Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-19 / 135. szám
10 DHinántúli Napló Háttér 1995. május 19., péntek „Koraszülött” Pénzügyminiszterünk fogalmazott így: koraszülött jóléti állam vagyunk. Joggal használhatta ezt a stílusában sem szerencsés, hiszen akár sértésként is felfogható (koraszülött: fejletlen a többihez képest) jelzőt? A század jóléti államainak története ismeretében semmiképp! Minden demokratikus állam előbb lett nagyon szociális, aztán gazdag. Aki ezt a sorrendet úgy akarja megfordítani, hogy előbb legyünk gazdagok, aztán majd jut a szociális célokra is, az nem tanult semmit az utolsó száz év tapasztalataiból. Svédország előbb lett szociálisan nagyon gondoskodó társadalom, aztán gazdagodott meg. Hasonlóképpen minden skandináv ország. Japánban évszázados tradíciók gondoskodtak arról, hogy nivelláltak legyenek a jövedelmek. Ma is legfeljebb negyedét keresi egy japán nagyvállalati vezető annak, amit az Egyesült Államokban kapna. Ezen az úton jár minden távol-keleti sikerország. A legsikeresebb Singapurban, hogy legyen elegendő költségvetési bevétel, a luxusautók után évi 120 ezer dollár az adó. De a családi pótlékhoz nem nyúlnak. Hazánkat koraszülött jóléti államnak azért sem lehet nevezni, mert minden társadalom jóléti rendszere a pénzügyi bürokraták pillanatnyi hatalmánál mélyebb gyökerekből táplálkozik. Minket a győztes demokráciák önérdekből odadobtak a sztálini imperializmusnak, amely az állami gondoskodás tekintetében tele volt gazdaságilag megalapozatlan szociális ambíciókkal. Sztálin felismerte, hogy az államhatalommal szembeni engedelmességhez szükség van arra, hogy a tömegek mindennapi életükben az állam gondoskodására szoruljanak. Az állam nemcsak ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást adott, hanem még a lakásellátást is magára vállalta, amíg ki nem derült, hogy ez már igazán sok. A volt szocialista országok népei két-három generáción keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy a létminimum határán az államra számíthatnak. Ahhoz, hogy ezeket a szocialista rendszerben kialakított elvárásokat egyszerűen figyelmen kívül hagyhassuk, előbb a létminimum szintjén, sőt jóval az alatt élők számát kellene a mainak a töredékére csökkenteni! Dr. Kopátsy S. Egy közvetlen választásnak ma is Göncz Árpád lenne a győztese A nép szava ... A bizalom a legjobb tőke Új és új botrányok rázzák meg a hazai bankvilágot és ássák alá a pénzintézetekbe vetett bizalmat. Pedig ami megesett, az nem érdemli meg a sajtóban, rádióban, tévében neki szentelt időt és terjedelmet. Mert nézzük, mi is történt valójában? A Magyar Hitelbank tőkéjét leszállították. Vagyis: a tönkrement, gazdaságilag sérült ügyfelek fizetőképességének hiánya miatti veszteségeket az e károk elviselésére rendelt alapból, a bank tőkéjéből levonták. Később kell eldönteni, hogy a megcsappant tőkét a privatizálás során jelentkező vevők töltik-e föl (például úgy, hogy szinte csak jelképes összeget fizetnek a tőke nélküli bankért), vagy a jelenlegi tulajdonos, azaz az állam hajtja végre ezt a műveletet. Ez csak attól függ, hogy melyik változatban lesz nagyobb a különbség a vételár és a tőkeinjekció között. A másik „botránykő”: a Budapest Bank tőkéjének növelése 12 milliárd forinttal. Itt lényegében az állam, a tulajdonos áttette ezt az összeget egyik zsebéből a másikba. Vagyonkezelő szervezetén keresztül adta, s - adósként - elvette, mert a bank államkötvényt vásárolt érte. A művelet célja mindössze az volt, hogy szebb legyen a menyasszony, vagyis a privatizáció előtt álló bank mérlege. Efféle „kirakatrendezési” művelet nyugaton is megszokott. A bank nem volt veszteséges, hiszen az injekció beadása előtt öszszes forrásához viszonyított szavatoló tőkéjének aránya 9 százalék volt, ami nemzetközileg is elismerésre méltó. Érthető, hogy az ellenzék bírál, kormányzati hibákat fölnagyít - de azt illik tudnia, hogy privatizálás szempontjából mit jelent a bank veszteségéről beszélni. Itt nem erről, hanem mulasztásról van szó. Arról, hogy nem tettek eleget az előírásnak, amely a lényeges tőkeváltozás bejelentését írja elő. A harmadik: az Agrobank- ügy. Emlékezetes, hogy az első felvonásban két bankárt - a legnagyobb nyilvánosság előtt, mondhatni „fő műsoridőben” - őrizetbe vettek. A bankba kormánybiztost neveztek ki, közben folyt a betétek visszavonása, majd a bankárokat szabadlábra helyezték, a kormánybiztost visszahívták. A második felvonásban az egyik bankárt ismét őrizetbe vették, a bank műveleteit fölfüggesztették, a fié- tétbiztosító kilátásba helyezte a betétek kifizetését a biztosítási kereten belül. De mi történik a kereten felüli összeggel meg az üzleti folyószámlákkal? A betéteseknek a szakértő testületeknél jobban kellett volna megítélniük ezt a bankot? S a nem kis hányadot képviselő állam, mint tulajdonos nem felel? Vajon hasonló esetekben mindez ugyanígy játszódik le nyugaton? Megannyi válaszra váró, nyitott kérdés. Egy bank se játszhatja el a betétesek bizalmát. Bácskai Tamás Ki teremt értéket? Ugyancsak amint az várható volt, az országgyűlés elvette a Kisgazdapárt - több, mint 150 ezer hivatalos aláírással támogatott - népszavazási kezdeményezését, tehát néhány héten belül ismét a képviselők választják meg a köztársasági elnököt. Kedden délután végül is csak 45 képviselő szavazott a népszavazás mellett, míg 251- en a parlament alkotmányügyi bizottságának az álláspontját fogadták el. Teljes átéléssel Mindez aligha lephette meg Torgyán Józsefet, a népszavazási kezdeményezés elindítóját, de a Kisgazdapárt elnöke szokott formájában, az utolsó pillanatig teljes átéléssel harcolt, kihasználva az ügyben rejlő minden propagandalehetőséget. Hétfőn délután 5 órakor (a tévéközvetítés befejezésekor) azért kellett másnapra halasztani a népszavazásról szóló vitát, hogy a Kisgazdapárt képviselője is élő tévéközvetítésben mondhassa el véleményét. Ezt így kívánta a fair play. Az figyelmen kívül hagyható apróság, hogy az előző egy órában a Kisgazdapárt elnöke ügyrendi javaslatok előterjesztésével, illetve az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményének előadójaként már háromszor oszthatta meg a tévénézőkkel (valamint képviselőtársaival) azt a nézetét, hogy az Ország- gyűlésen nem tehet mást, minthogy kiírja a népszavazást, minden más lépés sérti az alkotmányt és sárba tiporja a népszuverenitást. (Torgyán József aznap délután negyedik, illetve sorrendben első - felszólalása a szokásos napirend előtti aggódás volt, ezúttal az Agrobank csődje által fenyegetett mezőgazdasági kistermelőkért.) Mindezek után a vita kedd délelőtti folytatásában átengedte a szereplési lehetőséget két frakciótársának. Ekkor azonban a sztárok már nem ők voltak, már csak azért sem, mert Torgyánhoz képest új mondanivalójuk persze nem volt, showmanként pedig igencsak elmaradnak tőle. Újat mondott viszont a keresztény- demokrata Gáspár Miklós, aki mindig a tízegynéhány jelenlévő kisgazda tapsvihara közepette jelentette be, hogy pártja csatlakozik az FKgP kezdeményezéséhez. Ezzel a KDNP - némi habozás után - e kérdésben is a kisgazdák mellett döntött, szemben az MDF és a Fidesz álláspontjával. (Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy egyre kevésbé valószínű közös ellenzéki jelölt indítása Göncz Árpáddal szemben. A Szűrös-ügy legfeljebb az MSZP képviselők megszondázására szolgált. 1990-ben Ugyancsak újdonságot nyújtott az alkotmányügyi bizottság nevében vitazárót mondó Avarke- szi Dezső, MSZP képviselő. Nem titkolt diadalérzettel adott közre egy öt évvel ezelőtti Tor- gyán-idézetet. Az Országgyűlés 1990 június 5-i ülésén, amikor az alkotmány módosításáról volt szó, (s amikor a KisGöncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke FOTÓ: LÄUFER gazdapárt még fenntartás nélkül része volt az Antall-kor- mánynak) a tőle megszokott határozottsággal jelentette ki: „A parlamentáris rendszerbe semmiképpen nem illeszthető be az, hogy a köztársasági elnököt a nép közvetlenül válassza. Végül is el kell dönteni, hogy az országnak ki a vezetője: a miniszterelnök, avagy a köztársasági elnök. Két vezetője nem lehet semmiképpen! ... A közvetlenül választott elnök ... gyakorlatilag az országot tenné kormányozhatatlanná, hatalmi összeütközéseket jelentene.” Akkor az országgyűlés valóban úgy határozott, hogy a parlament válasszon államfőt. A döntés ellen Király Zoltán népszavazást kezdeményezett, össze is gyűjtötte a szükséges százezer aláírást, de a nyár közepére kiírt referendum érdektelenségbe fulladt: 1990 július 29-én a szavazásra jogosultak mindössze 13%-a járult az urnákhoz. A közvélemény A közvéleménykutatások szerint bár a megkérdezettek többsége a közvetlen elnökválasztás mellett van, korántsem biztos, hogy ma a jogosultak 50 százaléka részt venne az ezt szorgalmazó népszavazáson, vagyis hogy érvényes lenne a referenum. Az viszont - ugyancsak a közvéleménykutatások szerint - egyértelmű, hogy ma egy közvetlen elnökválasztásnak is Göncz Árpád lenne a győztese. Torgyán József ezzel szemben a kaposvári „próbavoks” rendezvényen elért hatalmas győzelemre, a 193 (százkilencven- három) 16-18 év közötti fiatal szavazó csaknem egynegyedének voksára hivatkozva jelentette ki most is a parlamentben: „a nép ma már a Kisgazdapártot támogatja, ezért a kormánypártok félnek megméretni saját jelöltjüket.” A parlamentben - és azon kívül - természetesen jogi érvek is összecsaptak, s ennek során az alkotmányjogászok és a politikusok döntő többsége ugyanazt mondta, amit azután az Alkotmánybíróság majd a parlament alkotmányügyi bizottsága: e kérdésekről nem lehet ügydöntő népszavazást kiírni. Ezzel szemben Gáspár Miklós csak azt vethette a szocialisták szemére, hogy ha egyszer választási programjuk is a közvetlen elnökválasztást tartalmazta, akkor parlamenti többségükre támaszkodva miért nem módosították ennek megfelelően az Alkotmányt, feleslegessé téve a népszavazási kezdeményezést. Majd az új Alkotmány Amire a szocialista Avarke- szi Dezső „szomorúan” emlékeztethette kereszténydemokrata kollégáját, hogy hiszen az elmúlt hetekben vállvetve harcoltak azért, hogy csak a hat parlamenti párt egyetértésével lehessen módosítani az Alkotmányt. Néhány órával később a parlament valóban napirendjére is vette azt a kezdeményezést, hogy az alkotmánymódosítás előkészítésére alakuljon parlamenti bizottság, amely (a kisgazdák távolmaradása miatt) öt párt egyetértésével dolgozná ki az új alaptörvényt. Ezt a parlament négyötödös (tehát az MSZP-SZDSZ koalícióét meghaladó) többséggel fogadná el, és azután népszavazás erősítené meg. Az új Alkotmány egyik legvitatottabb kérdése már most a köztársasági elnök megválasztásának módja. Hajdú András Amíg a közgazdaságtanban volt értelme az érték lényegén töprengeni, addig a fönti kérdés alapvető jelentőséggel bírt. A „szocializmusban” Marx epi- gonjai, a szellemi előd gondolatát és szellemiségét megtagadva, meghamisítva azt állították, hogy értéket csak az eleven fizikai munka termel. Pedig Marx is megkülönböztette az egyszerű és a bonyolult munka fogalmát, rámutatva, hogy egy óra bonyolult (szakképzett, kreatív) munka több óra egyszerű munkával ér föl. A „szocializmus” akkor emelte piedesztálra a bányászt, a kohászt, amikor a nyugati kapitalizmus már a mérnököt, a menedzsert bálványozta. Ki termeli igazán az értéket? - kérdezte a Természet Világa hasábjain évekkel ezelőtt dr. Gyarmati István, a Nobel-díjra is jelölt magyar fizikusprofesz- szor, majd így válaszolt: James C. Maxwell négy híres egyenlete többet adott az emberiségnek, mint százmilliók és nemzedékek kétkezi munkája együttvéve, hiszen ebből a négy egyenletből nőtt ki a XX. század, a modern világ, a villamoserőmű, a villanykörte, a tévé, a rádió, a számítógép. Félreértés ne essék! Montesquieu nagyszerű igazsága ma is él: alantas munka nincs. A kohász, a bányász, az utcaseprő munkája nélkülözhetetlen, megbecsülést érdemel. De nem a kohász, a bányász, az utcaseprő fogja kihúzni a magyar gazdaságot a szakadékból, hanem a mérnök, a tudós, az elbocsátással fenyegetett egyetemi tanár. Gazdag László Politikusok népszerűsége ; ■ 4á:;ii tra.i,:g j-*: ra'trc országrész.. népszerűség (pontszám) : TnWRREW kérést .—SSESli.. népszerűség __(pontszám) 7Í5Í5SIE . : eVM : Wü*píw; : Mpca : sä rrftir- irZ!T~ Demszky Gábor *‘**áX*K. Kuttcze Gábór Surdnyi György Tornyán József mc&m: tüzessy Tibor HSafctfewOs Szekeres Imre Farínon Bokrom Lotos ~5? . » I3í ••• 4Í 47 mm sä: ■ -1 ■ 5 'MÉ NwfiBPili '-1 jiiiksríáii 4.52 _S SIKKES E ■muss 35-2_ ;" - k " • '-í ‘-I SMS 3*1. ■- - .-1 ismert ség (%) n.. „ .« cltaä ...SMEtU Öfwtífjí ismertség ______(%)----------^ » »•> GönczArpád 87 1-6 89-4 ZZZZ 84 íiArt* FTü Boross Péter 82-8 85-4 KmHatGMur ZZ ~ *» «>*«**>■*.4 SMNRS fm » Orbán Viktor 82-6 85-3 :. r--*g M *3 Für Lajos 78-8 80-l ~~T~m Ksrara PetS Iván 79-5 81-l Bó&nm Ltíjot T S & -74 <8 * «ÍSseí : •: 4M Szabó Iván 72-5 75-1 SA'JirJüí"L. ' «3 ab® Maczó Ágnes 65-6 71 0 íznasen i amas rr'r^# •*4 Keleti Gyfirgy 64-11 68-2 Sunlmi Gv*<*r SfflES» íSESEj&ÍLÍS« ezvmusmitsr Is fii- SMrK'áíí üiUFTS Szekeres Imre 54-4 55 0 aziZitét -ns? lS-SÄ# Vi.-fcKéflVTjvi. ii} Csintalan Sándor 47 3 48 5 Oiestovontt Ti •'.fi —w-L-? ,.-a BHMBÜ ÜSS 0 Stájer József 45-1 45 3 2£s ZZTZS. srara Noha az előző hónapban a gazdasági csomagterv kapcsán általános pesszimizmusról, s mindenekelőtt a kormány népszerűségének radikális megcsappanásáról számoltunk be, a Bokros-csomag igazi fogadtatása csak áprilisban rajzolódott ki igazán. így történhetett, hogy a pénzügyminiszter 9 pontot vesztett a népszerűségéből. Ismertsége viszont 16%-kal növekedett. A pénzügyminiszternél ellentmondásosabb a miniszter- elnök megítélése. Horn népszerűsége az elmúlt egy hónap alatt 5 pontot esett. A szocialisták közül egyedül Keleti György tartja magát, rajta kívül pedig még Nagy Sándor büszkélkedhet jó helyezéssel. Az SZDSZ politikusai továbbra is az élmezőnyben vannak. Ez alól egyedül Fodor Gábor a kivétel, aki ugyan e hónapban nem vesztett szimpátiapontszámaiból, ám az előző havi 11 pontos hanyatlás annyira megtépázta népszerűségét, hogy 49 pontjával csak a középmezőnyben foglalhat helyet. Az egykor teljesen homogén kormánypárti (az élen azon belül is szabad demokrata) élvonal mára jócskán szétzilálódott: az SZDSZ-es tábor közé is mind többen ékelődnek, a mögöttük sorakozó népes középmezőnytől pedig csak hajszálnyi távolság választja el őket. A mezőnyt továbbra is Göncz Árpád vezeti, pozíciója úgy tűnik politikai változásoktól függetlenül stabil. Közvetlenül mögötte már hónapok óta Demszky Gábor található, aki a polgárok szerint többé- kevésbé jól viszi a város ügyeit. Orbán Viktor már az 5. helyen áll. Javítottak pozícióikon a Magyar Demokrata Fórum politikusai. Noha Boross Péter megítélése továbbra is meglehetősen negatív Für Lajos és a költségvetési vita kapcsán mind gyakrabban megszólaló ex-pénzügyminiszter, Szabó Iván 4, illetve 6 ponttal jutott előbbre a népszerűségi listán. Az adatfelvétel ideje: 1995 április. Az adatfelvétel módja személyes kérdőíves megkérdezés. Á megkérdezettek száma 1000 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 310 fő a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó nyugat-magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és lakóhely típusa szerint megegyezik. A népszerűségi pontszám (0-tól 100-ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as pedig nagy rokonszenvet jelent.) é * * 4 t
