Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-01 / 89. szám
10 Dünántúli Napló Riport 1995. április 1„ szombat Bosta főutcája dombok között megbújva fekszik LÖFFLER GÁBOR FELVÉTELEI Mi az, amit pénz nélkül is meg lehet egy községben valósítani? Bosta, az én falum Találóbb címet nem leltem: nem is kellett. E baranyai kisközség életének legszebb lapjait akkoriban írták, amikor 1932-tól a helybéliek úgy határoztak, elemi iskolát kéne alapítani. Szándékaikhoz megnyerték a tankerületet, s a pályakezdő kántor-tanító (Kokainé) Gebhardt Irénkét, aki félszáz évvel később is emlékeinek legszebbjei közt tartotta meg Bostát, s visszatekintve csodálatos pályájára, « naplójában e címmel írt fejezetet: Bosta, az én falum. Kár, hogy vele már nem beszélhetek, s jó, hogy papírra vetett gondolatai megőrződtek. E gondolatfüzérből, kissé önkényesen most csak azok közül válogatok, melyek nemcsak Bosta számára, hanem sok-sok baranyai település számára követendő utat jelölnek-jelölhet- nek. Múltról szólva, de jövőbe mutatva. Ugyanis nagyon nyomorult világot él ma sok-sok falusi ember, munka nélkül, segélyen tengődve. A tét sokak számára: mindennapos küzdelem a megélhetésért. Lám Bostán is összesen nyolc ember van állásban momentán - éppen az önkormányzat két munkanélküli képviselőjével, Kazsóki Ignáccal és Kapitány Józseffel beszélgettünk erről -, s köztük is többen aggódón: vajon meddig? S mi a megoldás, mit hozhat a jövő? Csak a vállalkozó-termelő embernek kedvez. Aki nem belekeseredik a sorsába, hanem vált, kiizzadva magából sokmindenre fogant tehetségét. Irénke néni a korabeli Bostá- ról így ír többek között: Minden héten Pécsre jártak a kocsik. Vitték piacra a sok-sok árut. A finom túrót, tejfelt, az írós vajat, ami szőlőlevélbe volt becsavarva. A rántani való csirkét, aminek párja 60-80 fillér között kelt el. A jóföldi lencsét, ősszel kocsiszám a híres bosta káposztát. . . Nos, ez a múlt önmagáért beszél. Lehetőséget kínál, s talán kezd is éppen ezért lassan-las- san visszatérni. A szükség adja, s örömmel hallja az ember, amit a 66 esztendős Kis Tóth János is mond:- Tavaly ebből a községből vittük legelébb a zöldborsót a pécsi piacra. Két falubéli asszonnyal, Györki Judit polgármesterasz- szony szomszédjaival pedig többek között a hétforintos tojásról váltottunk szót. Az is elhangzott csak tizennégy kilométerre van Pécs, s ha valamivel jobb lenne a közlekedés, kedvezőbb lenne az őstermelőknek. De így sincs más: a csirke, a zöldség, a gyümölcs. (Tehén már egy sincs, s bár kéne, nagyon drága egy-két fiatalabb jószág beállítása. Száz-kétszázezer forint.) Nincs temploma a községnek, de harangtomyot állítottak Bostán, két haranggal is. Szóltak a harangok az örömre, bánatra ebben a 150 lelkes kisközségben, de utóbb csak akkor kondították meg azokat, ha temetésre hívott. A házak többségén látszik: valaha jobb világ járt errefelé. Igaz, valami megindult, itt-ott tatarozzák, szépítik a portákat, már amennyire a pénzekből futja. Magam is szép falunak látom Bostát, dombok közé befészke- lődve olyan, mint a macska, ha a fotel mélyére kuporog. A sem igen lesz pénz a fejlesztésekre, az előbbre lépésre. A pénzek jó részét elviszi a segélyezés, a kötelező támogatás. Judit asszony szerint éppen ezért a közélet pezsdítésével kell kezdeni. Ugyan kérész életű lett Irénke néni elemi iskolája, hiszen megszűnt, de azért akadnak iskoláskorú gyerekek Bostán, akik több figyelmet érdemelnének a közösségtől. Számukra klubot, sportolási lehetőséget biztosítani, kultúrműsorokat szervezni, közösségi életre nevelve, esetleg a gyermek-színjátszás felé terelgetni. És persze eldönteni, mi az, amit pénz nélkül meg lehet csinálni? Harangtorony a falu közepén főút: zsákutca a nyílegyenes, Misés út, mely aztán tovább, a szőlőhegyre fut. Jó borok vidékére. (Kis Tóth Jani bácsi négy éve telepített új tőkéket, Opro- tót, Zweigeltet, Irsai Olivért, Csabagyöngyét.) Az öregebb házak alatt kétszámy-ajtós pince: többségében újra telnek a hordók. Az önkormányzati képviselőtestület szép jövőt álmodik. Bosszankodik a múlton, mert bizony Bostán, ha a szomszéd Szilvást nézzük, egy kissé elmulasztották az elmúlt négy esztendőt. Nem én < mondom ezt, hanem Orsós József, egy helybéli képviselő. Györki Judit polgármesterasszonyt - aki szerint ne a múlton rágódjunk többé -, mostanában választották meg, reménykedve benne. (Férjével, mint Pécsről a vidék felé áhító, annakidején hétvégi háznak vették meg az egyik szép, tor- nácos házat. Szándékuk: valaha itt megtelepedni.) Nehéz időben vállalta a megbízatást, s ezért bizonnyal több megértést és támogatást érdemel. Tudjuk: ahogyan másutt, úgy Bostán minden nap. A legszentebb bos- tai ünnepeken is, mondjuk Szent Vendel napján, amire úgy emlékezett Koltainé Gebhardt Irén, hogy ezen a napon, be nem fogta volna a lovát senki, még akkor sem, ha az élete függött volna tőle. A fiatalasszony, akit az eső elöl a szalántai buszmegállóból vittem el Bostára, bolti eladó. Nem tartja községét se szépnek, se csúnyának: ő otthon van benne. Sokszor megjárta már az utat gyalog, azt mondja, különösen tavasszal szép ez a néhány kilométer. Sokszor megteszik az emberek. Megtették azt hóviharban, rossz időben is. Ugye, Irénke néni? K. F. Magyarul Magyarán A sokszerepű szó Aki valaha tanult nyelvtant, az legalább névről ismert az igekötőt, a sokszerepű szófajt. Sőt a helyesírását is megtanulta. A szabály szerint egybeírjuk az igével, ha előtte áll, külön, ha utána. A harmadik eset már nem ilyen egyértelmű, ti. az, amikor közéje és az ige közé más szó ékelődik. Ilyenkor a különírás vagy az egybeírás értelmi különbséggel jár(hat). Pl. meg fogom nézi, de: megfogom a nyulat; bele szeretett volna szólni, de: beleszeretett a lányba. Lássuk a szerepeket! A cselekvés, történés lefolyásának különféle mozzanatait képesek kifejezni. így pl. befejezettséget: kinyomoz, megkeres. - Sokkal több, mint a folyamatosságot jelentő: nyomoz vagy keres. Kezdetet: megörül, elindul. Tartósságot, hosszabb idejűséget: odamarad, elbeszélget. Túlzást, nagyítást: feldicsér, kiöltözik. Sikertelenséget: félreért, elhal. Figyeljük csak meg, hogy egy igének hányféle változata lehet aszerint, hogy más-más igekötőt teszünk eléje! Legyen ez az ige a szól\ Ónmagában azt jelenti: szavakat mond, szöveget mond, beszél. (Figyelem! Az igazgató úr szólt a tanulókhoz.) Közbeszól^ szavába vág; ra.vzrí/=rendre utasít; visszaszól=fe\e\, felesel; hozzászól=\éleményt nyilvánít; megszól=becsmére\. Konkrét és átvitt jelentést egyaránt hordozhat: leszól= 1. az emeletről az udvarra; 2. leértékel, lebecsül. Kiad= 1. munkát kioszt, pénzt elkölt, bérletet ad; 2. nyomtatásban megjelentet, (könyvet), magát vagy mást kiszolgáltat. Újságírók, a közélet beszélő szereplői vagy elfelejtették az igekötőről hallottakat, vagy meg se tanulták. De talán a sokféle nyelvi járvány valamelyikének esnek áldozatul, amikor olyanokat mondanak vagy írnak, mint amilyenek alább következnek. „A távozó kocsit újabb váltja ” - nyugtatja meg a taxira váró sietős embert az újságíró. A helyes nyelvérzék odateszi a fel igekötőt. „Feladatunk az üres lakások helyreállításának bonyolítása” - nyilatkozik a lakásgazdálkodás irányítója. Sajnos, lassan feledésbe merül a bonyolít szavunk eredeti jelentése: ösz- szekuszál, -gabalyít. Ezért egyre kevesebben érzik előtte a le- hiányát. „Kívánatos lenne az új eljárások honosítása” - mondja a divatosan modernizálásnak nevezett politikai irányzat híve, pedig a honosítás állampolgárrá fogadást, vagy külföldön szerzett diploma hazai elismerését jelenti. „Ha megszegik a megállapodást, borulhat a koalíció” - hangzik a vészjósló előrejelzés. A baj a fel- igekötővel lenne teljes. A sportban a versenyző eredményességét így köti feltételhez az újságíró: „Tud-e faragni a hátrányából?” - E kérdés a le- kitételével válik érthetővé. Korántsem szekercére kell gondolnunk. Sokkal inkább a kitartó edzésre és a célirányosabb módszerek megválogatására. Egy félreérthető mondat: „Szá- lasit és társait a francia, az angol és a nemzetközi bíróság is marasztalta volna” - Ám aki ismeri a bíróság marasztalását, az még el- nélkül se kér belőle. Rónai Béla Keresztrejtvény Erre kell megválaszolniuk. Legelébb is hitet önteni az emberekbe. Értelmes feladatokra mozgósítani őket. Iván Imre alpolgármester szerint rengeteg feladatot el lehet végezni társadalmi munkában, kalákában. A község szépítésére, a közterületek rendbetételére, egyébre nem kell sok forint. A korábbi önkormányzat megpróbálta a hiányzó községi kultúrházat pótolni: nagyot markoltak, s nem tudtak mást átörökíteni, mint egy kiásott és lebetonozott alapot, a leendő községi közösségi ház alapját. Ezt kéne tovább építgetni, ha másként nem, hát, hogy kárba ne vesszen az eddigi munka, felfalazni, tető alá vinni, s majd évről-évre továbbépítve egyszer csak elkészül. Másra nem igen futja. Alig háromszázezer forint marad a községi pénzekből fejlesztésre, s ugyan, mire elég ma ennyi? No és még egy, ami igen fontos lehet. A felújított harangtorony harangjai szólalnak meg újra, húsvétkor, valamiféle au- tomata-harangozó szerkezet beépítésével, s aztán tovább, Beküldendő a helyes megfejtés április 10-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A március 18—i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Remélem ez nem azt jelenti, hogy valamiért megharagudtál rám.” Utalványt nyertek: Fischer Nóra, Pécs, Kedves u. 7., Gábor András, Pécs, Mátyás F. tér L, Klaics Vince, Kátoly, Szabadság u. 118., Mikó Lívia, Szigetvár, Munkás u. 13., Németh Gábor, Nagykozár, Pécsi u. 4L Az utalványokat postán küldjük el.
