Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-26 / 113. szám

1995. április 26., szerda A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Nyitnak a kerthelyiségek Pécsett - Az időjárás nap mint nap tréfálkozik velünk. A kánikulai meleget pillanatok alatt váltja fel zápor, ennek ellenére a pécsi kerthelyiségek már várják a vendégeket, turistákat hangulatos környezetet biztosítva, egy-egy fagylalt, hűsítő ital elfogyasztásához. fotó: müller andrea Vállalkozó hazai németség A kisebbségi törvény legfeljebb kereteket ad Az alpolgármesterasszony vizsgálatot indított Halálra ítéltek egy pécsi iskolát A Zengő együttes új lemeze A baranyai és Somogy megyei zenészekből álló Zengő együt­tes új cd-lemezzel és kazettával jelentkezett. A zenekar tagjai elsősorban Dél-Dunántúl nép­zenei hagyományait kutatják és dolgozzák fel, de Erdélyben is gyűjtenek dalokat. Az új, immár harmadik le­mez a „Kettős” címet kapta, mely eredetileg egy gyimesi tánc elnevezése. A lemezen a hagyományos hegedű-ütőgar- don hangszerpáros egy máso­dik hegedűvel bővül, a kettős­ség itt egy újabb szólammal je­lentkezik. A lemez címét értelmező an­gol fordítás, a „Partners” jól vi­lágít rá a lemez több módon megközelíthető alapgondola­tára, a zene és tánc, az ének­hangszer, a magyar és ír nép­zene kapcsolataira. A népzenének a paraszti tár­sadalomban megvolt a maga helye és ideje, használói jól is­merték. A mai koncertek hall­gatósága, akiknek zenei kör­nyezete a tömegkommunikáci­óból áramló könnyűzene, nehe­zen tudnak a számukra kissé egzotikus hagyományos zenére hangolódni, megérteni és él­vezni azt. A Zengő együttes feldolgozásaival ezért hidat kí­ván építeni a város embere és az archaikus népzene közé. A lemezen vendég énekesek is szerepelnek. Berecz András az egyik legismertebb a férfi énekesek közül. A székely származású Nyitrai Mariann fi­atal tehetség, a Zengő együttes felfedezettje. A felvételek a pé­csi dó-lá stúdióban készültek. Az érdeklődők április 26-án a pécsi Ifjúsági Házban élőben is meghallgathatják a „Kettőst”. A koncerten fellépnek az album vendégszólistái, és a Vízin együttes is. A műsort követően közös délszláv-magyar tánchá­zat rendeznek. U. G. Vízfejség, hej... „Magyarország legkedvel­tebb napilapjában ” olva­som, hogy rendkívüli ese­mény tartja lázban a fővá­rosi közönséget: a Szépmű­vészeti Múzeum hétfőn nyílt kiállításán páratlan módon együtt tekinthető meg két Marcus Aurelius-portré. Az egyik, a bronz, Dunaszek- csőn került elő. A másik, a 22 karátos aranyból készült a svájci Avanches-ban. Az egykori római császár ez utóbbi, másfél kilogramm- nyi mellszobra csak ritkán látható, Svájcon kívül még sehol sem mutatták be. Csupán egy minap zárult kiállításon, Pécsett. B. Z. Pécsett, a Petőfi utcai Általános Iskola szeptemberben már nem iskoláz be elsősöket, annyira elnéptelenedett, tájékoztatta la­punkat április elején Tóth Béla, a pécsi önkormányzat oktatási, közművelődési és sportirodájá­nak vezetője, s ősztől az alsó­sokat máshol helyezik majd el. Az elnéptelenedést az iskola tanárai, akiknek jelentős része az újságból értesült arról, hogy az iskolát bezárják, másként látja. Elmondásuk szerint a polgármesteri hivatal már a ko­rábbi években felhívta a fi­gyelmüket arra, hogy mindösz- sze egy első osztályt iskoláz­hatnak be, pedig tavaly is két osztályra való gyerek lett volna, hiszen a szülők tetszését meg­nyerte az iskola programja. A jelentkezők felét azonban el kellett utasítaniuk. Elmondásuk szerint rosszallását fejezte ki Örkényiné is, a hivatal főtaná­csosa amiatt, hogy a pedagógu­sok óvodákban ismertették a szülőkkel az iskola programját; inkább állást mentek volna ke­resni, mintsem szervezkedni az óvodákban - mondta. Örkényiné még február vé­gén három alternatívát ajánlott fel a tantestületnek átgondo­lásra azon az iskolai beszélge­tésen, amelyen többek szerint megkérte a tanárokat, hogy ne jegyzeteljenek: 1. Megszűnik az iskola hét éven belül azáltal, hogy nem iskoláznak be új ne­bulókat; 2. Az alsó tagozat megszüntetésével marad még négy évük úgy, hogy a megma­radt felső tagozat egy másik is­kola tagiskolájaként működik; 3. Egy év múlva megszüntetik az iskolát. A tantestület, jobb híján, az elsőt választotta, de egy hónapig semmi sem történt, majd azt az üzenetet kápták, hogy félreértették a feladatot, és azt, hogy az oktatási bizott­ság már döntött is az iskola sor­sáról. Örkényiné egyéb kérdé­sekben sem mutatott rugalmas­ságot mondták, nemkívánatos­nak tartotta a szülők tájékozta­tását és elutasította azt a kérést, hogy a 28 fős osztályt bontani lehessen, pedig több, mint 10 gyereknek volt papírja arról, hogy kislétszámú osztályban lehet csak velük eredményt el­érni. Az iskola ugyanis évek óta felvállalja a hátrányos helyzetű, máshol bukásra ítélt gyerekek tanítását is. A hivatal ígéretet tett arra, hogy segít a pedagógusoknak az elhelyezkedésben, például a Kolping osztályok távozása miatt részlegesen elnéptelenedő Mátyás király utcai iskola át­venne a petőfis alsótagozatos osztályok közül kettőt tanítós­tul, de hogy ez sikerül-e vagy sem, nem a hivatal szándékán múlik, hiszen a szülők a szabad iskolaválasztás lehetőségét ki­használva máshová is vihetik gyerekeiket. Néhány szülő in­formációja szerint azonban va­lahonnan körtelefont kaptak az iskolák, hogy petőfis gyereket nem vehetnek föl. A bizonyta­lanság miatt a felsős tanárok egy része is arra kényszerül, hogy jövőjét szem előtt tartva állás után nézzen, bár nagy ré­szük nem szívesen hagyná cserben osztályát. Az, iskola bi­zonytalan sorsa miatt félő, hogy a felsős gyerekek egy részét is más iskolába viszik el a szülők, s csak augusztus végén derül ki, hogy a felsős tanároknak sincs állásuk, hiszen elszivárogtak a gyerekek, s teljesen bizonytalan a tizennégy technikai dolgozó további sorsa is. A tanárok úgy vélik, hogy a hűvös, embertelen racionaliz­mus alapján nem lenne szabad ilyen kíméletlen döntéseket hozni, hiszen az iskola ugyan nonprofit intézmény, de hosszú távú jövedelmezősége biztosnak tűnik. Örkényi Miklósné főtaná­csos másként vélekedik a dol­gokról. Állítása szerint soha sem mondta, hogy a pedagógu­sok inkább állást keressenek maguknak, továbbá emlékezte­tett arra, hogy az oktatási bi­zottság több évvel ezelőtti dön­tése értelmében az iskolában nem működhet két párhuzamos osztály, folyamatosan kellett volna az iskolának átállnia a nyolc tanulócsoportos okta­tásra. Nevetségesnek tartja azt, miszerint megtiltotta volna a jegyzetelést, véleménye szerint teljes félreértésről van szó. A szülők tájékoztatását pedig ad­dig nem tartotta szerencsésnek, amíg nem dől el, milyen válto­zások következnek be. Dr. Révész Mária alpolgár­mester tájékoztatott arról, hogy vizsgálatot indított az iskola ügyében annak kiderítésére, hogy az ügymenetben ki kit, mikor, hogyan és milyen mó­don tájékoztatott, hiszen az is­kola megszüntetésére irányuló eddigi nyilatkozatok, utasítások és intézkedések kuszaságában egyelőre nem lehet eligazodni. A vizsgálat után az alpolgár­mesterasszony szívesen nyilat­kozik lapunknak. Cseri László szállítók száma. Feltételezhe­tően azért, hogy a várt áreme­léssel szemben ősszel az idei fűtési szezont még az olcsóbb olajjal kezdhessék. Ám ugyan­csak válasz nélküli a felvetés: ha nagyjából azonos lesz az ára a gázolajnak és a HTO-nak, ak­kor május 1-től szabad a diesel­autókba beletölteni? Ha igen, nem mindenki fűteni viszi a május 1-ig megvásárolt olajat. Ha mindezt összegezzük, minden bizonytalan. Az olaj ára, a fűtési mód gazdaságossá­gának kiszámíthatósága, a ha­tósági cselekvési kör, az ön- kormányzati árkiegészítés módja és mértéke. Egy biztos: nem marad a literenkénti 34 fo­rint. Biztos továbbá: kelendő az olaj-jegy. Rendelet ide, admi­nisztráció oda, ellenőrzés ide, pénzbírság oda: az olaj fekete­piaci áru marad. Ez két év eredményt ígérő kísérletei után hatalmas kudarc. Mészáros A. A magyarországi kisebbségek egyöntetűen osztják azt a vé­leményt, hogy a nekik szánt törvényt javarészt a határo­kon túlra mutatás szándéká­val alkották. Abban viszont már megoszlanak a vélemé­nyek, hogy miképpen is lehet élni a törvényadta lehetősé­gekkel? Az eddigi leghatáro­zottabb álláspont a pécsi né­met kisebbségi önkormányzat elnökével, Kerner Lőrinccel folytatott beszélgetésünk so­rán körvonalazódott.- Baranyában huszonkilenc német kisebbségi önkormány­zatot, százhetvenhárom elektort választottak. Ha nem azon kezdtünk volna el vitatkozni, hogy miképpen értelmezzük a törvényt, hogy miért nem a mi fazonunkra szabták, hanem jó­val tudatosabban készültünk volna a választásokra, akkor ál­lítom, hogy a megyében más- félszeres, az országban pedig kétszáz százalékkal magasabb eredményt értünk volna el.-A törvény adott. Más kér­dés az, hogy miképpen közelíte­nek hozzá?- A pálya rendkívül széles, s kizárólag rajtunk múlik, hogy mi lesz ebből a modellből. Ha a legjobbat tudjuk kihozni belőle, akkor valóban példát tudunk mutatni a szomszédos orszá­gokban. Hiszem azt, hogy ha az itteni német kisebbségi önkor­mányzat tagjaival elmegyünk Pécs testvérvárosába, Kolozs­várra, a kisebbségi létben élők­től másképpen fogadja Funar úr is a segítő szándékot, mintha ezt a magyar politikai rendszer bármilyen levélváltásban, vagy kétoldalú kapcsolat keretében rá akarja erőltetni.- Nevezhetjük ezt a felfogást „produktív politizálásnak ” ?- Ha a kisebbség nem elég kezdeményező, akkor teljesen fölösleges volt létrehozni az önkormányzatokat. Mutogatni a szomszédba annak szabad, akinek tisztára söpört a saját portája. A nemzetiségi önkor­mányzatok legfontosabb fel­adata, hogy Magyarországon belül, az itteni választóikat képviselve a legeredményesebb munkát végezzék. Bizonyítsák be továbbá, hogy egy modell nemcsak belül életképes, ha­nem a határainkon „át” is tud segíteni - akár Romániában, akár Szerbiában, akár Ukrajná­ban, akár Szlovákiában. Ha nem így történik, az állam to­vábbra is csak úgy kezelhet bennünket, mint valamiféle ki­rakati bábukat. Ráadásul mint magyar állampolgároknak, egyáltalán nem mindegy szá­munkra, hogy a szomszédos or­szágokban lévő magyarság mi­képpen él. Arról nem is szólva - maradjunk Kolozsvárnál -, hogy a magyarokon keresztül az ottani németekhez is el tu­dunk jutni.-Az állami hozzájárulás a kisebbségi önkormányzatok működéséhez Pécsett évente két és félmillió forint. . .- Ez a pénz első hallásra soknak tűnik, de csak a műkö­désre elegendő. Valamennyi ki­sebbségi önkormányzatnak kö­telessége, hogy pályázatokkal, egyéb kezdeményezésekkel, sőt: később saját vállalkozá­sokkal is gyarapítsa a működé­séhez szükséges pénz­eszközöket. Mi mindezzel - ha még nem is az idén, de - élni fogunk. S akkor ez az egyelőre parányi kis csemete olyan mélyre ereszti a gyökereit, hogy már nem lehet átültetni. Balogh Z. Hány forintra emelkedik a HTO ára? Az olajutalványok kudarca Fellélegeznek a benzinkutasok: vége az utalványra adott háztar­tási olajárusításnak, már csak ezen a héten kell elképesztő adminisztrációval kísérniük, kinek, mennyi fűtőanyagot ad­tak ki, az milyen értékű címle­tekkel „fizette”, rendben volt-e az engedély, személyi igazol­vány alapján azonosítani, nem más-e az, aki annak mondja magát... Fellélegeznek az eddig utal­vány alapján vásárlók is - ám mindjárt bennünk is reked a szusz, mert tudják, ahogy ápri­lis 30-án lejár az utalványok kora, biztos, hogy nagyot emelkedik a fűtőolaj ára. Ben­nük rekedhetett volna korábban is, például azokban, akiknek csak nagycímletű jegyük volt. * ám annyit hazavinni nem tud­tak, s nagy megdöbbenésükre a jegyekből jegyet a benzinkuta­sok nem adtak vissza. Ők - már mint a kutasok - tudják, miért. Jó a forgalma a jegynek, vala­kik valami miatt nagyban meg­veszik. Mégis úgy tűnik, az ille­tékes hatóságok inkább az olajmaffiáktól fényévekre lé­vőket „rázták ki a gatyájukból”, egy-egy nagy erőket felvonul­tató ellenőrzéskor. Az alapkérdés természete­sen: május 1-től mennyibe ke­rül majd a háztartási fűtőolaj? A MÓL Rt. még nem tudja. A másik alapprobléma: kapnak-e támogatást azok, akik eddig olajjal fűtöttek? Annyi tény, hogy az önkormányzatok szá­mára e célra egy bizonyos ösz­szeget elkülönített a központi költségvetés, de arról: kinek, mikortól és milyen mértékű támogatást adhatnak, egyelőre halvány „olajgőzük” sincsen. A rászorultság amúgy egyéni el­bírálás kérdése, máris felvető­dik a reakció: akkor szubjektív. Hallani azt a véleményt is: aki­nek nem csak egy ablak van a házán, az már gazdag az árki­egészítéshez. Hallani azt is, hogy támogatást kapnak azok, akik az eddigi olajtüzelésről át­váltanak egy másik módra. En­nek realitása látatlanban meg­kérdőjelezhető, mert az átállás olyan drága, hogy kétséges: lesz-e mihez hozzátenni az ígért támogatást. Az elmúlt napokban alapo­san megnőtt a fűtőolajat haza­fi Képernyő előtt Jegyzet gát az életet. Egy olyan rek­lám, amely kifejezőeszközeit, katartikus hatását tekintve igazi művészet, eszközévé te­het-e egy szép fiatal nőt? A film nem rossz, az illető hölgy pedig fülig szerelmes a fotó­művész hősbe. Ezért aztán bá­jainak izgató látványát az ut­cának is felkínálja, hogy e mesterséges kaland fényérzé­keny lemezen őrződjék meg, szájtáti vagy felhevült közön­ségével együtt. Ám aligha vi­tatható, hogy paroxizmus nél­kül, sokkoló eszközök nélkül, a valóság normálisnak vélt menetrendjének megváltozta­tása nélkül a korábbiaknál is kevesebb esélye van a művé­szetnek arra, hogy egyáltalán tudomásul vegyék. Egyébként is az ipari civi­lizáció immáron sok évtize­des tapasztalata, hogy a világ bolondul1 józan. Sztrájkolnak a vasutasok? Na és akkor mi van? A mikrofon fölött gyul­ladt szemű tányérsapkás ma- szatolja a szavakat, nem tudja, mi is történik körülötte. Viszont a vasutas szakszerve­zet vezetői elégedettek, hi­szen most három napra nin­csenek munka nélkül. Le tudják-e kapcsolni a hű­vös szolgálatkészséggel zaka­toló gépekről a betegeiket, ott tudják-e hagyni a munkájukat a rosszkedvű ápolónők? Haza kergethetik-e a gyerekeket a tanárok az iskolából, akiknek a többsége már a könyvek ol­vasásáról is leszokott? És Csintalan Sándor „A Hét­ben elhangzó, már-már cini­kus szavai szerint milyen „szolidaritási effektus” lesz ebből? Gyulladt szemek? Homokvihar? Bóka Róbert Ül az ember a tévé előtt késő éjszaka, lengenek a zászlók, hallgatja a himnuszt, majd be­lefeledkezik a homokvihar zúgásába. Elszundít. A televízió és én - páros magány. Summázat nincs. Az ember, ha már kialudta ma­gát, hajnaltájt mégis felébred és arra gondol, miféle ember is lenne ő, ha mondjuk bele­szeretne egy nőbe - eddig a dolog normális - ám ehhez a szerelemhez a megcsalt fele­ség beleegyezését, sőt rokon- szenvét is kérné? „Az ártat­lan” című film a múlt század­végi?) előkelő szalonjaiba, az előkelő és mezítelen testek­hez selymesen simuló ágyakba vezet, olyan világba, ahol az uraknak van idejük arra, hogy mély érzelmi életet éljenek. De ha az ember ki is aludta magát, még mindig nem érti, miféle ember lenne ő, ha a filmbéli hőshöz hason­lóan - itt és most - a felesége előtt játszaná el a szenvedőt, azért, mert valaki másba bele­szeretett? Bolond világ, bár néha szép is. Hogy ez így van, arra egy másik bolondság, az „Őszinte objektív” című olasz film adott példát. Az élet legkegyetlenebb pillanatait is invenciózusan megragadó fotóművész len­cséje valóban „objektív”, és a kíméletlen nyilvánosság, amit ez az „objektivitás” ad, egy­szerre veti föl művészet és élet, nyilvánosság és élet kap­csolatát. Az örök és aligha megválaszolható kérdések egyike marad, hogy a művé­szet - és e művészet magában való nyilvánossága - milyen mértékben áldozhatja fel ma­Gyulladt szem, homokvihar

Next

/
Oldalképek
Tartalom