Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-01 / 59. szám

8 uj Dunantüli napló Honismeret 1995. március 1., szerda AZ ÉV MADARA A fülemüle A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az idei év madarának ismét egy közkedvelt, mindnyájunk által ismert madárfajt válasz­tott. A csendes májusi éjszakán, amikor elül a város zaja, a parkot szegélyező sövényből csodálatos madárének adja hí­rül a világnak, hogy puha fészkében új életeket melenget a fülemüle tojó. A hím, a föld­kerekség legszebb hangú éne- kesmadará, kitartóan őrködik területe felett, s fáradhatatlan virtuozitással jelzi fajtársai­nak: ez a terület már foglalt, ne tedd be ide a lábad! „Péter és Pál tudjuk nyár­ban még perre is ment az énekszó birtoklásáért - Arany János emlékezete szerint -, s a népköltészet közkedvelt csa­logánya pedig mindig ott vi­gasztalta a reménytelen sze­relmeseket, ahol arra a legna­gyobb szükség volt. Még Be­ethoven is átvett néhány dal­lamot az ablaka alatt éneklő fülemülétől és más zeneszer­zők műveiben is felcsendül itt-ott egy-egy szívet melen­gető fülemüle motívum. Rejtőzködő színezet Azt gondolhatnánk, hogy a csengőhangú dalnok nem le­het a madárvilág szürke emi­nenciása, már ami a tollazatot illeti. Holott nagyot téved­nénk, ha egyszer is sikerülne megpillantanunk, mert az alig verébnagyságú madár nem dí­szes külsőben bájolog. Egy­szerű, bamásszürke színezete beolvad környezetébe. Egy-egy villanásnyi időre csak az élénk rozsdavörös, örökösen fel- s alábillegő far­kok árulja el gazdája tartózko­dási helyét. Megpillantanunk azonban csak ritkán sikerül. A füle­müle igen rejtett életmódot folytat, s ha énekével nem je­lezné jelenlétét, valószínűleg tudomást sem szereznénk róla. A sűrű bokrosok, erdőszéle, ligetek madara, de a városi kertekben, parkokban is szíve­sen megtelepszik, ha néhány cserjét, bokrot talál. Az alkal­mas helyeken 50-100 méterre fészkelnek egymástól a párok, s revíijük határát szűnni nem akaró énekükkel folyamatosan jelzik. Fészkenként 4-5 fióka A fülemüle vonuló madár, hazai fészkelőterületeire ápri­lis első napjaiban a hímek ér­keznek vissza először. A ha­marosan felcsendülő fülemüle ének a később visszaérkező to­jók csalogatására szolgál. A párok évente csak egy­szer költenek. A fészek helyét a tojó keresi ki és egyedül építi. Legtöbbször a talajokon, bokrok alatt készíti el vékony gyökerekből, száraz levelek­ből. A fészekalj április végén - május elején teljes és 4-5 to­jásból áll. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, s ugyanennyi idő után hagyják el a fészket. Ekkor még nem tudnak re­pülni. A röpképességet to­vábbi 4-5 nap múlva érik el. Az öreg madarak pókokkal, talajon mozgó rovarokkal, apró csigákkal etetik a fióká­kat. A táplálékot alig 30-40 méter sugarú körben gyűjtik össze. Őszi vonulás idején szívesen fogyasztanak érett bogyókat is. Főleg a fekete bodza termését csipkedik szí­vesen. Afrikai telelőterületek A fülemülék őszi vonulásá­nak csúcspontja augusztus 10-szeptember 5 közé esik. A vonulást megelőző néhány he­tes időszakban jelentős zsírtar­talékot halmoznak fel szerve­zetükben. Néhány példány annyira meghízik, hogy alig tud repülni. A sumonyi ma­dárgyűrűző táborban befogott eddigi legsúlyosabb példány 41 grammot nyomott, holott átlagos súlyuk mindössze 22 gramm. A hazai állomány zöme délnyugati irányban hagyja el a Kárpát-medencét és Spa­nyolországon keresztül repül át Afrikába. Valószínűleg lé­tezik egy keleti útvonal is, de ezt mindössze egyetlen ha­zánkban gyűrűzött és Görög­országban kézrekerült madár adatai igazolják. A telet Af­rika középső területein töltik, nagyjából az Egyenlítő és a 10. északi szélességi fok kö­zötti területen, bár egyes pél­dányok ennél messzebbre is eljutnak. Könnyen megtelepíthető. A fülemüle ma még gyakori madár, de élőhelyei folyama­tosan csökkennek. Szeren­csére viszonylag könnyen al­kalmazkodó faj. Néhány bo­kor ültetésével környezetünk­ben is megtelepíthető. Csupán arra kell ügyelni, hogy ősszel a lehullott lombot ne gyűjtsük össze a bokrok alól. Az avar ugyanis nemcsak táplálékot biztosít számára, hanem jelzi az osonó kisragadozók, lakott helyeken pedig a macskák kö­zeledését, amelyek mindig ve­szélyt jelentenek a kotló ma­dár és a fészekalj számára. A faj védelme érdekében tehát mindannyian tehetünk valamit. S ha az ablakunk alatt megtelepedett fülemüle el­kezdi esti strófáját, biztosak lehetünk benne, hogy nyugodt lesz az álmunk. Bank László Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Körösi Csorna Sándor Az Új DN hasábjain az utóbbi időben két alkalommal is olvashattunk dr. Bárdi László történész indiai útjáról írt „Őse­ink nyomában a Távol-Keleten” című érdekes könyvről. Ez késztetett arra, hogy egy a már feledésbe veszett, vagy talán még sokak számára ismeretlen indiai utazóról is szóljak pár szót. Egy olyan utazóról, akit Gálfi György így jellemzett az „Indiai útinapló Körösi Csorna Sándor nyomában” című könyv utószavában: „Jakobos Ödön akkor is beírta nevét művelő­déstörténetünkbe, ha nem ne­vezzük el szellemóriásnak, ki­vételes intellektusnak, a nemes székely nép legnagyobb fiának, hanem a köztudatban is megma­rad annajc, aki volt: a megisme­rés vágyától sarkallt, céltudatos, konok embernek, aki jól mérte fel lehetőségeit, arra ment amerre vágyai vitték, s legjobb képességei szintjén valósítot ta meg önmagát.” Jakobos Ödön 1972. október 15-én indult el Körösi Csorna Sándor nyomában hátizsákjá­ban egy váltás fehérneművel, egy székelyruhával, egy pár tornacipővel, némi kötszerrel és szérummal, pár fotóval a nagy előd sírjánál, és egy marék földdel a csomakőrösi diófák alul. Öt dollárral a pénztárcájá­ban, ennyivel járult hozzá a ro­mán állam az utazáshoz! Indu­lását megelőző időszakban több tucat levelező partnerével élénk levelezést folytatott hindi és urdu nyelven. A hetvenes évek Romániájában immár ekkor is nem kis teljesítménnyel büsz­kélkedhetett: maga mögött tu­dott egy magyar-csehszlovák 8000 km-es biciklitúrát, amit 100 km-es szakaszokban kari- kázott le, valamint egy 70 napos autóstoppos nyugat-európai utat. A szűkös anyagiak, akár­csak annak idején a nagy elődöt a legnehezebb útvonalon kény­szerítették végigmenni. Az ak­kori Jugoszlávia-Bulgária-Tö- rökország-Irak-Kuvait útvona­lon közelítette meg a Per- zsa-öbölt vonaton, buszon autó­stoppon, néha még a hatóságok kegyeit is igénybe véve. Innen hajóval Dubay-Pakisztán útvo­nalon végre Bombay-ben lép India földjére. A kontinens nagyságú ország több táján, vi­dékén megfordul, érdekes nép­szokásokat, és az indiai min­dennapokat örökítette meg úti­naplójában. Hosszú bolyongások után 1973. február 21-én érkezik Darzsilingbe. Útinaplójában így örökíti meg „találkozását” a nagy előddel: „A közel féléves kilátástalan bolyongás nehézsé­gei, az ijesztő helyzetek miatt sokszor féltem, de soha nem sír­tam, és most érzem, nincs erő a lábamban, képtelen vagyok egyet is lépni.. . Időnként em­berek jöttek az úton, ilyenkor elfordultam és rátámaszkodtam az út bal oldalán álló betonkor­látra, ne lássák, hogy sírok ... A négy virágtartóból földet gyűjtöttem, és a helyére beszór­tam az otthonról hozottat. En­nek megvan helye odahaza. Hi­ányzik onnan egy marék darzsi- lingi föld.” Hosszú fáradalmas és viszon­tagságos visszaútja 1973. június 30-án fejeződik be ott, ahonnan elindult, Csomakőrösön. Az útinapló utolsó lapján ez áll: „fél négy körül sok ember kísé­retében elindultam fel az utcán, hogy a Körösi Csorna Sándor szülőhelyére vigyek fel abból a földből, amit Darzsilingból hoz­tam. Az eső sűrűn esett, ennek ellenére sokan elkísértek. El­szórtam a darzsilingi földet a diófák alá és kertbe, ahol valaha a ház állott. Most már nem hi­ányzik innen semmi... Ezek után a magam szabta feladato­mat teljesítettnek nyilvánítot­tam. Leróttam, amivel adósnak éreztem magam Körösi Csorna Sándor emléke iránt. Én csak ennyit tudtam tenni.” Az állami támogatást, az öt dollárt fölváltatlanul vissza­szolgáltatta. Indiai útjáról több­száz fotót, diát, és eredeti indiai zenét hozott magával, amit több helyen be is mutatott. Alig túl a negyvenen 1979-ben tüdősor­vadásban halt meg. Utolsó üzenetében, az utószó írójához küldött képeslapon, góbés humorát megőrzi, amikor azt írja, hogy Szent Péter bá fü­lénél fogva kiráncigálta a tö­megből, és visszadobta földi munkahelyére, hogy naplóját befejezze. Helyette ezt a mun­kát felesége Molnár Mária, és a könyv szerkesztője fejezik be. A köny 1983-ban jelent meg a Kríterion kiadásában. Bandi András Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk NMT mobiltelefonról a 03-as ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8340 telefonszámon készséggel áll rendelkezésére. WESTEL IRODA: PÉCS, 7621 RÁKÓCZI U. 19., TEL.: (06 72) 225-111, RÁDIÓTELEFON: (60) 327-900 WESTEL FORGALMAZÓ: MOHÁCS, SZÉKI BT., 7700 SZABADSÁG U. 36., RÁDIÓTELEFON: (60) 360-625 ÚJ, testreszabott díjcsomagok Főleg munkaidőben telefonál, vagy inkább az esti / órákban intézi ügyeit? Szünet nélkül csöng a készüléke, / vagy csak akkor kapcsolja be, ha fel akar hívni valakit? % Keveset beszél, vagy éppen egész nap izzik a V "láthatatlan drót"? Szokásaink különbözőek, de a rádiótelefon minden előfizető számára egyformán fontos és hasznos. Ezért a Westel 450 különösen büszke arra, hogy saját előfizetői körében 1992 óta nem emelt árakat. Sőt, mostantól - a jól bevált kettőt változatlanul hagyva - már négy különböző, ám hasonlóan kedvező díjcsomagot kínál: Q START: Ha Ön keveset telefonál, viszont sokan keresik, most fellélegezhet. A Start díjcsomagban a havi díj igen alacsony, s ha Ön a hívó fél, csúcsidőn kívül komoly kedvezménnyel beszélhet. © STANDARD: Népszerű alapdíjcsomag, amely a leggyakoribb igényekhez igazodik. 0 EXTRA: Ha Ön rendszerint csúcsidőben telefonál, nem lehet közömbös, mennyit fizet a beszélgetésért percenként. Az Extra díjcsomag csúcsidőben a legalacsonyabb tarifát nyújtja. O PRÉMIUM: Azoknak ajánljuk, akik az átlagosnál lényegesen többet használják készüléküket, mivel a havi díjban foglalt ingyenes percmennyiség itt a legnagyobb. Ha elégedett eddigi díjcsomagjával, természetesen nem kell váltania. De ha igényei úgy kívánják, a négy közül biztosan talál egyet, amelyik tökéletesen illik Önhöz. Mint egy remekbe szabott szmoking. Vagy egy csinos kosztüm. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom