Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-26 / 142. szám

1995. május 26., péntek Közélet Dtinántúli Napló 3 Az egyetlen európai alternatíva a polgárosodás Interjú Kiss Gy. Csabával, a Közép-Európa Intézet igazgatójával Aki fát ültet, az bízik a jövőben Nyolc államelnök közös témája: az Európai integráció A megszépült Keszthely ma­gas vendégeket vár. A hét vé­gén nyolc közép-európai or­szág államfői találkoznak ott, s a program részeként elülte­tik Közép-Európa fáját is: egy olyan tölgyfajtát, amely va­lamennyiük hazájában egy­aránt honos. A szép esemény mottója az a közmondás, hogy aki fát ültet, az bízik a jövőben. A Balaton partján folytató­dik a hagyomány: Csehország és Ausztria után hazánk ad otthont nyolc ország - Auszt­ria, t Csehország, Lengyelor­szág, Magyarország, Német­ország, Olaszország, Szlová­kia és Szlovénia - államelnö­keinek, hogy megbeszéljék az európai integráció időszerű kérdéseit. A politikusok más­más alkotmányos felhatalma­zással rendelkeznek és eltér­nek kapcsolataik a hivatalban levő kormányokkal is, de ab­ban mondhatni egyformák, hogy minden országban nagy tekintéllyel rendelkeznek, sok fontos kezdeményezés fűző­dik a nevükhöz és igen aktí­vak nemzetközi téren. A má­jus 26-27-i keszthelyi talál­kozó középpontjában az eu­rópai integrációhoz kapcso­lódó közép-európai együtt­működés emberi vetületeinek elemzése áll. A résztvevők az vizsgálják, hogyan szembe­sülnek az emberek nap, mint nap olyan problémákkal, mint a nemzeti és az európai tudat összefüggései? Ha két nap nem is elegendő a téma min­den részletének tisztázására, a tanácskozás mégis fontos ál­lomása lehet az integrációs és együttgondolkodási folya­matnak. A decemberi Európa-csúcs óta ez a találkozó a legrango­sabb nemzetközi esemény, amelynek vendéglátói lehe­tünk: S nem véletlen, hogy időbeni egybeesik az Európai Unió budapesti társulási kon­ferenciájával és az Észak-at­lanti Közgyűléssel, amelyet első ízben rendeztek meg a NATO tagállamok határain kívül. Mindezek az esemé­nyek jelzik a magyar külpoli­tika erőteljes európai orientá­ciójának széles körű elismert­ségét. Réti Ervin Gyermek- és ifjúságvédelem a jog asztalánál Törvény a legkisebbekről Űj munkaalkalmak Lengyelországban Lengyelországban tovább erő­södik a munkanélküliség csök­kenő tendenciája - közölte a szociális és munkaügyi minisz­térium Varsóban. Áprilisban újabb 64 ezerrel több munka­hely állt rendelkezésre. A sta­tisztikai hivatal szerint a mun­kanélküliség országos szinten 15 százalékos. Az 51 lengyel vajdaság közül 48-b,an tapasz­talható javulás. A legbiztatóbb a helyzet a fővárosban, a szilé­ziai iparvidék központjában, Katowicében és a tengermellé­ken Gdanskban. Általános vé­lemény, hogy a lengyel nagyvá­rosokban a legkönnyebb mun­kát találni, s a legnehezebb a jobbára tisztán mezőgazdasági jellegű körzetekben, minde­nekelőtt az északi és a keleti or­szágrészen. A munkaügyi tárca elemzése szerint a javulás oka elsősorban a privatizáció terem­tette tekintélyes mennyiségű új munkaalkalom és az a tény, hogy a munkahelyek egyre rit­kábban élnek a csoportos elbo­csátások eszközével. Albánia kitántorog Albánia 3,5 millió lakosának immár tíz százaléka vándorolt ki - közölték első alkalommal a tiranai hatóságok. A célorszá­gok elsősorban Görög- és Olaszország. Dél-Albániában a lakosság 16 százaléka menekült külföldre a szegénység és a nyomasztó gazdasági gondok elől - írja a dpa. Albánia Éurópa legszegé­nyebb, de a lakosság korcsopor­tok szerinti összetételét te­kintve egyben a legfiatalabb or­szága is. Az átlagéletkor 26,5 év. Mesterkém Jichak Rabin izraeli kor­mányfő, az izraeli mesterkém, Eli Cohen damaszkuszi kivég­zésének 30. évfordulója emlé­kére tartott ünnepségen felszó­lította Szíriát, adja vissza a né­hai hírszerző hamvait. A gesz­tussal Damaszkusz új életet le­helhetne a zsákutcába jutott iz- raeli-szíriai béketárgyalásokba. Rabin azt mondta, hogy Cohen hamvainak visszaadását Izrael egyik legfontosabb követelmé­nyévé teszi, amiből nem enged. A Moszad (izraeli hírszerzés) egyiptomi születésű ügynöke a hatvanas évek elején szíriai-ar- gentin üzletembernek álcázva magát bejutott a legfelsőbb szíriai politikai és katonai körökbe. Egyes hírek szerint még a vé­delmi miniszteri tisztségre is je­lölték. Damaszkuszi lakásából rádión keresztül részletes katonai információkat juttatott el megbí­zóinak, s azok jelentősen hozzá­járultak például ahhoz, hogy az 1967-es háborúban Izrael elfog­lalta a Golán-fennsíkot. Furcsa dolog, hogy én általában Bécsben szoktam megvenni a bosnyák újságokat, hiszen nyu­gaton, részint Németországban, részint Ljubljanában nyomják őket, hozzánk nem jutnak el. A magyarországi közvélemény azokról az eseményekről, ami a déli határainktól nem is olyan messze történik általában a nyugati hírforrásokból értesül, pedig érdemes volna odafi­gyelni arra, mit mondanak Zág­rábban, Belgrádban vagy Szara­jevóban. Megbecsülése van Magyarországnak- Pécs szinte közvetlenül a déli határnál helyezkedik el. Mennyire látja veszélyesnek a határmenti incidenseket?- A veszély kisebb ma, mint akár néhány héttel ezelőtt. Nem tartom kizártnak, hogy Milose­vics elnök azzal, hogy fontol­gatja Bosznia és Horvátország valamilyen elismerését, talán elindíthat egy békefolyamatot. Ez a folyamat nagyon nehéz lesz, nagyon hosszú ideig fog tartani, de a délszláv konflik­tusban résztvevő mindegyik fél számára fontos az, hogy Ma­gyarország e dologban semle­ges maradjon.-Ismét megteltek a mene­külttáborok.- Nagyon komoly menekült- hullám indult el Szlavóniából, és a horvátországi magyarok je­lentős része menekült, elűzött. Ez tragikus dolog. Találkoztam Zágrábban olyan idős nénivel, aki majdnem sírva mondta, mennyire örülne, ha magyar új­ságot olvashatna. Ezeknek az embereknek a helyzete nagyon nehéz. Ugyanígy a Magyaror­szágon élő bosnyák vagy hor- vát menekülteké is. Nagy meg­becsülés övezi Bosznia-Herce­govinában és Horvátországban Magyarországot azért, hogy a menekülteket nemcsak befo­gadta, hanem •— s ezt mindenki így tudja -, a magyar lakosság méltó módon kezeli ezeket az embereket.- Más kérdés és egészen másképp jelentkezik a hazai ki­sebbségek kérdése. Úgy gondo­lom, hogy nemzetközi szinten is egy nagyon jelentős előrelé­pés, hogy tavaly a helyhatósági választásokkal együtt megtör­téntek a kisebbségi önkor­mányzatok választásai. Ez na­gyon pozitív bizonyítványt állí­tott ki a többségről, hiszen az én ismereteim szerint nagyon sok magyar is szavazott a ki­sebbségi önkormányzatokra. Például Budán, a II. kerületben, ahol én lakom, megszületett a horvát önkormányzat is, ami Dr. Kiss Gy. Csaba egyébként nagyon régi tradíció, hiszen Budán a valamikori Or­szág úti, a mai Margit körút, a Ferences templom a horvát kul­túrának is fontos központja volt. Most a hazai kisebbségen a sor, hogy tovább küzdjenek anyanyelvi kultúrájukért, ami a jelenlegi pénzügyi körülmé­nyek közt nyilvánvalóan nehéz, de most már törvény által ga­rantált lehetőség. Erősebbek a kádárizmus tendenciái- Legutóbb az Európai Utas című folyóiratban írt a polgá­rosodáshoz vezető' útról. Mit tehet egy város, hogy a polgá­rosodás útján előrehaladjon?- Magyarországon nagyon sok helyen komoly gyökerei vannak a polgári hagyomá­nyoknak. Ezeket élesen elmet­szette a totalitárius diktatúra. Nemzedékek nevelődtek fel úgy az iskolában, hogy a pro­pagandaeszközökben negatív képet kaptak a polgári értékek­ről. Mindig könnyebb valamit elpusztítani, mint visszaépíteni. E visszaépítés folyamatát az or­szágban nagyon sok helyen ta­pasztalhatjuk. Pécsen én elő­ször 1956-ban voltam gyer­mekként, azóta 2-3 évenként rövid ideig mindig visszatérek. A Jelenkorban jelent meg első írásom, élnek ott barátaim. A belváros szépítésében, a szol­gáltatások fejlődésén érződik a polgárosodási igyekezet. De úgy érzem, ez a polgáro­sodás most Magyarországon megtorpant, erősebbek a kádá­rizmus tendenciái. Nekem az a meggyőződésem,hogy távlati­lag Magyarország számára az egyetlen európai alternatívát a polgárosodás jelentheti. A civil társadalom kell, hogy létre­hozza a maga társasági életét, szervezeteit, egyesületeit, ér­dekképviseletét. Ehhez két do­log kell: egyrészt idő, másrészt pedig pénz. Az én szememben polgár az az ember, aki függetlenséggel rendelkezik, ennek a független­ségnek van esetleg gazdasági alapja is, és semmiképpen sem valamilyen szolgáló helyzetben akar politikai, gazdasági erők­nek megfelelni. Azért nehéz ma Magyarországon polgárnak lenni, mert keresztülhálózzák az élet különböző területeit a monopóliumok. Ezek a mono­póliumok nem szűntek meg 1990-ben, sem 1994-ben. Egy különös szürke zóna Általában véve úgy érzem, hogy a közép-európai térség egy különös szürke zónát képvisel, ahol megindultak a polgárosodási folyamatok, de nagyon sok ellenerő van, amelyik abban érdekelt, hogy bizonyos érdekcsoportoknak, eliteknek, az egykori „új osz­tálynak” fenntartsa az egész monopólium rendszerét. Úgy, hogy most rövid távon nem vagyok igazán optimista a polgárosodás lehetőségeivel kapcsolatban Magyarorszá­gon. Sallai Éva A gyermekvédelem rendszere egyre nehezebben állja a gya­korlat próbáját. Az utóbbi idő­ben tetemesen nőtt a segítségre szorulók száma, a gyermekvé­delem korszerű követelménye­inek az állami, hatósági eszkö­zökre épülő gondozás már nem tud megfelelni. A jelenlegi rendszert mielőbb szolgáltató jellegű ellátással kellene fölvál­tani. Számos civilszervezet képviselőinek javaslatait figye­lembe véve, elkészült a hazai gyermek- és ifjúságvédelmi koncepció, és hamarosan a par­lament elé kerülhet a gyermek­jogokról szóló törvényjavaslat. A gyermekeket először a sa­ját családjukban kell védel­mezni, mégpedig jóléti és ta­nácsadói támogatások rendsze­rével - mondja dr. Csiha Judit, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára. - Az ál­lamnak csak akkor kell majd közbelépnie, ha ennek eszközei elégtelennek bizonyulnak. Helyben, a településeken kell és lehet a gyerekek szükséglete­ivel pontosan számot vetni és a segítő akciók tartalmát, formá­ját meghatározni. Ezért az új törvénytervezet szerint a rend­szeres nevelési segélyt felváltja a gyermekjóléti támogatás. Változtatásokat tervezünk az állami gondozott gyermekeket segítő rendszerekben is. A gya­korlati tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy elsősor­ban munkalehetőséggel, lakás­otthonok építésével, képzéssel kell ezeket a fiatalokat elve­zetni a sikeres életkezdéshez. Az új jogszabállyal a törvényi kereteket kívánjuk megterem­teni. Fontos, hogy a jogi szabá­lyozás lehetséges eszközeivel biztosítsuk a nevelőszülőknél levő gyerekek megfelelő élet- körülményeit, s azt, hogy a ne­velőszülők a kellő anyagi elis­meréshez is jussanak. Az örökbefogadás szabálya­inak korszerűsítését is tervez­zük. Hazánkban évente több, mint ezer gyermeket fogadnak örökbe, ám az eljárás rendkívül bonyolult. Ezen mindenképp változtatni kell, például az örökbefogadókról kialakítandó központi adatbázis megterem­tésével is. A jogszabályok korszerűsí­tésével egyértelműen megnő az önkormányzatok szerepe és visszaszorul az állami be­avatkozás mértéke. Ugyanak­kor a nehéz feltételek között felnövő fiatal generációnak intézményesen több, hatéko­nyabb támogatást biztosít - szűkebb és tágabb környeze­tében egyaránt. Követendő példa Vasárnap reggel érkeztünk meg egy, a Juve utazási iroda szer­vezésében eltöltött társasuta­zásról. A kellemes élmények hatása alatt frissiben szeretném néhány gondolatomat az olva­sókkal megosztani. Immár má­sodszor veszek részt az iroda szervezésében idény előtti olaszországi társasutazáson: ta­valy Jesolo székhellyel pado- vai, veronai, velencei és trieszti kirándulásokkal, idén Cesena- tico székhellyel rimini, san-ma- rinói, firenzei, ravennai, bolog­nai és velencei kirándulással és a környék megtekintésével. Az út ára 11 000 Ft volt a nyolc napra. A részletes program leírásá­val próbáltam érzékeltetni és bizonyítani, hogy jó üzleti szemlélettel a kisebb jöve­delmű néprétegek számára is lehet gazdag programot és szép élményeket biztosító külföldi társasutakat szervezni. További tanulsága volt az utunknak az a hallatlan céltuda­tosság megtapasztalása, amely Olaszországot jellemzi az ide­genforgalom fenntartásában és fejlesztésében. Láthattuk, hogy milyen széles népréteg él meg jól az idegenforgalomból, ami végiggyűrűzik az egész gazda­sági életen. Hazai gazdasági problémáinkat leggyorsabban megtérülő és leggyorsabban megoldható gazdasági lépés le­hetne az idegenforgalom fej­lesztése, amiben az önkor­mányzatoknak kellene jobb tel­jesítményt produkálni. Ehhez elsősorban az önkormányzat részéről nem pénz kellene, ha­nem egy jó koncepció. Dr. Nádor András Ahogy a szaktárca államtitkára látja Zsebszerződés Nincs az a látnoki képességgel megáldott jóstehetség, aki megmondaná, hogy hány zseb- szerződés született a kárpótlás elmúlt néhány évében, hányán licitáltak strómanokkal a föld­árveréseken. Ahhoz viszont nincs szükség jövendőmon­dóra, hogy kiderüljön: ezek a szerződések törvénybe ütköz­nek. Kis Zoltán, a földművelés- ügyi tárca politikai államtitkára szerint az ex-lex állapot meg­szüntetésére két lehetséges megoldás kínálkozik: a zseb- szerződések legálissá tétele vagy felülvizsgálata. Az első esetben meg kellene változtatni a hatályos jogsza­bályt s utólag törvényesíteni az illegális szerződéseket. Ezt ugyan a jövőre nézve veszélyes precedensnek tartja az államtit­kár, ám a megoldás kétségtelen hasznát sem titkolja, mert ily módon legalább kiderülne az igazi tulajdonosok kiléte. Ám a külföldiek a hatályos magyar földtörvény szerint nem sze­rezhetnek tulajdonjogot, még akkor sem, ha haszonbérleti szerződésnek álcázott tulajdon­jog átruházásáról van szó. Ezek az egyezségek semmisnek mi­nősülnek, amelyeket bárki, bármikor, határidő nélkül meg­támadhat. Kis Zoltán jogászként inkább a zsebszerződések általános fe­lülvizsgálata felé hajlik. Mint mondja, legalizálni lehetne a külföldi és a magyar magán- személyek között kötött szer­ződéseket oly módon, hogy a vevő földvételár címén utólag kifizetné az eladónak (akinek a nevén a tulajdon szerepel) azt az adókülönbözetet, amelyet a föld mai forgalmi értéke után kellene fizetnie, ha most vásá­rolna ingatlant. Ebben az eset­ben a tulajdont nyomban át le­hetne íratni, megszűnne az ér­vénytelen szerződés, legali­zálva lenne a burkolt egyezség. így a külföldi a vásárlás so­rán olyan árat fizetne, amely megfelel a föld mostani for­galmi értékének, és ily módon a hazai földárak igazodnának a piaci folyamatokhoz. Ám a ha­tályos földtörvény külföldi ál­lampolgárok számára továbbra is tiltja termőföld vásárlását. Az államtitkár személyes vé­leménye az, hogy minél szigo­rúbb egy törvény, minél több ti­lalmat szab, az emberek annál inkább keresik azokat a kiska­pukat, amelyek végül ilyen el­lenőrizhetetlen helyzetekhez vezetnek. Ha rajta múlna, a kül­földiek földtulajdonszerzését bizonyos formákban és megkö­tésekkel engedélyezné. Például úgy, hogy elővásár­lási jogot biztosítana a helyben és a szomszédos községekben lakóknak, míg a külföldi állam­polgárok kizárólag az agrárka­marák mellett működő mező- gazdasági bizottságok jóváha­gyásával vásárolhatnának ter­mőföldet. Ezek a bizottságok dönte­nék el, milyen feltétekkel - például beruházás, piacbőví­tés stb. - engedélyezik az adás-vételi szerződés létrejöt­tét. Az új tulajdonos a kifize­tett vételár és a föld Európá­ban szokásos vételára közötti különbözetet egy földvédelmi alapba fizetné, amely alappal a községi mezőgazdasági bi­zottság rendelkezne, és az így befolyt összeget a helyi ter­melők támogatására fordít­hatná. Újvári

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom