Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-29 / 116. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1995. április 29., szombat Rajongók ötlete Megalakult a Pécsi Balett Baráti Köre Nyolc pécsi balettrajongó április közepén megalakította a Pécsi Balett Baráti Körét. Dr. Peter Canisius, a JPTE-n oktató német vendégtanár, a Baráti Kör egyik alapítója, a pécsi balettelőadások állandó vendége döbbenten tapasztalta pl. diákjai körében, hogy a „Pécsi Balett”-védjegy a 60-as, 70-es évekhez kötődő emlék lett mára. Pedig létezik ma is Pécsi Balett, méghozzá nem is akármilyen, és ezt épp a szakma ismerte el nemrég Herczog István igazgató-koreográfus Harangozó-díjával. A Pécsi Nemzeti Színház sanyarú, és ezen belül a baletttagozat még sanyarúbb sorsa mára mind többek előtt válik világossá. Érkezett is némi segítség a „Pécsi Balettért Alapítvány” létrehozása által, ám annál fájóbb, hogy az alapítótőkének számító 50 ezer forint (!) egy garassal sem szaporodott a későbbiekben.- A Baráti Kör ebben is segíteni kíván a balettosoknak - mondta Canisius. - Elvégre nekik nem az dolguk, hogy vállalatoknál kilincseljenek, pénz után futkossanak -, mi átvállaljuk ezt a szerepet. Ám talán még fontosabb lenne minél szélesebb rétegek erkölcsi támogatását megnyerni a balett számára. A város közvéleményében ki kellene alakulnia egy felfogásnak, mely szerint ezek a tehetséges fiatalemberek nem egyszerűen a Pécsi Balett, hanem ők a mi balettosaink. Reméljük, hogy egy kis propagandával, reklámmal alaposabban megismertethetjük az emberekkel a balettet. Ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a potenciális közönség információhiányban szenved, egyszerűen nem tudnak a mai helyzetről. Herczog István természetesen örül a kezdeményezésnek. Mint mondta, nem is gondolta volna, hogy vannak olyan „fanatikusok”, akik kétszer, háromszor vagy akár négyszer is megnéznek egy-egy előadást.- Több, mint három éve élek Pécsett, de a sok munka miatt alig ismerek valakit - mondta. - Ezért üdvözlöm, hogy a város lakói megmozdultak érdekünkben, és persze, saját érdekükben is. Ugyanis az állami támogatás megszűnt, ez tény. De ha a publikum támogatása is megszűnik, akkor be lehet csukni az ajtót. A Pécsi Balett Baráti Köréhez bárki csatlakozhat. Az esetleges felajánlásokat a pécsi OTP 310-74014-6 számlájára lehet befizetni. M. K. Húszrészes bibliai tévéfilmsorozat Készül a József Két Oscar-díjas is játszik az utóbbi idők legnagyobb szabású, bibliai témájú, amerikai tévéfilmjében, a Józsefben: a magyar származású Martin Landau és a Gandhi-alakításáról világhírűvé vált Ben Kingsley. A címszereplő Józsefet Paul Mercurio kelti életre, 'az őt elcsábító Putifámét pedig Leslie Ann Warren. Bár a szaksajtó mini sorozatnak titulálja, a film játékideje négy óra. Áz Ótestamentumot 20 részben feldolgozó, mindeddig legnagyobb bibliai tárgyú filmes vállalkozás negyedik részéről van szó. Eddig elkészült a Teremtés, Ábrahám és Jákob - hallatlan érdeklődés közepette vetítik őket a világ száznál több országának televíziói. Lenyűgöző kulisszát választott filmje színhelyéül Roger Young rendező: a Szahara marokkói részét és az Atlaszhegységet - Quarzazatet és környékét. Ott játszódik a romantikus-szép bibliai legenda az ifjú és okos Józsefről, Jákob (Martin Landau) 12 fia közül a kedvencnek a „kalandjairól”. Természetesen amerikai stílusú tálalásban. Tekintettel arra, hogy a világ népességének igen nagy hányada ismeri az Ótestamentumot, a rendező és színészei nagy kihívásnak és megmérettetésnek tesznek eleget a József (és egyáltalán: a bibliai sorozat) filmrevi- telével. Maga az alapanyag is szerfölött eseménydús, emberi érzelmekkel átszőtt, kitűnően jellemzett szereplőket fölvonultató alkotás, ekként a tévéadaptációt készítők kötelessége, hogy el ne maradjanak az eredetitől. Érzelmek, fájdalom és szenvedély, akció és erotika - szóval a sikeres filmhez szükséges anyagok sistergő keveréke. Érdekesség, hogy a fáraó, a földi isten különösen nagy hatalmú szolgája, Putifár megmarad nyílt, emberközeli, némi iróniával és humorral, sok-sok bölcsességgel megáldott férfiúnak. Felesége hús-vér asszony, jó adag feminizmussal, aki nem búja elviselni a hiúságán esett csorbát. („ .. az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.”) Máréius utolsó napjaiban megkezdődött a 20 részes bibliai sorozat ötödik epizódjának, a Mózesnek a forgatása - ugyancsak a Szahara peremén. L áttam a fényképüket az újságban. Életlen volt, nyilván messziről készítették: két test feküdt Szarajevó földjén, mellette két sporttáska. Admira sötét szoknyája finom ráncokban te- kerődzött a testére. Bosko farmerban volt - mi másban? - és edzőcipőben. De a homályos képet nézve egyesek tudni vélték, hogy Admira átölelte a halott Boskót. Egy szerda délután, 1993. május 19-én, délután 4 óra körül együtt mentek a Miljacka folyó partján, a senki földjén, amely egyaránt látható mindkét, a szerb és a bosnyák oldalról. Elő volt készítve szökésük az ostromlott városból át a szerb oldalra; a két fél megegyezett, hogy futni hagyja őket. Kilencszáz métert haladhattak, amikor a Vrbana-híd előtt - mindössze negyven méterre a biztonságos övezettől - egy orvlövész füzétől találva a földre zuhantak. Szinte hallom a rövid, csaholó hangot a délutáni csendben. Bosko azonnal meghalt, Admira addig élt, amíg odakúszott hozzá, hogy átölelje. Ott maradtak majdnem egy hétig, a napon oszladozva (a május szokatlanul forró volt), és bomló testük szaga összekeveredett a saijadó fűével. Nem tudni, ki ölte meg őket, de talán nem is fontos. Mindkét oldalon látták, ahogy mentek és ahogy elestek. Volt, aki azt mondta, a lövés a szerbek felől érkezett, mások azt állítják, hogy az ellenkező oldalról. A következő öt napban a két fél a két holttest birtoklásáért harcolt. A hatodik napon a szerb katonák megszerezték a holttesteket, és eldöntötték a vitát. Bosko anyja, aki egy évvel korábban elhagyta Szarajevót, és Belgrádban élt, hozzájárult, hogy fiát Szarajevóban temessék el. Admira szülei azt óhajtották, hogy mindkettejüket Szarajevóban helyezzék közös sírba, de azt is mondták, nincs jelentősége a helynek, ha a két fiatalt együtt temetik el. És végül az történt, hogy a muzulmán lányt és a szerb fiút, akik kilenc éven át szerették egymást, közös koporsóba tették, és közös sírba temették Szarajevótól délre, a szerb katonatemetőben. M egpróbáltak elmenekülni a háború elől, amely megsemmisüléssel fenyegette szerelmüket, a puszta életüket, - így naiv hitüket is, hogy a szerelem mindent legyőz. De vajon mit csinált egy szerb vagy egy muzulmán, mielőtt kitört ez a háború? És pontosan mikor ismerték fel egy bizonyos néphez való tartozásukat vagy jövőjük más meghatározóit? Az 1985-ös érettségi képüket nézegetem - csinosak, egymásra mosolyognak - élénken el tudom képErdélyi művészek a Partiban Három erdélyi művész kiállítása látható a Parti Galériában. A 81 éves Cs. Erdős Tibor, aki még 1948-ban kapta meg a Kolozsvári Szalon díját, allegorikus jeleneteket és erdélyi pillanatokat örökített meg vásznain. A Kolozsvári Képzőművészeti Akadémia tanára, Károly Sándor „Hosszú” szobrokat és remekbe kovácsolt, vas gyertyatartókat, kandallószerszámokat állított ki; az ő művei amerikai, holland, görög magángyűjteményekben is megtalálhatóak. A trió nőtagja Károly Zöld Gyöngyi pedig modern textilmunkákat kínál a szemlélődő és vásárlókedvű közönségnek, hiszen a kiállított műtárgyak megvásárolhatóak. M. K. zelni, hogy a nemzeti hovatartozás nem volt túl fontos e gyerekek számára ex-Jugoszláviában. Nem voltak a tudatában. Vagy csak amennyire a többiek is. De a nemzeti hovatartozás nem volt többé fontos: nem határozta meg a sorsukat, és nem óvta meg őket attól, hogy egymásba szeressenek. A kései hatvanas években születtek. Spielberg filmjeit nézték; Iggy Popot hallgatták; John le Carrét olvasták; szombat este diszkóba mentek, és párizsi meg londoni utazásról álmodoztak. Barátaik voltak Horvátországban és Szerbiában, akikkel nyaranta találkoztak, mikor kempingezni mentek az Adriára. De aztán kitört a háború, és mintha valaki kinyitott volna egy régi történelemkönyvet: csetnikek, usztasák egymás ellen - csak Tito partizánjai hiányoztak. A nagyapáik történeteiből ismert abszurd, borzalmas háború volt ez. És ez a háború rájuk zúdult, összemorzsolva egy egész nemzedéket, amely abban az illúzióban nőtt fel, hogy Európához tartozik, és egy jobb jövő vár rá. B osko és Admira úgy döntött, hogy elmenekül innét. Végtére is ez nem az ő háborújuk. Amikor Bosko anyja megkérdezte Admirát, vajon a háború elválaszthatja-e őket egymástól, a lány azt felelte: „Nem, csak a golyók választhatnak el bennünket”. Persze, a politikusok hatalma erősebbnek bizonyult a kettejük toleranciába és együttélésbe vetett hiténél. Azután, hogy polgári lakosok tízezrei - meg a szomszédaik, a barátaik és a rokonaik - nem másért ölettek meg, csak mert „rossz” nemzetiséghez tartoztak, Bosko és Admira rájött, hogy itt nincs semmi esélye. A világon mindenki lemondott Szarajevóról. És bár kibírták az áram- és vízhiányt, a fagyoskodást, az élelmiszerhiányt, de nem bírták ki a reménytelenséget. Amikor Bosko és Admira úgy döntött, hogy elhagyja a várost, tették ezt annál is könnyebben, mivel kezdték felismerni, hogy a város, amit valaha ismertek, többé nem létezik. Szinte látom Admi- rát azon a szerda estén, május 18-án, ahogy előveszi régi Adidas táskáját, és elkezd csomagolni. Mire becsomagol, késő éjszaka van. Kitép egy vonalas lapot a noteszéből. „Kedves anyám és apám - kezdi a levelet. Aztán megáll. Mit is írhatna nekik? hogy indulni készül, mivel Szarajevó nem biztonságos Bosko számára, mivel a bosnyák hadsereg minden pillanatban besorozhatja? hogy szétválaszthatják vagy megölhetik őket, mivel más a nemzetiségük? és csak idő kérdése, mikor találja el őket egy golyó Szarajevó közepén, a nyílt utcán? Semmi sem indokolja, hogy maradjanak. A dmira szerda délután gyorsan elbúcsúzik a szüleitől és elhagyja a házat. Nagyon bátor lehet, mert egy könnyet se ejt, vissza se néz. Mikor a folyó közelébe ér, megpillantja Boskót, aki már várja. Minden jóra fordul - gondolja Admira - hisz milyen régóta együtt vagyunk már. Ekkor elhagyják a fedezéket és kimennek a nyílt térbe. A folyó északi partján haladnak. Nem sietnek. Azt gondolják, fölösleges, mert szavatolták számukra a biztonságos átkelést. Egymás kezét fogva, szaporán lépkedtek a híd felé, hallották lábuk alatt a homok csikorgását és a folyó zúgását. A biztonságos zóna már nincs nagyon messze, és Bosko kicsit meggyorsítja a lépteit. Lassabban, nem tudok rohanni, akarja neki mondani Admira, s azt gondolja, ostobaság volt annyi mindent becsomagolnia. De ahogy kimondja, úgy érzi, valami forró bukik föl a gyomrából. Lenéz és döbbenten látja, hogy a keze csupa vér. Elönti a fájdalom, és a földre zuhan. Bosko már ott fekszik mozdulatlanul, távolabb, mintha valami ismeretlen erő lökte volna oda. „Milyen furcsa, hogy semmit sem hallottam,” gondolja Admira, s kúszni kezd a táskájával, mint aki azt hiszi, van még esélye. Mielőtt elnyelné a semmi, Ádmira nem hal meg, amíg oda nem kúszik Boskóhoz, felemeli a balkaiját, és átöleli a fiút. B osko anyja, Radmila volt az egyedüli a két családból, aki részt vett a temetésükön május 27-én, a Szarajevótól délre fekvő kopár hegytetőn. Admira szülei nem mertek eljönni, noha a szerb erők garantálták a biztonságukat. Most mindkét oldalon keményen tartották a garanciákat. Mi haszna már, ha a két család elvesztette a két fiatalt? A koporsóra Radmila ráborította a pulóvert, amit Admirának kötött. Aztán egy marék földet dobott a nyitott sírba. Látom, ahogy lerogy a szürkéssárga agyagos földre. Még ha nem is tudott róla, a fájdalma a mi fájdalmunk lett. Boskót és Admirát, a két fiatalt, aki a jövőt testesítette meg, a múltba űzte a háború, amelytől egy nemzedék sem menekülhet. (Gállos Orsolya fordítása) Részlet Slavenka Drakulic Bal- kán-expressz ” c. könyvéből, mely a könyvhétre jelenik meg az Officina Nova Kiadónál. Andorai Péter plakátrajzai jH esküdt W Andorai Péter Kossuth-díjas Egészen más oldaláról ismerheti meg Andorai Péter Kossuth-díjas színművészt az, aki lehajol, és a „Tizenkét dühös ember” című darab plakátjának jobb alsó sarkát megnézi. Ott ugyanis az áll, hogy a Rajz: Andorai Péter. A népszerű színművész előadásbéli kollégáiról készített rajzokat, melyek a 12 esküdtet ábrázolják. Grafikusi alakításáért járó honoráriumát Andorai a darab premier utáni ünnepségére ajánlotta fel, szendvicsekre és italra. Kálváriák, templomok, temetők A februárban Grazban nagy sikerrel bemutatott „Kálváriák, templomok, temetők Baranyában” kiállítás ezúttal egy másik helyszínen, a feldbachi plébánián kerül kiállításra. Takács Dezső színezett rézkarcai a baranyai német templomokat ábrázolják, Tám László pusztuló temetőket, kereszteket, stációkat fényképezett. A BASTEI Egyesülettel közösen szervezett bemutatkozás szombat este 8 órakor nyílik meg Feldbachban. A német zene kincseiből A Budapesti „Ifjú operabarátok köre” mutatkozik be Pécsett, a Német zene kincseiből-sorozat keretében a Lenau-házban, április 29-én 18 órakor. A koncerten fellép Káldi András, az Operaház tagja, Fülöp Zsuzsanna, a Budapesti Operabarátok ösztöndíjasa, zongorán Neumarkt Zoltán kísér, a Weiner Leó konzervatórium tanára. A Műsorban Schumann, Schubert, Brahms, Strauss, Liszt, Wagner, Mahler és Mozart műveiből válogattak. Emese álma Egy hónapja volt a megyei döntője annak a vetélkedőnek, melyet Emese álma címmel hirdetett meg a Honismereti Szövetség több intézménnyel. A regionális döntő 29-én lesz a megyei művelődési központban. Meliorisz Béla _________________________ El tek itt olyanok is korai alkonyatokban századvégi vágyak, nyugtalan szeretkezések, mintha az ötödik évszak közeledtét szimatolnánk vagy utazni készülnénk, de nem könnyű erről beszélni, akkor sem, ha elintézhetnénk mindezt azzal, hogy mítoszaink, mint az őszi erdők, elparázslottak, ami vitatható talán, ám mégiscsak úgy érezzük, hogy nagyon kiszolgáltatottak lettünk, s egyre idegesítőbb, ahogy zörög a szavak üresen őrlő malma, ahogy nyöszörög az ember, mint a fekete kiskutya, mert ki egyszer alkut kötött magával, többször is megteszi, sodródik, mint vízben a dió héj, mely elmerül meg felbukik, végül is elvegyül, üresen és bután, s csak egyet tehet, sajnálhatja, hogy már nem gyerek, pedig tudja jól, éltek itt olyanok is, kik hitték, görög lány a szeretőjük, s bűvölte őket értelmes szabály I Képünkön (balról) Károly Sándor, Károly Gyöngyi és Cs. Erdős Tibor FOTÓ: LÖFFLER SLAVENKA DRAKULIC SZERELMI TÖRTÉNET \ 4 ( 1
