Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-13 / 129. szám
14 Dthnántúli Napló Riport 1995. május 13., szombat A szomszédos oldalon egyre sűrűbbre szövik az aknahálót Alsószentmártoni csigaszedők T avasszal beköszönt a csigaszedők szezonja és az erdős-rétes területeket szatyrokkal, kosarakkal ellepik az éti- csiga-vadászok. Hajnaltól kora délelőttig az ügyesebbje akár 30 kg méretes csigát is összeszedhet. Az ár sem megvetendő - kilójáért 130-180 forintot fizet a felvásárló. A délvidéki háború óta nem veszélytelen bóklászni a határ közelében. Két éve egy alsószentmártoni házaspár tévedt át a túlsó oldalra, a Baranya háromszögbe, a szerbek • által megszállt területre. Már visszafelé tartottak, mikor felrobbant a terhes fiatalasszony lába alatt az akna. Az előtte bandukoló férj hátát érték a repeszdarabok. Nemrég ugyanez a férfi társával együtt szintén csigagyűjtés közben áttért a szomszéd ország területére. A szerb katonák elkapták, több napot fogdában töltött, majd átadták őket a Pécsi Határőr Igazgatóság képviselőinek. D rávaszabolcson, Gordisán, Mattyon át vezet az út Al- sószentmártonba. A haragoszöld határt kettészelő országút közepén gondatlanul bicikliznek a gyerekek - nem számítanak forgalomra. Alsószentmár- tonban a házak előtt, az udvarokon unatkozó, beszélgető emberek, játszadozó gyerekek.-Mindenki ráér, a faluban 96 százalékos a munkanélküliség - mondja Lakatos Zorán polgármester-helyettes -, eseményt jelent itt az idegen. Tán ennek köszönhető, hogy népes társaság kísér a nemrég hazatért másodszori határsértőhöz, Orsós Sándorhoz. A falu vége előtt, a Dankó utcában apró, roskadófélben lévő házikó. Udvarán se fű, se virág. Egy aprócska, düledező kalyiba áll a kerítésnek támaszkodva. Ólnak, vagy istállónak gondolná az ember, de kiderül, hogy lakás. Ott húzza meg magát Orsós Sándor, élettársával Ignácz Erzsébettel és másféléves kislányukkal. A bútorzat igencsak szegényes: egy ágy és egy kályha. Valamiféle barkácsolt vezetékre függesztve lóg az égő.- Szegények vagyunk, mint a templom egere. A ruha leszakadt rólunk, rongyokban lennénk, ha a siklósi vöröskeresztes asszony nem szán meg, és nem öltöztet fel - mutatja farmerjét, pulóverét és bakancsát a 29 éves férfi. - Nincs semmi munkalehetőség erre, ezért gyűjtöm a csigát. Az önkormányzattól 2700forint havi segélyt kapok, ugyanennyi jár az asszonyomnak is. A lány után 2750 forint családi segély jár. De azt ráköltjük a gyerek ennivalójára, ruhájára. Már megint kinőtte a cipőjét. A nagyobbik viskóból előjön Orsós Sándor édesanyja.- Mér jöttek, ha nem segítenek? Verjen meg mindenkit az Isten! Te meg ne mondj semmit - rikoltja a fiának még a végén bezárnak! Az átkozódó assszonyt Lakatos Zorán csitítja. A faluban sokaknak adott kenyeret a csigagyűjtés. Az Or- sósékkal történt eset miatt szünetel a felvásárlás. Persze, hogy haragszanak a népek. A határőrök kitáblázták, hol az akna, s mindenki tudja, melyik terület a magyar, hol van az odaát.- Mi nem voltunk át - magyarázza Orsós Sándor. - Eperjes- pusztán az árokban szedtük a csigát. Már teli volt a szatyor, gondoltuk visszafordulunk. Akkor előttünk termett egy terepszínű ruhás meg egy civilruhás puskás ember. A szájuk elé tett ujjal pisszegettek csendre benAz aknára lépett Ignácz Erzsébet és élettársa Orsós Sándor nünket, majd maguk előtt terelve lökdösni kezdtek. Az erdőben, a bokrok alatt kiöntették a csigákat, aztán Torjáncra, majd Pélmonostorra vittek. Tolmács segítségével faggattak. De mi bizonygattuk, hogy szegények vagyunk, ezért csi- gáztunk. Négy nap fogdát kaptunk. Sírtam örömömben, amikor újra átléptem a magyar határon. Az asszony lábát letépte két éve az akna. Kártérítést semmit nem kapott. Pedig járna neki! Egy pesti lapban azt írták, hogy megilletné - mutatja a gyűrött oldalakat. - Ha kapnánk 150-200 ezer forintot, egy házat vennénk. Ignácz Erzsébet 24 éves. Terhes volt, mikor felrobbant a lába alatt az akna. Letépte a lábfejét, s annyira roncsolta a csontokat, hogy térd alatt csonkolták a siklósi kórházban.- Tíz nap alatt megtanultam járni a lány miatt - mondja csendesen.- ő különben eleven, semmit nem érzett meg a velem történt robbanásból. Néha újra álmodom, hogy ráléptem az akakkoriban kezdték az aknatelepítéseket. A Pécsi Határőr Igazgatóságra hárul a feladat, hogy az embereket felvilágosítsák a rájuk leselkedő veszélyre. Ancsin Pál alezredes szerint rendszeresen tájékoztatják a régióban megjelenő újságok, rádiók és TV adások segítségével a lakosságot. A helyi gazdasági szervek, önkormányzatok rendezvényein személyesen, de levélben is kérték az embereket, hogy vegyék komolyan az aknaveszélyt. A nyomaték kedvéért a határövezetben táblákkal hívják fel a figyelmet az államhatárra és az aloiaveszélyre. Úgy tűnik hiába. Az elmúlt években több robbanás is történt. — Az élet azt igazolja. Az emberek nem veszik komolyan a figyelmeztetésünket - mondja beletörődve az alezredes.- Az utóbbi három évben a határ- szakaszon robbanás robbanást követ. Két éve tavasszal egy alsószentmártoni asszony és élettársa csigát gyűjtve áttévedt a A határt és az aknaveszélyt a térségben több helyen figyelmeztető táblával jelölik nára és röpülök a levegőbe. Aztán fekszem a földön és fáj a lábam. Szerettem táncolni, most meg csak sírok, ha mulatságba megyünk. Tán segít nekem valaki, hogy kártérítést kapjak a lábamért. Tudunk olvasni, ha kint lett volna a tábla, ami a robbanásra, aknaveszélyre figyelmeztet, elkerüljük. De nem volt semmi! * C sigaszedéskor megsokszorozódnak a gondjaink - mutatja a térképet a Pécsi Határőr Igazgatóság határövezeti és védelmi osztályvezetője, Ancsin Pál alezredes. - A túloldalon 91 őszén kialakult a nem hivatalos Krajinai Köztársaság. Közvetlenül az államhatár mentén nem egyszer a határvonalra FOTÓ: MÜLLER ANDREA D-41-es határszakaszon a túloldalra. Az asszony lába alatt felrobbant egy akna. A férfi a pulóverével szorította el a nő szétroncsolt lábát és átvonszolta a magyar területre. A magyar térségben a határőrség ellenőrző tisztje, Horváth Dezső és tiszthelyettese, Tóth Imre meghallotta a robbanást és rohantak a helyszínre. Híradós vezetékkel elkötötték a nő sérült lábát, mert az a helyszínen elvérzett volna. Eperjespusztától kb. 2,5 kilométerre egy csalitos területen történt. A következő év tavaszán két ilocskai férfi csigát gyűjtögetve tévedt át a határ másik oldalára, őket a krajinai szerbek néhány napra börtönbe zárták, majd az udvari határátkelőnél visszaadFOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ ták. Tavaly a zöldhatáron át a túloldalról egy család menekült pótkocsis traktorral. A traktor alatt robbant az akna, szerencsére személyi sérülés nem történt. A veszély állandó, sőt! A szomszédos oldalon egyre jobban szövik az aknahálót. Folyamatosan újabbakat telepítenek, amelyeket már hatásnövelő burokkal láttak el.- Baranyában egyre újabb határmenti robbanásokról suttognak az emberek.- Az emberek szívesen túloznak. Az tény, hogy a határokat az állatok semmibe veszik. Mostanában nyúl, szarvas, és vaddisznó is működésbe hozta az aknákat. Ádám Erika Magyarul magyarán ■falui vagy -falusi? Régi keletű kérdés, de több ismerősöm a közelmúltban is föltette, hogy a -falu utótagú helységnevek mellék- névképzős alakja -t-vel vagy -st'-vel helyes-e. Vagyis az a polgártársunk, akinek Kis- tótfalu a lakóhelye, kistótfa- lui-e vagy kistótfalusi. Aligha vitatható, hogy arra a tudakoló kérdésre, hogy az általunk megszólított városban van otthon, vagy faluban, azaz városról vagy faluról származik, az utóbbi azt feleli, hogy falusi vagyok a várast-val szemben. A szakemberek szerint itt van a kutya elásva. Néhány s végű szó, főként helységnév hatására, amelyen a Diós, Halas, Ludas stb, ugyanis az -i képzőnek -si alakváltozata is keletkezett. Elősegítette, támogatta ennek a képzőváltozatnak a meghonosodását az ilyenféle gyakori nyelvi fordulat, mint a Hová valósi? s a kérdésre adott válaszok változatai: idevalósi, odavalósi. A -falu utótagú összetett helységnévből voltaképpen három melléknévképzős forma keletkezett: -falui, -falusi és a -falvi vagy -falvai. A megfigyelések szerint a harmadik kiveszőben van, legfeljebb családnévként él tovább (Laborfalvy, Falvai). A -falusi a leggyakoribb, újabban pedig a -falui alak terjed, feltételezhetően a szótő tisztelete alapján. Ezért tehát Móricz Zsig- mond leányfalusi kertjéről, házáról beszélünk, hivatalosabban leányfalui-ról. A-falvi, -falvai alakból egyre inkább csak -falva végű helységneveket következtetünk ki (Albertfalva, Sán- dorfalva), a -falv tőváltözat ugyanis önállóan nem létezik. Ebbe a kérdéskörbe tartozik az ugyancsak sokat vitatott tanya szavunk melléknévképzős alakja. Statisztikai módszerrel lehetne eldönteni, hogy a tanyai vagy a tanyasi-e a gyakoribb. Feltételezhető, hogy az utóbbi a falusi mintájára keletkezett. Indítéka a két szó alapjelentése lehetett, mivel a falu is meg a tanya is helység. Az s végződés azonban nem támogatja létrejöttét. Ezért a nyelvművelés a tanyasi, (valahova) valósi szavainkat a népies stílus eszközeként tartja számon. A köznyelvben a tanyai alak jogosságát, helyességét ismeri el. De ezt a minősítést kapja a falusi is. Hozzájuk hasonlóan a hova való?, idevaló, odavaló közszavak használatát javasolja az igényességre törekvő beszélőknek, íróknak. Végül: Nem állja meg a helyét az a felfogás, hogy a -si képző nyelvünk legújabb kori fejleménye, mert a Nyelvtörténeti Szótár már a 15. századból adatolja. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés május 22-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az április 29—i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „A papám nem szereti ha dobolok, amikor ő a meccset nézi a tévében. Utalványt nyertek: Kovács Tibor, Bakóca, Béke utca 2., Matyó Gábor, Siklós, Béke tér 11/A., Mikó Lívia, Szigetvár, Munkás utca 13., Perlaki Anikó, Pécs, Illyés Gyula utca 28., Vincze Vincéné, Pécs, Jókai út 46. Az utalványokat postán küldjük el. i
