Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-22 / 138. szám

1995. május 22., hétfő A Mai Nap DÜinántúli Napló 3 Az eltűntek többsége olyan helyzetbe keveredik, amely során már a körülmények kényszerítik őket a csellengésre FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Eltűntnek nyilvánítva A Vagyonkezelő Kft. tulajdonába ment át egy nagyhírű intézmény fele A kettészelt színház Nap mint nap hallani arról, hogy nyomtalanul tűnnek el emberek, mások pedig, hosszú évek után előkerülnek valahon­nan, többnyire valamilyen se­gítséggel. Az eltűntekkel a Ma­gyar Vöröskereszt két szerve­zete foglalkozik. A Magyar Vöröskereszt Ke­reső Szolgálata egyidős a Vö­röskereszt 1881-es megalakulá­sával, tájékoztatott Kurócziné Gombár Mária megbízott ve­zető. Elsősorban egymástól el­szakadt családtagokat keres­nek. A II. világháború által egymástól elszakítottakat már csak elvétve, de ’56-ban kül­földre került és azóta életjelt nem adókat annál gyakrabban kutatnak fel. Évente két-két és félezer új keresés jelentkezik náluk. 1962-től (azóta vezetnek nyilvántartást) máig nyolcvan- ezer ember megkeresését vál­lalták fel, melynek húsz száza­léka mondható sikeresnek. A keresés ingyenes szolgáltatás. Külföldön a Vöröskereszt ha­sonló szolgáltatást nyújtó szer­vezeteivel veszik fel a kapcso­latot, itthon levéltárakkal, pol­gármesteri hivatalokkal, intéz­ményekkel leveleznek. 1992 óta számítógépes nyilvántartást vezettek be, amely lényegesen megkönnyíti munkájukat. Csak közeli hozzátartozókat keres­nek, barátokat, ismerősöket nem. A Magyar Vöröskereszt Se­gítő Otthon jogelődje az 1989- ben létesült menekülttábor Csil­lebércen, amely 1993 októbe­réig működött, aztán a Vörös- kereszt megvásárolta az épüle­teket és komplex menekültbá­zist alakított ki, mondja Major István, az otthon vezetője. Fon­tosnak tartja: a közvélemény tisztában legyen azzal, hogy a menekülttáborok lakóit nem a magyar társadalom tartja el, hanem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. Azon külföldiek költségeit, akik nem menekül­tek, hanem jogtalanul tartóz­kodnak az országban, saját ma­guk fedezik úgy, hogy diplo­máciai úton hajtják be utólag a rájuk eső részt. Közreműködnek a külföldön élő magyarok segítésében is, például Érdélyben élő magyar gyerekeket gyógyítanak ide­haza, s közben a szülőket in­gyenes szálláshoz juttatják a betegség idejére. A Segítő Otthon másik tevé­kenysége a csellengő fiatalok segítése. Ezt a tevékenységet a televízió és az ORFK Bűnme­gelőzési Osztálya segítségével végzik. Háromezernél több az eltűnt gyerekek száma, ebből az elmúlt évben hetvenkettőt talál­tak meg. A gyerekek túlnyomó része saját maga elszántából hagyja ott családját. Többnyire azok mennek el, akik bizonytalannak érzik magukat a családban, ne­gatív bánásmódban részesül­nek, de sokan kalandvágyból, a könnyebb megélhetés remé­nyében, és sokan választják a prostitúciót. Gyakran felszívja őket az éjszakai élet, melyet kü­lönböző maffiák uralnak. Az el­tűntek száma tökéletes össz­hangban van a megyék nagy­ságrendjével - mondja Major István. Legtöbben Budapestről tűnnek el, aztán pedig a szegé­nyebb régiókból, például Sza- bolcs-Szatmárból, a legkeve­sebben éppen a Dunántúlról. Major István szerint az eltűn­tek nagy része tisztában van cselekedete súlyával, s többsé­gük nem is kíván megkerülni. Az eltűntek között kevés a gye­rekrablás áldozata, sokkal in­kább arról van szó, hogy több­ségük olyan helyzetbe kevere­dik, amely során már a körül­mények kényszerítik őket a csellengésre. Cseri László A Pécsi Nemzeti Színház pá­lyázati felhívást tett közzé la­punkban ez év április 7-én és 8- án, melyben hasznosításra hir­dette meg a Kamaraszínház épületében lévő Corso Kávéhá­zat. Röviddel ezután Simon Ist­ván ügyvezető igazgató megle­petéssel értesült arról, hogy ezt nem tehették volna meg, mert a színház szerves részét képező Kamaraszínház a Városi Va­gyonkezelő Kft. tulajdona, amely egy április 10-i dátum­mal keltezett, a jogi, igazgatási és ügyrendi bizottságnak cím­zett előterjesztésben ezt az eljá­rást kifogásolja. Hogy a Kamaraszínház mi­kor és milyen módon került a kft. tulajdonába, arról Simon Istvánnak nincs tudomása. Arra azonban világosan emlékszik, hogy a színház 1992-ben 1997 július 31-ig érvényes bérleti szerződést kötött az önkor­mányzattal a színészklub és a Corso Kávéház használatára. A szerződés azt is tartalmazza, hogy a bérbeadó (akkor még az önkormányzat), hivatkozva egy 1992-es közgyűlési határozatra, a helyiségek használatáért bér­leti díjat nem állapít meg. A Vagyonkezelő Kft. előterjesz­tésében pedig az is áll, hogy az említett közgyűlési határozatot egy újabb határozat hatályon kívül helyezte, tehát a Pécsi Nemzeti Színháznak, mint ön- kormányzati intézménynek az önkormányzat által létrehozott Vagyonkezelő Kft., mint új tu­lajdonos részére bérleti díjat kellene fizetnie a Kamaraszín­ház összes helyisége, a Corso Kávéház, és a színészklub használatáért. Molnár Tamás, a városi köz­gyűlés ügyrendi bizottsága el­nöke elmondása szerint a Vá­rosi Vagyonkezelő Kft. 1993- ban jött létre, akkor, amikor egy később megsemmisített törvény látott napvilágot, melynek értelmében az önkor­mányzatok minden ingatlanát az állandó vagy határozatlan idejű bérlőknek potom áron ér­tékesítésre fel kellett volna ajánlani. Az önkormányzat an­nak idején meg akarta akadá­lyozni, hogy nem a szándékaik és a város érdeke szerint, ha­nem a törvény kötelező hatálya által elpocsékolják az ingatlan­jaikat. Ezért gyorsan kft.-be vit­ték őket. Ekkor került a kft. tulajdo­nába a Kamaraszínházból, szí­nészklubból és a Corso Kávé­házból álló együttes. Arra a kérdésre, hogy miképpen for­dult elő az, hogy a Kamara- színház, mint egy intézmény része, és mint előre láthatóan semmilyen módon nem értéke­síthető ingatlan 1993-ban egy kft. tulajdonába ment át, Mol­nár Tamás azt a választ adta, hogy akkoriban meglehetősen nagy volt a káosz. Ugyanis ösz- szesen kettő napja volt az ön- kormányzatnak a döntés meg­hozatalára, a kft. létrehozására, az igazgatótanács kinevezésére, a feladatok meghatározására és az ingatlanok átadására. Molnár Tamás elmondta, hogy a kft.-től több képviselő számon kérte, hogy abból az egymilliárd fölötti ingatlantö­megből, amit kaptak, miért csupán jelentéktelen nyereséget képeznek. Ennek egyik oka az, mondta, hogy az ingatlanok egy része olyan terheket visel a szabad forgalmú ingatlanokkal szemben, amelyekből a kft. közvetlen nyereséget produ­kálni nem tud. A Kamaraszín­ház például korlátozottan forga­lomképes ingatlan, hiszen egy intézmény része, az önkor­mányzat felszabadító döntése kellene ahhoz, hogy ki lehessen vonni a Pécsi Nemzeti Színház tulajdoni köréből, és például el lehessen adni. A kft. az őt ért vádak hatá­sára fordult a jogi, igazgatási és ügyrendi bizottsághoz az elő­terjesztéssel, amelyben az is áll: vizsgálják felül, hogy az ön- kormányzat a közterhekkel megrakott ingatlan helyett mi­lyen csereingatlant tudna a kft. tulajdonába adni. Molnár Tamás szerint az alábbi variációk jöhetnek szóba az üggyel kapcsolatban: 1. Ki­mondják, hogy ezentúl legalább a Corso Kávéházat szabadon lehet értékesíteni. 2. A Va- ■ gyonkezelőnek csereingatlant biztosítanak pár száz millió fo­rint értékben. 3. Csökkentik a kft. tőketartalékát, tehát vissza­veszik az ingatlant önkormány­zati tulajdonba. 4. Semmit sem csinálnak, csak tudomásul ve­szik a kft. korlátozott nyeresé­gességét a fenti okok miatt. Molnár Tamás szerint az első három végrehajtásához közgyű­lési határozat szükséges, de vé­leménye szerint a 4. variáció fog nagy valószínűséggel be­következni. A csereingatlanra vonatkozó kérésnek pedig semmiképpen nem tud helyt adni a város, hiszen szinte ösz- szes forgalomképes ingatlanját átadta már a kft.-nek. Zubán Ilonát, a Városi Va­gyonkezelő Kft. ügyvezető igazgatóját is megpróbáltuk megszólaltatni az ügyben. Első kérdésünkre azonban azt vála­szolta, hogy csak a színészklub és a Corso Kávéház van a kft. tulajdonában. A birtokunkban lévő, általa saját kezűleg aláírt előterjesztés fénymásolatának tanúsága szerint ez a válasz csak az igazság felét tartal­mazza, ezért további kérdések­kel nem raboltunk időt értékes munkaidejéből. Cseri László Részönkormányzati jelölőgyűlés lesz ma Pécsbányatelepen Pécs város polgármestere a Pécs-Pécsbányatelepi Telepü­lésrészi Önkormányzat tagjai­nak jelölése érdekében gyűlést hívott össze május 22-én 17.30- ra. Ennek helyszíne a Geszte­nyés utca 17. szám alatti kul- túrház lesz. A részönkormány­zati tagok ajánlása a gyűlésen jelölés alapján történik. Az ajánlásokat a településrészen állandó lakhellyel rendelkező választópolgárok tehetnek. Je­lölt az lesz, akit a gyűlésen megjelentek legalább 10 száza­léka támogat nyílt szavazással. A részönkormányzat tagjainak száma - az önkormányzati képviselő vezetőjén kívül - 3 fő lehet, akiket a gyűlés javaslatai alapján a városi közgyűlés vá­laszt meg. Szeged napja III. Károly király 276 évvel ez­előtt, 1719 május 21-én írta alá azt a kiváltságlevelet, amely Szeged városát megerősíti sza­bad királyi városi státuszában, rendelkezik jogokról és men­tességekről. Hat esztendeje, hogy a levél aláírási dátuma, május 21. Szeged város napja. A hétvégi kétnapos rendez­vénysorozat bővelkedett kultu­rális és sport programokban. A szombati nyitányon a város polgármestere, Szalay István élő sakkpartit vívott a főtéren Lékó Péter nagymesterrel - és vesztett. Este ünnepélyesen át­adták az újjávarázsolt és dísz- burkolattal ellátott Dóm teret, amit a Szegeden tanuló vajda­sági és erdélyi diákok támoga­tására rendezett jótékonysági est követett. Vasárnap ünnepi közgyűlést tartott a városi ön- kormányzat. Gál Zoltán ünnepi beszédében méltatta azokat az erőfeszítéseket, amelyeknek köszönhetően Szeged a térség virágzó városa lett az évszáza­dok viharában. Az Országgyű­lés elnöke kiemelte Szeged sze­repét Magyarország kulturális és tudományos életében, hozzá­téve: a mai nehéz időszakban is megmaradtak azok az értékek, amelyek biztosítják a város fej­lődését. Halászbástya­keringő Júniustól 50 forintért lehet megcsodálni Budapest pano­rámáját a Halászbástyáról. Ka­tona Tamás I. kerületi polgár- mester elmondta, hogy kény­szerhelyzetbe került az önkor­mányzat. A Halászbástya felújí­tását nem lehet tovább halasz­tani, mert félő, hogy végül „be­csúszik a Dunába”. A rendbe­hozás 250 millió forintba kerül, miközben erre a célra csak 10 millió forint áll rendelkezésre. János passió a Bazilikában - Egyházzenei hangverseny jegyében hangzott fel a hét végén J. S. Bach örökbecsű műve, a János passió a pécsi Bazilikában. A Magyar Baptista Egyház Központi Ének- és Zenekarát Oláh Gábor vezényelte. A hangverseny után az árva gyermekeket segítő Napsugár Alapítvány számára adakoztak az érdeklődők, fotó: löffler g. A kérdésekre „rejtélyes mosoly” volt a válasz Magyar műkincsek Ukrajnában Ugyan miniszterelnökünk múlt heti kijevi látogatása­kor nem érintették a II. vi­lágháború következtében hazánkból elhurcolt műkin­csek sorsát, de a felkutatásuk - egyelőre úgy tűnik - e nél­kül is szabályozott mederben folyik. Dr. Bodó Sándornak, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályveze­tőjének az a véleménye, hogy az újabb tárgyalásokat köve­tően talán már az idén meg­kezdődhet az Ukrajnában őrzött magyar értékek visz- szaszolgáltatása. Számos levéltári forrás utal arra, hogy a harcoló csapatok nyomában olyan bizottságok jártak, amelyek feladata a föl­lelhető muzeális értékek ösz- szegyűjtése volt. A Magyaror­szágról akkoriban eltűnt több, mint negyvenezer műkincs je­lentős része ily módon vándo­rolt ki az egykori Szovjetuni­óba. Egy központi döntés nyomán valamikor az ötvenes évek elején a „trófeákat” szét­osztották a tagköztársaságok között - az ellenőrizhetetlen szóbeszéd szerint a háborús áldozatvállalás arányában. Be­szélgetésünkkor a főosztály- vezető elmondta: a jelenleg rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy Moszkván kívül titkos raktárak mélyén egyebek mellett Nyizsnij- Novgorodban, Szentpétervá­ron, Kijevben és Ogyesszában rejtőznek magyar műkincsek. Van tehát mit keresnünk Uk­rajnában. A kölcsönös visszaszolgál­tatásról - mert magyar katonák is hoztak magukkal „emléke­ket” - szóló kormányközi megállapodás bő egy hónapja született meg Kijevben. Az aláírást hosszú vita előzte meg, amely során végül is elvetették a másik félnek azt az igényét, hogy a kötelezettség vállalás idő-intervallumát 1918-ig visszamenőleg terjesszék ki. A kezdeti ukrán álláspontot fölté­telezésünk szerint az motivál­hatta, hogy Moszkvával szem­ben Kijev is jelentős műkincs- visszakövetelési igénnyel lép­het föl, s a szerződést nemzet­közi precedensként kívánták fölhasználni. Legutóbbi találkozásukkor az ottani bizottság miniszteri rangú vezetője dr. Bodó Sán­dor azon kérdésére, hogy hol és milyen mennyiségű magyar műkincset őriznek, csupán „rejtélyesen mosolygott”. Amiből föltételezhető, hogy az alapinformációk a birtokukban vannak, s ezeket vélhetően a folyamatok meggyorsítására létrehozott magyar-ukrán ve­gyesbizottság első, Budapes­ten tartandó őszi ülésén hoz­zák nyilvánosságra. Itthon ad­dig is folyik az ötven évvel ez­előtt az országból eltűnt - el­rabolt - műkincsek listájának pontosítása. Balogh Z. ASSMANN AKC/ó Az , /havonta/ mindig kétszer hirdet! Gáz-teleszkópos irodai székek már *6.800.- Ft-tól! | ASSMANN UM »7. mi ASSMANN“ Irodabútor Kereskedelmi Kft. Központ: 9024 Győr, Bartók Béla u. 5. Te./fax: (06 96) 316-413 Képviseletek: 1065 Budapest, Lázár u. 7. T.: 111-6453 Te./Fax: 111-6260 7623 Pécs, Petőfi S. u. 29/1. Te./Fax: (06 72) 311-370 * az ár az ÁFÁ-t nem tartalmazza 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom