Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-25 / 112. szám
8 Dunántúli Napló Magazin 1995. április 25., kedd Hitler Sasfészkében jártam A szálak Khartumba vezettek? Terroristák „csúcstalálkozója” Diplomácia 750 évvel ezelőtt Amikor Dzsingisz kán és utódai megalapították a Kínától és Indiától Kelet-Euró- páig terjedő hatalmas mongol birodalmat, a nyugati hatalmak azt remélték, hogy szövetségest találnak az iszlám terjeszkedés ellen. Diplomáciai missziókat küldtek a mongol uralkodó udvarába. Az első diplomáciai misz- sziót éppen 750 évvel ezelőtt Giovanni Carpini olasz ferences barát vezette. Bár már betöltötte 64. életévét, IV. Ince pápa utasítására háromtagú küldöttség élén elindult a mongol uralkodó székhelyére. Feladata az volt, hogy szövetséget hozzon létre Nyugat-Európa és a mongol birodalom között az iszlám ellen. 1245. április 16-án indult el Carpini küldöttsége Lyonból. Hosszas és fárasztó utazás után, csaknem egy évvel később, 1246. április 4-én Sarai városába érkeztek, amely a mostam Volgograd közelében fekszik. Ott Batu kán, Dzsingisz kán egyik unokája uralkodott. Batu kán a diplomáciai missziónak fényes kíséretet adott. Carpini és társai nyáron érkeztek meg Sarcorinba (Karakorum), amely 300 kilométerre nyugatra fekszik a jelenlegi mongol fővárostól, Ulan Bátortól, a Góbi-sivatag szélén. Az idős szerzetes három és fél hónap alatt 3600 kilométeres utat tett meg. 1245. július 22-én érkezett a küldöttség az akkori fővárosba, Sira Orduba, ahol éppen új Nagykánt választottak. Kujuk kán fényes külsőségek között fogadta a nyugat-európai delegációt, Car- piniék azonban nem érték el voltaképpeni céljukat. A Nagykán hónapokig váratta Carpinit a pápai levélre adott válasszal. Amikor végül november 11-én átadták a választ, abban az állt, hogy a mongol uralkodó Nyugat-Európa feltétel nélküli behódolását követeli. A diplomáciai misszió kemény téli hidegben indult útnak hazafelé. Csaknem egy évvel később érkezett meg Lyonba. Ötven évvel ezelőtt, 1945. április 25-én elszabadult a pokol a Berchtesgaden mellett magasodó Obersalzbergen. A Royal Air Force 318 Lancastere a délelőtti órákban 1232 tonna bombát vetett a Harmadik Birodalom létesítményeire. A célpont ismertetőben (target information sheet) két épületet jelöltek meg. Az egyik az 1820 méter magasságban lévő Sasfészket, hivatalos nevén Kehlsteinhaust, a másik az 1000 méteren lévő Berghof - korábban Haus Wachenfeld -, mely Hitler alpi rezidenciája volt, itt fogadta Horthy kormányzót, első ízben 1936 nyarán. A házat a húszas években a párt bérelte Vezére számára és az évek során e területen a Platterhof mellett épült fel az SS laktanya, bunkerok, garázsok, posta, valamint Bor- mann és Göring hegyi nyaralói is. A biztonsági szolgálat a „Hotel Türken”-t foglalta el. A támadás a Berghof felét elvitte, a többi épület is súlyosan megrongálódott. Csodák csodája a Sasfészket egyetlen találat sem érte. Ennek oka az volt, hogy a gránitból épült, viszonylag kis épület tökéletesen beilleszkedett a környezetbe, az angoloknak inkább a nagy kiterjedésű célok éjszakai bombázásában volt gyakorlatuk, ráadásul igen erős szél fújt. A célpont legyőzhetetlennek bizonyult. Az amerikai 101. Ejtőernyős Hadosztály 1945 május 4-én foglalta el jóformán harc nélkül Berchtesgadent és környékét. A megszálló hatóságok 1951-ben lebontatták a Berghof és a többi épület romjait. A Sasfészket is fel akarták robbantani, de Dr. Wilhelm Högner bajor miniszterelnök tiltakozására tervüktől elálltak. A Sasfészek megmaradt. Nevét Francois Poncet francia nagykövettől kapta, aki 1938 őszén folytatott itt tárgyalásokat Hitlerrel. A Sasfészek gondolata és helyének megválasztása a Kehlstein csúcson Bormann agyában született meg, aki ezzel a szokatlan és nagyvonalú ajándékkal (nem a saját zsebére) a párt és a maga nevében 50. születésnapjára kívánta meglepni a Vezért. Elsőnek az odavezető 8 km hosszú, alagutakkal és hajtűkanyarokkal teletűzdelt Kehlstein utat építette meg dr. Todt, amely még ma is műszaki csodának számít. Az egysávos út (néhány kitérővel) nem vezet fel a tetőig, hanem a csúcs alatt kialakított autófordulóig. Innen egy 124 méter hosszú alagút, majd a 124 méter magasságban lift visz fel. Az épületet diplomaták, politikusok, náci hatalmasságok fogadására a müncheni Roderich Fick tervezte, bajor hegyi stílusban. Egy konferenciatermet, az SS őrség szobáját, modem konyhát és mellékhelyiségeket foglalta magába a rendkívül masszív épület. Az energiaellátást a kisvárosból kapta, de energia kieséskor a házba beépített, nagy teljesítményű diesel tengeralattjáró motor hajtotta generátor lépett működésbe. A berendezés nem volt fényűző, annak ellenére, hogy a szőnyeg Hirohito japán császár, a vörösmárvány kandalló Mussolini ajándéka volt. Érdekes módon Hitler nem kedvelte különösebben a Sasfészket, Éva Braun annál inkább. Az egész mű 390 nap alatt készült el, 3000 munkás dolgozott itt, a költségek mai áron meghaladták a 120 millió dollárt. Hitler 50. születésnapját megelőzően, 1938 szeptemberében jött fel először. A háború után Eisenhower, Bradley, Mark Clark, Patton amerikai tábornokok, sőt Csuj- kov marsall is fellátogatott. Ma a Sasfészek kellemes hegyi vendégfogadó. A buszból kiszállva végigmentünk a jól kivilágított alagúton, majd az eredeti, ma is kifogástalanul működő, fa és rézbontással díszített lift repített fel a Sasfészekbe. Az egykori SS őrök helyett fehérruhás pincérek hatalmas tálcákon szolgálják fel a bajor májashurkát és söröket, szabad hely nincs. Kilépve az épületből a kilátás egyszerűen lélegzetelállító. Lenn opálosan csillog a Kö- nigsee tükre, majd a 2713 méter magas Watzmann tekint le ránk. A völgyben Berchtesgaden piros háztetőit pillantjuk meg, és mintegy 20 km-re Salzburg körvonalai bontakoznak ki. Béke és nyugalom. Lassan nyugszik a nap, könnyű fátyol borítja az Alpokat. Dr. Pagáts Pál Miközben a kilenc emeletes Oklahoma City-beli épület romjai között a túlélők után kutattak, újra felvetődött a kérdés, ki helyezte el a tömeghalált okozó pokolgépeket? A merénylet után iszlám fundamentalisták jelentkeztek, s Amerika már legutóbb, a New York-i Világkereskedelmi Központnál történt robbantás után kénytelen volt tudomásul venni: ezt a veszélyt nem lehet és nem szabad félvállról kezelni. Khartumban, a Fehér és a Kék Nílus összefolyásánál elhelyezkedő Barátság Palotájában a minap 85 országból mintegy háromszázan gyűltek össze az Arab és Iszlám Népi Kongresszus összejövetelére. A kezdeményező az a hatvankét esztendős, a párizsi Sorbonne-on és Oxfordban végzett jogász, Hasszán el-Turabi volt, aki távol tartja magát Szudánban minden kormányzati beosztástól, mégis őt tekintik a 33 milliós ország valódi vezetőjének, a katonai junta mögött álló kulcsembernek. Turabi arról beszélt, hogy az 1989-es puccs nyomán Khartumban megalakult Afrika első iszlám állama és Szudán az egész iszlám világ központja lehet. Ezt követően valóságos retorikai verseny kezdődött, a felszólalók egymást igyekeztek felülmúlni a külvilág, elsősorban a Nyugat megbélyegzésében. A palesztin területek legszélsőségesebb szervezetei, a Dzsi- hád és a Hamasz „sötét alagútnak” mondták a közel-keleti békefolyamatot, a kashmiri fundamentalisták az ördögi India ellen tettek közzé felhívást, az Algériai Üdvfront képviselői a kormány megdöntését helyezték kilátásba, s folytathatnák a Nagyon is meghálálta az Ebony névre hallgató labrador, hogy valaki évekkel ezelőtt kiváltotta őt az Illinois állambeli Peoria kutyamenhelyének „siralomhá- zából”. A derék négylábú drogszi- matolásra specializálta magát és most, hogy elérkezett a szakavatott eb nyugdíjazásának ideje, büszkén „elmondhatja” magáról, amit többi társai sort. Ma már tudjuk, hogy a khartumi épületben közveszélyes terroristák csúcstalálkozója zajlott, amelynek résztvevői véres merényletekkel írták be magukat napjaink fekete krónikájába. Még akkor is, ha nem volt ott mindenki, akit e körhöz számít a világ. Az egyiptomi fundamentalistákat például, akik nem messze a szudáni határtól, éppen Felső-Egyiptomban tevékenykednek, nem hívták meg, mert Szudán és a kairói kormányzat között komoly határviták vannak, s a jelek szerint Khartum nem akart támadási felületet nyújtani. Mellőzték a szaud-arab ellenzéket is, mivel a sivatagi királyságban 300 ezer szudáni vendégmunkás dolgozik, s hazautalt pénzük létfontosságú a nagybeteg szudáni gazdaságnak. A Szudánnal igen jó kapcsolatban álló bagdadi diktátorra való tekintettel elutasították az iraki síiták részvételi jelentkezését, ezzel alátámasztva Irán kimondott és ki nem mondott vádjait, miszerint Szudán egy szunnita összefogás kialakítására törekszik, s az iszlám világban arab vezetőszerepet kíván biztosítani. Szemben tehát a Népi Kongresszuson elhangzottakkal („az iszlám világ még sohasem volt ilyen egységes”), elég nagyok a belső törésvonalak, de ez aligha nyugtathat meg valakit. Félő, hogy saját belső hatalmi harcuk miatt is „előzni” próbálják egymást szélsőségekben és terrorista cselekedetekben. Khartum csak látszólag esik távol ja világ fontos pontjaitól. Pokolgépes merényletek hozhatják közelebb, ezúttal a jelek szerint például a merénylet sújtotta Oklahoma City-hez. Réti Ervin aligha, hogy 182 letartóztatás és több mint 58 millió dollár értékű kábítószer elkobzása fűződik a nevéhez Miami forgalmas nemzetközi repülőterén. Repülőtéri vámtisztviselők a Reutemak nyilatkozva elmondották, hogy Ebony csaknem egymillió utast és 2,2 millió darab poggyászt „szaglászott ki” hatesztendős „hivatali ideje” alatt. Rekorder drogszimatoló A Rub-Al-Khali gyöngye: Abu-Dhabi 2. Az igazi araboknak nem lehetnek anyagi gondjaik, luxuskocsikkal száguldoznak. Nem egy öböl-parti nyaraló udvarán láttam helikoptert, sőt légpárnás hajót is parkolni. A cuk (bazár) egyik aranytól roskadó boltjában szemtanúja voltam, amint egy arab férfi 4. feleségének keresett egy arany nyakravalót (a másik 3 feleség segítségével), mérés nélkül is elfogadtam 1/4 kg-ban a kiválasztott ékszert! Egy pásztor kinézetű apóka mindkét tini-lányának vett égy- egy arany karperecét, hogy ne csak 13 csilingeljen a lányok csuklóján. Kevés állam tudná rajtuk kívül kifizetni a város parkjai, útjai zöldnövényzettel telepítésének és fenntartásának költségeit. A Rub-Al-Khali sivatag szélén álló városnak minden egyes bokor vagy fa évi 200 ezer forintnak megfelelő Dirhamjába kerül. Mivel belőlük megszámlálhatatlanul sok van, fenntartásuk csillagászati összeg. Az Abu- Dhabi-Dubai közti, mintegy 120 km-es (végig kivilágított) autópálya elválasztó sávjára ültetett, temérdek virágzó bokor, pálma- és díszfa üdezöld sávot alkot, a sivatag barna homokdűnéi között. A pálya mindkét oldalán, teljes hosszban színes töltés húzódik, az autókból menetközben kidobált üdítősdobozok millióiból. Hatalmas Mercedes-locso- lóautók karavánja járta naponta a két város közötti távot, végiglocsolva a sáv növényzetét. Mint a jelzett riportban olvastam, ezt ma már egy kiépített víztávvezeték segítségével végzik. Van némi fogalmam, hogy mennyibe kerül ez a hatalmas mennyiségű locsolóvíz, mivel ezt az Umm- Al-Naar-i erőmű tengervíz-sóta- lanító berendezéséből szállították, ahol is az üzembehelyezés vezetőjeként dolgoztam. (Mármint az erőműben.) Tapasztalatból tudom, hogy nem sok olyan ország van a világon, ahol olyan az árubőség, mint itt. Sertéshús kivételével a világ teljes élelmiszer-választéka megtalálható az üzletekben. (Természetesen Pick-szalámi is!) Legdrágábbnak a palackozott Masafi-ásványvizet találtam: 1 liter víz ára 2 liter benzinének felel meg! Gyümölcspiaca maga a csoda: a világ minden elképzelhető gyümölcse minden időben (évszaktól függetlenül) egyszerre kapható. Műszaki áruik zöme a legújabb japán termékekből tevődik össze, több héttel megelőzve azok európai megjelenését. Van még egy fontos dolog, amelyben vitathatatlanul világelsők (s bár itthon is így lenne): ez a vagyon- és köz- biztonság. Itt szinte ismeretlen a lopás. Esténként sosem zártam le a házam előtt álló kocsimat, sőt még az indítókulcsot is nyugodtan benne hagyhattam. Soha egyetlen holmim nem veszett el, sőt még a kísérletképpen az ülésen hagyott papírpénz is érintetlen maradt! Egyetlen gyilkosságról van csupán tudomásom, a két pakisztáni tettest igen rövid úton halálra ítélték. * S hogy ne csak a sok jóról írjak, szólok valamit az időjárásról is. Itt a nyár rendkívül hosszú és forró, az általam (árnyékban) mért legmagasabb hőmérséklet +52 C fok volt! Ezt sem volt könnyű elviselni, ám mégis egy novemberi nap volt a legnehezebb számomra, ekkor „csak” +38 C fok volt a meleg, ám a sűrű köd miatt a páratartalom 98%-ra emelkedett! Egyszóval gőzfürdői körülmények közepette dolgoztam egész nap. Hasonlóan kellemetlenek a sűrűn jelentkező Gibli-k (homokviharok), amelyek a sivatag homokjával terítenek be mindent. Ellene nincs védelem, a finom homok áthatol még a legjobban szigetelt ajtón, ablakon is. Nyáron nem nagyon üdítő a Perzsa-öbölben való fürdőzés sem, mivel ilyenkor a víz hőmérséklete +33 C fok. Előfordult, hogy 10 hónapon keresztül egy csepp eső sem hullott, kiadós záporokat errefelé csak a téli hónapok hoznak. Ezt az időszakot azonban szívesen hazahoztam volna, a maga +25-28 C fokkal, virágba boruló bokraival, fáival. Mivel ez nem volt lehetséges, csupán élményeimet, tapasztalataimat s persze fotóimat hoztam magammal az Emirátusokból. Baki Dezső Abu-Dhabi, Cornish-Road
