Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-18 / 105. szám

8 Dunántúli Napló Kistermelők 1995. április 18., kedd Gyümölcstermesztés - korszerűen A termőkaros orsó A koronaforma alakítása Legelterjedtebben a középerős növekedésű alanyokon szapo­rított almafajtáknál használha­tók (a karcsú orsó széleskörű alkalmazása előtt), de lehet in­tenzív koronaformája a meggynek, szilvának, körté­nek és nagy gondoskodással a kajszinak is. Fő jellemzője alakításának az, hogy csak a sudarat met­szők vissza rendszeresen, a termőkarokat (vázágakat, ol­dalvezéreket) ne, azokat csúcs­rügyből neveljük, lekötözés- sel. A termőkarokat a központi tengelyen (sudáron) arányos elosztásban, csigavonalsze- rűen „helyezzük el”. Általános szabály, hogy a termőkarokat a fajta növekedési erélyétől füg­gően kötözzük le: minél erő­sebb a növekedése, annál lapo­sabb szögbe, de 20 fok alá nem nagyon mehetünk a felkopar- szodás veszélye nélkül. Az első év metszése: a su- hángot törzsmagasságra vág­juk vissza, nyáron legalább kétszer zöldválogatunk, a meghagyott hajtásokat lekö­tözzük (1. ábra). Ha koronás oltványt ültettünk, akkor a törzsmagasság alatt lévő vesz- szőket tőből eltávolítjuk, a megmaradók közül az arra legalkalmasabbat sudámak vágjuk vissza, a többit majd nyáron lekötözzük. A második év metszése: kb. felére vágjuk vissza a su­darat, a termőkarokat csúcs­rügyből neveljük tovább. Ha túl hosszúra nőttek és emiatt lehajlanak, akkor engedményt tehetünk és ezeket is vissza­metszhetjük. Hajtásválogatás után a sudáron (központi ten­gelyen) hajtott új hajtásokat lekötözzük (2. ábra). A harmadik év metszése: az előző évek elvei és gyakorlata szerint folyik tovább az alakítás, azzal a különbséggel, hogy most már az újabb hajtásokat (a visz- szametszett sudáron) kötözhet­jük az előző években kialakított termőkarokhoz, nem szükséges a földbe vert cölöpöcskékhez kötözni. A kötés mindig hurok legyen, hogy ne szorítsa el az ágat (3. ábra). A negyedik, vagy esetleg az ötödik évben a sudarat - a kívánt kb. 2,5 méteres magasság el­érése után - szintén lekötjük, ez­zel behatároljuk a további növe­kedést felfelé. Buzássy Lajos Bio-almatermesztés 220 ezer márka egy kertészeti könyvért A Hessen tartománybeli Kö- nigsteinben megtartott árveré­sen szerdán 220 000 márkáért kelt el 1613-ból való kertészeti könyv. A dpa jelentése szerint Basi­lius Besler „Hortus Eystelten- sis„ című, 360 nagyalakú réz­karccal illusztrált mű kikiáltási ára 250 000 márka volt. Végül is külföldi ajánlatra kelt el har­mincezerrel kevesebbért. A rendkívül értékes könyvet ugyancsak külföldi tulajdonos kínálta eladásra, de az ő nevét sem közölték. Rudolf Geigy 92 éves korában Bázelben el­hunyt Rudolf Geigy, a neves svájci biológus és kutató, a CIBA-Geigy vegyi kombinát igazgatótanácsának egykori tagja - jelentette lapjelenté­sekre hivatkozva az AFP. A végzettségére nézve zoo­lógus Rudolf Geigy egyike volt a svájci trópusi intézet megala­pítóinak. Több ízben tett uta­zást Afrikában és főként a tró­pusi betegségeket tanulmá­nyozta, mint például az álom­kórt. Az óriás vegyi konszern, a CIBA-Geigy a hetvenes évek­ben jött létre a két önálló ve­gyipari csoport, a CIBA és a Geigy fúziója révén. A néhány évvel ezelőtt CIBÁ-nak vissza­keresztelt cég a legelső svájci vegyi kombinát. (1.) Néhány gondolat erejéig rea­gálni szeretnénk az ÚDN már­cius 28-án „Bio-alma termett” címen megjelent cikkre. Mindenekelőtt elismeréssel tartozunk azoknak a csekély számú (1% alatt) gazdáknak, köztük a cikkben szereplő Szabó Lászlónak is, akik vállal­ják ezt a meglehetősen görön­gyös utat. Tiszteletet érdemel­nek, mert a föld és kertészet, a gondos munka iránti igény, a hozzáértés vezérli őket. Az eredményt, akár kudarcok árán is, nem vegyszeres úton kíván­ják elérni. Ok, ha úgy tetszik, igazi természetbarátok, együtt élnek növényeikkel, nem ro­hanják le kertjeiket hetente vagy 2 hetente és spriccelnek ha kell, ha nem. Vállalják a megmérettetést a piaci mustrán is, termékeik szépséghibáik el­lenére kelendőbbek az agyon­permetezett növényeknél. Miért? - Mert az emberek egészséges életmód iránti igé­nye felértékelődött. Hozzátar­tozik újonnan kialakult táplál­kozási szokásunkhoz, hogy megpróbálunk minél kevesebb „idegen” anyagot elfogyasz­tani, beleértve a tartósítószere­ket, színezőanyagokat is. Ezért, ha pénztárcánk bírja, hajlamo­sak vagyunk több pénzt letenni az eladó asztalára. De vajon nem vettünk-e zsákbamacskát? Ez a kétely fel sem merül, a beszáradt permet- lének nyoma sincs, a kukac feje mosolyogva kandikál ki a lyu­kon, tehát semmi ok az aggoda­lomra. Miért is vizsgálna a ha­tóság drága pénzen biotermé­ket, csak felesleges pénzkido­bás lenne, úgy sem találnának semmit. Keserűen kell megál­lapítanunk, bizony van, volna mit keresni - e termékekben a növényvédőszeren kívül is. Bármely bioterméknek ne­vezett árut vesszük alapul (ami talán igazán nem is létezik) ne csak az jusson eszünkbe, hogy az növényvédőszertől mentes, vagy csak a biotermesztésben megengedett anyagokkal lehet szennyezett. Ezeken kívül jócs­kán tartalmazhat különféle nö­vénytermelte méreganyagokat, termőhelyről függő helyeken talajból, légkörből felvett egyéb szennyeződéseket, melyek le­hetnek el sodródott növényvé­dőszerek, ipari gázok, égéster­mékek, stb. Higgyék el, sehol sem mondják ki azt, hogy a természetes anyag veszélyte­len, a kémiai anyagok nélkül termelt táplálék egészségesebb. Véleményünk szerint a mai embernek nincs lehetősége a szó szerint értelmezendő bio­termék (alma) előállítására. A mai termőhelyeink (környeze­tünk) szennyezettségének isme­retében abszolút kemizáció mellőzés közepette sem beszél­hetünk biotermelésről - bioker­tészetről. Napjainkban a bio­anyag előállítás nemcsak divat, de jövedelmező forrás is. Első­sorban ott terjed, ahol bőséges a kemizált úton termelt áru fel­hozatala, a „bio” ’feliratú ter­mék magasabb ára ellenére is kelendőbb. Sokszor megtévesztő a bio­termékre gyakorta jellemző férgesség, kórokozók jelenléte, ezek többnyire a rosszul időzí­tett permetezésektől származ­nak. A fogyasztó védelme érde­kében megjegyezzük, hogy napjainkban 50%-al kevesebb növényvédő szert használnak fel, mintegy 30%-al csökkent a védekezések száma. A draszti­kus, egészségre és környezetre ártalmas szerek engedélyét visszavonják és helyettük kor­szerűbb, kevésbé mérgező anyagokat hoznak forgalomba. A növényvédelmi technológia a hasznos élőszervezet (termé­szetes ellenségek), a környezet kímélés irányába tolódik el, le­hetőséget adva egy kémiai anyagokkal mérsékelten terhelt - szelektív - biogazdálkodásra, mely más természetes eljárá­sokkal (szervestrágyák) és fizi­kai mechanikai növényvéde­lemmel vagy éppen biológiai segítőtársakkal (baktériumok, antagonista gombák is) kiegé­szül. Csörnyei Lászlóné Czigány Csaba, Tóth Béla A vetőmagvak jellemzői A rendszerváltás, az új gazdál­kodási forma a vetőmagfor­galmazási fegyelmet - enyhén szólva - fellazította. Egyre gyakrabban lehet hallani a kü­lönböző mezőgazdasági növé­nyek és zöldségféleségek ve- tőmagvainak minőségi kifogá­sairól. Utóbbival már a TV „Ablak” című műsora is foglal­kozott, mivel nagyon sok pa­nasz érkezett a zöldségmagvak tisztaságával, fajtaazonosságá­val és csíraképességével kap­csolatban. Már számtalanszor leírtuk, előadásokon hangsúlyoztuk, hogy csak fémzárolt vetőmag­vakat szabad, illetve érdemes vásárolni. A vetőmagértékesí­tésre szakosodott boltokban a minőség és fajtaazonosság sza­vatolása mellett lehet a magva­kat megvásárolni. Jótanács: a vetőmag tasakját őrizzük meg, mivel az esetleges utólagos rek­lamációval csak ennek birtoká­ban élhetünk. A piaci forgalomban szaba­don, minden ellenőrzés nélkül értékesített különféle magvak lehet, hogy fajtaazonosak, de előfordulhat az is, hogy nem. Lehet, hogy csíraképesek, de az is lehetséges, hogy csupán 5-10 százalékuk csírázik ki. A minő­ségért, fajtaazonosságért nem vállal felelősséget senki. Az eredmény: bosszúság, csalódás és az újbólvetési késés miatt késedelmes lesz a termés beé- rése, használhatósága (fogyasz­tás, piaci értékesítés stb.). Nem érdemes tehát kockáztatni, ha sikeresen akarunk kertész­kedni. Alább közöljük néhány ve­tőmag fontosabb jellemzőjét. Zöldség­A vetóTnag lg magban Csírázó Csírázási féleség ezermag tömege lévő sze­mek száma képességét megtartja idő (g) (db) (év) (nap) Paradicsom 2,5-3,5 333 3-4 7-10 Paprika 5-7 160 4-5 10-14 Uborka 20-25 45 6-8 5-8 H. retek 8-10 111 4-5 6-10 Fejessaláta 0,8-1,2 1000 4-5 6-8 Karalábé 3-6 222 4-5 8-10 Hagyma 2,7-4 150 3-4 10-12 Petrezselyem 1,2-1,8 666 3-4 20-30 Sárgarépa 1-1,4 3-6 833 3-4 14-21 Karfiol 222 4-5 8-10 Spenót 8-10 111 4-5 10-12 Sóska 0,7-1,2 1052 3-4 12-14 Spárgatök 150-200 5-6 6-8 6-8 Bab 170-500 3-5 3-5 7-9 Borsó 130-250 4-6 4-6 7-9 Gázvezeték vagy kiskertek? Megdöbbenéssel olvastam a fenti címen március 23-án megjelent tudósítást, majd 24-én dr. Vránics Éva jogtanácsos ,jogi fejtegeté­sét”. Előszöris nem tudom meg­fejteni, hogy mit jelent ,A föl­ddarabok csak szántói, vagy me­zőgazdasági művelésre használ­hatók”. (A két művelési mód meghatározása egy és ugyanaz.) Amikor a kiskert bérlők a szerződést megkötötték, a bér­beadó is tudomásul vette, hogy ott zöldhagymát, paradicsomot, paprikát, uborkát stb. fognak termelni, nem pedig búzát, ku­koricát, tehát mezőgazdasági növényeket. Ennek tudatában készült a bérleti szerződés. A zöldségfélék és gyümölcsök fo­gyasztói árai már „az eget súrol­ják”. Az alacsony jövedelmű dolgozók és kisnyugdíjasok már csak úgy fogyaszthatnak babot, burgonyát stb., ha azt saját ma­guk megtermelik, mivel azokat megvásárolni képtelenek. No és mivel a kertet művelni, a gazt a kultúrnövény közül el kell távolítani, így ahhoz megfe­lelő szerszám is szükségeltetik. Azokat pedig valahol tárolni is illik. Az ásó, kapa, gereblye szállítása a buszon ugyanis nem valami kényelmes dolog. Ezért hát egy kis szerszámos kamra is kellett a telekre. Ki mert volna arra gondolni, hogy jön egy bri­gád és „háború utáni állapotot” idéz elő. Ha a kiskertbérlők „jogtalanul” ültettek is fát, épí­tettek bódét stb. miért kellett a kivágott nyárfákat a bódékra döntögetni? A jogtanácsos szenvtelen megnyilvánulása után kérde­zem: még soha sem hallott a kármegelőzés, kármérséklés fo­galmáról? Sokkal humánusabb lett volna, ha a jogász azt mondja: „Végtelenül sajnálom, ami történt. Igaz, hogy sokkal nagyobb kárt okoztunk, de saj­nos, csak 12 000 Ft kártérítést tudunk kifizetni, ezzel az ösz- szeggel a károsultak nincsenek kárpótolva! Sajnálom!” Dr. Tamcsu József a Kertészek és Kertbarátok Megyei Szövetsége elnöke A helyzet nem könnyű, de nem szabad feladni Székelyszabarban a Pakusza portára elég körülményes be­jutni. Az ember útját nem vi­csorgó kutyák állják el, hanem a termetes vetőgép, a vegysze- rezőgép és sok egyéb, ami a szántóföldi növénytermesztés­hez nélkülözhetetlen. A hátsó udvart az „állattenyésztési ágazat” uralja. A négy anya­koca békésen heverészik elkü­lönített magányában. A kan nehezen bírható rá, hogy megmutassa magát. A kisma­lacok viszont elemükben vol­tak, egymás hegyén-hátán ép­pen uzsonáztak, a fialtatóban. A hizlaldában most éppen ke­vés a jószág.- A sertésmizéria miatt, aki csak tehette, a kocáit bebú- gatta. Nincs garantált ár, ami a későbbiekben sok gondot okozhat. Amire lesz elég ser­tés, addigra a tápárak az égbe szöknek, a felvásárlási árak megint lemennek. így a kis­termelőnek, aki újra fantáziát lát az állattartásban és 10-20 növendék állatot tart, megint elmegy a kedve. Ez azért is baj, mert a falun élő embernek, aki munka nélkül maradt, egyedül ez lehet a jövője. A biztonsá­gos piaci viszonyok melletti, garantált árra lenne szükség, hogy a termelők nemcsak egy­két évre merjenek vállalkozni. A sertéseim az EUROP szab­ványnak megfelelnek mondja Pakusza Zoltán. A Mezőgazdasági Fejlesz­tési Alap pályázatán nyert pénzből vásárolt gépeket. Húsz évig a mezőgazdaságban dol­gozott, jelenleg is a sombereki szövetkezet tagja. A szülőfalu­jában lett magángazdálkodó, a szülei házában alakította ki a gazdaságát. Eleinte csak öt hektáron gazdálkodott, majd egyre nagyobb területen. Ma már 150 hektárt művel meg, amiből a fele az övé. Kukori­cát, napraforgót, búzát, kevés lucernát, árpát1 termeszt. A termény egy részéből maga keveri a tápot is. Hitelek nélkül gazdálkodik, mert az egyik tevékenység el­tartja a másikat.- Tavasszal kerül a legtöbbe a gazdálkodás, ezeket a költsé­geket a korábbi bevételekből fedezem. Ilyenkor kell a leg­jobban a munkát is megszer­vezni, az időjárás itt szólhat bele a legjobban a munkánkba. Sokszor penge a élén táncolok, hogy minden időre meglegyen. Az őszi időszakban a növény- termesztésből befolyt összeg­ből gazdálkodom. Nyáron be­tárolom a takarmányt az álla­toknak. Nincs alkalmazottam, magam megyek és intézem az ügyeimet.- Büszke vagyok arra, hogy azok is elismerik a munkámat, akik éveken át kétkedve figyel­ték, hogy mit csinálok. Az eredmény szemmel lát­ható. A szépen zöldelő őszi­búza tábláin dúsak a tövek. A napraforgó és a kukorica veté­séhez is előkészítette a talajt, kiszórta a műtrágyát és levegy- szerezte a területeket. Sz. K. Tavaszi bevetés előtt Pakusza Zoltán gépei FOTÓ: KÓRÓDI fi k 1 fZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom