Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-02 / 90. szám
4 Dunántúli Napló Magyarország - Déi-dünántúl 1995. április 2., vasárnap Ma született bálvány Geszti Péter: a szójátékok mestere, avagy milyen egy igazi életkedv csináló? Geszti Péter baseballsapkában, még a „Rapülőkben” A választmány ma felkeresi Tribuszernét A T&KG képviselője nem jelent meg a zárótárgyaláson Ml Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából ÁRON nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 6.22 nyugszik 19.18 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a 215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: SZABÓ ANIKÓ Az erős A mai Áron nevünk ősi héber eredetű, jelentése: az erősek hegye. Hozzánk már a 12. században eljutott a név, későbbi használata Erdélyre korlátozódott. A név arab formája, a Harun a mondákból ismert. Időjárás Időnként felszakadozik a felhőzet, és csak szórványosan kell kisebb esőre, záporra számítani. A szél északnyugatira fordul, többfelé megerősödik, helyenként viharossá fokozódik. Vízállások: Mohács 531 cm, áradó, 6,3 fok, Őrtilos 5 cm, áradó, 4,0 fok, Barcs -26 cm, apadó, 5,2 fok, Drávaszabolcs 181 cm, apadó, 6,1 fok. Lottószámok Ötös lottó: 16, 50, 66 73, 74 Hatos lottó: 7,17,18 20,21, 35 Pótszám: 10 Jokerszám: 177262 Ha könyvet írnánk arról, hogyan lesz valakiből nagy szójátékos, Geszti Péter azt mondhatná: a könyvektől. Ő legalábbis az olvasással kezdte, s ahogy meséli, katonaként még menetelés közben is olvasott, szabadságra pedig most is bőröndnyi könyvvel indulnak el. Mára rutin, de az életformája is, hogy szinte mindig eszébe jut egy fordulat, valami nyelvi humor, bár a szójátékot csak akkor tartja jónak, ha gondolat is van mögötte. Megtanult úgy bánni a szavakkal, hogy velük valami izgalmasat teremthessen. A feszültség fontos, mert biztosítéka az alkotásnak. Az ő humora nem fekete, nem angol, de azért van benne néhány fanyar kanyar.- Nincsenek illúzióim az élettel kapcsolatban, az illúzióimról viszont nem vagyok hajlandó lemondani! Egyébként egyre inkább úgy látom, a század elején éltek jól az emberek, amikor még tudtak egymásra, az emberi értékekre is figyelni- állítja. Hiszi, hogy ebben a világban, amikor hetente sokkolják valamivel az embereket, ő tud életkedvet csinálni. Gyorsaság, felpörgő ritmus jellemzi, „zajos figura vagyok, de lehet, hogy bajos", szúrja közbe, de talán mégsem annyira, hiszen ő „olyan kamasz, akire nincsen panasz, merthogy nem árt senki köreinek, sem a söreinek”. Geszti Péter, zenész, előadó- művész, tévés műsorvezető, reklámszakember. Sikeres, „ma született bálvány", de abból is különleges, inkább kedvenc, tehát főként szeretik, mintsem imádnák. „Ki kell nó'ni belőlem”, mondja. De ő is mindig változik, s reméli a metamorfózisok sora soha nem áll majd meg. Ezért kezd mindig újba. A beszéd művésze mégis szereti a csendet. Tudja, abban mérettetik meg igazán a kimondott szó, ahogyan a zenében is a némaság szervezi a harmóniát. Hodnik Ildikó Gy. Csütörtöktől számítva nyolc nap múlva hozza nyilvánosságra az APEH a T&KG Kft. illetve a Tribu Bt. adótartozásait - miután a már kézbesített határozat jogerőre emelkedik. Múlt vasárnapi információnkat, mely szerint a komlói cég(ek)kel szemben az adóhatóságnak több száz milliós követelése van, ez idáig senki sem cáfolta meg. Rossz hír, hogy a pénteki zárótárgyalásra, melyre az adóhatóság több képviselője és a felszámoló mellett a T&KG vezetője, Tribuszer Zoltánná is meghívást kapott - a cégvezető nem ment el. Ezután nem marad más lehetősége, mint, hogy a kipostázott adóhatósági határozatot jövő héten megfellebbezze (hivatalos kifejezéssel élve: észrevételt tegyen), hiszen, ha erre sem hajlandó, az APEH követelése jogerőre emelkedik A Kárpát-medence matematikához vonzódó középiskolás diákjai közül a legjobbak - Komámo, Vác, Ungvár után - április 1-4. között Pakson találkoznak. A IV. Nemzetközi Magyar Matematika Versenyre mintegy 190 diák és 50 tanár érkezett. A Városi Művelődési Központban tegnap megtartott megnyitó ünnepségen Szabó József, a Paksi Átomerőmű Rt. vezérigazgatója, Herczeg József, a város polgármestere, Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, va- s mint múlt vasárnap megírtuk, ebben az esetben akár a befektetett pénz egészéről lemondhat a hoppon maradó több, mint tizenötezer ember. Bármennyire sajnálatos a dolog, az APEH óvatossága - nevezetesen, hogy úgy döntött, nem engedi el a T&KG adótartozását - végül is érthető. Ha ugyanis a hatóság ebben az ügyben precedenst teremtene, azután joggal követelné tőle minden hátralékkal rendelkező cég, hogy engedje el tartozásait. Mint megtudtuk, az állítólag létező, de a cég által eddig meg nem nevezett befektetések ügyében ma keresik meg a befektetői nagyválasztmány képviselői Tribuszer Zoltán- nét, a T&KG Kft. többségi tulajdonosát. Arról, hogy milyen eredménnyel végeznek - szándékaink szerint - tájékoztatjuk olvasóinkat. Pauska Zs. lamint Bencze Mihály, brassói matematika tanár, a nemzetközi verseny egyik kezdeményezője köszöntötte a diákokat. Ezt követően a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről és hazánk különböző pontjairól érkezett résztvevők ellátogattak a paksi atomerőműbe, megtekintették a várost, s megismerkedtek annak nevezetességeivel. A matematikai versenyt követően vasárnap a játékos sportvetélkedőn is összemérhetik tudásukat a diákok. Sz. K. Go-go lányok - napi 140 márkáért A go-go girl-ök hivatása nem annyira a tánc és az erotika „frigyének” művészi igényű összefonódásáról szól - az éjszakában sokkal inkább a pénz aratja mindennapos győzelmeit. A most húsz éves, nyúlánk Tímea már 14 évesen táncolt:- Először hobbi volt, azután már csak a pénzért csináltam. Pécs összes diszkójában táncoltam már. Van, ahonnan én jöttem el, van, ahonnan kirúgtak. Az egyikből a főnök féltékeny menyasszonya miatt, máshonnan meg, mert nem vetkőztünk. Azóta abbahagytam. Jó, egy hét alatt tényleg megkerestem, amiért egy butikban egy hónapig dolgoznék, de nagyon megalázó. A nők utálattal méregetnek, a férfiakról meg len, legszívesebben mit is csinálnának velünk. Én három éve kétezret kaptam egy éjszakáért, de van, akinek most is csak ezerötöt fizetnek egy fellépésért. Olaszországban egész más. Oda a barátnőm ismerőseivel mentünk ki. Night club-okban dolgoztunk, egy ülőgarnitúrán csücsülve vártuk, hogy válasszon a vendég. Főleg nős olaszok jöttek, a sanyarú életükről mesél- gettek, és csaknem mindegyikük az egekig magasztalta saját magát. A lányok pedig mondták, hogy nem is jók az ágyban, csak a dumájuk nagy. Végsősoron nem volt rossz, de végül vissza kellett jönnöm, mert kiderült, hogy csak 17 éves vagyok. A legtöbb lány valójában férjet keres - meg havi több százezret, ha akar. De Tímea, és az azóta a kereskedő szakmában elhelyezkedett Gabriella sem maradt:- Egy bűvész ismerősünk, keresett lányokat olaszországi munkára. Érettségi után voltam, nem volt elképzelésem, ahogy vesztenivalóm se. Miért ne alapon igent mondtam. Azután meggondoltam magam, túl sok rosszat hallottam a lányokról akikből kurvát csináltak. Később mégiscsak kimenten. Ba- lettos társaimmal egy műsor leadására szerződtünk. A számom táncos akrobatika volt, de nem is kurvás szerelésben, hanem egy kis kezeslábasban. Azután mondták, jöjjünk korábban, beszélgetnünk kellene néhány vendéggel. Belementünk, csoportosan ültünk a vendégek asztalához, nemegyszer pezsgőt is bontott az asztal- társaság. Élveztük. Később megtudtam, hogy ilyenkor húsz percenként „ketyeg” vendég tarifája. Tőlem egyébként a nyolc hónap alatt legfeljebb hatszor kérdezték meg, hogy elvihetnek- e, hiszen a pincérek mindig tudták, ki az „usire”.- Az ún. impresszáriónk közvetítésével kéthetente vándoroltunk tovább egy- egy városba. Néhány helyen egyszerűen kirúgtak, mert a táncnál és a konzumálásnál többre nem voltunk hajlandók.- A napi gázsink 140 márka körül volt, de mindent ebből kellett fizetnünk. Úgy napi 50 márkát félre tudtam tenni. A húsz perces konzumálásért 25 márkát fizetett a vendég, jobb helyeken ötvenet is. A prostikkal mi nem érintkeztünk, de úgy tudom, az utcaszélieket már 50 ezer líráért el lehetett vinni, a bárokban 300 ezer volt a tarifa, de egy kisebbfajta pornósztárért egymillió lírát is megadtak. Tröszt É. Pécsi lányok egy olasz diszkó csillogó színpadán Ifjú matematikusok Pakson Rádió Mellett JEGYZET Egy bányavidék - nem déldunántúli - lakótelepét járja a rádió riportere, életükről-sorsukról vall neki a bányász felesége. A bánya bezárt, férje és a többiek az utolsó bérüknek is csak a felét kapták meg, a negyvenből csak húszezret, a többire keresztet vethetnek. A kis bányászváros a bányából élt. Más munkahely nincs, a férje ugyan csak 45 esztendős, de beteg (szilikózis), mászkálnak a reménybeli munkahelyekre, de amikor mondja, hogy a bányában dolgozott néhány évtizedet és az egészsége már nem a legjobb, akkor a „munkaadó” széttárja a karját: „Sajnos, nincs hely ...” Az utcatulajdonos és az ő balhéja... De előtte azért kifaggatják. A bányász nem kell senkinek, már koros is, meg hát, ugye, betegeskedne, ki tudja, mennyit töltene el táppénzen, csak a baj van velük. Gondolja a munkaadó. Az asszony megfáradtán beszél: „Mintha börtönből szabadult volna, olyan óvatosak manapság a bányásszal szemben ...” A bányavidékek elcsendesedtek. Nem csak itt, a világban másutt is. Legfeljebb más időkben. De a válság itt van. Nálunk. Az ötven év fölötti hajdani bányász vagy olvasztár már nem képes új szakmát tanulni, mert nincs is hol. Csak olcsón és jó hatásfokkal, kitűnő minőséggel lehet terméket előállítani. Annak van piaca. Kormányok válthatják egymást, de csodát egyik sem művelhet. Olyan kisvárosok - mondjuk, mint Komló -, amelyek a bányára épültek fel, lakótelepeikkel, sportpályákkal, kereskedelmi hálózattal, művelődési otthonokkal, orvosi rendelőkkel - az éltető bányák bezárásával lassú pusztulásnak indultak. Ne éljünk illúzióban. Nincs az a kormány, az a pártpolitika, amely most belátható időn belül kiutat talál. Ez tragédia. Eldurvult a világ. Valahol - az egyik pesti peremkerületben - egy férfi autójával behajt egy kis utcába, mert feleségével egy s mást óhajt vásárolni az áruházban. Egy ház ablakából kiordít a házigazda. Hogy takarodjanak el innen, mert ez az ő területe, övé az utca, meg minden ... ezen ugyan fölöttébb elcsodálkozik az autós házaspár, már hogy lenne valakinek tulajdonában egy egész utca, de az előbbi szereplő ezúttal már a fiával ront ki a házból, megtámadja az autós férfit, a feleségét ordítva kurvázza le, mire az asszony - mi mást is tehetne - gázsprével lefújja az utcatulajdonost. Aztán jön a rendőrautó, talán kettő is, áll a balhé, majd az autós párt beviszik a rendőrségre. Most téssék figyelni. Először is a fogdába kísérik kettőjüket, holott, a botrányt nem ők kezdeményezték. Az asszony könyörög, engedjék meg, hogy telefonálhasson az anyjának, vagy barátnőjének (?), hogy a három gyerekre nézzenek oda, míg ők itt rostokolnak a fogdában. Aztán: az asszony könyörög, hogy legalább az ajtót ne zárják rá, mert klausztrofóbiás és rosszul lesz. „Majd szétrúgom a seggedet!” - mondja neki az egyik zsaru. Reggel kilenctől délutánig, közel hat órán keresztül tartották őket fogva és majd eljárást indítanak a nő ellen, mert tiltott módon gázspré van a tulajdonában ...(!) Amikor a riporter felkereste a kerületi rendőrkapitányt, azt a választ kapta, hogy tulajdonképpen a sértett felekre nem zárták rá az ajtót, csupán nincs kilincs belülről... Mit szólnak hozzá? Lehet, sokan azt várják most, hogy szidalmazzam a belügyminisztert. Vagy ha nem, hát valamelyik rendőrtábornokot. Semmi értelme, mert ők nem ismerhetik az egész személyi állományt, a magyar rendőrség valamennyi rangját fentről le egészen, mondjuk, mondjuk Horváth XII. János közrendőrig, akit a jónép egyszerűen zsarunak becéz. De a kerületi kapitánytól már el lehetne várni, hogy a nyegle szellemeskedés helyett inkább azt mondaná: kérem, mindenképpen kivizsgáltatom az ügyet, és ha törvénysértés történt, szigorúan intézkedem. Nem mondta. Mellesleg: a rendőrök ne háborodjanak fel e történet nyilvánosságra kerülése végett. A hiba nem a nyilvánosságban keresendő ... 0 i i 4
