Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-06 / 94. szám

1995. április 6., csütörtök Közélet Dünántúli Napló 7 AGYSEV A GYSEV soproni pályaudva­rán megteremtik a zöld és piros folyosós vámolási rendszer fel­tételeit - jelentette be Arnold Mihály vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség országos pa­rancsnoka sajtótájékoztatón. Fontolgatják már a negyedik vonatpár elindítását a mostani három mellé, amely naponta menetrend szerint közlekedik. Autópálya Amazónián át A brazil elnök támogatja az Amazóniát átszelő autópálya megépítését, amely ellen a ter­mészetvédők - egyebek között a Greenpeace szervezet - heve­sen tiltakoznak. Az AP jelen­tése szerint Femando Henrique Cardoso vasárnap érkezett vissza a brazil fővárosba há­romnapos amazóniai körútjáról és ezután foglalt állást az autó­pálya megépítése mellett. Kör­nyezetvédők szerint az út fel­becsülhetetlen kárt tenne az Amazonas-folyó vidékének fló­rájában és faunájában. A vidék a Föld legnagyobb természeti rezervátuma, az édesvízkészlet egyötödét őrzi. Az autópálya Brazílián és Perun keresztül kötné össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt. Lengyel édesség Wroclaw mellett megkezdte a termelést a Cadbury Poland csokoládégyár. Az 50 millió dolláros költséggel elkészült üzem a Cadbury Schweppes cég eddigi legnagyobb kelet­európai beruházása, s egyúttal a legjelentősebb brit tőkebefekte­tés Lengyelországban. A brit konszern a Nestlé, a Mars és a Philip Morris után a világ ne­gyedik legnagyobb édesség­gyártója, a Pepsi és a Coca Cola mögött pedig a harmadik legje­lentősebb üdítőital előállítója. A 11 hónap alatt felépült, s szinte teljesen automatizált gyárból naponta 16 tonna édes­ség kerül a lengyel és a kelet­európai üzletekbe. Olasz csalások Az Európai Közösség kárára elkövetett csalások nagyságát tekintve az olaszok jártak az élen. Az EU illetékesei 1993-ra vonatkozóan 1789 csalást je­gyeztek fel: ebből 132 esetben olaszok voltak az elkövetők, akik 339,2 milliárd lírányi ösz- szeggel károsították meg előbb a közösséget, majd végül az olasz államot, mert a kárt Róma köteles megtéríteni Brüsszel­nek. A csalási lehetőségek köre széles: a vámtarifák kijátszásá­tól kezdve, a mezőgazdasági támogatáson és a szakképzésen át egészen a forgalmi adó visz- szatérítéséig terjed. A polgárőrség nem rendcsináló ököl, hanem védelmező kar A jobb közbiztonságért Hodász egy kis nyírségi falu. Nevezetessége az almatárolója, ahonnan hajdanán a híres sza­bolcsi almát keleti szomszéda­ink szívesen vásárolták. Mióta a termelés és az export vissza­esett, Hodász neve gyakran ke­rült a lapok bűnügyi rovatába. Változás akkor következett be, amikor a polgárőrség ügyeit a Nyírparasznyáról odakerült gö­rög katolikus pap Gelsei Gábor vette át, aki egyben a megyei Polgárőr Szövetség elnöke is lett. Hodászon helybéli már nem nagyon mer a bűn útjára térni. Önkéntes Ahol a polgárőrség jól mű­ködik, ott a közterületeken, üdülőkörzetekben akár 3CMÍ)%-kal is visszaesik a bű­nözés. A falvakban kisebb vá­rosokban mindenki ismerős. Ha egy rendőrjárőr „feleződik”, s mindegyik mellé 2-3 polgárőr kerül, akkor gyakorlatilag ugyanannyi hivatásos kétszer annyi munkát végezhet. A rendőrség oktatással, köz­vetlen rádiókapcsolat biztosítá­sával, a helyi együttműködés szervezettségének javításával támogatja a polgárőröket. Az önkormányzatok helyenként a magánkocsijaikkal járőröző polgárőr-csoportok benzinkölt­ségéhez járulnak hozzá, mert azt a lelkes csapatok eddig szinte kizárólag saját zsebből fizették. Van olyan számítás, hogy abból a pénzből, amiből az önkormányzat - úgymond - „vásárolni tud” egy posztos rendőrt, 50 polgárőr működési költsége is fedezhető. Bár vál­tozatlan az igény, hogy ilyen „vásárlásokkal” is bővüljön a rendőrök száma, ezért olykor ezen sem árt elgondolkodni. A polgárőrségek a 90-es évek elején a bűnözés erőteljes növekedésének hatására spon­tán módon jöttek létre, az egye­sülési jog alapján. Mint önkén­tes társadalmi szerveződések, részt kértek maguknak a társa­dalom önvédelmének feladata­iból. Ma országszerte kb. 30 ezer polgárőr van. Ezek közül 652 szervezet 24.408 tagja tar­tozik az Országos Polgárőr Szövetséghez. Dr. Kopácsi Sándor nyugalmazott rendőr al­tábornaggyal, az OPSZ elnöké­vel e szervezet munkájának ta­pasztalatairól, feladatairól be­szélgettünk. Pártfnggetlen Az elnök szerint már a kez­det kezdetén kimondták, hogy a polgárőrség nem rendcsináló ököl, hanem védelmező kar. Távol tartja magát a politikától, hiszen a közbiztonság pártoktól független össztársadalmi érdek. Soraiban nem lehet helye olya­noknak, akik kiváltságokat kö­vetelnek, címkézett erős fiúk akarnak lenni. A rend önzetlen védőire van szükség. Ezt rögzí­tik a nemrég elkészült Polgárőr Kódex irányelvei is, összefog­lalva mindazokat a jogokat, amelyeket a törvény a bűnme­gelőzés, a jogos védelem köré­ben számára, s egyben minden véleménye: ezt a tevékenységet csak társadalmi munkában sza­bad végezni. Ha fizetett alkal­mazottal lennének, jelentések és statisztikák kerülnének a cse­lekvések helyett előtérbe. A he­lyi feladatok jó ellátása a leg­fontosabb, annak legfőbb mér­céje pedig az, hogy a lakosság mennyire elégedett velük. Te­Cserkúton a temetőben is eredményesnek tekinthető a polgá­rőrség működése fotó: Müller andrea állampolgár számára biztosít. Egyetlen lényeges különbség van: a BTK 29. sz. paragrafusa a jogos védelem lehetőségét biztosítja az állampolgárnak, a polgárőr viszont ezt a lehetősé­get önként kötelezettségének tekinti. így védi saját és mások életét, javait, hárítja el legjobb tudása szerint a közérdek elleni jogtalan támadást, segíti adott esetben a rendőr védelmét. A polgárőrség tevékenységét megalapozó elvek a legtöbb he­lyen érvényesültek. Ahol nem, és mégis bekerültek a nagy le­gények, ott az idő hozta az ön­tisztulást. Látva, hogy a polgá­rőrnek csak egy kiváltsága le­het: joga van ingyen, sőt olykor saját költségére és szabad ide­jének terhére, gyakran szemé­lyes biztonságának kockáztatá­sával is többet vállalni a köz­rend védelmében másoknál, az oda nem valók maguktól váltak ki. Sikerült elhárítani az olyan kísérleteket is, hogy az egyes pártokhoz kapcsolódva hozza­nak létre akár egymással rivali­záló szervezeteket. A polgárőrség bürokrácia­mentes akar maradni, a 25 ezer tagot számláló OPSZ állami támogatása országosan 650 ezer forint. Az elnök határozott hát nem az állam, hanem az adott kerület önkormányzata támogassa elsősorban a polgá­rőrséget, hiszen annak sikereit helyben tudják a legjobban megítélni. Az ilyen támogatást is elsősorban a tevékenység kapja. Hatékony Dr. Kopácsi Sándor meg­győződése, hogy a polgárőrség akkor segítheti hatékonyan a bűnmegelőzést, ha be tudnak kapcsolódni a helyi rendőrség hírhálójába, ha elegendő infor­mációt kapnak arról, hogy mi­lyen területeken aktuális meg­erősíteni a járőrözést, mire fi­gyeljenek különösen. Ezt elő­segíti, hogy egyre több helyen lehetnek rádiókapcsolatban az őrsökkel, kapitányságokkal. A rendőrség felismerte azt is, hogy a polgárőrök informálása saját érdeke. Az elnök megemlítette, hogy itt-ott felmerült: külön polgá­rőr-csoportokat kellene létre­hozni a romákból. Ezt elvetet­ték. Annál inkább támogatják olyan vegyes csoportok létre­hozását, amelyekbe beveszik a romákat. Tapasztalatok szerint ez például Szabolcsban be is vált. Némethy Gyula A várt bevétel csupán az adótöbbletből három-öt év alatt megtérülne A szakma nemzeti szállodaláncot szeretne A HungarHotels ügye reflek­torfénybe állította a hazai ide­genforgalom, és ezen belül a szállodaipar magánosításának kérdését. Most ismét napirendre került a szállodalánc eladása. A kor­mány illetékesei véleményt kér­tek az ágazat legjobb szakem­bereitől, tegyenek ők javaslatot a magánosítás legjobb módsze­rére. Lengyel Márton, a Magyar Turisztikai Egyesület elnöke úgy véli, hogy a külföldi tőke beáramlását csak oly mérték­ben szabad elősegíteni, amed­dig nem jelenti a nemzeti va­gyon értéken aluli kiárusítását. A szakma álláspontja szerint az idegenforgalom hosszú tá­von a nemzeti össztermék egy tizedét, az export bevételek 25- 30 százalékát biztosíthatná, hozzájárulhatna a gazdasági szerkezet korszerűsítéséhez, az ország nemzetközi hírnevének öregbítéséhez s nem utolsó sor­ban a lakosság életminőségé­nek javításához. A turizmus a lakosság egytizedének munka- lehetőséget nyújthatna. Lengyel Márton szerint az idegenforgalom tudatos fejlesz­téséhez, turisztikai kínálatunk megújításához az állami és a magánszektor újfajta szerepvál­lalására, valamint a fejlődés külső és belső feltételeinek megteremtésére van szükség. A HungarHotels privatizációjával kapcsolatosan az idegenfor­galmi szakemberek leszögez­ték: véleményük szerint a leg­több hasznot hozó megoldás az volna, ha a szállodalánc állami, vagy legalábbis többségi hazai tulajdonban maradna, s azt nemzeti szállodalánccá fejlesz­tenék. Ebben az esetben ugyanis az állam bevétele nem­csak az egyszeri értékesítésből befolyt összeg lenne, hanem a folyamatosan magánosítandó tulajdonhányadok ellenértéké­ből és a többletadóból szár­mazó bevételek is a kincstárat gazdagítanák. A HungarHotels elmúlt évi 7,1 milliárd forintos nettó árbevétele után több mint 2 milliárd forint adót fizetett. Szolid szakértői becslések sze­rint a hatékonysági tartalékok feltárásával további 30-50 szá­zalékkal lehetne növelni a szál­lodák jövedelmezőségét, így az adóbevételekből származó többlet elérhetné akár az évi 700-1,3 milliárd forintot is. Ez azt jelenti, hogy a meghiúsult privatizációtól várt állami bevé­tel csupán az adótöbbletből há­rom-öt év alatt megtérülhet. A szakmai érvek a tizenöt szálloda egyben tartása és kor­szerűsítése mellett szólnak. Amennyiben az államháztartás helyzete miatt mégis az azon­nali bevétel a fontosabb, akkor tudomásul kell venni, hogy a nemzeti szállodalánctól elvár­ható hosszú távú előnyök min­denképpen csorbulnak, szögez­ték le az idegenforgalmi szak­emberek. (újvári) Piacszerző államfő „Jó sorszámmal” került fel ha­zánk arra a listára, amelyen az Öböl-menti (anyagilag közis­merten irigylésre méltó hely­zetben lévő) emírségek szá­mára ígéretes partnerek szere­pelnek- hangzott a szóvivői ér­tékelés Göncz Árpád köztársa­sági elnök tárgyalásairól. A megállapítás jól érzékeltette az emírségeket, Dubait és Kuvai- tot érintő egyhetes körút légkö­rét: az államfői megbeszélések során ugyanis, bár nyilván sok szó esett a politikai kapcsolatok javításáról is, legalább ilyen súllyal foglalkoztak az „üzleti diplomácia” ügyeivel. Beruhá­zási lehetőségektől, idegenfor­galmi lehetőségektől a privati­záció előtt álló magyar energia- szektor és pénzintézetek téma­köréig számos olyan kérdésről tárgyaltak, amelyek a hagyo­mányos szemlélet csak keres­kedők vagy bankárok közt ke­rülnek szóba. „Piacszerző diplomácia”? Méltatlan feladat volna ez az ál­lamfő számára? Az elmúlt években bevetté vált kifejezé­sen ma már aligha akad fur­csállni való. Nálunk nagyobb államok vezetői is összhangot tudnak teremteni egy-egy hiva­talos látogatás politikai és üz­leti vetületei között. Az ameri­kai alelnök, a német kancellár vagy a brit trónörökös esetében sem ritkaság, hogy egy vizitet konkrét üzletkötésekkel, sőt ké­sőbbi szerződések előkészíté­sével hangolnak össze. Persze ezeket nem maguk a politiku­sok, hanem a kíséretükben lévő szépszámú vállalati vezetők, szakemberek végzik. Márpedig ilyen szempontból az Öböl-tér­ség fontos „célterület” lehet Magyarország számára. Hogyan látja az SZDSZ? Van esély a kilábalásra Az önkormányzati választá­sok után vetődött fel az SZDSZ-en belül egy gazda­ságpolitikai konferencia ösz- szehívásának terve. Akkor még az esemény „kitalálója”, Bauer Tamás közgazdász, or­szággyűlési képviselő sem tudta, hogy a megrendezés napjaiban mennyire aktuális lesz a tanácskozás. Alkalmat ad arra, hogy a szabaddemok­raták megvitassák, miként alakult a jó félévvel ezelőtt megfogalmazott kormány- program? Bauer Tamás elmondta: nem kívánja kommentálni az MDF sajtónyilatkozatát, mi­szerint az ellenzéki pártoknak nem feladatuk, hogy a kor­mány megoldási javaslataival szemben megfogalmazzák a maguk alternatív elképzelé­seit. Hogy mi az ellenzéki pártok szerepe, feladata, azt maguknak kell eldönteniük. Az SZDSZ már 1991-ben, el­lenzékben, elkészítette és nyilvánosságra hozta „A libe­rális megoldás” című válság- kezelő programját, amelyet felajánlottak az akkori kor­mánypártoknak is „hasznosí­tásra”. Az elmúlt parlamenti ciklusban pártja nemcsak bí­rált, de megoldásokat is java­solt. Bauer Tamás úgy véli, hogy ha az előző kormány felvállalta volna azokat az in­tézkedéseket, amelyekkel tár­sadalmi konfliktusok árán, de orvosolhatták volna a gazda­sági bajokat, akkor ma nem kellene ilyen drasztikus lépé­sekre elszánnia magát a kor­mányzatnak. A szabaddemokrata köz­gazdász egyetért azzal is, hogy nem volna szabad pénzt elvonni a családosoktól, a nyugdíjasoktól, az egyetemis­táktól, a kórházaktól, a peda­gógusoktól. De akkor kitől? Minden megszorító intézke­dés jogos érdekeket sért. Ép­pen ezért azt kell mérlegelni, honnan, mennyit lehet „le­csípni”. A Bokros-program mindenkit sújt, kivéve a nyugdíjasokat és az egyháza­kat. Tény azonban, hogy bármely variáció mellett dönt a kormány, a nadrágszíjat mindenképpen szorosabbra kell húzni. Érdemes vállalni ezeket a terheket? Az SZDSZ szakér­tője szerint igen. „Magyaror­szág gazdasági helyzete bizo­nyos szempontból veszélye­sen közel került az összeom­láshoz, ugyanakkor még min­dig rendelkezünk némi tarta­lékkal, fizetőképességünk stabil, a vállalkozások műkö­dőképesek, a külföldi tőke ér­deklődik. A kilábalás nem reménytelen.” - mondotta Bauer Tamás. Szalóky Eszter Egyikük sem tudta megtartani az autót A győztesek győztese: Mádai Péter A televízió egyik közkedvelt vetélkedője, a „Mindent vagy semmit” hétfőn este jubileumi adásához érkezett. A 250. ve­télkedőre három olyan ver­senyzőt hívtak meg, akik már ebben a versenyben eljutottak a főnyereményig és autót nyer­tek. Telegdi László, Széphelyi Gabriella és Mádai Péter állt ezúttal a jelzőcsengők mögé. A „bajnokok bajnoka” Mádai Pé­ter lett.- Hány vetélkedőn vett eddig részt?- 1967-ben kezdtem a „12 szék”-kel, ezt követte az „Iro­dalmi klub”, azután a „Dupla vagy semmi”, majd a „Szó zene kép.- Összesen hány "fordulót" nyert meg?- Ha jól emlékszem, több mint negyvenet.- Melyik volt a legnehe­zebb?- Mindig a legutolsó. Most két, nálam erősebb ellenfelet győztem le. Nagyon bosszan­tott, hogy a mese kérdésre még a versikét is tudtam idézni, de a "Vackor" név nem jött a nyel­vemre.- Szenvedélyévé vált a vetél­kedés?- Mindig csak szellemi ve­télkedőn vettem részt, és nem sörivási vagy zsákbafutási ver­senyen álltam rajthoz.-A jubileumi vetélkedő ne­mes célt szolgált.- A nyereményeket a Minisz­térium azoknak a gyerekeknek a megsegítésére fordítja, akik­nek a szülei nem tudják a nap­közi ellátást sem fizetni.- Mindhárman korábban autót nyertek. Azzal is közle­kednek?- Mindhármunknak van jo­gosítványa, de úgy tudom, egyikünk sem tudta megtartani az autót. A nyeremény után járó adó befizetésére ugyanis nem volt pénzünk, ezért az autót el kellett adnunk. (koós) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom