Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-08 / 96. szám

1995. április 8., szombat A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Horn Gyula: Meggyőződésem, hogy 1997-től javul hazánk sorsa (Folytatás az 1■ oldalról) anyagi feltételt meg fog teremtem a feketegazdaság visszaszorítását célzó intézkedéssorozathoz. A gazdasági bűncselekmények vét­kesei ellen pedig a törvény teljes szigorával fognak eljárni. Sürgősséggel- Három hét eltelt a megszo­rító intézkedések bejelentése óta. Hogyan látja most: jól időzített a kormány?- Ami az időzítést illeti, figye­lembe kell venni, hogy három gazdasági vezető március 1-jével lépett hivatalba. Két pénzügyi csúcstalálkozót hívtam össze, s azon mindenki egyetértett azzal, hogy így nem mehetnek tovább a dolgok. A két februári tanácskozáson mindenki áhította: szükség van forintleértékelésre, szükség van megszorító takarékossági intéz­kedésekre. Az elhatározásokat törvénybe foglaló javaslat elké­szült. 7-én beküldjük a parla­mentbe, s mivel sürgősséget ké­rünk, harminc napon belül meg kell kezdjük a tárgyalásokat. Ez azt jelenti, hogy törvény ebből május vége előtt nem lesz, hiszen 19 törvényt kell módosítani vagy új jogszabályt alkotni. Azért, hogy elinduljon, július 1-jéig már a végrehajtási utasításokat is ki kell adni. Tehát ha tovább halasz- tottuk volna, akkor ebben az év­ben vagy az év nagy részében nem tudunk lépni. Bármennyire is válságos most a helyzet, a kormány következetesen tartja magát ahhoz, hogy ezt a két fo­lyamatot párhuzamosan kell elő­revinni. Ennek érdekében azon­ban meg kell takarítani 170 milli­árd forintot. Csak így lehet esé­lyünk az államcsőd elkerülésére, s ami a kilábalás döntő feltétele, a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodásra. Ettől nemcsak a nemzetközi pénzintézetektől igé­nyelt hitelek sorsa függ, hanem az egy-egy országgal - például Németországgal - tervezet pénz­ügyi szerződések megkötése is.- Miniszterelnök úr, az ön kormánya nagyon nagy biza­lommal kezdett, sokat várt tőle a társadalom. Miért kellett ezekkel a lépésekkel a választások után egy évet várni? Ma úgy látszik, a társadalom bizalma csökken a Horn kormány iránt?- Csökkent a bizalmi tőke, ez így igaz. Rengeteg tiltakozást ka­pok, késett a kormány. Ezt én el­mondtam önkritikusan is. Ment­ségünkre szolgáljon, hogy rend­kívül rossz, nagyon nehéz örök­séget vettünk át. Az ember azt mondja, hogy nem foglalkozik az örökséggel, de állandóan szem­besül vele. Tény, hogy a kor­mány nagyon sok tekintetben sodródott az eseményekkel, mert egyrészt 1994 július közepét kö­vetően a minisztereink óriási fel­gyülemlett csődtömeggel néztek szembe. Másrészt - én nem aka­rok senkit megbántani, de azért azt látni kell, hogy például - a gazdasági növekedés megalapo­zására vonatkozó javaslatok a ko­rábbi pénzügyi kormányzat ré­széről gyakorlatilag az óhajok szintjén mozogtak. Én azért áll­tam a Bokros, Surányi és Such- man mellé, mert nekik konkrét javaslataik voltak. Ezek a gazda­sági növekedés és a stabilizáció egyidejű kezelését irányozzák elő, mégpedig konkrétan és nem jelszavak szintjén. Azt is látni kell, hogy az ilyen változásokban és fordulatban - mert ez fordulat - kormányok sora bukik meg mindenütt. A bukás veszélye most is benne van.- Ez az egy év, amely a kor­mány megalakulása óta lassan eltelik, nem elvesztegetett idő' volt ebből a szempontból?- Először is nem egy év, mert ez a kormány nyáron alakult meg. 1994 tanulsága az is, hogy májusban nem szabad választá­sokat tartani, mert belecsúszik a bármikori kormány egy olyan, legalább két hónapos időveszte­ségbe, amit aztán nehéz pótolni. Nem volt könnyű koalíciós meg­állapodást kötni. Jó néhány hetet igénybe vett két abszolút ellenté­- Megítélése szerint elég ma­gyarázatot kapott a lakosság és a szakszervezetek arról, hogy elke­rülhetetlen volt a szükségcso­mag meghozatala? Mielőtt ez a döntés megszületett volna, gon- dolkodtak-e más alternatívák­ban is vagy tényleg nem volt más lehetőség?-Nem kapott elégséges raa­tak koordinálva. Azért kezdemé­nyeztem a belügyminiszter úr­nak, a nemzetbiztonsági kabinet vezetőjének, hogy hozzunk létre egy operatív szervezetet, amely koordinál és hatékonyan tud lépni. Akciókat indít el: hasonló­kat, mint az olajszőkítés, a csalók elleni fellépés. Itt van például a fogyatékos munkaerők foglal­Horn Gyula (jobbról), Csák Elemér kormányszóvivő és a meghívott főszerkesztők tes felfogású párt között. S arra egy kormányprogramot építeni. Az örökség súlya- Miniszterelnök úr, mi a vé­leménye az MSZOSZ válságke­zelést illető javaslatairól?- Az MSZOSZ is egyetért az­zal, hogy nem lehet mit kezdeni; a 170 milliárd forintos deficitet le kell faragni. Csak ennek érdeké­ben olyanokat javasol, mint a kamatadó bevezetése, s a meg­szüntetett forrásadó visszaállí­tása. Mennyivel jobb az gazda­sági, szociális szempontból? Mi­ért jobb, ha visszafogja a lakos­sági megtakarításokat? Arra nincs konkrét javaslatuk, hogy mit kellene kezdeni az állama­dóssággal, miként lehet elkerülni az összeomlást? Azt mondják, hogy vagyona­dóra lenne szükség. Nagy Sándo- rék ugyanúgy tudják, mint mi, hogy a vagyonadó bevezetése előtt rendbe kell tenni az ingatl­annyilvántartást, mert Magyaror­szágon az utóbbi négy évben tel­jesen szétesett az ingatlannyil­vántartási rendszer.- Visszatérve az örökséghez: Ezt az MSZP akkor is ismerte, amikor megfogalmazta a válasz­tási programját. Volt egy válasz­tási programja, amivel sikerült nyerni, most pedig programmó­dosításra készül-Nem ismertük a valóságot. Csak júliusban - a kormány megalakulását követően - adta ki a Pénzügyminisztérium azokat a kérdéseket, amelyek megválaszo­lását a pénzügykutatótól és más cégektől várta, s amelyekre az előző kormány nem adott tájé­koztató anyagokat. Ebben az ál­lamadósságtól kezdve minden benne volt. A negyvennél több kérdésre a válasz elkészítése több mint két hónapig tartott. Másik példa: amikor áttekintettük az úgynevezett háromezres határo­zatokat. Nem az 50 vagy 80 mil­lió forintos kötelezettségek a kis tételek voltak a fontosak, hanem az iszonyú tömegű - több mint kétszázmilliárd forint értékű (!) - állami kormányzati garanciavál­lalás - például adóelengedések szinte minden indoklás nélkül. Ezeket az ellenzék nem ismerte. Mint ahogy azt sem ismertük pontosan, hogy a kárpótlás, főleg a kárpótoltak körének további bővítése milyen anyagi terhekkel jár. A választási programon - személyes véleményem ez - nem kell módosítani. Nem is fogunk. Kormányprogramot pedig egybe kell vetni a realitásokkal. gyarázatot a lakosság. Az energi­ánk és időnk nagy részét a kidol­gozásra, illetve az azzal kapcsola­tos javaslatok megítélésére fordí­tottuk. Március 12-én délután hárman - Bokros Lajos, Surányi György és jó magam - ültünk ott a sajtótájékoztatón, amikor Bok­ros Lajos részletesen kifejtette az érveket, elmondta a célokat, a hátteret legalább negyven percen keresztül. Másnap a sajtóban jó­formán csak a rideg tények jelen­tek meg, hogy ennyivel emelke­dik ez, ennyivel kurtítják meg azt. Volt olyan újságíró, aki föl­állt a tájékoztató után és megkér­dezte: ezek szerint a kormány megszünteti a családi pótlékot, és akkor mit akar. Bokros újból el­magyarázta, hogy szó sincs a csa­ládi pótlék rendszerének meg szüntetéséről. Elfogadom, hogy többet lehetett volna tenni a ma­gyarázat, az érvelések terén.- A döntés előtt más altemaű- vákkal is foglalkoztak?- Döntés előtt igen. Az, hogy árfolyamot módosítani kell, nem volt vitás. A vitás a forintleértéke­lés mértéke volt. Azt már előtte két nappal eldöntöttük, hogy nem megyünk bele a két számjegyű forintleértékelésbe. A másik, hogy ki kellett számítani az úgy­nevezett csúszóárfolyam-politi­kai lépések pontos mértékét, s ezért jött ki a havi 1,9, ami már nem teszi lehetővé a devizaspeku­lációt. Ez is lényeges szempont, mert az ország sokat veszített például a szeptemberi 8 százalé­kos leértékelés kapcsán. Sokan spekuláltak a leértékelésre, s mil- liárdokat kerestek rajta. Nagy vita volt gyes, gyed ügyben és abban is, hogy mivel lehet kiváltani a já­róbeteg-szolgálat vizsgálati díját. Nem engedtünk például a nyugdí­jakhoz nyúlni. Személy szerint is azt tartottam fontosnak, hogy a nyugdijakat a nyugdíjrendszert ne bántsuk, bár az is korszerűsítésre szorul. A feketegazdaság fekete napjai- A feketegazdaság megszün­tetésére lesz elegendő eszköze a kormánynak?- Nagy viták folytak arról, hogy az érvényes jogszabályok lehetőséget adnak-e hatékonyabb fellépésre. így került szóba az, hogy az Apeh kapjon-e nyomo­zati lehetőséget. A vita április 13- án eldől. Ehhez azonban törvényt kell módosítani. Rengeteg szálon folyik fekete- gazdaság, a korrupciók elleni fel­lépés, viszont ezek sehol sem vol­koztatóinak nyújtandó állami tá­mogatás. Vizsgálatból kiderült, hogy jóformán nincs olyan válla­lat, amely ezt arra használja, amire kapta. Több milliárd forint­ról van szó, s cégek tömege mu­tatja ki, hogy dolgozóinak fele, háromnegyede fogyatékos mun­kaképességű, és veszi fel erre az állami támogatást. Elhatároztuk, hogy ha bármiféle ilyenre rábuk­kanunk, nem lesz kímélet: nem számít, hogy ki hova tartozik. Hozzáteszem: senki ne várja azt, hogy a feketegazdaságból - az­zal, hogy most ezt elindítottuk -, heteken vagy hónapokon belül számottevő bevétel lesz. Lega­lább másfél év kell, mire valami­féle érzékelhető hatása lehet. De elkezdődött!-Akkor már majdnem tény, hogy nyomozati jogot kap az Apeh?- Ezt eldöntjük még. Én azon vagyok, hogy igen, de ezt a Leg­főbb Ügyészség sem támogatja.- Több mint egy évtizede fo­lyamatos az életszínvonal-csök­kenés, rendkívüli módon sújtják főként a kis keresetű embereket.- Egyszerűen nem mi határoz­zuk meg a helyzetet, hanem a helyzet határozza meg a mi lépé­seinket. Olyan a kihívásokkal né­zünk szembe, amelyeket ha nem válaszolunk meg, fél év múlva már reményünk sem lesz rá, hogy megválaszoljuk. 1994-ben a re­álbérek átlagban 9 százalékkal emelkedtek. Nem egyformán érintett ez mindenkit. A vasuta­soknál például 14 százalékos volt a reálbémövekedés 1994-ben, miközben a vasutak vesztesége az égig ér. Ahol a termelékeny­ség nőtt, ahol a bér alá volt tá­masztva a teljesítmény növelésé­vel, az döntően a magánszféra. De az állami szférában, ahol a legnagyobbak a bajok, a gondok, ott nincs teljesítménnyel alátá­masztva. Újabb megszorítások nélkül- Meddig lehet visszafelé me­netelni?- Másfél évre saccolom azt az időt, mire ezek a folyamatok éreztetik a hatásukat. Tehát 1996 végéig. A gazdasági növekedés­sel összefüggő ösztönzőkhöz is kell háromnegyed év - egy év. A privatizáció ebben a másfél év­ben bontakozik ki igazán, 1997 végéig be akarjuk fejezni a fo­lyamatot. A feketegazdaságból sém tudunk több tízmilliárdos bevételt hozni ilyen rövid idő alatt, hogy annak egy részét visz­szaforgassuk a szociális gondok enyhítésére. Pedig van ilyen szándékunk. Folytatjuk az állam- háztartás reformját, április végéig az első koncepciónak el kell ké­szülni. Itt van aztán a hároméves gazdaságpolitikai csomag, amely az egész modernizációs prog­ramnak a gerincét képezi. Nem számítok arra, hogy a második félévben újabb nagy megszorító intézkedéseket hozunk, mert azért már jó néhány területen apró jelei vannak a stabilizáció­nak. Az viszont benne van a pak­liban, hogy fogytán a türelem, s ez esetleg nagyon komoly fe­szültséget okoz. A fordulat éve-Miniszterelnök úr gondol arra, hogy a következő választá­sokon a szocialista pártnak mi­lyen megítélése várható?- Meggyőződésem, hogy 1997-től elindul egy fejlődés. Akkor mint pártelnök is szívesen állok a választók elé 1998-ban. Hozzáteszem: a kormányprog­ram nem 1995-96-ra, hanem a négyéves parlamenti ciklusra szólt. Fejemhez vágták, hogy ígérgettünk. Tessék mondani egy olyat, amit megígértünk, de nem tettük meg. Igaz, nem mindig ab­ban az időben, amikor szerettük volna. Ha egyszer kinyimám a szám, s elmondanám, hogy mi mindennel ütközik az az ember a megvalósítás alatt... Azt mond­tuk, hogy a 1994-95-ös év rá­megy a rendbetételre. Azt is, hogy az 1995-ös év a fordulat éve kell, hogy legyen, azt is, hogy szakítani kell azzal a politikával, amit hosszú éveken át folytattak az elődök. Ezt kívánja tőlünk a nemzetközi pénz és gazdasági vi­lág, a politikai világ. Négy dolgot kémek tőlünk számon. Ezek az államháztartás hiányának drasz­tikus faragása, a fizetési mérleg csökkentése, a szociális ellátó rendszer megreformálása és vé­gül a költségvetési szféra éssze­rűsítése. Ezt 1994. október 26-án az ÉT elfogadta és vállalja a kormány. Most ezeknek az el­veknek a gyakorlati megvalósítá­sáról van szó. Ha hagynak ben­nünket dolgozni, ha végig tudjuk ezeket a dolgokat vinni, én val­lom, hogy 1997-98-ban más lesz, normálisabb lesz a helyzet. „Kiáltás” fórum Harkányban Kiáltás címmel kulturális vi­tafórumot tartanak április 8- án szombaton 18.00 órakor Harkányban a télifürdő márványtermében. A téma­kör: gondolatok hazánk je- lenéről-jövőjéről az oktatás, kultúra és a sajtó tükrében. Előadók között lesz Fekete György országgyűlési kép­viselő és dr. Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár. Leőweysek Belgiumban Belgiumba utazott, négy fel­lépésből álló koncertkörútra a Leőwey Klára Gimnázium leánykara. A diákkórus a néhány napja Pécsett járt Wettereni középiskola meghívásának tett eleget. A dr. Szabó Szabolcs vezette együttes a három belgiumi szereplés után hazatérőben önálló koncertet ad a né­metországi Speiyerben. A 44 fős énekkar április 15-én, szombaton reggel érkezik haza. Az utazást a Posta­bank és a Soros Alapítvány támogatja. Pozsgai Zsolt műve a Madáchban A Költészet Napján, azaz április 11-én este a fővárosi Madách Színház pécsi szerző művének ősbemuta­tójával ünnepel. Pozsgai Zsolt a két világhírű francia poéta, Arthur Rembaud és Paul Verlaine kapcsolatát dolgozta fel új művében, melyet Arthur és Paul cím­mel mutat be a színház a szerző rendezésében, Ju­hász Jácinttal és Unka Pé­terrel a főszerepekben. Pénzügyőrök a Kordaxnál Az MTI értesülése szerint pénteken a reggeli órákban pénzügyőrök jelentek meg a Kordax Rt.-nél, és házkuta­tást tartottak. A házkutatás során jelentős mennyiségű iratot foglaltak le, s azzal a délutáni órákban távoztak. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán péntek délután nem kíván­ták megerősíteni a hírt, ám nem is cáfolták. Hétvége a Pécsi Rádióban Szombaton veszik át a Parla­mentben mandátumukat a magyarországi németek or­szágos önkormányzatának tagjai. A baranyai szövetség elnökével, Báling Józseffel a németség magyarországi helyzetéről is beszélgetett a Pécsi Rádió szombat délelőtti „Jó pihenést!” című maga­zinműsorának szerkesztője, Somogy vári Valéria, aki még a következőket ígéri a 9-től 11-ig tartó műsorban. Tolna megyei kollégánk bemutatja a most kitüntetett volt dombóvári polgármes­tert, külhonban járt munkatár­sunk pedig Pécs és olasz test­vérterületének kapcsolatáról és lehetőségeiről faggatta a delegáció vezetőjét. Portré­ban mutatjuk be Gáti László karmestert, aki 1956-ban köl­tözött Kanadába és hétfőn a Pécsi Szimfonikusokat ve­zényli. Beharangozzuk a Bóbita Bábszínház legújabb premier­jét, az Aladdint és sportban is járatos kollégánk Eszenyi Dé­nesi, a PMSC labdarúgócsa­patának legújabb „külföldi” szerzeményét kérdezte többek között az európai és a magyar foci közötti különbségről. A szombati 100-as Faktor első beszélgetésében a külön­bözőségről és az elfogadásról hallhatunk véleményeket. Hi­szünk abban, hogy szükséges munkát végzünk! - ezt már egy keresztény szervezet tag­jai állítják, akik szociális se­gítséget nyújtanak a rászoru­lóknak. A manöken ne fapofával járkáljon a kifutón, hanem te­gyen úgy, mintha élne. Egye­temista ruhatervezők egyete­mista ruhabemutatót tartanak Pécsett. Jamaicában nem panasz­kodnak az emberek, viszont megkopasztják a turistákat. Ezt már a népszerű Ladány- bene 27 együttes tagjai mesé­lik az exkluzív interjúban. Többek között ez lesz hall­ható szombaton 3-tól 4-ig a 100-as Faktorban. A vasárnap ismét a kíván­ságműsoroké: délelőtt fél 9- től Gungl László, délután 3- tól 4-ig a Zilahi Lajos-Tuczai József páros áll a hallgatók rendelkezésére a telefonos kí­vánságműsorban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom