Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-06 / 122. szám
8 Dünántúli Napló Interjú 1995. május 6., szombat Egységes és virágzó Európáért Kovács László külügyminiszter expozéja az Európa Nap pécsi rendezvényén Magyarul magyarán A magyar nyelv hete Az Európa Nap '95 pécsi rendezvényén Kovács László külügyminiszter, a magyar diplomácia vezetője a pécsi városházán Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásának szükségességéről és törekvéseiről szólt. E beszédéből elevenítünk fel néhány részletet. Bármilyen különösen hangzik is, Európa ismét egyfajta válaszúthoz érkezett, amelyben az egyik lehetőség egy újfajta megosztottság. Ez a megosztottság ugyan minőségileg különbözne a vasfüggöny időszakától, amely politikai-katonai szembenállást jelentett, de, az az érzésem , nem sokkal lenne jobb annál. Egyik oldalon egy biztonságos, stabil, virágzó Nyugat-Európa, a másik oldalon pedig egy bizonytalan, labilis és gazdasági-szociális válságokkal küszködő Közép- és Kelet-Európa. Ráadásul az a kiszámíthatatlan Közép- és Kelet-Európa hosszabb távon negatív hatást gyakorolna Európa biztonságos, stabil és virágzó felére is. Vagyis egy ilyen megosztottság egyikünk érdeke sem. A másik lehetőség az egységes Európa kialakulása, a közös történelmi és kulturális örökségen és értékrenden, s amely a bolygónk egésze számára teremtene biztonságot és stabilitást. Ahhoz, hogy a két lehetséges opció közül a második váljon valóra, mindenekelőtt fel kell mérni, hogy mik a biztonsági kockázatok és az instabilitás okai Nyugat és Kelet Európában? Az első csoportja e biztonsági kockázatoknak összefügg a történelmi jelentőségű, nagyon mély és nagyon mélyreható folyamatnak, amelyet összefoglalóan rendszerváltozásoknak fogalmazunk, amelyek politikai, gazdasági és társadalmi viszonyokban jelentenek alapvető változásokat, és amelyek óhatatlanul együtt járnak, bizonyos gazdasági nehézségekkel és nem kis szociális feszültségekkel. Ez a tényező instabilitást visz Európa viszonyaiba, s bár a parlamenti demokrácia a 4-5 év alatt ugyan mély gyökereket eresztett, de a történelmi tradíciók és előzmények hiányában - hiszen ebben a térségben alig néhány ország dicsekedhet komoly, többpárti demokratikus hagyományokkal -, az egykori szocialista térségek könnyen válhatnak szélsőséges tendenciák, politikai törekvések melegágyává, annak minden negatív következményével. Nacionalizmusok felerősödése A biztonsági kockázatok másik csoportját a nacionalizmusok felerősödésében, bizonyos agresszív megnyilvánulásával összefüggő kockázatok jelentik, amely a térségben a sajátos etnikai és történelmi fejlődés eredménye. Utaljunk csak a délszláv válsághoz, mely sajnos katasztrófához is vezetett. A nacionalizmus akár az állami kormányzati politika rangjára is emelkedhet, célul tűzheti az egységes nemzetállam megteremtését és ez esetben ez a törekvés, ilyen etnikai viszonyok mellett, szükségképpen bele fog ütközni a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítésébe, gátolni, akadályozni fogja azt, s ezzel az instabilitás elemeit viszi a térségbe. S nemcsak etnikai, akár államok közötti konfliktusokhoz is vezethet. Persze a térség stabilitását veszélyezteti nem az előbbiekből következő, tehát nem térségspecifikus tényező is. Ezek az egyetemes gondok: a nemzetközi bűnözés, a nemzetközi terrorizmus, vagy a környezeti katasztrófa lehetősége. És mindezek nyomán egy nagyarányú népvándorlás, migráció dél és észak, illetve Kelet-Nyugat irányba. Új biztonsági struktúra A helyzetet nehezíti, hogy nincs a térségnek olyan biztonsági struktúrája, amely ezeket a kockázatokat képes lenne kiegyensúlyozni. Azok a biztonsági struktúrák és együttműködési rendszerek, amelyek történelmi missziót töltöttek be nagyon sikeresen, mint a NATO és a sokféle fejlődésen átment egykori Közös Piacból kialakult Európai Unió, a hidegháború idején arra jöttek létre, hogy a polgári demokrácia értékeit a nyugati világ gazdasági, politikai és katonai stratégiai érdekeit védjék a keletről jövő fenyegetés ellen. Egyiknek sem volt feladata a saját területén kívüli válságjelenségek kezelése, saját területén kívüli stabilitás teremtése. Az Európai Együttműködési és Biztonsági értekezlet 1975-ben a helsinki záróokmány aláírásával végződött és megnyitott egy nagyon fontos folyamatot, mely folyamat történelmi szerepet játszott az 1989-90-es rendszerváltozások békés lefolyásában. Aztán fölállt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, mely nem arra jött létre, hogy Kelet- és Közép-Európát stabilizálja, hanem arra, hogy az egykor szemben álló két katonai és politikai tömb között kiküszöbölje a konfliktus lehetőségét és kereteket teremtsen a békés együttéléshez és meghatározza az együttműködés különböző területeit. Bármilyen jelentős változáson is ment át a ma már szervezetté vált folyamat, ez sem képes igazán a térségnek e sokféle biztonsági kockázatait kiküszöbölni. Kell tehát egy újfajta biztonsági modell, kell egységes európai biztonsági architektúra, amely valóban megteremti a feltételeit egy egységes, biztonságos, stabil és virágzó Európának. Ez a modell feltétlenül Európa oszthatatlanságára kell, hogy épüljön, és feltétlenül a biztonság komplex, átfogó értelmezésén kell, hogy alapuljon. Melyben nem csupán a katonai, hanem a gazdasági és szociális, emberjogi, kisebbségi jogi és környezeti aspektusai egyaránt kell, hogy szerepeljenek. És ennek a biztonsági architektúrának a pillérei között intézmények, struktúrák és megállapodás-rendszerek kell, hogy legyenek. S az intézmények sorában első helyen szerepeljen a kibővített Európai Unió és a kibővített NATO. összekapcsolódva különböző regionális együttműködési struktúrákkal, mint a megyében jól ismert Alpok-Adria Közösség. A térség biztonsága és stabilitása valamint gazdasági és társadalmi felemelkedése szempontjából megkülönböztetett fontosságú az Európai Unió bővítése. Hiszen ez képes a térség gazdaságát előremozdítani, s ezzel hozzájárulni a szociális feszültségek enyhítéséhez, az emberi jogok, kisebbségi jogok érvényesüléséhez s ezzel az etnikai illetve államközi konfliktusok megelőzéséhez. Elhatározottság és alkalmasság Már ma is fontos szerepet játszik az Európai Unió és a társult államok között a nemzetközi bűnözés, a kábítószer elleni harc, a terrorizmus elleni fellépésben. Mindazon biztonsági kockázatok, melyek ma Közép-Eu- rópa stabilitását veszélyeztetik kezelhetővé válnak az EU kibővülésével. A kibővítés feltételei pedig már részben létrejöttek. Megszűnt a katonai-politikai szembenállás. Eltűnt a vasfüggöny. Leomlott a berlini fal. Nincs már Varsói Szerződés és széthullott a Szovjetunió. De ezzel tulajdonképpen csak az akadályok tűntek el az útból. A Közép- és Kelet-Európábán lezajlott rendszerváltás, parlamentáris demokráciák, jogállamok létrejötte, azok gazdasági épülése pedig Európa két felének összeilleszthetőségét teremti meg. Mindez szükséges, de nem elégséges feltétele az egységes Európa létrejöttének. Hiányzik ugyanis az egyik oldalon a bővítésre irányuló fenntartás nélküli elhatározottság, a mi oldalunkon pedig a teljes alkalmasság az Európai Unióba való belépésre. Az Európai Unió fenntartásai lényegesen kisebb mértékben, mint egy-két évvel korábban, de érezhetően jelen vannak még. Nem a döntésekben, inkább a gondolkodásban. Egyedi alapon Tudni kell azt, hogy az Európai Unió versenyképessége kétséget kizárólag növekedne a bővüléssel, újabb piacokhoz kapna s hozzá jutna azokhoz a komparatív előnyökhöz, amelyeket Közép-Európa csatlakozni kívánó országainak gazdasága kínál. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Európai Unióval pontosan megértessük szándékainkat és igényeinket a csatlakozási folyamatban. Elmondtuk és elmondjuk: azt szeretnénk, ha a csatlakozási tárgyalások 1996 végén vagy 1997 elején megkezdődnének Brüsszel és Magyarország között. Azt szeretnénk, hogy a brüsszeli bizottság Magyarország csatlakozásáról úgy döntene, hogy a döntésnél kizárólag Magyarország eredményeit értékelné, tenné mérlegre. Ellenezzük a csoport-megközelítést, mert úgy gondoljuk, hogy a döntésnek egyedi alapon kell megtörténnie. Nem azt jelenti ez, hogy Magyarország egyedül akar a térségből az Európai Unió tagja lenni, éppen ellenkezőleg: önös érdekünk, hogy minél többen teljesítsék a térségből az euro-konformitás egyébként meglehetősen bonyolult követelményrendszerét, mert ez segítené a térség stabilitását, felemelkedését. A mi felkészülésünk magába kell, hogy foglalja a magyar gazdaság szerkezetének átalakítását, versenyképességének jelentős növelését. Magába kell foglalnia a jogrendszer harmonizációját, az államigazgatás felkészülését szervezeti és tartalmi értelemben. Az oktatásnak is át kell hangolódnia, s végül nagyon fontos a lakosság felkészítése a csatlakozás menetében. Hiszen egykor majd, a csatlakozási tárgyalások lezárása után Magyarországon is népszavazással kell kimondani a végső szót. S ahhoz, hogy a majdani népszavazás eredménye pozitív legyen, a felkészülést-felkészí- tését már most meg kell kezdeni. Kozma Ferenc Illendő, hogy lapunk is megemlékezzék róla. Az elmúlt héten tartották, ünnepelték. Bács-Kis- kun megye volt a vendéglátó. A megyeszékhelyen nyitották meg, s ott, valamint Baján hangzott el a legtöbb előadás. Föltehetően azért, mert mind a két városban, Kecskeméten és Baján pedagógusokat, mégpedig óvodapedagógusokat és tanítókat képző főiskola működik. Az Anyanyelvápolók Szövetsége fogja össze és irányítja az anyanyelvi nevelés munkáját, szervezi minden évben az anyanyelv hetét, ugyanis már régóta tudatában van annak, hogy e tevékenység legfőbb színtere az iskola, s eredményessége, hatékonysága a benne dolgozó pedagógusokon múlik. Az is világos minden ember számára, hogy nem a nyelvhasználatban elkövetett hibák megtorlásával, hanem az anyanyelv iránti szeretet és a használatáért érzett, s a vállalt felelősség felszításával lehet eredményt elérni. Az is tagadhatatlan, hogy egyre sűrűsödnek az iskolahagyott, felnőtt nemzedékek nyelvi fogyatékosságait szóvá tevő bírálatok, sőt van, aki a Herder-jóslat (amely szerint a magyar nép nyelvével és kultúrájával együtt belátható időn belül eltűnik a történelem süllyesztőjében) beteljesülésétől tart, mivel - ahogy úja, „mindennapi herdereink iszonyatos ügybuzgalommal működnek, a sok-sok titkos féreg szüntelenül rágja, rontja anyanyelvűnket. Ha mindez a rádióban, a tévében és az írott sajtóban így megy tovább, akkor a magyar nyelv nem az alakuló, közszellem szolgáló leánya, hanem utcasarkok rongya, zavaros fejű szélhámosok ribanca lesz.” - Kemény szavak. Ezért egyre többen emlegetik a készülő francia nyelvtörvényt, amellyel a francia nyelv elangolosodásának igyekeznek gátat vetni. A tervezet a hírek szerint hamarosan a parlament elé, s ha a nyelvükre joggal büszke franciák megszavazzák a törvényt, bizony büntetéspénzt kell fizetniük azoknak, akik egy-egy meeting- et, fastfodd-ot vagy desing-1 kevernek beszédükbe, írásukba. Nálunk máris tetemes bevételre számíthatna a „Nyelvvédő Hivatal”. - Természetesen e gyakorlat bevezetése előtt tisztázandó lenne, hogy törvénnyel, rendelettel lehet-e, szabad-e, érdemes-e beavatkozni az élőnyelv folyamataiba. Meg kellene előznie ezt a nyelvi öntudat megerősítésének, amelyet nemzetközpontú nyelvművelésnek nevezünk, s amely minden tisztességes eszközzel küzd a magyar nyelv „trianonizálása” ellen, azaz nemzetben gondolkodik, s amely Kosztolányival vallja: „Aki anyanyelvét nem ismeri tüzetesen, az egy nyelvet sem bírhat, az holta napjáig szellemi vakarcs, lelki nyomorék marad.” Joggal tartjuk ma időszerűnek minden magyar ember számára Reményik Sándor örökszép sorait: „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek./És áhítattal ejtsétek a szót,/A nyelv ma néktek végső menedék- tek,/A nyelv ma tündérvár és katakomba./ Ezért úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, mintha imádkozna,/Mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna.” Rónai Béla Keresztrejtvény kesztősége, Pécs, Rákóczi út 34., VIII. em. Az április 22-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Elég volt a sírásból drágám. Már két órája vége van a fűmnek.” dikó, Kemse, Rákóczi u. 20., Szalmásy Kálmán, Pécs, Fejér Lipót u. 1., Szemicsek Jánosné, Sásd, Rákóczi u. 38. Az utalványokat postán küldjük el. A kép jobb oldalán Kovács László külügyminiszter I
