Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-27 / 143. szám

1995. május 27., szombat Kultúra - Művelődés Dhnántúli Napló 11 Bán Zsuzsa: Szülinap Amikor az ember a pofonokat elfogadja FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Társasjátékot vett a kisfiúnak hatodik születésnapjára. Aztán egy tálcányi krémest meg egy üveg bort. Nem voltak jó vi­szonyban az elvált feleséggel, azt is tudta, hogy hónapok óta együtt él egy férfival. De a gye­rek születésnapjára minden­képpen el akart menni. Hogy ezen a napon együtt lehessen vele, még az asszony sem ta­gadhatja meg. Felkaptatott a harmadik eme­letre, és becsengetett. Megörült, amikor a gyerek nyitotta ki az ajtót. Az is elmosolyodott, és azt mondta:- Apu . . . olyan régen nem láttalak. Aztán hátrapillantott, mintha félnie kellene valamitől.- Bemehetek? - kérdezte, és kicsit megemelte kezében a csomagokat. A gyerek hátralépett, és ak­kor megjelent az anyja is az előszobában.- Hát te? - nem volt túl ba­rátságos a tekintete.- Születésnapja van - nézett a kisfiúra Laci - gondolhattad volna, hogy eljövök.-Na ja! - mondta az asz- szony, és csak állt, mint akit le- cövekeltek. Közben azért Laci beljebb került, és becsukta az ajtót maga mögött.- Hoztam egy kis süteményt, rakd ki! Bement a konyhába, és le­tette a csomagokat az asztalra. Akkor került elő a férfi is, a szobából cammogott elő nad­rágban meg egy atlétában. Két­szer akkora termetű volt, mint Laci. Ismerték egymást, egy he­lyen dolgoztak valamikor. Valahogy megindult a be­szélgetés. A gyereknek megmu­tatták, hogyan kell kezelni a társasjátékot, de egyelőre sen­kinek nem volt kedve játszani vele. Dobókockás volt, egy versenypálya négyszínű babák­kal, sok akadállyal. A gyerek szeretett volna mindjárt ját­szani, de inkább megkezdték a bort, és őneki kistányérra tett két krémest az anyja.-Hát hogy vagytok? - kér­dezte Laci, és lopva körülné­zett. Még a keze nyomát őrizték a polcok, sok minden a lakás­ban. Most meg albérletben la­kik, és a gyerektartás mellett nem marad pénze semmire. Az igazsághoz tartozik, hogy mielőtt idejött, már ivott. Most ettől a pár pohár bortól meg las­san még jobban berúgott. Azt vette észre, hogy egyre indula­tosabban beszél az asszonnyal, szemére hány mindent, ami ta­lán nem is volt. Amikor aztán meg is akarta ütni, kapott két akkora pofont az új férfitől, hogy kiesett az előszobába. Hirtelen nagy csend lett a la­kásban, a gyerek is lélegzet­visszafojtva figyelt. Laci fel­kelt, bement a fürdőszobába, hogy rendbehozza magát, aztán elmegy. Égette a szégyen és a keserűség. Aztán maga sem tudta, hogyan történt... A gyerek nyitott rá nem so­kára, akkor már a kád mellett feküdt vérben. Nem ezt akarta, amikor bement, de ahogyan meglátta a régi borotváját, a ke­zébe fogta, és míg látta magát a tükörben duzzadt arccal, kóco­sán, felvágta mindkét csuklóján az erét. Még a kórházban is kísértette a gyerek eszelős sikongatása.- Mindez nem történik meg, ha nem iszik annyit - mondta az orvos, és nem lát­szott együttérzés a tekinteté­ben. Laci hallgatott, és a kisfiára gondolt. Arra, hogy milyen szülinapja volt, s vajon képes lesz-e ezt neki elfelejteni? (MTI-Press) A János utcai lakás kuckójában beszélgetünk Pozsgai Zsolttal: néhány négyzetméternyi me­legben, s jó hangulatban. A pé­csi drámaíró újabb darabjának próbái kezdődtek meg a fővá­rosi József Attila Színházban, s majd az első előadás után el­mondhatjuk: egyszerre öt da­rabját játsszák a pesti színhá­zak. S bár az íróságot nem rekor­dokkal mérik, azért ez mutat valamit.-Még a Guinness-be is be­kerülhetnél.-Be. Mindenesetre ez vala­miféle magyar rekord lehet bi­zonnyal, mert nem igen hiszem, hogy valakivel előfordult, szinte minden este játszanak darabjaiból valamit. Ebből az ötből hármat magam rendez­tem. És annak is örülök, hogy Hegedűs D. Géza rendezi a Chaplin életének egy szeletével foglalkozó, A kölyök című da­rabot, mert rendkívül sokol­dalú, intelligens embernek tar­tom. Kíváncsi leszek, hogy mit hoz ki belőle. Három éve az Arizonában némileg operettesí- tették az anyagot, most talán egy kicsit igazabb lesz.- Öt jutó darab: ez a jókedv alapja?- Már hogy ne volna az.- És a felelősség?-Legyen azé, aki a darabo­kat a színlapra felengedte.- Az alkotói vénának kedvez?-Még nem keresek annyira jól, hogy ne kedvezzen.- Az első bemutató már min­denképpen messze van. Zala­egerszeg és a Horatio. Milyen volt?- A próbákat is végig kellett izgulnom, s ott kaptam az első pofonokat igazán. Való igaz: szembesültem azzal, hogy a le­írt anyag mennyire tud érvé­nyesülni a színpadon, valónak és igaznak hangzani. S akkor válik az ember színházi em­berré, amikor ezeket a pofono­kat elfogadja, s később meg­próbálja kivédem, megelőzni. Most már azért jókora tapaszta­lattal a hátam mögött jobban lá­tom, hogy miként kell a leírt anyagnak a színpadra simulnia.- lró és rendező viszony?- Ha a közölnivaló 70-80 százalékban már megvalósul a rendezővel való találkozás után, akkor az már jónak mondható. Száz százalék még akkor sem jön össze, ha magam rendezem a darabot. Sok a külső körülmény: a színpad, a szereplők, a díszlet stb.- Ólvastam valahol: a mai átmeneti világunk, társadalmi­politikai viszonyaink nemigen kedveznek a művészeteknek.- Azaz: öt éve keressük a he­Pozsgai Zsolt drámaíró lyünket, s nehezen sikerül meg­találni. Tulajdonképpen semmi baj, csak a világ változott. A múltban írónak, műfordítónak, filmrendezőnek avagy a költő­nek lenni foglalkozás számba ment. Az írószövetségnek volt vagy 1800 tagja, de ezek nyil­vánvalóan nem mind írók vol­tak, legfeljebb csak a szónak a hivatalos értelmében. Jelentek meg könyveik, a darabjaikat előadták, megrendezték.- Ezzel azt akarod mondani, hogy most kerülnek helyükre a dolgok.- Igen. És most derül ki: mi­ként lehetséges az, hogy egy író a saját tehetsége és szerencséje révén kerül előtérbe, s nem bi­zonyos kultúrpolitikai szelek mentén. Te is úgy tudod, mint én: ma senkit sem kötelező megjelentetni, senkit sem köte­lező játszani. Még az éppen ak­tuálisan uralkodó pártok körül ténfergőket sem. Rendkívül irigylésre méltók azok a most induló, tizennyolc-húszéves fiatalok, akik most kezdenek.- őket már nem igen érdekli, hogy kik buknak el ebben a küzdelemben.- Úgy van. Miközben ez az átmenet bizonyos embereknek borzasztóan fájdalmas lehet. Ki kérdezi meg, hogy vajon hány 50-60-70 éves úgynevezett színházrendező, úgynevezett író, úgynevezett filmrendező vérzik el abban, hogy hirtelen nem ő a legfontosabb vagy hogy hirtelen feleslegessé vált.- Az írószövetség tagja vagy.- Elég rég óta. Már vagy nyolc éve.- Akkor te is hivatalosan el­ismert (rónak érezheted ma­gad?- Ma már ez nem egy nagy katarzis.- Meg tudsz élni belőle?- Most már meg. Nem dús­kálva a javakban, de bizonyos idehaza elfogadott tisztességes polgári létben, igen. Egy éve csak az írásból élek, s úgy néz ki, van megkeresésem, még akad lehetőségem.- Most min dolgozol? Hol s merre találkozhatunk Pozsgai Zsolt nevével?- Sándor Pállal csinálunk egy tizenkét részes tv-soroza- tot, ami talán társadalmi-szoci­ológiai kriminek mondható. Evvel párhuzamosan most kez­dődött el egy másik tv-játékom forgatása, Dömölky János ren­dezésében, Pro Pátria et cím­mel, ami a Pátriának (nyomda és könyvkiadó) a privatizáció­jával foglalkozik. S hála Isten­nek megkeresett a pécsi Bóbita is egy mesejátékra, amit nagy örömmel írok két kisleányom­nak is. Mert nekik készül iga­zándiból. Aztán a Madách is felkért, dolgozom egy musical­en is, szóval hál’Istennek, akad tennivalóm. Kozma Ferenc Pécsi író nívódíja Az írói Alkotásokat Támo­gató Alapítvány a tavalyi könyvtermésből Méhes Ká­roly költő, lapunk munka­társa Meddig él egy fénykép című novelláskötetét része­sítette nívódíjban. A díjat Somlyó György költő, a ku­ratórium elnöke adta át teg­nap Budapesten a Rátkai Klubban. Országos kézműves kiállítás Országos kézműves kiállí­tás nyílik szombaton Kő­szegen, a Jurisics Miklós Vármúzeumban. Az IPOSZ Országos Kisipari Kézműves Tanácsa által szervezett rendezvényen 230 alkotó mutatja be 800, bőrből, fából, csuhéból, üvegből, textilből és ke­rámiából készült mun­káját. A művészi értékű, zsű­rizett alkotások bemuta­tása távolabbi célt is szol­gál; a 70 mesterséget rep­rezentáló kézművesek már a honfoglalás 1100. évfor­dulójára készülnek. A közvetlen szándék a hazai és a külföldi piac igényei­nek megismerése, a part­nerkeresés, az üzletkötési lehetőségek felkutatása. A nagyobb agilitás minden­képpen indokolt, hiszen az országban dolgozó 6-7 ezer kézművest is hátrá­nyosan érintik a megszo­rító gazdasági intézkedé­sek. A vásárlóerő csökke­nésével egyre nehezebben adhatók el a nagy élőmun­kaigényű, művészi érté­kekben gazdag, egyedi gyártású termékek. A Kis­ipari Kézműves Tanács keresi a külföldi bemutat­kozási lehetőségeket is. Elárverezték Chaplin „Phantom”-ját A Monacói Hercegségben szerdán megtartott árveré­sen 147 000 dollárért (735 ezer frankért) elkelt Char­lie Chaplin „Phantom II Croydon” típusú, fekete színű Rolls-Royce autója. Az 1931-es évjáratú kocsit a legendás színész pálya­futásának csúcsán vásá­rolta - emlékeztet az AFP. Ugyanazon az árverésen 24 000 dollárért (90 000 frankért) talált vevőre a halálos balesetet szenve­dett Forma 1-es versenyző, a brazil Ayrton Senna sárga és zöld színű sisakja, amelyet még akkor viselt, amikor tagja volt a Mac- Laren-csapatnak. Rózsa Endre: Foszlányok Ingyom-bingyom lakodalom, kis kalapom letakarom, kitakarom, betakarják - más zabálja itt a tarját. Hegyen-völgyön sokadalom, kis kalapom neked adom, az Úristen ócska priccsen ingyért horkol, hogy segítsen. Ihaj, tyuhaj, dinomdánom, kis kalapom nem is bánom, fénylő foszlány felmosórongy - le veit ereszt nyalkatoprongy. Tirrarárom felhőfoszlány, fogatlan az agg oroszlán, foltját fogja fingos koldus, kódisságban valahol dús. Orszáczki országos visszatérése A színpadon megnyúlt Woody Allen SZTK-keretes szem­üvegben, ez Orszáczki Jackie, a legendás Syriusból. Grandmas­ters nevű ausztrál együttesével a pécsi bluesfesztiválon Bara­nya fiataljai is megcsodálhatták a nagy öreg tudását, az ováció sokáig nem engedte le a dobo­góról a csapatot. Jackie-t a mű­sor után arra kértük, mutassa be a Grandmasterst és zenéjét az ÚDN olvasóinak.- Két éve dolgozik együtt ez a társaság, Sidney-ben vagyunk főállású zenészek, s hetente két-három fellépésünk van, időnként pedig becsúszik né­hány „tengerentúli” koncertkö­rút. Nem 12 ütemes blueszene amit játszunk, hanem a jazz- rock funky változata.- Mi volt Orszáczkival a Grandmasters előtt, hol kapha­tók az együttes lemezei?- A kenguruk földjén 7 leme­zem jelent meg eddig. Németor­szágban van egy cég, aki ezen a kontinensen terjeszti az albuma­inkat, sőt a Hungarotonnál ta­valy egy budapesti fesztivál al­kalmából szintén megjelent egy LP-m. Ősszel a csapatból néhá- nyan összeállunk a Tátrai Band-del és csinálunk egy újabb magyar anyagot.- Mi lett az „Ördög álarcos­báljának” szereplőivel? Nem tervez a Syrius nosztalgiakon­certet?- Valaki mindig gondol erre, de nehéz ügy megszervezni, mert egyrészt a zenekar fele nem zenél már profi szinten, másrészt a világ minden táján szétszóródva élünk. Baronits papírkereskedéssel foglalkozik, Veszelinov András (a dobos) Hofi Gézával a Mikroszkóp színházban tevékenykedik, Pa­taki Laci Bécsben bárzongo­rista, Ráduly Misi pedig New Yorkban pincérként és zenekri­tikusként dolgozik.- Rádulyhoz jutva, ő 4 éves amerikai zenei ösztöndíjat nyert annak idején, s többek kö­zött ez vezetett a Syrius felbom­lásához...- Nem ezen múlott, hogy nem maradtunk együtt. Ugyan­akkor Misi amikor elment Bos­tonba, teljesen kiábrándult a progresszív zenéből. Lement sétálni a harlembe, odament a fekete emberekhez egy sarkon és közölte velük: - Én imá­dom a John Coltrane-t, te hogy vagy vele? Aztán egy világ om­lott össze benne, hogy a nége­rek többségének fogalmuk sincs Coltrane-ről.-Mi az igazság abból, hogy a Syrius ausztráliai fellépései során népszerűbb volt, mint a Deep Purple?- Ez így kicsit erős, de való­ban felléptünk néhány alka­lommal közösen, s nemcsak ve­lük, több más neves együttessel is, például Manfred Man-nel. Érdekesnek tartották akkor az ausztrál egyetemi fiatalok a mi szocialista hátterünket, jól bele­fért ez a vietnámi háború elleni tiltakozások kapcsán is a prog­resszív gondolkodásukba. Mészáros B. E. Adorján Gyula Kiállításon Lélegzetem barna keretbe fogják a falak, padlórésekbe szivárog zöldes színek hullámzása, beissza mind, akár az éjfél lépeseinket. Állom a terem közepén, homályban, eltört szárú virágok nyújtogatják szirmukat, utoljára a tavaszról megsebzett zsoltárokat énekelnek. Ott, szakadékba zuhant délutánok városai roskadnak önmagukba, akár Gülszári, dísze Tanabajnak. Sörényes mezőkről egy kisfiú álmodik, beletúr kócos hajába, s vágtat az izzó korong közepébe. 4 i í 1 A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom