Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-28 / 144. szám
10 Btííílántúli Napló Sport 1995. május 28., vasárnap Remélem, azért szeretni nem kell! Négy nagy esélyes a párizsi Roland Garroson A francia nyílt teniszbajnokságon, a Roland Garroson hétfőn kezdődnek meg a női egyes küzdelmei. Bizonyára csak kevesen mernek fogadni a szám végső győztesére, hiszen nagyon kiegyenlített a mezőny. Az elmúlt években mindig voltak a viadalnak biztos esélyesei. Most négy olyan játékos van, aki jó eséllyel pályázik arra, hogy megnyerje a tornát: a német Steffi Graf, a spanyol Arantxa Sánchez-Vicario és Conchita Martinez, valamint a francia Mary Pierce. A helyi sajtó természetesen Pierce-szel foglalkozik a legtöbbet, hiszen óriási dolog lenne, ha francia közönség előtt nyerni tudna. A 20 éves teniszezőnő apja amerikai, anyja francia. Pierce legnagyobb sikere az ez évi ausztrál bajnokságon elért győzelme. A fiatal játékos tavaly könnyedén jutott a Roland Garros döntőjébe, de ott kikapott Sanchez-Vicariótól. Utoljára 1967-ben fordult elő, hogy francia teniszezőnő nyerte a tornát.- Tavaly úgy érkeztem a tornára, hogy előtte rosszul játszottam. Akkor azt tanácsolta az edzőm, hogy ne szomorkodjak, játsszak vidáman. Ebben az évben jobb formában vagyok, s pszichi- kailag is erősnek érzem magam - mondta Mary Pierce. % A francia nemzetközi bajnokságon - akárcsak az ausztráliai Melboume-ben - ezúttal is az ifjúságiak között indul több magyar versenyző. A felnőtt nőknél Temesvári Andrea felkerült a főtáblára, Krocskó József pedig a selejtezőben próbált szerencsét. A fiúk mezőnyében a 17 éves Szirtesi Szilárd szerepel egyedül a 64-es főtáblán, a selejtezőben való indulás jogát pedig Jane só Miklós (17) és Bardóczky Kornél (17) érdemelte ki. A lányok mezőnyében Nagy Kyra (18), Vidáts Réka (16) és Mandula Petra (17) főtáblás. Ravellit megbüntetik? Csoszics elhunyt Nyirokmirigyrákban, fiatalon, 47 évesen meghalt a kosárlabdasport egyik legnagyobb egyénisége, a horvát Kresimir Csoszics. Az AP hírügynökség emlékeztetett arra, hogy a horvát függetlenség 1991-es kikiáltása óta Csoszics hazája washingtoni nagykövetségén dolgozott diplomataként. Csoszics a volt jugoszláv válogatott talán legnagyszerűbb egyéniségének számított a hetvenes években. Két világbajnoki cím mellett négy Európa-baj- noki aranyérmet is őrzött a vitrinben, nem beszélve az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékokon szerzett babérról. A kérlelhetetlen kór által legyőzött centert 1971-ben és 1975-ben az Európa-bajnokság legjobb kosarasává választották meg. Csosics hat esztendősen ismerkedett meg a kosárlabdával Zadar városában. Fantasztikus karriert futott be, az évek során játszott zágrábi csapatokban, s természetesen szülővárosa, Zadar együttesében is. A későbbiek során a szlovén fővárosban, Ljubljanában sportolt. 1969-től négy éven keresztül közgazdaságtudományi tanulmányokat folytatott az Egyesült Államokban; természetesen ez idő alatt nem fordított hátat a pályának. Utah-ban, az egyetemi bajnokságon beválasztották az AU-star együttesbe is. Noha két tengerentúli hivatásos (NBA) klub, a Los Angeles Lakers és a Carolina Cougars is „csábítgatta4’, Csoszics 1973-ban visszatért Jugoszláviába, majd 1983-tól edzőként dolgozott tovább. Miért halt meg Gerulaitis? Egy fűtésszerelő cég egyik munkását azzal gyanúsítják, hogy miatta halt meg Vitas Gerulaitis, az. egykori sikeres amerikai teniszező. Mint emlékezetes, Gerulaitis otthonában szénmonoxid mérgezésben veszítette életét. A szerelőt, Bart Torpeyi azzal vádolják, hogy rosszul javította meg a teniszező lakásában a fűtésberendezést, amelyben így nem volt melegvíz, s állítólag emiatt hibásodott meg a rendszer.- Védencemet csak bűnbakként keverték bele ebbe az ügybe - mondta John O’Brien, Torpey ügyvédje. A vádlott tagadja, hogy mulasztást követett el, s ezáltal bármi köze lenne Gerulaitis halálához. Az ügyészség egyelőre sem megerősíteni, sem elutasítani nem kívánja a vádat. Teljes az egyenjogúság. Legalább is úgy tűnik. Akkor most a nó' ütheti a nó't. Nagy vívmány ez, ha belegondolunk. Az emancipációról szót sem merek ejteni. Csak tessék hölgyeim, üssék egymást. Ki meri létjogosultságát megkérdőjelezni ezen állításnak, ha ezt a képet nézi? Ahogy az az ütés megy, hát az nem hazudik . . . (Szeren„Az Új VDN május 21-i számában Fogságba estek Bony- hádon feleimmel jelent meg egy cikk, amit felháborodva olvastunk. Első olvasáskor nem tudtuk eldönteni, hogy mosolyogjunk vagy mérgelődjünk e rágalmakon, amelyek Bonyhád labdarúgását és sportvezetését érték. Az első - és jogos - kiállítást követően elszabadultak a leilei indulatok. Körbefogták a játékvezetőt és a védelmére kelő partjelzőket. A játékvezető kezéből a lellei játékosok kiütötték a labdát, megpróbáltak hátulról belerúgni, közben ketten megsértették a partjelzőket is, amiért a játékvezető őket is kiállította. Ezt követően berohant a játéktérre a lelleiek edzője - aki mint a cikkből is kitűnik, egyben elnöke is az egyesületnek - hátulról félre lökte a játékvezetőt és a pálya elhagyására szólította fel játékosait. A levonuló játékosok és edző botrányosan viselkedtek az öltözőben. Az ajtókat csapkodták, a fürdőben levő falikútba belerúgtak úgy, hogy az megrongálódott. cséré a hölgynek férje ura nem vagyok.) Az talán örök talány, hogy nekünk miért kell átvenni mindent a fejlett nyugati társadalomból. Két nő kesztyűvel üti egymást. Szerintem semmi közük nincs a sporthoz, de a tévedés jogát fenntartom. Én már csak ilyen földhözragadt vagyok. (Anyák napja, nőnap.) Szerencsére a titkárnak sem Ezt követően az egyetlen higgadt sportvezető, Szabó Tamás, az ifjúsági csapat edzőjének, volt játékvezetőnek a tanácsára tértek vissza a lelleiek a pályára. Még a mérkőzés alatt egykét leilei játékos hangosan megjegyezte: még nem tudják, hogyan fognak hazautazni a játékvezetők a gépkocsijukkal, nehogy valami „baja” legyen a kocsinak a mérkőzés végéig. Ezek után a mérkőzés végén valóban leengedett az egyik gumi. Mint bonyhádi sportvezető, a játékvezető utasítására lezárattam a játékos kijárót. Közöltem Kenéz úrral, hogy ez a játékvezető kérése, mert ő rendőri segítséget kér. Kenéz úr ezt nem vette tudomásul, mindenfélének elnevezett bennünket. A játékvezető ezt követően kérte, hogy engedjük ki a magáról megfeledkezett sportvezetőt, mert ő a lellei igazolásokat mindaddig visszatartja, amíg a rendőrség megérkezik. Sajnos, a pályán történtek arra engedtek következtetni, hogy a játékvezető autójának gumiját megrongálták. Miután gumijatetszik. Csötönyi Sándor a Magyar Ökölvívó Szövetség alel- nöke így foglalta össze véleményét:- Kár, hogy kedvenc sportomról ennyi bőrt le lehet nyúzni. Nem szeretem a női ökölvívást. Magánügy, de szívesebben nézem a ritmikus sportgimnasztikát. Titkár úr, bár nem beszéltünk össze, de azért egyet értük. Számomra a nők mást jelentenek. P. P. vító a leeresztett gumit megjavította, kiderült, nem történt szándékos rongálás, de ilyen előzmények után nincs miért, senkinek sem bocsánatot kérni. Mindezek után nem értem Kenéz urat. A „jött-ment társaság” címet önmaguknak adták viselkedésükkel. Ehhez a viselkedéshez sem a játékvezetők, sem a Bonyhád játékosai, vezetői, szurkolói nem adtak alapot. Ennek bizonyítására rendelkezésünkre áll a mérkőzésről készült videófelvétel, melyet el- küldtünk a Dráva-csoport fegyelmi bizottságának. Jutási Róbert úrnak, mielőtt tollat ragadott volna, nem ártott volna megkérdeznie, mi a véleménye a történtekről a Bony- hádnak, a játékvezetőknek és a mérkőzés ellenőrének, mert a leghatározottabban visszautasítjuk, hogy az eseményekhez a Bonyhádnak köze volt. A játékvezetők pedig korrektül vezették a mérkőzést. Kiszler Ferenc Lapunk ezzel a hozzászólással a bonyhádi ügyet a maga részéről lezártnak tekinti. Úgy látszik, megviselték Thomas Ravellit a sorozatos kudarcok. Nemcsak a tavalyi labdarúgó vb-n bronzérmes svéd futballválogatott kapujában részese mostanában a vereségeknek, hanem klubcsapata, az AIK Göteborg is botladozik. A 35 éves kitűnő futballkapus rasszista kijelentést tett. Ez érthető felháborodást váltott ki a skandináv országban. Ravelli a legutóbbi, 3-1-re elveszített bajnoki találkozón a „Mocskos fekete” jelzővel illette az AIK Stockholm játékosát, Pascal Simpsont. „Ezek nagyon súlyos szaJó az öreg a háznál „Jó az öreg a háznál” - tartja a mondás és úgy tűnik ezt különösen megbecsülik a Bundesli- gában, legalábbis, ami az edzőket illeti. A bajban lévő klubok ugyanis előszeretettel alkalmaznak idősebb mestereket, a menesztett fiatalabb trénerek helyére. így volt ez a Bayer Leverkusen esetében is, ahol a 46 éves Dragoslav Stepanovicol a 12 évvel idősebb Erich Ribbeck váltotta fel, vagy a VfB Stuttgartnál, ahol a 41 éves Jürgen Röber helyett immár az 55 éves Jürgen Sundermann ül a kispa- don. A Bundesliga 18 vezetőedzője közül mindössze kettő - a vak” - kommentálta az esetet Tommy Svensson, a svédek szövetségi kapitánya, miközben Lars-Christer Olsson, a szövetség főtitkára a kapuvédővel szembeni szankciókat helyezett kilátásba. Nem csoda, hogy ezek után Ravelli alig győzött magyarázkodni: „Ezerszer bocsánatot kérek. Nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Véletlenül csúszott ki a számon” - hajtogatta a 124-szeres válogatott kapus. Bűnbánó magatartása ellenére sem kizárt, hogy megbüntetik. 38 éves Bernd Krause (Mönchengladbach) és a 35 éves RalJ Minge (Dynamo Dresden) - fiatalabb 40 évesnél. Tizen már a negyedik „ik- szet”, tapossák, hatan pedig 50 évesek is elmúltak. A menesztéseknek köszönhetően öregedett az edzői kar. A mostani idényben ugyan még nem dőlt el a bajnokság sorsa, de ami a múltat illeti Willi Multhaup és Udo Lattek a két „leg”. Multhaup 61 évesen nyert aranyérmet a Werder Bremen- nel, Lattek pedig 37 éves volt, amikor bajnok lett a Bayer Münchennel. Hozzászólás a Bonyhádon történtekhez „Mosolyogjunk vagy mérgelődjünk a rágalmakon?” „Idősödnek” az edzők a Bundesligában Puhl Sándor a pécsi Értelmiségi Klubban fotó: löffler Gábor A játékvezetőkkel is úgy va- felmutatható sárga és piros lágyunk sokszor, mint az általuk pocskákkal. Nem ismerjük Puhl Sándort is meg akarták vesztegetni igazán őket. A lapok például műanyagból készültek és rovátkákkal látták el őket, hogy - kizárólag ceruzával - rájuk lehessen írni valamennyi játékos büntetését, külön, külön. A játékvezető például „emberből" készült, bár ennek bizonyítékát sokszor azért sem fedezhetik fel a lelátón ülők, mert nincs alkalmuk beszélgetni a sípos emberrel. A pécsi Értelmiségi Klub vendége volt Puhl Sándor, a vb-döntő bírája. Műsorvezetőként is bizton mondhatom, hogy rendkívül szimpatikus embert ismerhettünk meg benne. A következőkben néhány válaszából tallózunk. Elmondta visszafogott, ám kegyetlenül tényszerű szókimondásával, hogy bizony őt is megpróbálták bundára kényszeríteni. Régen történt, mosolyodon el. Kezdő játékvezetőként az akkor még NB I-ben szereplő Dorog egyik meccse előtt keresték, hogy nekik fontos lenne, ha ... És akkor tízezer forint. Puhl „százezret kért”, heccből természtesen, amire a meglepődött kérők azonnal nemet mondtak, és azóta sem keresték. Apróbb műhelytitokként elárulta, hogy ítéleteivel mindig a játék folyamatosságát kívánja szolgálni. Ha például ő ugyan úgy látja, hogy másik csapat játékosáról pattant ki a labda, ám a csapatok tagjai a másik irányba indulnak, hagyja őket, had menjenek. Mindenki tévedhet. Megtudhattuk Puhltól, hogy szerinte azért nehezebb Magyarországon a játékvezetők dolga, mert itt a közönség az adott meccs bíróját, játékos és szurkoló egyaránt, a hatalom küldöttjének tekinti, így - figyelembe véve az évszázados hazai hagyományokat - nem nagyon akarja, nem is tudja igazán elfogadni. A várható szabálymódosítások közül Puhl egyetért az időkérés bevezetésével, ha az ebből származó hirdetési bevétel visszaáramlik a fociba. Nem tudja elfogadni azonban, hogy esetleg két játékvezetője legyen egy meccsnek, mert több ember, többet hibázhat... Támogatja, hogy esetleg a jövőben csak azt a játékost állíthassák meg les címén, aki meg is játssza a labdát. A „be- rúgással”, azaz az oldalvonalat elhagyó labda lábbal megját- szásával kapcsolatban az a véleménye, hogy érdekesebbé tehetné a játékot, ugyanakkor lehetőséget hagyna felesleges időhúzásra is. Bozsik L.