Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-23 / 110. szám
1995. április 23., vasárnap Magyarország - Dél-dgnántúl ßiiMntiili Napló 5 A nagy túlélő, az ormánsági szupermen Az úri közönség táncol. Népszerű baranyai együttessel bál a vajszlói művelődési központban. A hangulat épp a tetőfokára hágna, amikor egy fiatalembert kirántanak a tömegből és lerugdossák a lépcsőn. Tömegverekedéstől lehet tartani, ám lelkiállapotomra nyug- tatólag hat, hogy éppen Kovács Géza a beszélgetőpartnerem. A vajszlói fiatalember fővárosi diákévei alatt országos 2. helyezett volt cselgáncsozóként. Nagy túlélő. A harmincadik életévéhez közeledve elmondhatja magáról, hogy eddig 18 balesetnek és néhány kocsmai verekedésnek volt részese. Ehhez képest meglehetősen jó egészségi állapotnak örvend. A legmeglepőbb esete a tavalyi dinnyeszezonhoz kötődik. Békésen feküdt dinnyeföldjén, amikor álmából valami különös érzésre riadt fel. A lábán, a combján érzett nyomást, és ahogy fel akart ülni, mellkasát is a földbe préselte valami. Amikor a „nyomasztó érzést” követően megrázta magát és felnézett, egy UAZ kisteherautót látott megállni. Ketten ugrottak ki a kocsiból, kérdezték, hogy nincs-e valami baja. A rövid anatómiai leltár során kiderült, hogy a felső testén keletkezett égési sérüléstől eltekintve kutya baja. (Kipörgött rajta a kocsi kereke ...) A helyszínre kihívott orvos tőle érdeklődött: „Hol van az a férfi, akin átment az UAZ?”. Nem hitt a szemének, amikor kiderült, hogy éppen az elgázolt férfival beszél. Vádak Csontváry-ügyben (Folytatás az L oldalról) oldalnyi dokumentumon kívül mást is átvett volna, akkor ennek feltétlenül lenne valami el- ismervénye, amely alapján azt már réges-régen számon kérhették volna. Ilyesmire azonban nem került sor. Azért, mert egy anyag elhelyezést nyer egy adattárban, de még nem kerül sor a feldolgozására, nem lehet azt mondani, hogy iszonyatos állapotok uralkodnak, tudnak meg a múzeumigazgatótól. Amiről Per- neczky ír, hogy adományozások okmányai jeltelenül kallódnak, azok az irattárban iktatókönyvbe kerültek, másolatai pedig az adattárba. A múzeumban a rendcsinálás reggeltől estig és januártól decemberig tartó munka, amely soha sem fejeződik be. Úgy tűnik azonban, Pemeczky nem ismeri e muzeológiai körülményeket és feladatokat, bizonyos elhallá- sok vagy félreértések következtében pedig olyan dolgokat is leír, mondja dr. Ecsedy, amelyeket egy felelős szerkesztőnek nem lenne szabad. Romváry Ferenc szerint Csontváry körül mindig valamiféle nagy homály volt. Annak idején már sejtelmes körülmények között vásárolta meg a képanyagot Gerlóczy Gedeon is. Egy sor képe előkerült, mások megsemmisültek, az 1945-ben egy gyűjtő által a Teleki téren megvásárolt, nagy díszes ládában lévő Csontváry- hagyatékról, amiben feltételezhetően kéziratok is voltak, semmit sem lehet tudni. 1983- ban a magyar állam megvásárolta hétmillió forintért a Ger- lóczy-gyűjteményt a képanyaggal és a hozzá tartozó tíz tétellel együtt, melynek tizedik tagja volt az 1974-ben Pécsett letétbe helyezett kézirat. Azonban az egyik Gerlóczy örökös eladta a lakást a benne lévő könyvszekrényekkel, amelyek ugyanolyan leltárban voltak, mint a Baalbek vagy a Cédrusok. 1993 végén a magyar állam a minisztériumban lévő leltárból átadta a Magyar Nemzeti Galériának a tételeket, ám a tíz tételből, a pécsi kéziraton kívül csak egy került elő, egy rajz. A Németh Lajos gondozásában megjelenő Csontváry emlékkönyvben szerepel Csontváry kiadatlan önéletírása, amelyet különböző kéziratokból állított össze valószínűsíthetően Lehel Ferenc, mondja Romváry, mely kéziratok elképzelhetően a húszas években veszhettek el. Per- neczky innen feltételezheti, hogy lehet még Magyarországon Csontváry kézirat, az tehát, amiből az önéletírás született. A Pécsre került kéziraton egy évig dolgoztak Romvá- ryék, s szerinte az anyag korántsem fedi a nagy önéletírást. Logikus tehát, hogy valahol kell lenni kéziratlapoknak, de azok sohasem voltak Pécsett. Romváryt a miniszterhelyettes személyesen bízta meg, teljes rendelkezési joggal, a restaurálástól a szerződéskötésen keresztül a kiállításrendezésekig (Budapesten, Stockholmban, Rotterdamban és Münchenben), s ő volt ennek az egyszemélyi felelőse. A vádaskodásokat, melyek nemcsak személyét, hanem a vidéki múzeumokat is érintik, alaptalannak tartja. Cseri László Géza pedig nem hitt a fülének, amikor az ugyancsak helyszínre érkező rendőr azt kérdezte tőle, hogy fogyasztott-e alkoholt. Aztán lön csoda: a rend rettenthetetlen őre még a szondát is az orra alá dugta: „Fújjon bele!..- Igazi szupermen vagy Géza - élcelődöm. - Volt az életedben más életveszéllyel járó eset is?- Miért? Ez nem elég? - kérdez vissza. Aztán csak úgy mellesleg elmond még néhány (a jelenlévő barátai által is visszaigazolt) történetet. Évszámok- kal, a résztvevők nevével. Óriási tempó, nagy ütközések.- Van túlélő késed?-Hogyne. Magam készítettem. Sohasem* lehet tudni, mi érheti az embert.. . Balog N. Jobb a kocsi kerekének dőlni, mint alatta préselődni. Vigyázat, közeledik az idei dinnyeszezon ... fotó: bolkovics l. Az MDF úgy látja, Pécs sírját ássák A Magyar Demokrata Fórum Pécs Városi Szervezetének Közgyűlése tiltakozik a Pécs közelében tervezett atomhulladék-te- mető létesítése ellen. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatukban ezt írják: „Ófalu, Erdősmecske, Kökény és Garé után a Pécs szomszédságában lévő Boda térsége került előtérbe, mint a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeinek elhelyezésére alkalmasnak tűnő terület. A pécsi lakosság számára ez a megoldás elfogadhatatlan. Pécs és tágabb értelemben Baranya eleget áldozott már a „népgazdaság” oltárán. A szénbányászat mellett geológiai adottságunknál fogva kényszerítve voltunk az uránbányászat felvállalására, ami kitörölhetetlen nyomot hagyott a tüdő- és májtumorban elhalt uránbányászok hozzátartozóiban. Ezen áldozatvállalásunk jeles bizonyítéka egyik városrészünk elnevezése: Uránváros. A „sugárzó arcú” emberek városa nem valószínű, hogy valaha is az idegen- forgalom nevezetességei közé tartozik majd. A sugárzás észrevétlenül rövidíti a születéskor várható élettartamot. Nekünk, baranyai, pécsi lakosoknak nem geológiai vagy gazdasági kérdés az atomtemető léte vagy nem léte.” „Keressünk minden nap módot egy kis ellenállásra .. Csurka: a Világbank béklyójában A MIÉP pártelnöke, Csurka István kijelentette a tegnapi pécsi fórumon: .a Világbank béklyójában él országunk, s ezért az elszegényedés, a nyomor, a középréteg sorvadása. Meg kéne tehát nézni, hogy miképpen lehetne népszavazással az adósságelengedés és adósságátütemezés kérdésében a kormányt a világbanki tárgyalásokra kényszeríteni. Kézenfekvő volt, hogy a fórumot követően megkérdezzük:- Ön ezt komolyan gondolja?-Itt és most, Pécsett fogalmazódott meg bennem a gondolat. Bizonyára gyorsan kideríthető, milyen alkotmányos módjai vannak, hogy ily módon is beavatkozzunk a kormányzati munkába. Mindenesetre nem én mondom egyedül, hanem kiváló közgazdászok is, s a politikai paletta más pontjairól is elhangzik: az országot a külföldi adósságteher agyonnyomja. Ön is úgy tudja, mint én: már régen kifizettük azt, amit kölcsönkértünk, de például a jelenlegi éves 4,5 milliárd dolláCsurka István FOTÓ: TÓTH ros kamatfizetést csak újabb kölcsönből tudjuk teljesíteni. Az újabb kölcsön újabb kamatokat jelent. i - Milyen megoldásokat lát?- Mindenképpen ki kell másznunk a bankárok gyűrűjéből. Még van elég erőnk a nemzeti összefogáshoz. Azt mondanám: keressünk minden nap valamilyen kis ellenállási módot. A kormány fél, remegő térdekkel áll a küzdőtéren. Nézze a mozdonyvezetőket! Igazukért keményen kiállnak. Tegyem hozzá: a MIÉP szolidáris velük, s a minap jelképes összeggel, 100 000 forinttal támogattuk az akciójukat.- A nemzeti összefogáshoz pártösszefogásra is szükség volna, ugye?- Mi saját utunkat járjuk, s én pártunk arculatának kiépítésén munkálkodom. Örömmel látom: egyre többen rokonszenveznek velünk, s egyre gyakrabban mondják azt ma, amit én, vagy a MIÉP mondott néhány éve. Kapcsolataink természetesen akadnak.-Mi az Ön véleménye Tor- gyán Józsefről?- Nem könnyű politikustársról véleményt alkotni. Működését rokonszenvvel figyelem, s örülök annak, hogy sikerei vannak. Mindenesetre attól óva inteném, hogy az SZDSZ felé kacsintgasson. Koznia Ferenc Jehova tanúi Komlón A komlói Sportcsarnokban tartják ezen a hétvégén tavaszi körzeti gyűlésüket a Jehova tanúi vallási közösség Somogy, Tolna és Baranya megyei tagjai. A kétnapos találkozón buzdító jellegű, a Teremtőt dicsőítő és a lelki megerősödést célzó előadásokat hallgatott meg a csaknem 800 résztvevő, akik közül 28-an keresztel- kedtek meg Jehova tanújának. Vasárnap 13.30-kor nyilvános előadást tartanak. Renitens somogyi munkáltatók ellen A munkahelyteremtő támogatást nyert vállalkozók gyakran mulasztják el fizetési és bejelentési kötelezettségeiket. A kedvezőtlen tapasztalatok összegzése a nagyszabású ellenőrzést végző Somogy Megyei Munkaügyi Központ munkatársaitól származik, akik a vizsgált hetven munkáltatóból hatvannál ütköztek szabálytalanságokba. Összesen több mint 32 millió forintnyi visszafizetési kötelezettséget rendeltek el. Tűz Harkányban Kiégett egy 8x6 méteres alapterületű asztalosüzem forgácstárolója szombaton Harkányban, a Petőfi u. 76. sz. épületben. A tüzet a siklósi és a pécsi tűzoltók oltották el. Megemlékezés Lengyelen A kollektív bosszú áldozatainak, a betelepített és a len- gyeli internáló táborba 1945-ben hurcolt egykori honfitársak emlékére állítanak ma emléktáblát a Tolna megyei Lengyelen, a kastély előtti parkban. A Tolna Megyei Német Kisebbségi Ön- kormányzatok Szövetsége vasárnap fél 11 -kor kezdődő megemlékezéssel egybekötött ünnepi istentiszteletét Mayer Mihály pécsi megyés püspök celebrálja. Új hűtőház a zalai Egerváron A földművelési tárca exportbővítő pályázatán nyert 20 millió forintból és a 10 milliós saját erőből 200 tonnányi zöldség és gyümölcs befogadására képes hűtőházat építettek fel a Zala megyei Égerváron. A hűtőház a májusi próbaüzemet követően megkezdi a zöldségek és gyümölcsök betárolását. Nagyatádi bosnyákok Hatvanan születettek, százegy néhány an meghaltak a táborban Magyar földön, a bosnyák hazára gondolva ... FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Reménytelenül bíznak a hazatérésben. A legrövidebben talán így jellemezhető annak az 1 000-1 200 menekültnek az életérzése, akik 1991-1992 óta lakói a Menekültügyi és Migrációs Hivatal Nagyatádi Átmeneti Szállásának. A tábor lakói egyre fásultabbak. Néha szinte eszelősen, a háborús híreket figyelmen kívül hagyva bíznak szülőföldjük viszontlátásában. Máskor pedig a hosszabb távú magyarországi berendezkedés lehetőségeit fontolgatják. De hogyan is érezhetnék magukat otthon egy idegen országban, idegen kultúrában? Lelkűkben a remény vesztettség páncélján sokszor csak a tábor udvarából szobákba felszűrődő vidám gyermekzsivaj üt rést. A picik egy része már itt született. Még nem értik, mi is történt velük. Nem tudják azt sem, hogy menekültek. Talán a menekült szót sem ismerik. Csak hancú- roznak a tágas udvaron.- Körülbelül 60 újszülött látott napvilágot menekült szülőktől a helyi kórházban - mondja Horváth Lajos, a tábor vezetője Ennél azonban jóval több az itt elhunyt menekültek száma. Több mint száz muzulmán került a város egyik temetőjében részükre kijelölt földdarabba. De nem csak ők, az egykori Jugoszláviából Nagyatádra érkezett horvát, szerb és magyar nemzetiségű menekültek, tehát a más vallásokhoz, felekezetekhez tartozók is a temető említett szegletében találtak végső megnyugvást. Ők már nem harcolnak, nem bizonygatják vélt, vagy valós igazukat. Megférnek egymás mellett a tábor különböző nemzetiségű lakói is, hiszen sorsuk közös. Sokan ugyanazon család tagjaiként, sorsüldözöttjeiként kerültek a menedékszállásra. Időnként torzsalkodnak, aztán megbékélnek. Közösen hallgatják a horvát (időnként a szarajevói) rádió híreit. Közös iskolába (a táborban létesített horvát nyelvű általános- és középiskolába) járatják gyermekeiket, és együtt bíznak az ezerszer megálmodott visszatérésben is. Balog Nándor I 4 I
