Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-14 / 102. szám
1995. április 14., péntek VÁROSAINK Dünántúli Napló 7 Bőséges a piaci árukínálat Dacolva az elemekkel - A télies időjárás ellenére Dunaszekcsőre is visszatértek a gólyák. A felvételünkön látható példány - úgy tűnik - még a járművek zajával sem foglalkozik különösképp, mivel a falun átvezető főút közvetlen közelében álló villanyoszlopra költözött vissza. fotó: tóth Elfelejtett népszokások Mohácsi körkép Meddig marad a belvárosi gödör? A DONAUBER Kft. beruházóként vállalkozott a belvárosban, a BAUMEISTER Kft. által csúfosan fölhagyott telek beépítésére. A múlt évi partfal megerősítő munkák után jelenleg a leendő bérlőkkel egyeztetnek, felmérik az igényeiket. Ezt követően, mintegy két hét múlva a végleges szerződések birtokában megrendelik a kiviteli terveket az Archi Linea Tervező Kft.-nél és utána fognak hozzá az építkezéshez. Hal húsvétra A Petőfi Halász Szövetkezetnél arra számítanak, hogy e hét végén megközelítően egy vagon halat értékesítenek. A ponty kilóját 250 forintért, a busáét 100-ért, az amurét 150-ért, a kárászét 100-ért árusítják a halcsarnokban, továbbá valamennyi harcsát is lehet náluk venni, ennek kilója 450 forint. A korábbi évek tapasztalata szerint húsvétkor kevesebb hal fogy, mint karácsony előtt. A DÉDÁSZ idén nem fejleszt Jelentősebb beruházási munkája az elmúlt időszakban nem volt Mohácson és térségében a DEDASZ-nak és az éves, meglehetősen szűkös költségvetésük ismeretében erre idén sem lesz lehetőségük. A fogyasztóik biztonságos ellátását ettől függetlenül semmilyen körülmény sem veszélyezteti. A fenntartási munkákat folyamatosan végzik. Az oldalt összeállította: Berta Mária Az Új Dunántúli Napló Mohács és környéki terjesztői ügynökségének te- lefonszáma: 69-364-268 Aki szerdán, az egyébként szokásosnál nagyobb forgalmú piaci napon időben kezdte a bevásárlást Mohácson, a tojást megvehette 8 forintért. Kora délelőtt viszont a zöldségesek standján 9, a kistermelők pedig már 10 forintot kértek érte. Azért a vidékről hozott tojást senki sem vitte vissza, mind elkelt. A piac fedett részén külön táblával jelölt asztalt biztosítottak a füstölt termékeket, gombát, túrót, tejfölt eladóknak. Bár házi készítésű tejterméket elvétve lehet találni, darabolt sonkát kilónként 800 forintért és füstölt szalonnát 450-ért ketten kínáltak. Többen neveltek mostanára A Kelet-Baranyai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat öt ven foglalkoztatottja az elmúlt évben 87 millió forintos termelési értéket produkált. A nyereségük minimális. Mint Kónya Tibor, a társulat ügyvezető igazgatója elmondta, talpon maradásuk érdekében régió szerte versengenek a számításba jöhető munkákért, a komoly értéket képviselő munkagép parkjuk jelentős része így is kihasználatlan. A profiljukból adódóan elsősorban mélyépítési feladatokat vállalnak. Több téglagyár megrendelésére az agyagbányákban dolgoztak, Pécsett, Mohácson néhány utca szennyvízcsatorna építéséhez is hozzájutottak, és a Bátaszéken átadott Avanti benzinkút kivitelezői voltak. A városban és térségében folyó telefonhálózat fejlesztésnek viszont csupán szemlélőik, itt a beruházók az árokásó gépek helyett a csárántani való csirkét. A fehér húshibridek kilóját 180 forintért árulták. A kakasok darabját 800 forintra tartották, míg a tyúkok párját 1200-1500 forintért adták el. Egy helyen kicsi, élő nyulakat is láttunk, darabjáért 300 forintot kértek. A primőrök közül az uborka kilója 140-150 forint volt, a zöldhagyma csomója 15-25 forint, a retek 20-30 forint, a paprika darabja 25-30 forint. Salátát 25-35 forintért lehetett venni, adventi kelkáposztát fejenként 30-40 forintért, illetve a Hollandiából importált 60 forintba került. Spenótot, sóskát kis halmokba rakva is árusították, ezek kilóját átlagosan 70 forintért lehetett megvenni. kánnyal-lapáttal fölvonuló brigádokat részesítették előnyben. A társulat eddig boldogult, a helyzete mégis meglehetősen bizonytalan. Alapvető funkciójuknak, annak a feladatnak, amiért eredetileg létrehozták, nevezetesen a működési területükön található 500 kilométer hosszúságot kitevő vízelvezető árkok, csatornák folyamatos karbantartását és felújítását már évek óta nem tudják a szükséges színvonalon ellátni. A vízügyi törvény parlamenti elfogadásáig továbbra is amolyan átmeneti állapotban élnek és a felügyeletükhöz tartozó vízgyűjtő területen gazdálkodók érdekeltségi hozzájárulását sincs módjuk behajtani. E bevételi forrásuk teljesítése a számított 10 millió forint helyett alig több mint 60 százalékban realizálódott a múlt évben is és semmilyen törvényes eszköz nem áll rendelkezésükre a hiA zöldséget kilónként 90, a sárgarépáét 60-70 forintért mérték. A fokhagyma 150- 160 forintba, a vöröshagyma pedig 50-70 forintba került. A burgonyának kilója 60-80 forint. A torma gyökeret a méretétől függően a kofák a méretétől függően 10-20 forintért adták. A gyümölcsök közül az almának kilójáért a minőségétől függően 60-100 forintot kértek, a zöldségeseknél a narancs 130-150, a banán pedig 150-170 forint volt. A húsvétra készülők közül sokan vettek virágpalántát is. Főleg a temetőkbe kiültetésre szánt árvácska volt keresett, amely tövenként 10-15 fo-. rintba került. ányzó összegek kifizettetésére. A mezőgazdasági szövetkezetek némelyike azt vallja, a kárpótlások után csupán bérlője és nem tulajdonosa a földnek, tehát fizetési kötelezettsége sincs, az új tulajdonosok felderítése pedig komoly kutató-adminisztrációs munkát jelent a KEBAVIT-nak. Dolgoznak az érdekeltségi díjjal tartozók felkutatásán, de arról fogalmuk sincs, a magánszemélyektől miként fogják megkapni a járandóságukat. A hozzájárulás mértékét is éppen ideje lenne felülvizsgálni, hiszen az utoljára 1987-ben megállapított hektáronkénti 100 forint nem fedezi a költségeket. A tulajdon váltással a teendők nem változtak. A természet lassan visszahódítja a vízelvezető árkokat, s ha vége szakad az aszályos éveknek, az elmaradt munkák miatt elönti a belvíz a termőföldeket. Berta M. Valamikor a horvátok lakta településeken a húsvét ünneplése néhány mozzanatában eltért a más népeknél szokásosnál - mondja dr. Sarosácz György múzeumigazgató. - A feltámadási körmenet végeztével az azon résztvevők csoportja régen együtt vonult ki a temetőbe, ott az öreg, elkorhadt fejfákat összeszedték a sírok mellől, halomba rakták és meggyújtották. A parázsból minden házba vittek haza és ebből élesztettek a kályhákban új tüzet, amit aztán egész éven át nem hagytak kialudni. Az újjáéledést jelképező népszokást a hazánk nyugati részén élt horvátok Szombathely és Sopron környékén őrizték legtovább. A fiúk nem jártak a lányos házakhoz locsolni. A termékenység, és a megtisztulás reményében viszont a lányok zöldágat vittek, kútból frissen húzott vízben, vagy ha tehették forrásvízben mosakodtak. Az étkek választéka általáSzUlettek: Óbert Miklós (Mohács), Varga Patrícia (Mária- kéménd), Kész Nikolett (Mohács), Hohmann Ramóna (Nagynyárád), Dávid Imola (Palotabozsok), Papp Blanka (Mohács), Márkus Eszter (Mohács), Sallai Angelika (Versend). ban nem tért el a más népeknél hagyományosnál. A tojást csak hagymahéjban festették, írókéval fölvitt viasszal díszítették és a legrégebbről ismerteken még földművelő eszközöket rajzoltak rájuk, később hernyókat, bogarakat, majd utóbb térek át a virágminták készítésére. Aki reszkető kezű öreg volt, vagy nem tudott rajzolni, az simán hagyta a tojás felületét. Füstölt sonkát, kolbászt főztek, amit főtt tormával tálaltak, és az ünnepi menühöz szárma, továbbá diós, mákos kelt kalács tartozott. Az ételt elfogyasztás előtt megszenteltették. Az asszonyok karkosárba raktak egy- egy darabot a finom falatokból, díszes konyharuhával letakarták és sokszor kilométereket gyalogoltak vele, ha a faluban nem volt templom a szomszéd községbe a misére. Húsvét első napján mulatságot nem rendeztek. Az összejöveteleket, bálokat az ünnep másnapján tartották. B. M. Házasságot kötött: Szilágyi János és Hegedűs Erzsébet Meghaltak: Knapp Kon- rádné Böhler Erzsébet (Bor- jád), Farkas János (Sátorhely), Kirsching Mártonná Petter- mann Agnes (Babarc), Varga Józsefné Frányó Julianna (Du- naszekcső). Tojásfa, fészek, öröm - Az Újvárosi Betegotthon lakói gyermeki izgalommal készülnek a Húsvétra. A nem ágyhozkötöttek sajátmaguk festették a tojásokat, szedték a füvet. Egyébként mind a 140 beteg kap majd ajándékot - miképp más ünnepeken is. fotó: tóth Késnek az érdekeltségi hozzájárulások Anyakönyvi Hírek Anyagi segítséget várnak a rászorulók A foglalkoztató alapjait Szajkón megteremtették Kevés olyan értékes kezdeményezéssel lehet találkozni Magyarországon, mint amilyen most bontakozik Szajkón. Sokan talán még nem is jártak a községben, pedig a takaros portákat szegélyező utcákban is érdemes körülnézni. Büszkének lenni másra is van okuk: példát vehet bármelyik település arról, hogy elszántsággal, kitartással, rengeteg munkával és minimális anyagi ráfordítással milyen óriási eredményeket lehet elérni. Még jelentősebbé válhatnak ezek az eredmények, ha arról van szó - mint jelen esetben is - hogy beteg, szellemi fogyatékos gyermekeknek teszik elfogadhatóbbá, emberibbé mindennapjaikat. Egy beteg gyermek édesanyjának kezdeményezésére hozták létre 1991-ben a Fogadj El Alapítványt, amellyel az volt a célja, hogy a Szajkón és környékében élő fogyatékos gyermekek számára megfelelő körülményeket biztosítsanak az oktatáshoz, neveléshez; legyen elfoglaltságuk, ne kerüljenek az élet peremére. A megoldást egy napköziotthon létrehozása kínálta. Az alapítvány a szajki ön- kormányzat támogatásával 1992-ben megvásárolt a községben egy rossz állapotban lévő parasztházat. Rengeteg önkéntes munkával sikerült felújítani az épületet. Belső modernizáció is történt, a múlt nyáron fejeződtek be az átalakítások. Időközben a Fogadj El Alapítvány kapcsolatba került a Magyar Szamaritánus Egyesülettel, akik segítséget nyújtottak a munkákban, sőt, tagjává fogadták az alapítványt. Tavaly nyáron a ház felújítási munkálataiban a lipcsei szamaritánusok is részt vettek. Azóta is sok segítség érkezik a lipcseiektől. Ők rendezték be a házat; bútorokat, szőnyeget, műszaki berendezéseket adományoztak a napköziotthon lakóinak. Jelenleg egy mikrobusz ajándékozása van folyamatban, aminek a segítségével a gyermekek szállítását lehetne megoldani a környékbeli falvakból. Ezzel újabb terhet vehetnének le a szülők válláról. Támogatást ígértek a lipcseiek a képzés, oktatás terén is, ők tapasztalattal rendelkeznek a szellemi fogyatékos gyermekek foglalkoztatásában. Az intézményben a gyógypedagógus mellett gyermekfelügyelők fognak dolgozni. A bérükhöz szükséges pénzösszeget az Országos Foglalkoztatási Alaptól kapja az Alapítvány. Az elmúlt napokban ismerkedhettek meg a napköziotthonnal és egymással az intézet leendő lakói. Itt jártak a Lipcsei Szamaritánus Egyesület képviselői is, akik elmondásuk szerint, nagyon jó benyomásokat szereztek a szajkiak eddig végzett munkájáról. Sajnos, a finanszírozással problémák lehetnek. Egyenlőre nem tisztázott, hogy miből fogják fenntartani az Ótthont, ugyanis az anyagi keretek kimerülő félben vannak. A működéshez kapott állami normatív támogatás nem lesz elegendő az egész évi működéshez. így az alapítvány munkatársai a legtöbb időt különböző pályázatok készítésével töltik, amiknek a végeredménye meglehetősen bizonytalan. Támogatásokat várnak a Fogadj El Alapítvány számlájára, hogy eredményesen dolgozhassanak a beteg gyermekek szebb jövőjéért. Boly és Vidéke Takarékszövetkezet 241-98323-157. S. Cs. MOHÁCS Moyer Nyomda, Árok u. 17. (69) 311-047 Álom Bt., Síéthenyi tér 9. r {69) 322-847 Spitz Jónosné Dózsa Gy. u. 40. (temető iroda)
