Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-17 / 133. szám
10 Dtinántúli Napló Kultúra 1 QÚC móínc 1*7 Ha Martiniék rázendítenek A palotabozsoki Martini Márton és zenekara - Kerner Pál, Balogh Dezső, Neumayer László, Taschner Péter és Denke János - lendületből zenélte végig az idei farsangi szezont, ám az év hátralévő részében sem marad tétlen. A komoly zenei végzettséggel rendelkező muzsikusok 1991 óta játszanak együtt, s mára már világosan látják, sikereikben döntő, hogy nagy tapasztalattal, rutinnal rendelkeznek.- Bár sok szállal kötődünk a vidék hagyományos német zenéjéhez - mondja Martini Márton repertoárunkban természetesen szerepelnek az angol tánczene népszerű számai, rock ’n’ roll, latin-amerikai dalok. Mindenki szokott hozni valami új nótát alkalmanként, érdeklődésének megfelelően. Természetesen, mindezen kitérők ellenére a német dalok a fő profilunk. Régi és új slágereket dolgozunk fel, és előfordul - ha futja időből, energiából hogy új számokat is írunk. Népdalfeldolgozással nem foglalkozunk, ezt meghagyjuk az énekkaroknak. A Martini-zenekar bejáratott név Baranyában és a megyén kívül is. Jóformán minden hétvégére van felkérésük. Egy-egy estének is megvan a maga koreográfiája. Bár Martiniék már valóban számtalan éjszakát végigmuzsikáltak, még most is minden bál „tapogatózással” kezdődik. Ekkor derül ki, milyenek a helyi szokások, mire mozognak az emberek.-Van, ahol már az első táncra ropják, máshol csak ücsörögnek, és arra várnak, hogy valaki más kezdjen neki. Persze, az is kérdés, milyen zenével jó indítani. Ha látjuk, hogy még csak szépen nyugodtan iszogatnak, akkor először mi is inkább lassú számokat játszunk, és később pörgetjük fel a tempót. Ha egy határozott indulóval nyitunk, akkor arra a közönség is biztos jobban felfigyel. Az igazi nagy bálok, lagzik hajnali négyig eltartanak, ilyenkor bizony este nyolctól 150 számot is végigfújnak. Egyhuzamban 55 percet játszanak, majd negyedóra pihenés következik, bár néha a hangulat megköveteli, hogy ez a menetrend is felborul. Enni, inni lehet közben, de az alkohol szóba sem jön, hiszen a tévesztés, lassulás úgyis jön magától az idő múlásával.- Asztalozás, tussolás ma már nincs - mondja a zenekar- vezető -. A fiatalok ezt nem is igénylik, az idősebbek nótáit pedig lehetetlenség fejben tartani. A repertoárunk így is majd ötszáz dalból áll. Egyik hétvége a másik után, és Martiniék mennek, mert az emberek legalább egy hosszú éjszaka erejéig szeretnék igazán jól érezni magukat. Mindegy, hogy Véménden vagy a Győr megyei Kimién vagy éppen Ausztriában. M. K. A lódítás bárója Gazdasági szervezetek és szakoktatás Pipával a szájában, kezében egy pohár punccsal, így szerette meséit baráti társaságban előadni Hieronymus von Münchhausen báró. Németországban, bodenwerderi birtokán született 1720. május 11-én. Meséivel „a lódítás bárója” címet érdemelte ki, amin élete végéig bosszankodott. Témát könnyen talált, mert részt vett az orosz-török háborúban (1739) és az orosz-svéd háborúban (1741), és találkozott három cámővel. Felhasználta az utazásai során hallott anekdotákat is, hogy mesélő képességét még jobban kifejlessze. . Elbeszélései olyan jellegzetesek, hogy sohasem mentek feledésbe, sőt, sokan átvették, kiszínezték és megváltoztatták azokat. Először Rudolph Erich Raspe német író jelentette meg Münchhausen tizenhét elbeszélését, a báró tudta nélkül. Erich Kästner 1943-ban készült forgatókönyve alapján filmre vitték Münchhausen báró kalandjait. Ki volt ez a Münchhausen? Nemesi családban született Bo- denwerderben, a mai Alsó- Szászországban. Iskoláinak elvégzése után katonatiszt lett. Abban a korban élt, amikor Ausztriában Mária Terézia, Poroszországban Nagy Frigyes, Oroszországban pedig II. Katalin uralkodott. Anton Ulrich von Braunschweig, aki Oroszországban nősült, magával vitte, mint apródját a cári fővárosba. Ott élt, s tanúja lehetett a cári udvar intrikáinak. Egy idő után von Braunschweiget száműzték, és Münchhausen- nek is el kellett hagynia Oroszországot. Rigába költözött, ahol egy Jakobine von Dunten nevű hölgyet vett feleségül. Vele 46 évi boldog házasságban élt. 1790-ben, felesége halála után a 70 éves Münchhausen újra megnősült. Botrányok közepette, elszegényedve halt meg 1797-ben - írja a dpa német hírügynökség. A szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola nagyarányú fejlesztést, korszerűsítést hajtott végre az utóbbi időben, mintegy 10 millió forint értékben. Ennek nagy részét a termelőüzemek szakképzési alapátadásából teremtette elő. Az intézmény a minap vendégül látta azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a vezetőit, melyek szakképzési hozzájárulásukkal támogatták az iskola szakképzésének fejlesztését. A találkozón megjelent a közel 45 termelőüzem képviselője. A megjelenteknek Szabó Zoltán, a szakközépiskola igazgatója köszönetét mondott az eredményes együttműködésért, mely nagymértékben elősegítette az iskola szakképzési feladatainak ellátását, a gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek korszerűsítését. A délutáni programban bemutatták a tangazdaságot, a kertészetet és a tarcsa- pusztai oktatási központot. A támogató cégek és intézmények vezetői elégedettek voltak befizetésük felhasználásával. Fontosnak tartják, hogy pénzük nem egy közös alapba kerül, hanem a régióban maradva saját jövőbeni szakembergárdájuk korszerűbb képzését segíti elő. Dr. Hargitai János, a megyei közgyűlés alelnöke példamutatónak tartja a szentlőrinciek és a térség gazdálkodó szerveinek egymásra találását. Csak így lehetséges, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben egy iskola megőrizze versenyképességét. Úgy véli nemcsak az iskola, de a megyei szakképzés jövője szempontjából is fontos a felismerés, hogy a megyében, a régióban képződő források a megyén belül, célirányosan kerüljenek felhasználásra. Nyárias télen, őszbe hajló tavaszon: egyáltalán a szeszélyes idő-frontok kisajtolta fohászok, imák, morgások özönében. Az óhajok, sóhajok lehetnek jogosak egyénnek, kis és nagy csoportnak, csak hát éppen a dolgok kínos rendje szerint majd mindig ellentétesek. A turista, a kirándulni vágyó, a szabadságra készülő, vagy már pihenni tértnek a napfényes égbolt, a madár-zengés hajnalokon, a hanyatló nap búcsúja volna az aktuális szép és jó. A gazdának, kertésznek, a kenyeret adó földnek, a szomjasan apadó kutaknak a bőséges égi utánpótlás lenne a hasznos, és várva-várt. És szállnak az imák, a morgások kinek kinek érdeke, hangulata, indulata, gondolat és szóbősége szerint. Türelem, vérmérséklet, bölcsesség, vagy az ellenkezője diktálta iramban és mennyiségben . . . Ami itt áldás, amott lehet átok. Amit ott várnak, emitt máshová kívánják, elkívánják . .. Meleg és hideg „frontok” Az ágrügyet a délutáni lusta napfény simogatja. Szüksége van erre az érintésre, hogy mint az óegyiptomi reliefeken a fény valóságos kezei gyengéden végigfussanak rajta, átadva neki az éltető melegséget. Szüksége van erre a tényleges kapcsolatra bár az ágrügy nem ért a napfény nyelvén és fordítva, mégis az által is kommunikálnak. A fény azt mondja: növekedj. Az ágacska: szükségem van rád. Jobban mint bármikor. Most kellesz nekem a leginkább, amikor még csak éppen elindu- lóban vagyok feléd. Amikor még éppen csak sejtem, merre vagy. Most adom én is oda magam neked, most egész melegemet, mondja a fény, mert tudom, hogy nélkülem nem élhetsz, nélkülem, nem szökhetsz szárba. Nélkülem az első parányi énekes madár karma lesodor a helyedről. Nélkülem sohasem borulhaszt virágba, és sohasem hozhatsz termést. Pedig a termésre szükség van. Az emberek megszokták, hogy a magadfajta rügyecskék ágacskákká vastagodjanak, majd később a nyár végén megajándékozzák őket gyümölcseikkel. A kettőnk érintkezése, összesimulása nélkül pedig nem hogy megszakad, el sem kezdődik a folyamat. Kellünk egymásnak. És ezt ősidők óta tudjuk. Értelmetlen volna az én fényáradásom, ha te nem fognál föl, és hiába kúsznál, tekergőznél te a vak sötétben, ha nem találnál rá az én jönnek és mennek. A fájós tagok sajognak, a kopott szív-motorok ki-kihagynak, reggel fázunk, délben ázunk, s hirtelen ránk tört melegben izzadunk: s az eget kémleljük, és szidjuk- hordjuk a meteorológiát, ha rossz jósnak bizonyul éppen ott és akkor... de sosem dicsérjük, ha valami mégis nekünk kedvez. Ilyenek vagyunk mi: EMBEREK. S a „természet-felelős”, az Úristen, kinek bölcsessége végtelen, kihez szállnak az óhajok, sóhajok, hallgat: mert a dolgoknak szigorú rendje van, és mindig igazolódik, ha utólag is, hogy úgy volt jó és hasznos, ahogy volt és ahogy van. Óriási a „kívánság-lista”. Nemcsak itt e kicsiny hazában, de szerte a nagyvilágban. És ennyi „igazság” ugye nem lehet? Egyszerre és egyidőben. Ezt hunyorogják a felhők mögül elő mosolygó csillagok, ha éjszakánként kiderül milliárdnyi fényév távlatából sok milliárd ember-szabású időben és térben ... Dr. Hegedűs Sándor ölelő karjaimra, mert hiszen akkor az én karjaim is csupán a semmit ölelnék, kezeim a semmit markolásznák. Deí nem értenek egymás nyelvén. Nem is beszélnek. Szavak nélkül adnak értelmet egymásnak. Szavak nélkül élteti érintésével a fény az ágrügyet. A sok-sok ágrügyet, amely mind a fény egyetemes éltető erejénél fogva, annak puha kezei ujjai felé növekedve kapnak erőre lassanként. A fény már az ágrügyben ott látja a mosolygó gyümölcsöket, ott látja szeretete talányos hozamát. Még senki sem sejti az eredményt, ők már igen. Hiszen az ágrügy is ugyanazt akarjü, amit a fény. Ezért mondják sokan, a Természet a legnagyobb mágus. Akarata áthatja a legnagyobbakat és a legparányabbakat. Egyaránt. Ez az akarat ott van minden molekulában, minden atomban. Az az akarat önmagából indul el és önmagába tér vissza. Ez az akarat mindig él, mozog és működik. Még akkor is, ha netán nem termi meg gyümölcsét az a bizonyos picinyke rügy, amely ma még oly bizakodva tekint a fény felé. Még akkor is él ez az akarat, ha a fény ütközik akadályba, és nem jut el oda, ahova indult. Fény, ágrügy, gyönyörű tavasz! Egymásba simuló fénykezek, fényvirágok. Fény pompázatos kertjei, áldott terhű ágvégződések! Folytassátok isteni műveteket! Bebesi Károly Amerikai és európai fiatalokból szimfonikus zenekart hozok létre . . . Új szerepben „Most aratom le életem gyümölcseit. Körbeugrál- nak, tanácsokat kémek tőlem. De azért jól tudom, hogy nem vagyok tévedhetetlen” - jelentette ki a május 17-én megnyíló cannesi filmfesztivál idei zsűrielnöke, Joanne Moreau. A 67 éves világsztár úgy nyilatkozott, hogy „megtisztelő megbízásomnak bizonyos visszafogottsággal teszek majd eleget.” „Nem az a feladatom, hogy befolyásoljam a zsűri tagjait, hanem sokkalta inkább arra kell törekednem, hogy kialakítsam a bizalom légkörét a tanácskozások és a döntések sikere érdekében.” Eddig 96 filmben szerepelt, s éppen Cannesben sorolták be a világ legjobb színésznői közé. Nyolcvanhárom éves, szellemifizikai frissességét azonban a negyven-ötvenesek is megirigyelhetnék. Amint azt is, hogy tele van ötletekkel, tervekkel és nem nagyon foglalkoztatja az idő múlása ... Solti György, a világszerte ismert és elismert karnagy, a ne/nzetközi zenei élet egyik legnagyobb alakja maga a két lábon járó zenetörténet. 1936-37-ben a Salzburgi Fesztiválon a legendás maestro, Toscanini közvetlen asszisztense volt. Később Genfben nemzetközi zongoraversenyen első díjat nyert; Frankfurtban, Párizsban, a londoni Covent Garden Operában, a chicagói szimfonikusoknál zeneigazgató volt. Magyarországról 1939- ben emigrált.- Két éve, majdnem titokban, itt voltam „menyasszonynézőben” - meséli derűsen. - Két zenekart hallgattam meg, s végül a Fesztivál Zenekarral „jegyeztem el” magam. Amióta először próbáltam velük, örömmel várom a következő találkozást. Igazán elragadó muzsikusaik őszinte lelkesedése. Semmi kétség: jó úton járnak, céljuk a legmagasabb nemzetközi színvonal elérése. Solti Györgynek a jelek szerint a jegyesség nem futó kaland: a napokban forró sikerű koncerten dirigálta a budapesti kongresszusi központban a Fesztivál Zenekart. Ezt követően két nyugat-európai tűmén, összesen 9 (!) hangversenyen vezényli majd az együttest.- Muzsikusként rengeteg babért gyűjtött. Magánemberként mire a legbüszkébb?- Két lányomra. Az idősebb 25 éves, nagyon jó hárfás és hegedűs. A kisebb 22 és nagyszerű zongorista. Mindketten tudják azonban, hogy a névvel, amit viselnek, csak úgy juthatnak az élvonalba, ha gyakorolnak, gyakorolnak és újra gyakorolnak. De ehhez nincs elég kitartásuk. Persze nemcsak rájuk, minden zenészre igaz, hogy a tehetség önmagában kevés. Magam is mindig nagyon szorgalmas voltam. Több mint fél évszázada dirigálok, körülbelül 250-260 lemezfelvételem van, ezen kívül 50 teljes operafelvételt készítettem.- Vitalitása azt sejteti, hogy nincs híján terveknek, feladatoknak sem.-Talán nem önteltség: én már elértem mindent, amit el lehet érni. De még szeretnék a fiataloknak segíteni. Tavaly New Yorkban alapítottam egy zenekart, kizárólag 18-30 év közötti muzsikusokból. Most azt tervezem, hogy amerikai és európai „ifikből” szimfonikus zenekart hozok létre és a két kontinens legjobb professzorait kérem fel: foglalkozzanak velük, tanítsák őket. Mondanom sem kell, hogy a tehetséges ifjú magyar zenészek számára is lesz hely ebben az együttesben. László Zsuzsa 4 a I K k Fénykezek, fényvirágok Solti György Nem irigylem az Úristent...
