Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-11 / 127. szám
10 Dünántúli Napló Politikai Vita fórum 1995. május 11., csütörtök Az önkormányzati bérlakásokról A rászoruló bérlőt és ne a lakást támogassuk! Nem álltunk be az ellendrukkerek táborába Munkáspárti vélemény A szociális piacgazdaságokban a lakásbérlemények forgalmát a piac határozza meg. Ez oda vezethet, hogy egyes családok anyagilag veszélybe kerülhetnek. Az ilyen családokon a szociálisan érzékeny állam, illetve önkormányzat különböző támogatásokkal próbál segíteni. Ezek lehetnek: szociális bérlakás juttatása, vagy lakbér támogatás. A piaci alapú lakásokkal általában az önkormányzatok nem foglalkoznak. Véleményem szerint sok ön- kormányzati képviselőt foglalkoztatott hasonló gondolat az elmúlt hetekben, amikor az ön- kormányzati bérlakások díjáról tárgyaltak és szavaztak. Minden reálisan gondolkodó tudja, hogy sok településen öttíz éve megállapított lakbérek Politikai múltját tekintve ugyan a legidősebb Fidesz-vezetők közé tartozik Deutsch Tamás, életkorát tekintve azonban az újonnan választott alelnökök között a legfiatalabb. Vele beszélgettünk a párt most lezajlott tanácskozásáról, amely sokak véleménye szerint a fiatal demokraták eddigi legnyugodtabb kongresszusa volt.-Nagy meglepetések valóban nem voltak - mondja Deutsch. - Ennek részben az az oka, hogy Orbán Viktornak nem volt ellenfele az elnökválasztás során, részben pedig az, hogy valójában nem a tisztújítási procedúra, hanem a programnyilatkozat megfogalmazása és elfogadtatása volt a kongresszus sarkpontja. Tudnivaló, hogy a Fidesz először 1988-ban fogalmazta meg politikai ars poeticáját arról, hogy miként kell megváltoztatni a Kádár-rezsimet. Ez azonban inkább csak azt mondta meg, hogy mi ellen tiltakozik a párt. A most elfogadott elvek már konstruktívabbak, hiszen megoldási formákat, módokat is tartalmaznak.- Ezzel összefügg a „ keresztelő": a Magyar Polgári Párt név-toldalék. Nem jelent ez egyfajta tapintatos búcsút a Fi- desz-névtől, s ezzel a régi Fide sztől?- Nem, a „Fidesz” név a párt védjegye, így természetesen megmarad. A kiegészítés a párt politikai fejlődését érzékelteti.- Ez tükröződik abban, hogy nem fedezik a lakások tényleges költségeit. Ezért ha nem is népszerű, hozzá kell nyúlni a bérlemények díjához, vagyis jelentős emelést kell végrehajtani. Szerintem sok önkormányzatban - így a pécsiben is - az egyes képviselők ellenállását a kérdés megközelítése, illetve a megfelelő előkészítettség hiánya okozta. Ezt a kérdést nem lehet csak az anyagiak oldaláról tárgyalni. A KDNP Baranyai Keresztényszociális Műhelye önkormányzati bérlakások bérének megállapításánál egy többlépcsős programcsomagot tud elképzelni, az alábbiak szerint: Első lépcsőben meg kell vizsgálni, hogy a bérlők milyen anyagi kondícióval rendelkeznek. Egyáltalán miért nem váprogramjukban a baloldalról szólva már nem egy pártról beszélnek, a baloldalt kibővítették volt liberális partnerükkel.- Nem mi bővítettük ki, hanem az SZDSZ. Mostanra érett meg bennünk az, ami másokban már régebben, hogy tudniillik Magyarországon nincs liberális szövetség - következésképp le kellett zárnunk egy hatéves politikai kapcsolatot...-... amelyet most más kapcsolatrendszerrel váltanak föl?- Programnyilatkozatunkban szándékosan nem tértünk ki jövőbeni partnereink felsorolására. Ez elhamarkodott lépés volna. Tény, hogy folyamatos tárgyalásokat folytatunk az MDF-fel és a KDNP-vel, de ez még nem jelenti azt, hogy a következő választásokon együtt indulunk. Mivel azonban az ellenzék gazdaságilag is, politikailag is gyönge, az együttműködést latolgatni kell.-Az új elnökség átlagélet- kora 30 év. Hogyan tudják az idősebbek érdekeit képviselni?- Politikai pártként minden polgár érdekeit szem előtt kell tartanunk. Más szóval: nem korosztályokat, hanem állampolgárokat szeretnénk magunk mellé állítani. Ezért is lettünk polgári párt. Célunkkal, hogy szélsőségektől mentes, nyugodt polgári élet honosodjon meg ebben az országban, életkortól függetlenül is egyetérthet mindenki. Szalóky Eszter sárolták meg a bérleményeiket. Ezen vizsgálódás alkalmából ki fog derülni, hogy a bérlők közül ki az, aki szociális bérlakásra jogosult és ki az, aki nem. Második lépcsőben ki kell mondani a szociális bérlakásra jogosultság feltételeit és azt, hogy adott önkormányzat hány szociális bérlakást tud (akar?) fenntartani. Tudjuk, hogy ez nem kis feladat és jelentős anyagi terhet jelent minden ön- kormányzatnak, de meg kell csinálni. Ezen lakások béreit a bérlők rászorultsága alapján kell megállapítani. A viszonyítási alap - egyetértve az alpolgármester úrral - lehet a mindenkori láda sör is. Elcsépelt régi igazság, hogy ne a lakás, hanem a rászoruló bérlő kapja a támogatást. Harmadik lépcsőben területi elhelyezkedés, komfortfokozat, lelakottság, stb. alapján meg kell állapítani a piaci alapú bérlakások díjtételeit is. Ez azt jelentené, hogy az önkormányzatoknál kétféle lakás lehetőség létezne: az egyik a szociális bérlakás, a másik a piaci alapú bérlakás. A végső célnak azt tudjuk elképzelni, hogy az ön- kormányzatok tulajdonában csak szociális bérlakás található. Kivéve a város, település szempontjából fontos épületeket, lakásokat. Természetesen továbbra is támogatjuk a bérlők tulajdonhoz jutását, ezzel is erősítve a tulajdonosi szemlélet kialakulását. Kívánatosnak tartjuk vegyes tulajdonú ingatlanok mielőbbi felszámolásának elősegítését. Perényi József Tüntetések, sztrájkfenyegetések, sztrájkok közepette próbálja megvalósítani a kormány a választások előtt hirdetett - azóta jelentősen megváltoztatott programját. A Munkáspárt az országgyűlési választás második fordulójában, a szocialista jelölteket támogatta, rájuk szavaztunk. Sikerült leváltani a Horthy rendszert dicsőítő, jobboldali, konzervatív, nagyképű, dolgozóellenes kormányt. De mi van most, amikor a szocialisták vezette kormány a kapitalizmus építését hirdeti? Hogy viszonyuljon a kapitalizmus ellenes Munkáspárt ehhez a helyzethez? Tudomásul veszi, hogy a választók annak idején - nem csekély félrevezetés okán is - a tőkés társadalmat akaró pártokra szavaztak. Most a nagy „tévedések” felismerésének idejét éljük. Sokan rájönnek arra, mese az, hogy a tőkésnek és munkásnak ugyanaz az érdeke. A kapitalizmus nem létezik a munkanélküliség, a létbizonytalanság, az elnyomorodás és a társadalom megosztottsága nélkül. Ezért a Munkáspárt politikájából fakadóan támogatja a nehéz helyzetű emberek, munkások, értelmiségiek harcát, küzdelmét, erőteljes fellépéseit, a jogos sztrájkot is. Az elnyomorodás és jogvesztettség elleni fellépés természetes védekezés. Nem elfogadható a jogaikért küzdők elleni burkolt, nyílt fenyegetőzés. Most sokan álarcot viselnek és képmutatók. A jobboldali „ellenzéki” pártok a parlamentben és a tüntetéseken a szegénységről, az elnyomásról fecsegnek. Ezek a „rózsadombi” vezetők hol voltak az elmúlt négy évben? Talán nem a kapitalizmust akarták? Most miért siránkoznak, talán nem kaptak eleget a koncból? Cseh siker A Cseh Köztársaság gazdasági sikerei révén még az idén beléphet az OECD, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagjai sorába, amely a világ kéttucatnyi leggazdagabb országát tömöríti. Ezt Bili Clinton amerikai elnök jelentette ki a Washingtonban tartózkodó Václav Klaus cseh miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén. Clinton meggyőzőnek nevezte Csehország fejlődését, s az Egyesült Államok teljes támogatását helyezte kilátásba. A Munkáspártot szélsőséges pártnak mondják. Miért, milyen alapon? A szélsőséget a parlamentben lehet megtalálni, valamint a pécsi március 15-i ünnepségen hallhattuk, a Felszabadulási Emlékműnél pedig láttuk. A Munkáspárt nem árul egy gyékényen a jobboldallal. Miközben a kormánypárt alapcél- kitűzéseivel nem értünk egyet, vannak olyan rövidtávú, esetleg évtizedekre is kiható célok, amiben határozottabb lépéseket várva támogatjuk őket. Egyetértünk, a törvényeket kijátszó adócsalók, harácsolok, a feketegazdaság vámszedői, az állami vagyon elherdálói, tolvajai elleni fellépéssel. Feltételezzük, hogy a szocialista párt nem tagadhatja meg teljesen a választási ígéreteit, ezért további intézkedéseket szeretnénk, nem csak a vállalkozók, a polgárság, hanem a munkások, parasztok, értelmiségiek, valamint a nehéz helyzetben élők segítésében, életfeltételeik javításában. Tisztában kell lenniük, bármit tesznek, minden intézkedésük, ami nem a tőkéseket szolgálja, a jobboldal acsarkodását, háborgását, gyűlöletét hozza magával. A Munkáspárt nem áll be az ellendrukkerek táborába. A kétkezi dolgozók, de még az értelmiség nagy része sem a tőkés társadalmat tartja végcélnak, ez a rendszer csak elvett tőlük. Nem igaz, hogy a kapitalizmusnak nincsen alternatívája. Tudjuk, élni kell, bármilyen társadalmi rendszerben, legfeljebb nem értünk egyet vele. Egyet nem értésünket a választások során kellett volna kifejeznünk. Ezt 1994-ben elmulasztottuk, majd megpróbáljuk 1998-ban. Morvay Nándor Munkáspárt Csökkenő infláció Oroszországban áprilisban 8 százalékra mérséklődött az infláció havi üteme a márciusi 8,9 százalék után. Az Interfax emlékeztet arra, hogy a mutató januárban még 17,8 százalék volt. Oroszország a Nemzetközi Valutaalap 6,8 milliárd dolláros készenléti hiteléért azt vállalta, hogy a második félévben havi 1-2 százalékra mérsékli a pénzromlás ütemét. Nyugati szakértők közlése szerint a készenléti hitel első, 1,1 milliárd dolláros részletéhez Moszkva már hozzájutott. Közszereplés - pszichológiai buktatókkal Lélektan a politikában Lélektani szempontból a politika az egyik legbonyolultabb tevékenység. Az emberi lélek nagy ismerője, Mikszáth Kálmán is ráérzett erre, amikor azt mondta a politikáról: „Kifestett hölgy, az igaz; s a végén biztosan megcsalja az embert, de egy időre nagyon bele lehet bolondulni.” Sajnos, a közélet sok szereplője nem ismeri a lelki mozgatórugókat kutató politikai pszichológia tapasztalatait és eredményeit. Pedig érdemes volna a kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt szereplőknek tekintetbe venniük például azt az egyszerű pszichológiai alapvetést, hogy nincs, nem létezik tömeges amnézia, azaz lakossági feledékenység. Korábbi kijelentéseiket, lépéseiket az emberek számon tartják és óhatatlanul összevetik későbbi megnyilatkozásaikkal, tetteikkel. A politikai lélektan figyelmeztet arra, hogy az emberek az érdekeikkel, felfogásukkal ellentétes, népszerűtlen intézkedéseket általában mindig és mindenütt elhárítják. A jó "tálalás” azonban könnyítheti a belátást, a megértetést, a józan megfontolások felülkerekedé- sét. Az ellenzéki oldalon állókat arra inti: a népszerűtlen lépések kapcsán számukra többnyire nem a tömeghangulat felkorbácsolása a legelőnyösebb. Ez ugyanis később visz- szaüthet, bumeráng-effektusként hat; célirányosabb tehát a jó pszichikai érzékkel megválasztott mértéktartás. Már csak azért is, mert a lélektanból régóta tudható, hogy a támadási kampány többnyire inkább taszít, mint vonz. A közélet szereplőinek pszichológiai szempontból is legkényesebb feladatuk a beszédek tartása, nyilatkozatok adása. Üzeneteik - a helyi vagy tömegtájékoztatás jóvoltából - szinte minden „címzetthez” eljutnak. Jól megfigyelhető, hogy a szónoki szerep" többféleképp értelmezhető. Vannak, akik - a demagógia felé közelítve - a népt- ribunt „alakítják”. Mások a csöndes, szuggesztív érvelés eszközével élnek, megint mások a szinte közlemény szerű racionális gondolatközlés hívei. És vannak szép számmal olyanok, akik a hallgatósággal mit sem törődve mondják a magukét.. . A tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy ez utóbbi a legkevésbé hatásos. Összességében pedig arra utalnak, hogy aki szűkebb vagy tágabb pátriája közügyeivel sikeresen akar foglalkozni, annak értenie és hasznosítania kell a lélekgyógyászat, a pszichológia főbb ismereteit. Dr. Takács Ilona Deutsch Tamás a Fidesz „keresztelőjéről” Lehetséges szövetségesek Kórkép . . . Az ember úgy gondolná, hogy minden jóérzésű társadalom krízis helyzetben először a gyermekeket igyekszik menteni a bajból. Hisz germekei testi, lelki egészsége, tudása, műveltsége saját jövőjének záloga. Biztosíték arra, hogy egy ország fejlődjön, s hogy a mai felnőttek nyugodtan élvezhessék majd nyugdíjukat, amit a mai gyerekek fognak akkor megtermelni. így kellene, hogy legyen - hiszen így természetes. Az elmúlt évben hatalomra jutott koalíció is ezt ígérte. Idézem Horn Gyulát: „Adómentes, értékálló családi pótlékot támogatunk. Kiemelt támogatásra tartjuk érdemesnek a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat. Elfogadhatatlannak tartjuk a reálbérek csökkenését. Semmiképpen nem leszek partner olyan lépésben, amely egyoldalúan rontaná a társadalom döntő többségének a helyzetét.” Ezzel szemben március 12-e után megismerhettük a szomorú valóságot. A kormány 8 hónapi működése után azzal mentegetőzött, hogy „most kellett szembenéznie a helyzettel”. Mert tévesen voltak informálva, félre voltak vezetve az ország gazdasági állapotát illetően. De könyörgöm, azok, akik a Németh kormányban ülve kis- hijján katasztrófába sodorták az országot, majd négy évig bent ültek a parlamentben, a gazdasági bizottságban, azoknak naprakészen ismerniük kellett a valóságot. Az előrebecslések szerint ebben az évben minden lényeges gazdasági mutató romlik, s ez példa nélkül álló, hiszen a gazdasági növekedés, az infláció, a munkanélküliség legfeljebb egymás rovására szokott romlani. Az elmúlt 240 nap alatt az ország napi (!) 10 millió dollárt vesztett, és naponta 3 millió dollárral kevesebb külföldi tőkebefektetés érkezett, mint tavaly. Ennyit a számokról. De visszatérve gyermekeinkre. Azt hiszem, nem kell különösebb kommentárt fűznöm ahhoz a szomorú tényhez, hogy 1995-ben a magyar gyerekek 42%-a él a szegénységi küszöb alatt, ezzel még a szintén nem irigylésre méltó helyzetben lévő nyugdíjasokat is megelőzik. A családi pótlék már ma is csak a gyermeknevelési költségek kb. 1/3-át fedezi és sokak most ezt is elveszítik. Micsoda cinizmus az, hogy az egy gyermeket nevelő családoktól bármilyen alacsony jövedelemmel rendelkezzenek is épp a gyermek 6 éves korától vonják meg a támogatást. Akkor amikor a gyerek elkezdi az általános iskolát, és a szülők anyagi terhei megsokszorozódnak. Itt lép a képbe a képviselő. Hiszen a szociális támogatások szűkítéséből eredő konfliktusokat a kormányzat a pénzügyileg jórészt már amúgy is ellehetetlenült önkormányzatokra hárítja, amelyek képtelenek az elvárásoknak eleget tenni. A képviselőtestületek ma már azon meditálnak, hogy hogyan szabaduljanak meg közép- és ipari iskoláiktól, kollégiumaiktól, amelyek igazán várossá tesznek egy várost. Hogy, hány óvodát és bölcsödét zárjanak, be mert képtelenek finanszírozni őket. Szóba került az is, hogy a pl. több mint harminc települést ellátó siklósi kórházat rövidesen bezárják. Azt a kórházat, amely az elmúlt években több tízmilliós fejlesztésen ment át, s a TB által megszabott mutatók alapján is gazdaságosan dolgozott. Akik ismerik Dél-Baranyá- nak ezt a vidékét, azoknak nem kell kihangsúlyoznom, hogy mit jelent ez az itt lakóknak, akik zömében havi pár ezer forintból tengetik életüket. A beteg ember egyszerűen nem fog tudni eljutni a pécsi kórházba, mert azt sem a közlekedés, sem a pénztárcája nem teszi lehetővé. A tervek szerint pedig a mentő is pénzbe fog kerülni. A siklósi mentőknél különben sincs mentőtiszt vagy mentőorvos, ami annyit jelent, hogy a környékből a súlyos balesetet, infarktust, agyvérzést szenvedett betegek mindenféle szakellátás nélkül csak órák múlva kerülnének megfelelő intézetbe. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy azok a betegek, akik életüket a mentőápolók erőfeszítésén túl a 10-15 km-re lévő jól felszerelt kórház közelségének köszönhették, most a nagy távolság miatt egyszerűen halálra lesznek ítélve. És még nem beszéltünk a hirtelen fellépő, rövid időn belül súlyossá váló gyermekbetegségekről, a szülészet megszüntetésének következményeiről. Mindezt a képviselőnek ölbe tett kézzel kell végig néznie? Annak a képviselőnek, aki a lakosság bizalmából esküt tett arra, hogy mindent el fog követni azért a településért, ahol él, ahol megszületett, és most a kormányzati intézkedések nyomán arra lett degradálva, hogy városa intézményeinek hóhéra legyen. Nem! Ezt nem tehetjük! A lakossággal összefogva, mindenkinek, aki szerepet, pozíciót vállalt, közösen kell lefognunk azoknak a kezét, akik kezet emelnek intézményeinkre, kultúránkra, az oktatásban kialakult pluralitásra, gyermekeink jövőjére. Azoknak a kezét, akik a „Budapest- Bankos” Bokros urat pozícióba emelték, s ezzel nem csak szakértelmüket, de jó szándékukat is kérdésessé tették. Akik koldussá tették önkormányzatainkat, kapkodó pánikszerű intézkedéseikkel. Ha ezek után sem cselekszünk, azok, akik épp tetteket ígértünk decemberben szavazóinknak, hogy megszerezzük magunknak azokat a pozíciókat amiket, megszereztünk. Akkor jogosan illenek ránk La Rochefoucauld szavai, hogy „a képmutatás a vétek tisztelgése az erény előtt”. Darvas Miklós önkormányzati képvisel« Siklós az MDF Baranya Megyei Választmányának tagja Á A á k
