Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-31 / 88. szám

1995. március 31., péntek Dünántúli Wapló 15 A humoros reklám népszerű Nem kell mindig kaviár Életünk minden területét elö­zönlik a reklámok - a politikát éppúgy, mint a kultúrát, a spor­tot. Pedig a túl sűrű reklámzu- hatag, vagy a rossz reklám ere­deti céljnak az ellenkezőjét is elérheti. Osztrák felmérések szerint minden egyes háztartás 21 kg papírt „fogyaszt” évente a postai úton terjesztett reklám­küldeményekből, prospektu­sokból, s e mennyiség jelentős része olvasatlanul vándorol a szemétkosárba. Szokásaink rabjai Mindannyian saját szokása­ink rabjai vagyunk. Azaz való­színű, hogy semmilyen reklám hatására nem szokunk rá pél­dául a cigarettára. Befolyásol­hatja azonban a reklám a dohá­nyos választását a különböző márkák között. Ezt a különbsé­get azonban nem mindenütt is­merik el. Az amerikai szövet­ségi legfelső bíróság például nem adott helyt a Reynolds Co kifogásának, és lefolytatandó- nak ítélte azt a pert, amelyet Kaliforniában indítottak a do­hányipari óriáscég ellen, a Ca­mel cigaretta fiatalkorúak kö­rében folytatott törvénytelen reklámozása miatt. Janet Man- gini államügyésznő azzal vá­dolta a Camel gyártóját, hogy a bumfodi orrú és a szája szögle­tében mindig füstölgő cigarettát tartó „Jó öreg Joe tevével” (Old Joe Camel) törvénytelenül rek­lámozza cigarettáját, és fiatal­korúakat szoktat rá az egészsé­güket károsító dohányzásra, ho­lott ebben az államban törvény tiltja, hogy a gyermekek dohá­nyozzanak. Az amerikai orvos­kamara kimutatása szerint a népszerűvé vált teve megjele­nésével a Camel cigaretta el­adása megsokszorozódott a 18-24 éves fiatalok körében, akiknek fogyasztása az 1988-as 6 millió dollárról 1992-re 476 millió dollárra nőtt. Az egészségvédő szerveze­tek, élükön a dohányzás ellen világkampányt folytató, genfi székhelyű Egészségügyi Világ- szervezettel (WHO) azt mond­ják: „Minden marketing-straté­gia egyszerre célozza a piaci részesedés növelését és a piac bővítését, új fogyasztók meg­nyerését - cigarettagyártók sem tesznek másként.” • Reklámetika A reklámetika is időhöz és helyhez kötött. Nálunk már megvannak a normái, s ha egy cég megsérti őket, akár 10 mil­lió forinttal is büntethető. A reklámetika egyik alapköve­telménye szerint tilos a felsőfo­kot kifejező „leg” szócska használata, hiszen - bizonyíté­kok híján - megtévesztésre al­kalmas. Ugyancsak etikátlan a „csak” kifejezés, a kizárólagos­ság tudatosítása - például: csak nálunk kapható ... Tilos vala­mely termék jobbnak feltünte­tése egy másik - konkrét - ter­mékhez képest. csőt!” nagy sikert arattak, per­sze nem biztos, hogy új szava­zókat is szereztek a pártnak. A humoros reklám kiválóan al­kalmas figyelemfelkeltésre. Ezt szolgálja az úgynevezett blick- fang, a szemfogó, vagyis a hir­detés egészét uraló, egyetlen Reklámok, emberek Magyarországon, Budapesten a Váci ut­cában, 1995. márciusában. Tilos árengedményeknél a nem egyértelmű, félreérthető megjelölés, a hiányos szövegű reklám, a tájékoztatás valamely lényeges elemének elhagyása. Törvénysértő volt tehát a Dá­non kefirreklám, amely azt állí­totta termékéről, hogy „a leg­jobb kefir a legfinomabb ma­gyar tejből”. (A kutatási ered­mények legfeljebb a legkedvel­tebb kefir minősítésére adtak volna okot.) így a céget 5 millió forintra bírságolták, ami durván 143 ezer pohár kefir ára, tehát nem fogja „földhözvágni” a cé­get. Tilos ezen kívül a pornográf kép, illetve kifejezés haszná­lata: farmernél a „jól áll neki” helyett Geszti Péter - aki maga is egy reklámvállalat kreatív igazgatója - kitalálta a „Húzd fel az eredetit!” szlogenjét. Nem tilos ugyan, de elszegé- nyesedő világunkban visszatet­sző lehet az a - végül is humo­ros - reklám, amely a Pick sza­lámihoz azt írta: „Nem kell mindig kaviár”. Egyetlen pillantás A hazai reklámpiac szakértői szerint nálunk a humoros rek­lám nagyon népszerű: így a Fi­desz választási szlogenjei: „Ha unod a banánt, válaszd a naran­pillantással felfogható, vizuális elem. Ilyenek: meghökkentő színhatás: rózsaszín párduc; Csirke-fogó baromfibolt; ábra: nyelvét nyújtó Einstein; becéző szavak: pufóka-fóka; kontraszt: férfi elegáns szmokingban, me­zítláb, stb. Az ismert reklámszakember. David Ogilvy írja a humorról, mint a szakma alapkövetelmé­nyéről: „Nevesd ki a komorsá­got, bátoríts a tréfás hangne­met, szabadulj meg a savanyú- jóskáktól, akik a pesszimizmust terjesztik.” Egészében véve el­mondható, hogy a humoros ef­fektus, a kedvesség, pajkosság, játékosság és vidámság az átla­gosnál hatásosabbá teszi a rek­lámot. Már nem divatosak a mindenféle termékekhez oda­helyezett bikinis hölgyek. Leg­újabb „divat” a sokkoló reklám, amit remélhetőleg szintén letil­tanak. (Vita van az undort keltő reklámok forgalmazásáról is: úgymint a korpás fejbőrt mu­tató képek.) A jó reklám kritériumai: fi­gyeljenek fel rá, tetsszen, le­gyen segítőkész, vásárlási ked- Vet váltson ki, ne sznobságra, irigységre építsen, ne mondja, hogy: „büdös vagy ... de majd én kimosom” ... Dr. Móricz Éva reklámpszichológus sze­rint: „Úgy adjon el, mint ahogy a férjtől kérünk valamit: híze­legve, barátságosan, dicsérve”. (O találta ki a „Jól menti” ne­vét, a ki-be lélegző házikót is.) Reklámtörvény A Magyar Reklámszövetség, mely idén ünnepli megalakulá­sának 20. évfordulóját, szeretné elérni, hogy a remélhetőleg idén életbe lépő új reklámtör­vényben az italok reklámjában ne legyen korlátozás, kivéve a gyermekek környezetében lévő tárgyakat. A sör reklámozása sehol a világon nem tiltott! A dohány esetében a tv-ben, rá­dióban legyen tilos a hirdetés, de az írott sajtóban, óriásplaká­tokon ne. Buda Magdolna Karinthy öngólja, Antal Imre bosszúja / Április 1: emlékezetes ugratások Az irodalmi élet szereplői min­dig szívesen ugratják egymást, de közöttük is a legötletesebb mókamesternek vitathatatlanul Karinthy Frigyes bizonyult, aki 1928-ban így mesélte el leg­kedvesebb áprilisi tréfáját a Színházi Élet hasábjain: „Április elsején egy nagy külföldi lap bélyegzőjével ellá­tott levelet küldtem Kosztolá­nyinak. Húsz novellájának és húsz versének rövid tartalmát kértem el az illető lap nevében, igen nagy valutahonoráriumot helyezve értük kilátásba. Kosz­tolányi elküldte a tartalmakat, s nem feledkezett meg a versek­ről sem, amelyekről igen ala­pos, sőt értelmes kivonatokat készített. A külföldi lap meg­kapta a küldeményt, nagyon megtetszett neki, s rögtön ren­delt is három novellát. Ezt tar­tom egyik legjobb áprilisi tré­fámnak. Azt azonban már én sem tudom, hogy ki ugrott be tulajdonképpen. Kosztolányi, én vagy az illető lap?”-Nálunk valósággal családi esemény volt április elseje - meséli Antal Imre. - Gyermek­koromban kertes, szolgálati la­kásban éltünk szüleimmel, akik pedagógusok voltak. A legem­lékezetesebb április elsejei nap úgy indult, hogy édesanyám előző este „suttyomban” egy órával előreállította az órákat. A reggeli csörgésre apám kiug­rott az ágyból és rohant az isko­lába. A kapuk zárva. Gondolta, annyira elkésett, hogy már be sem engedik, s rémülten csön­getni, dörömbölni kezdett. Csak amikor a csodálkozó pe­dellustól megtudta, hogy még 7 óra sincs, akkor esett le édesa­pámnál a tantusz. Persze nem maradt adós. Amikor hazajött, nagy óvatosan kívülről bezárta az összes bejárati ajtót. Nekünk nem volt telefonunk, de a szomszédnak igen. Innen sza­ladtak át anyámhoz, hogy sies­sen, mert sürgősen hívják a ké­szülékhez. Szegény, kétségbe­esve próbált kijutni a házból - természetesen sikertelenül. Apám eközben összecsődítette a szomszédokat, akik bokrok mögé bújva várták az attrak­ciót, majd óriási bravózással fogadták, amint anyám farral az utca felé lekászálódott az ab­lakból. És a napnak még nem volt vége ... Szokás szerint a zon­gorához ültem gyakorolni, ám akárhogy próbálkoztam, a hangszer nem szólalt meg. Egyszerűen nem mozdultak a billentyűk. Felnyitva a zongora tetejét kiderült, hogy apám egy erős kötéllel gondosan lekö­tözte őket. Rendben - gondoltam . .. Édesapám egy amatőr zenekar­ban csellózott. Egy óvatlan pil­lanatban elemeltem a tokból a vonót és helyére tettem egy kö­zönséges pálcát. Hagytam, hogy így menjen el a koncert­jére. Persze titokban utánavit­tem a vonót - csak a képét sze­rettem volna látni, amikor ki­csomagolja a csellót... Végül tréfamestereknek és áldozataiknak egyaránt álljon itt Mark Twain bolondok nap­járól szóló bölcsessége: „Ez az a nap, amelyen emlé­kezetünkbe idéztetik, hogy mi­csodák is vagyunk az évnek többi háromszázhatvannégy napján.” Okruti B. Zsolt Az Egyesült Államokban West Point katonai akadémiájáról híres, de március 16-án ez a pennsylvaniai város egészen más okból került a világsajtó hasábjaira. Előző nap jelentették be ugyanis, hogy az ugyancsak west point-i székhelyű Merck and Co. gyógyszergyár új rák- gyógyszert mutat be a kanadai Torontóban, ahol az Amerikai Rákkutatók Szövetségének évi konferenciáját tartják az idén. Az új készítmény, melyhez hasonlónak a kidolgozásán szerte a világon, de különösen az Egyesült Államokban, több kutató-csoport dolgozik meg­feszített erővel, a ,,ras” nevű - ' 1978-ban felfedezett és állító­lag rákkeltő emberi gén hatá­sának ellensúlyozását szol­Rákforduló gálja.A Merck ráklaboratóri­umba állítólag évi 1,2 milliárd (!) dollárt fordít ma már a 12 évvel ezelőtt kezdődött kutatá­sokra, de nem biztos, hogy első lesz a piacon: Dallasban egy másik kutatócsoport két Nobel-díjas - Michael S. Brown és Joseph L. Goldstein irányításával dolgozik a ras gén megfékezését célzó gyógyszeren, de a texasiak minden felvilágosítást megta­gadnak a sajtótól arról, hogy hol tartanak. A Merck gyár kutatói, akik beszédesebbek ebben a kényes témában, azt állítják, hogy 1993-ban már végeztek olyan állatkísérleteket (kísérleti ege­reken), amelyek eredménye­ként a gyógyszer minden mel­lékhatás nélkül leállította a rá­kos daganat fejlődését. Edward Solnick, ennek a milliárdos kutatási program­nak a vezetője a The Wall Street Journal március 16-i számában kijelentette, hogy a program résztvevői „rendkí­vüli izgalommal” várják a to­rontói konferenciát, mert ha a gyógyszer elnyeri a tudomá­nyos világ jóváhagyását és be­válik, az meghozhatja az évti­zedek óta várt fordulópontot e máig rejtélyes és halálos tö­megbetegség gyógyászatában. Mások óvatosabban nyilat­koznak. „A kutatók nagyon optimisták, de nagyon idege.- sek” - mondja például Chan­ning Der, az Észak-Kalifomia egyetem rákkutatója, aki több rivális kutatócsoport munkáját kísérte figyelemmel az utóbbi években. A ras gén célpontba állítása egyébként akkor is merőben új irányt ad a rákkutatásnak, ha a most készülő gyógyszerek nem váltanák be a hozzájuk fűzött reményeket. A kaliforniai egyetem egyik professzora - J. Michael Bis­hop biológus az amerikai kongresszus egy meghallgatá­sán á következőket mondta er­ről: „Mint biomedikus, harminc éve először hiszek abban, hogy végülis le fogjuk győzni a rá­kot. Lehet, hogy még néhány nemzedék kemény munkájára lesz szükség ehhez, de a győ­zelem stratégiája világos.” Régi márciusok A város közgyűlésén hivta fel a figyelmet Mosonyi Dénes püs­pöki helynök arra, hogy Szent Flórián szobrát kikezdte az idő, úgyhogy ebben a leromlott ál­lapotában szégyene a városnak. Eltávolítását és új Szent Flórián szobdr felállítását indítvá­nyozta. A maga részéről ötmil­lió koronát ajánlott fel. A Du­nántúl című napilap ezt köve­tően szinte naponta hírt adott a szobor sorsáról. Cserkuti Adolf városi levéltáros, gyakran írt a város múltjáról, így a Szent Flórián szoborról, melyet épp 100 évvel korábban, 1825-ben állítottak fel. Ezt bontották le 1925. már­cius 4-én reggel. A száz éves szobor lebontását Schachtitz Henrik építőmester végezte. A plébánia részéről Kelemen An­dor, a múzeum részéről Fejes György volt jelen. A szobrot, valmaint a Zelesny fényképész által készített fotográfiát a városi múzeumban helyezték el. A szobor újjáépítésére ala­kult bizottság ülésén, március 9-én Makay István tanácsnok beszámolt arról, hogy az új szobor javára az eddigi gyűj­tésből 17 .442 .405 korona áll rendelkezésre, hiányzik még több mint 90 millió. így számí­tanak a további adakozók áldo­zatkészségére. Példamutatóan járt elől Asszony László szín- igazgató, aki a diadalmas Nótás kapitány március 22-i, vasár­napi előadásának jövedelmét a Flórián szobor javára ajánlotta fel. A kiírt pályázat elbírálására alakult zsűrinek tagja lett Mo­sonyi Dénes püspöki helynök, Szőnyi Ottó, a műemlékek or­szágos bizottságának előadója, Makay István városi tanácsnok, Katona János városi műszaki főtanácsos, Piacsek Virgil kőfa­ragó, Pilch Andor műépítész, Börötzffy Károly reálgimnázi­umi tanár és Buzássy Ábel c. tankerületi főigazgató. ■Sk Több más, helytörténeti szempontból érdekes írásra bukkantam még a 70 évvel ez­előtti újságokban. Szőnyi Ottó arról írt cikket, hogy a belvárosi plébániatemplom fűtésének tervezése közben eszébe jutott valakinek: a templom alatt sír­bolt van. De senki sem tudta, hol a bejárása, mert az egész­ségügyi törvények értelmében azt befalazták. Szőnyi Ottó egy régi kép alapján nyomra vezette a kutatókat. Ä bejárat kibontása megtörtént, így Szőnyinek lehe­tősége nyílt a kripta megszem­lélésére. Cikkében részletesen leírta az L alakú, donga bolto­zató 3 és fél méter magas folyo­sót, melyben egymás mellett és felett téglából épített sírládákat talált. Mintegy nyolcvanat. A magyar, német és latin sírfelira­tok közül több letörlődött, így az ott nyugvók kilétét nem tudta pontosan megállapítani. A másik helytörténész, Fejes György múzeumigazgató pedig Zsolnay Vilmosra emlékezett, aki 25 évvel korábban, 1900. március 23-án hunyt el. „Zsol­nay hasonlatos volt azokhoz a nagy középkori és reneszánsz mesterekhez, akik egyforma buzgalommal fogtak minden munkához, nagyhoz, kicsiny­hez, monumentálishoz és házi aprósághoz. Amit csak az ő kedvenc anyagából elő lehetett állítani, azt mind előállította. Hosszú harca alatt, szívós, ra­vasz és fáradhatatlan küzdelem közepette ismerte meg, fedezte fel az agyagnak titkos tulajdon­ságait, bájait, erősségeit. A mo­dem kémia, a kipróbált techno­lógia, a fizika, az archeológia összes fegyverével rukkolt elő Zsolnay az agyag ellen. Ő lett a győztes, ezt az egész világ el­ismerte. Alkotásaiban össze­csendült a tudomány a művé­szettel. ” - írta Fejes György, majd így fejezte be emlékezé­sét: ,A pécsi múzeum örökké fogja hirdetni nagy mesterének alkotásait. Menjünk el, nézzük meg, legalább a mai napon s a nagy mester szellemének szen­teljünk egy félórácskát.” A már említett diadalmas Nótás kapitány harmincadik elődását ünnepelte a színház március 25-én, melyen Farkas Imre, a szerző is megjelent. A színházzal kapcsolatos az a hír is, hogy kellemetlen kalandja akadt a színház közkedvelt tán­cos komikusának, Páger Antal­nak, aki a Nótás kapitány után ezekben a napokban a Marka grófnő című Kálmán operett­ben aratott estéről estére viha­ros sikert. Feljelentették, mert cigarettázott a színházi öltöző­ben. Ezzel tűzrendészen kihá­gást követett el. A városi első­fokú közigazgatási hivatal ki- hágási büntető bírája 100 ezer korona pénzbüntetéssel súj­totta. Páger fellebbezett, mond­ván nem követett el kihágást, hiszen nem is dohányzott az öl­tözőben. A hónap végén érkezett a hír, hogy a rablógyilkosságért élet­fogytig tartó fegyházra ítélt Werle Győzőt, aki hét rabtársá­val a pécsi ügyészségi fogház Papnövelde utcára néző munka­termének ablakát felfeszítve még ez év februárjában meg­szökött, Grazban lopás közben tetten érték. A bécsi országos bűnügyi nyilvántartó adatai alapján a grazi törvényszék ér­tesítette a magyar államrendrő- séget Werle elfogatásáról. Dr. Nádor Tamás 4 1 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom