Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-18 / 134. szám
1995. május 18., csütörtök Társadalom Dunántúli Napló 11 Kompenzáció Sokak számára nehezen áttekinthetőek azok az intézkedések, amelyek az idei energiaáremelés ellentételezéséről szólnak. Ezért ismertetjük, hogy milyen kompenzáció jár a nyugdíjasoknak és a különféle járadékban részesülőknek. Energia-ártámogatásra azok jogosultak, akik- 1994 december 31-ig betöltötték 60. életévüket;- az I., II., III. rokkantsági csoportba tartoznak és rokkantsági nyugdíjban, rokkantsági járadékban, öregségi járadékban, munkaképtelenségi járadékban, özvegyi nyugdíjban, özvegyi járadékban részesülnek;- az L, II., III. rokkantsági csoportba tartoznak és baleseti rokkantsági nyugdíjban, baleseti özvegyi nyugdíjban részesülnek;- nyugellátásként végkielégítésben, árvaellátásban, szülői nyugdíjban részesülnek, ha járandóságuk 1994 decemberi összege nem haladta meg a 12 ezer forintot. A havi hatszáz forintos támogatást a nyugdíjasok a támogatásra jogosító időszakra, vagyis márciusra, áprilisra, májusra, júniusra, novemberre és decemberre járó nyugdíjjal együtt kapják meg. A jogszabály értelmében jogosultak a támogatásra a három vagy több gyermek után családi pótlékban részesülők, továbbá azok az egyedülállók, akik saját háztartásukban olyan gyermeket nevelnek, aki után családi pótlékot kapnak. Hasonlóképpen támogatás élveznek a munkanélküli járadékban - vagy annak megszűnése után keresetpótló támogatásban - részesülő munkanélküliek, ha folyósított ellátásuk és emelletti keresetük havi együttes összege az adott hónapban nem haladja meg a 10 000 forintot. Számlák és számok 1981 óta van átutalási betétszámlám az OTP-nél, azóta vastag számlakötegek gyűltek össze nálam. A számlák hosz- szú évekig úgy érkeztek, hogy a „lakosság bankja” havonta mellékelte azokat a saját folyószámla-kivonatához. De jó ideje már nem így van: az OTP rájött, hogy ez neki nem üzlet (ha egy-két forinttal megtoldja a kezelési költséget, abba a számlatulajdonos sem rokkant volna bele, és maradhatott volna minden a régiben), azóta külön-külön pottyantgatják a cédulákat a levélszekrénybe, kit posta által és bontókban, kit meg csak úgy mezítláb. Most jutott eszembe alaposabban belemélyedni ezekbe a számlákba; éppen most, amikor már nem csak fenyegetésként él a magasabb energiaár, a „brutálisan” megemelt fű- tés-melegvízár és a további telefon áremelés. Felelevenítvén rég elfeledettnek hitt könyve- lői-utókalkulátori múltamat, elemzésnek vetettem alá a közel másfél évtizedes számlakö- tegeket, azt firtatva: ugyan mondanak-e valamit a mának? De még mennyire, hogy mondanak! Például csak úgy, minden elemző szándéktól mentes első rátekintésre azt, hogy - legalább hét pénzügyminiszter bocsássa meg nekem! - esztelenül elszaladtak az árak, ezért ne hogy azt higgyük, hogy csak az ideiek - már létezők és még csak ígértek - a megrendí- tőek. A lakbér például apránként több, mint ötszörösére, a fűtés a hat és félszeresére (!), az áram csaknem hétszeresére, a telefon mintegy a tízszeresére, a média (tévé-rádió-új- ság) a hétszeresére nőtt (miközben az utóbbinál fájó szívvel búcsút intettem néhány lapnak). Konkrétan is egy-két számot: 1982-ben 6,5 ezer forint volt az éves fűtésszámlám, 1994-ben már 41,9 ezer. Az áramszámla 2,3 ezerről 16,0-ra nőtt. A telefonköltség 1,3-ról 15,8-ra emelkedett. A szolgáltatási díjak rohamos növekedése 1990-ben indult be a lakbérrel: az előző évi 14,4 ezerről 24,6-ra, majd 33,3-ra, s akkor még szó sem volt a többszörös lakbéremeléssel való fenyegetésről. A fűtés 82-től 88-ig 6-8 ezer körül mozgott, majd a következőkben 2 ezer lett a plusz, 90-91-ben már 4- gyel fejelték meg, 92-ben 7- tel, 93-ban pedig az így elért 25,4-et növelték 41,7-re. És még ez sem volt elég! Pedig a 82-es százalékról már 646 százalékra nőtt az éves számla! Számlák ugyan csak 1990 augusztusától vannak (hogy ezelőtt miből is tevődött össze a számla összege, azt csak a PÉ- TAV tudja), ezekből viszont nyomon követhetők a vízáremelések, megtudni, hogy 91 októberében jelent meg az úgynevezett rendelkezésre állási díj, s ez az obszkurus fogalom - a PÉTÁV általános költsége?, a Hőerőmű burkolt eltartási költsége, ami netán még az áramszámlában is megjelenik? - átalakul alapdíjjá, és meg is emelkedik, a melegvíz is különválik hődíjjá és vízdíjjá, s amit addig 720 forintért adtak, az most 1998-ra változik. Megjelenik az áfa is, és átalakul a számlázás „végleges” rendje, amibe ezután csupán be kell helyettesíteni a mindenkori emelt új árat. Ez történt tavasszal is. Hasonló vizsgálódás tárgyává tehetnénk a többi számlát is, de minek, hiszen az eredmény ugyanaz. De mivel 1989-től gyarapítóm a nyugdíjasok népes táborát, most ezt a hat évet vettem további vizsgálat alá, s kiderül, hogy az akkori összes 37 ezer forinttal szemben tavaly már 103,7 ezer forintot tettek ki a felsorolt számlák, az emelkedés tehát 280 százalékos. Csekélység! Ezzel szemben áll a nyugdíj, aminek az értékállóságára irányuló kísérletekről évente kétszer is hallottunk kemény parlamenti vitákat, de ez csak 205 százalék erejéig sikerült. Tehát itt rögtön - és csak a rezsiköltségekben! - van egy 75 százalékos különbözet a nyugdíj terhére. Tudom, hogy ez így nem általánosítható, hiszen kinek-kinek a saját viszonyai szerint változik az ebbe vagy abba az irányba, de a nyugdíjasok többségénél mégis nagyjából azonos lehet. És akkor a napi megélhetésről nem is beszéltünk! Hársfai István Nyugdíjasok majálisa Családias hangulatú, kellemes majálist rendezett tagjainak a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete. A hagyományokhoz híven, évente egy-két alkalommal megtartott szórakoztató találkozón több százan vesznek részt, karöltve a hozzájuk csatlakozott pécsi klubok nyugdíjasaival. Hétfőn délután a pécsi Rózsakertben dr. Révész Mária alpolgármester köszöntő szavai után az időseket a FEMA Áruház, a Termesz Holding, illetve az Unó Kft. látta vendégül. A zsúfolásig megtelt kerthelyiségben az érdeklődők az egyesület énekkarának valamint a Baranyai Népdalcsoport tagjainak műsorát láthatták, ezután tombola és tánc következett. Müller Andrea Kirándulás Három kirándulást szervez a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete. Június végén három napra Sopronra és Mariazellbe látogatnak, július derekán Erdélybe utaznak egy hétre, s terveznek a miskolci utat is, de ennek részletei csak ezután körvonalazódnak. A kirándulásokat dr. Halász Tiborné szervezi, részletes információkért hozzá lehet fordulni, minden héten szerdán délelőtt 10 órától személyesen a Rákóczi u. 11. sz. alatt, vagy a 210-064-es telefonon. Kedvezmény Szorosabbra fűzte eddigi kapcsolatát a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete és a FEMA Áruház. Az április végi, három napos kedvezményes vásárlási akció - melynek során a nyugdíjasok 10 százalék kedvezménnyel vásárolhattak számos terméket - sokak számára jelentett megtakarítási lehetőséget. A jövőben több, hasonló akciót szeretnének. Az már biztos, hogy október 21-én egész napos programot kínálnak majd a pécsi nyugdíjasoknak a bevásárló központban. A tartós betegápolás otthon olcsóbban megoldható Egyesületet alakítanak az otthoni ápolással és hospice-ellátással foglalkozó szervezetek. Annál inkább fontos e szervezetek közös érdekképviselete, mert ezek az ápolási formák sokkal olcsóbbak a kórházi ellátásnál. Szélesebb körű elterjedésük sokat segíthetne az egészségügy jelenlegi gondjain - közölte dr. Falus Ferenc, a Harris Egészségügyi Szolgálat orvos-igazgatója. Áz otthoni és a hospice-ellátással foglalkozó szolgálatok az első félévre az egészségbiztosítási önkormányzattól 145 millió, a Népjóléti Minisztériumtól 60 millió forintos támogatást kaptak. Különösen aktuálissá teszi az ápolási formák elterjesztésére irányuló törekvéseket, hogy a kormányzat a hírek szerint jelentősen csökkenteni szeremé a kórházi ágyak számát. Mivel amerikai tapasztalatok szerint az otthoni ellátás egyhetedébe kerül a kórházinak, nagyobb támogatásával jelentős költségmegtakarításokat lehetne elérni. A most kórházban fekvők 20-40 százalékának ellátása otthon is megoldható lenne - mondta dr. Falus Ferenc. A napokban huszonhat otthoni ápolással és hospice ellátással foglalkozó szervezet határozta el a Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület megalakítását, amely a tervek szerint június második felében tartja első közgyűlését. Az egyesület által képviselt ellátással mintegy hatvan szolgálat foglalkozik az országban, s jelenleg kb. ezer embert kezelnek. Arcmemória, óh! G enetikusok állítják, hogy az ember alaptulajdonságai a DNS-molekularendszerben rejlenek. Szociológusok szelíd berzenkedéssel teszik hozzá: de hogy mi fejlődik ki ezekből a tulajdonságokból, az az embert körülvevő világ hatásaitól függ. Lustának kódoltból hangya- szorgalmú, botfülűből zeneértő, vadonéból szelídlelkületű ember válhat, ha az emberben keletkező rossz születésének pillanatában figyelmeztetjük társainkat a szomorú lehetőségekre. Vannak azonban adottságok, amelyek bármilyen erőteljes, jóindulatú ráhatásra sem hajlandók megváltoztatni. Végigkísérik az embert életén és jellegüknél fogva hol kedvesen bájos, hol elviselhetetlenül komor ajándékkal halmozzák el. Ezek közé tartozik az arcmemória is, több társával a névmemóriával, számmemóriával együtt. Az arcmemória tán a legorvosolhatatlanabb valamennyi közül. Egy telefonszámot, egy nevet, eseményt feljegyezhetek zsebnoteszomban, megannyi lehetőség kínálkozik, hogy megörökítsem a megörökíten- dőt, az arcmemória hiányával azonban mit sem tudok kezdeni. Én csak tudhatom! Merríez- zel a képességgel nagyon szűkmarkúan ajándékozott meg az élet. Azaz hogy ez az ajándék még szűkmarkúnak sem mondható. Egyszerűen nincs! Nem vagyok képes egy arcot, amelyet tegnap láttam újra felismerni. S ha mégis sejlik valami, óriási bakikat lövök. Sem időben, sem helyben nem tudom visszaidézni a találkozást. Meglehet, hogy teljesen más szerepet szánok emlékeimben annak, aki egész másként volt része életemnek, mint amilyent én találkozásunkkor tanúsítok iránta. Ha egyáltalán tanúsítok. Mert az is előfordul, hogy eszem ágában sincs akár még köszönteni is az illetőt, hiszen én ezt az arcot sohasem láttam, tehát nem is lehet ismerősöm tulajdona. Megyek az után. Jön felém egy mosolygó arc, látom rajta, hogy üdvözölni akar. Összeszedem magam, s bár előre félek, hogy rajtakap: nem ismertem meg, a magam is elmosolyodom, s várom a pillanatot, hogy köszönjünk egymásnak, hogy elbeszélgessünk. A mosolygó arc azonban elsiet mellettem, s miután én tétován hátranézek, látom, hogy a mosoly a mögöttem haladónak szólt, s most azok, a két ismerős, kedvesen csevegnek egymással. Az is lehet, hogy merev arccal közlekedem, bizonyára világmegváltó gondolatok foglalkoztatnak, amikor feltűnik egy arc, amely ismerősnek tűnik. Most én veszek fel egy szende mosolyt, de már óvatos vagyok, nem kockáztatok. A kiszemelt mellém ér és valamiért hangot ad ki magából. Csuklott, megbicsaklott? - nem tudom. En azonnal veszem a lapot és szélesre tárva mosolyomat egy harsányat köszönök. Az iménti hang gazdája csodálkozva néz rám, tekintetében visszautasítás és értetlenség honol. No jó, ezt sem ismertem. Egy szakmai képesítés megszerzése érdekében hat napig Pesten kellett tartózkodnom. A lakást a továbbképző biztosította kettőnk részére. Nekem és társamnak, aki ugyanez ügyben járt fent. Szóval együtt laktunk hat hónapig. Korombéli volt, témánk volt bőven, azazhogy inkább csak lett volna, mert éjt nappallá téve tanultunk, sem- mirevaló dolgokra nem futotta időnkből. Aztán évek múltak el. Egy alkalommal egy kórházi ellenőrzés alkalmával ebédelni szerettem volna. Ebbéli szándékomat a gazdasági igazgatóval kellett megerősíttetnem. Az ő engedélye nélkül éhkoppon maradtam volna. Bekopogtattam a vezető irodájába. Áz asztal mögött soha nem látott arc mosolygott rám. Keresztnevemen szólított és örömmel jött felém. Ki lehet? - tűnődtem. De „vettem a lapot” és azonnal beszélgetésbe fogtunk. Megpróbáltam óvatosan becserkészni barátomat, ő azonban rájött a turpisságra, hogy tudniillik fogalmam sincs róla, ki ő, s ekkor kedves játék kezdődött közöttünk. Nem részletezem, a végén kapituláltam. Nem szégyelltem bevallani, hogy ilyen pocsék arcmemóriám van. Ebédelni együtt mentünk. Még mindig a találkozás körüli játékról beszélgetve nevetgéltünk, amikor a folyosón, élén a főorvossal elvonult előttünk a teljes kórházi slepp. Viziteltek. A főorvos mellett egy kreolbőrű, majd két méter magas, igazi bús-magyar-arcú, középkorú férfi haladt. Rögtön megismertem! Mondtam is a barátomnak, hogy azért az arcmemória nem mindig hagy cserben, mert látod, például azt a férfit, ott a főorvos mellett megismertem. Nem tudom ugyan, hogy kicsoda, de biztos, hogy ismerem. „Aligha - volt a barátom válasza. Ő ugyanis a brassói tüdőgyógyintézet igazgató főorvosa!” E nnyi! No meg annyi, hogy egy jó idő óta ismerkedés alkalmával előrebocsátom ebbéli képtelenségemet, s kérem a megismertet, ha találkozik velem, azonnal fedje fel kilétét, különben furcsa dolgoknak lehet, lesz tanúja. Lehet, hogy nemcsak én vagyok így ezzel. Mert - ahogy azt a régi sláger is mondja -: „van, aki bevallja, van, aki tagadja!” Bokrétás András 4 > 4 i i
