 40. házassági évfordulójukra meglepi asszonyát. Március közepe táján igencsak elkezdett készülni az ünnepre, s az esedékes napon, 21- éri az előre megrendelt bokrétával, zsebében az ékszeres dobozzal tért haza. Az asztalon gyönyörű virágcsokor, mellette kedvence, a grillázstorta, az asztal körül az övéi. Nagyon elérzékenyült, s mielőtt bárki bármit szólhatott volna, átnyújtotta feleségének a virágot, a kinyitott ékszerdobozt, és elérzékenyülten szózatba fogott. Felesége előbb összeráncolt homlokkal figyelte nekibuzdulását, aztán kisimultak vonásai, rájött, hogy Béla eltévesztette a dátumot. Megvárta, míg Béla befejezi megható köszöntőjét, aztán ő is elkezdte a mondókáját, de a családból - látva Béla megdöbbent arcát - kirobbant a kacagás. A másik eset főszereplője Gyuri és Karcsi. Gyuri érettségi után hagyta el az országot. Majdnem ötven év után jött haza és telepedett le városunkban. Kevés ismerőse akadt, így érthetően megörült egy Mezőkövesdről érkezett levélnek, amely 50 éves érettségi találkozóra hívta. A levél írója Karcsi volt, a régi barát, akivel együtt voltak kosztosdiákok a helybeli református lelkésznél. Azonnal válaszolt neki, Karcsi is jelentkezett, sűrű levelezés alakult ki közöttük. Karcsi arra kérte Gyurkát, hogy jöjjön el egy nappal előbb az érettségi találkozóra, legyen a vendége, fürödjenek együtt az édes emlékek langyos vizében. Gyuri meg is ígérte, arra kérve Karcsit, hogy menjen ki elé az állomásra. Karcsi természetesen meg is ígérte. Eljött a nap. Gyuri leszállt Mezőkövesden a vonatról és izgatottan kereste Karcsit. Ám ő nem volt sehol. Várt egy félórát, aztán nekiindult, hogy felkeresse barátját. És ekkor ütött be a ménkű. Nem jutott eszébe Karcsi lakáscíme. Ahova annyi levelet írt, s amelyről sohasem hitte, hogy valaha is elfelejtheti. Telefonja nem lévén Karcsinak, a címkeresés így nem vezethetett eredményre. A kérdezősködés hiába való lett volna, miután Karcsit Kovácsnak hívták, s ez ugyebár nem egyértelműen orientáló vezetéknév. Az Alma Materben sem tudtak neki mit mondani a másnapi ünnepség szervezőiről, szereplőiről. Gyuri késő estig bolyongott a városban, egyre Karcsi lakáscímén törve a fejét, s amikor már igencsak ráesteledett, szobát bérelt a helyi félcsillagos szállodában. A másnapi találkozóra Karcsi kialvatlanul, szomorúan érkezett. Mert ő meg azt felejtette el, hogy Gyuri egy nappal előbb érkezik, s amikor eszébe jutott, már jóval túl járt az idő a vonat érkezésén. Elkezdte róni az utcákat abban a reményben, hogy találkozik Gyurival. De mert 50 éve nem látták egymást, minden korabeli szembejövőt alaposan megnézett, egyiket-má- sikat meg is szólította, kérdve, nem ő-e a régi barátja. Miután a megkérdezettek furcsán néztek rá, feladta a harcot. Késő éjszaka került ágyba és a lelki- ismeret-furdalás nem hagyta aludni. A találkozó hangulatát megalapozta a memóriájuk szülte történetük. Aztán Gyuri nem egy, hanem két napot maradt Karcsinál, felidézve a közös emlékeket. És nekem is elmondta Karcsi címét: Mezőkövesd, Kossuth Lajos u. 50. Megjegyezte. De bizton nem az ötven éves érettségi találkozó tiszteletére! Bokrétás András i ,4 k á
