Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-12 / 128. szám

8 Dünántúli Napló Honismeret 1995. május 12., péntek Erődített magaslat és várhegy a lovaspanzió felett Földvár Szentimre határában Egy eltűnt fain Szentté avatott királyaink nevét számos település viseli a Kár­pát-medencében. Baranya me­gyében a Szent- lászló helynevek közismertek. Hogy a középkorban lé­tezett egy Szent­imre nevű falu is, az kevésbé köztu­dott. Nyomait ott kereshetjük, ahol földrajzi elnevezé­sek utalnak rá. A Magyarszék, pon­tosabban Sikonda közelében lévő Szentimrei-erdő, Szent Imre forrás jelzi, hol lelhető fel az államalapító István király fiáról, Imre hercegről el­nevezett település. De nemcsak ezt az Árpád-kori közsé­get rejti a Szék-pa­tak kiszélesedő völgye. A Szent­imrei-erdő tő- szomszédságában egy terepalakulat szolgál igazi meglepetéssel. Kerek várhegy A sikondai bejáróval szem­közti Csonkarét felett, a lovas­panziótól mintegy 250-300 mé­terre nyugatra, a Kereszthegy keleti nyúlványán forráspata­kokkal, sáncrendszerrel hatá­rolt erődített magaslat húzódik. Középpontjában szabályosan kerek alakú, több hektár nagy­ságú, védmúvekkel ellátott vár­hegy található. A földvár he­lyeződése révén uralja a völ­gyet és a közeli vidéket. Kiala­kítása révén pedig az erődített magaslat központja és mene­dékhelye (refugium) volt. Védművei szinte érintetlenül épek (kapukomplexum, sánc­gyűrűk). Természetes és művi erődítés A magaslat trapezoid alakú, kiterjedése jelentős, háromszo­rosa a földvárénak. Az erődített fennsíkra szűk vagy mestersé­gesen szűkített bejárati folyo­sók, kapunyílások vezetnek. Az erődítmény északkeleti sarká­ban különálló, jóval a sáncok fölé magasodó kiemelkedés fi­gyelhető meg. A magaslat déli, délnyugati meredek oldala ter­mészetes erődítés, művi kiegé­szítésekkel, mesterségesen szűkített kapubejáróval. A ke­leti oldal lankás lejtője teraszos ki­képzésű, szintén szűkített kapunyí­lással. Az északi oldal hosszú, egyenesvonalú sáncmű. A kes­keny nyugati ol­dalt ékalakú kom­binált védmű zárja. Évezredek és magaslatok Keletkezésének időpontjára csak egy majdan elvég­zendő régészeti feltárás adhat pon­tos választ. A Kárpát-medencé­ben megfordult népek sora ugyanis előszere­tettel használta, céljainak megfele­lően átalakította a korábbi földvárakat. Sok eset­ben szálltak meg a kelták pél­dául a bronzkori erődítménye­ket, vagy jóval később, a hon­foglaló magyarok rendezkedtek be az elődök által jól kiválasz­tott stratégiai magaslatokon. A földvár helyeződése, alakja, nagysága, védművei, de panorámája miatt is igen látvá­nyos. Jól megközelíthető, hoz­záférhető. Figyelembe véve a Hegyhát ilyen irányú kutatott- ságát, jelentőségéhez kétség nem fér. Dr. Kápolnai Zoltán Színházi élet Siklóson Zeus leányai közül, akik a művészetet és a tudományt képviselik, kettő tart a kezé­ben álarcot: Thália és Melpo- mené. Az első a komédia mú­zsája, a második a tragédiáé. Az egyik álarca vidám, a má­sik szomorú. A kettő nagysze­rűen fejezi ki évezredek óta azt, amit a közönség a szín­házban keres, a nevetést és a sírást. Ez a két érzés csodála­tos felszabadulást, megtisztu­lást és megkönnyebbülést ad­hat az emberi telkeknek. Színházpártoló Egylet Nem véletlen, hogy a sikló­siak már a századforduló kez­detén szívesen jártak szín­házba. Nagyon várták a „Színházpártoló Egylet” veze­tőségének döntését, akik kivá­lasztották a jelentkező társula­tok közül, hogy az évadra me­lyikkel kötnek szerződést. A társulatok általában egy-két hónapot töltöttek Siklóson. Naponta volt előadás, vasár- és ünnepnap kettő is. Az egy­kori krónikást idézem: „Ha­lász Alfréd színiigazgató tár­sulata két hét óta szórakoztatja színielőadásaival a siklósi kö­zönséget. Dicséretes buzgó- sággal működik a társulat, melynek minden tagja igyek­szik tökéletesen betölteni fel­adatát. Az előadások egytől egyig tökéletesek, művé­szeik.” Minden szezonban volt egy-két premier. Általában ezeken a helyi szerzők darab­jait mutatták be. így került sor 1911 decemberében Tolnay Géza dr. királyi közjegyző „Nász az Olympuson” c. ope­rettjének bemutatására, mely­nek zenéjét az ugyancsak sik­lósi Szohner Sándor polgári iskolai igazgató szerezte. A bemutató előadásra a helybe­lieken túl a környék operett­kedvelői is ^eljöttek. Az első sorban foglaltak helyet dr. Vadnai Jenő főszolgabíró tár­saságában Berki Gyula dr. a helyi lap, a „Baranyai Polgár” laptulajdonosa és főszerkesz­tője, Füredi Béla, a pécsi színház direktora. A „Bara­nyai Polgár” a színházi évadra rovatot indított. Ebben bemu­tatta a színészeket, értékelte az előadásokat. Vállalkozott egy- egy hét műsorának közlésére. Egy hét gazdag programja 1912. november harmadik hetének a programja: Vasár­nap: du. fél 4 órakor félhely- árakkal „Luxemburg grófja”, este a „Cámő”. Hétfő: „Csók­szanatórium” operett. Kedd: „Gyermekasszony”, énekes vígjáték. Szerda: Ivánfi Jenő jutalomjátéka „Balkáni her­cegnő”. Csütörtök: „Rablólo­vag” színjáték. Péntek: „Sze­relem gyermeke”. Szombat: „Leányvásár” Visszatérve a premierre. A hetilap kritikusa úja: „Már az előadás kezdetén a nagyszín­házak forró, tüzes hangulata töltötte be az előcsarnokot. A messze híres siklósi szépasz- szonyok, leányok pompáztak. Nagy volt a tolongás, min­denki tanúja akart lenni a be­mutatónak.” A siker óriási. Vége-hossza nem volt a tapsnak, a szerző­ket többször a színpadra szólí­tották, úgy ünnepelték. El­hangzottak a bölcs szavak is: a kultúra fejlesztése alapja a nemzeti nagyságnak. Ha Sik­lós nagy akar lenni - pedig akar - akkor kulturális téren kell dolgoznia. Kritikák a helyi lapban A premiert követő kritiká­kat olvashattuk a helyi lapban. A színészek teljesítménye óri­ási volt. Liszt Ferike és Kellen Rózsa szubrettek megjelenése kellemes volt, kedves a hang­juk és van bennük tempera­mentum. Többet Pécsett sem kívánnak. Füredi, a pécsi színház direktora szerződést kínált az előadás után a szub- rettnek. Az énekes bonviván- ról megjegyzi, hogy sok hangja nincs, de tud vele élni, és tud vele érvényesülni. Hangja kellemes, behízelgő, olyan, mint egy szép muzsika. Játéka fölényes és biztos. A Siklóson szereplő társula­tot jól állíthatta össze Halász Alfréd színiigazgató. Jó hírü­ket bizonyítja, hogy a társulat két tagját, akik a Leányvásár­ban mutatkoztak be, Pécsre szerződtették, a Pécsi Nemzeti Színház tagjai lettek. A búcsú­előadáson a lelkes siklósiak felállva, nagy tapssal köszön­ték meg a társulat szereplését. Ekkor búcsúztatták el Bog­nár János színművészt, aki 30 évig állott a színművészet és a közönség szolgálatában. Szig­ligeti Ede „A cigány” című népszínművében lépett fel utoljára. A társulat, az ambici­ózus derék színi társaság a vi­szontlátás reményében kö­szönt el a siklósiaktól. Perics Péter Súlyemelő V Szekszárd, 1995. május 12-14 És az erőnlét? Ön hogy bírja ilyenkor tavasszal? Mi elkövetünk mindent, hogyr a nyár a legjobb erőnlétben találjon bennünket is. Szívből kívánjuk, hogy legerősebb embereink a legjobb teljesítményt nyújtsák a szekszárdi Súlyemelő Világkupán! A Pécsi Sörfőzde a Világ Kupa hazai fordulójának fő szponzora. Jöjjön, ízlelje meg a sikert! V;^ NiV' ','>”MYACiOK: ■VO'JIZ ..-;I AU W Hw{|á *i •fi“??! ‘ UVE*TÁ8ÖWW*Ö0t ' ^ 4 b

Next

/
Oldalképek
Tartalom