Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-25 / 82. szám
1995. március 25., szombat t Irodalom - Művészet Dtinántuli Napló 11 Egy zenekritikus apró örömei A kritikusi szakma íratlan (s gyakran megsértett) etikai szabálya: szubjektív véleményt objektív igazságként feltüntetni galádság. Pécsett, a POTE Aulájában március 13-án lezajlott hangverseny jó alkalom számomra eme alapelv érvényesítésére, jóllehet a programmal és az előadókkal kapcsolatban semmilyen lényegi kifogásom nem lehetett. Sőt! Apró örömeim már ott kezdődtek, hogy tudtam: ez a koncert - minden negatív mel- lékzönge nélkül - mintegy főpróbája lesz annak, amelyre azóta Budapesten sor került. A Pécsi Szimfonikus Zenekar Nicolas Pasquet vezényletével a Tavaszi Fesztiválon - higgye el, kedves kétkedő és vízfejet emlegető pécsi polgár, ez elsősorban nekünk, itt élőknek fontos. A budapestiek bizonyára megvolnának e koncert nélkül is, az itteni zeneéletben viszont az efféle megmérettetések révén teremtődhet igazi minőség. Aztán öröm volt, hogy Max Bruch Skót fantáziájának hegedű-szólistája a közönség által méltán kedvelt, kiváló Szabadi Vilmos volt, aki Pachmayer Ilona hárfa-játékától övezve gyönyörű és sokszínű hangon tiszta, világos és érzékeny muzsikálással ismét bizonyította kiemelkedő képességeit. Mindemellett kétlem, hogy maradéktalanul elégedett lett volna a produkcióval: azzal a rugalmassággal és szabadsággal, melyet vendégművészünk igényelt, némileg adós maradt a kísérő zenekar és karmester. Az önmagában nézve szép, gondosan kimunkált, s a maga rendszerén belül pontos zenekari játék így nem állt teljes harmóniában a szólistával. De lám, újabb apró öröm: a közönség nem hagyta magát lebeszélni arról, hogy a Skót fantáziát kedvezően fogadja. Hiába olvasható a szórólapon: Bruch „műveit ma már elavultnak érezzük”. Figyelemre méltó módja ez a koncertprogram népszerűsítésének: a közönség unalmas ócskaságra számít, s kellemesen csalódik. Mindenesetre jobb, mint az ellenkezője - például Wagner Rienzi-nyitányával kapcsolatban. Az érett Wagner ismerői a darab egykori elsöprő sikeréről olvasva elcsodálkozhatnak a nyitány olykor kissé üres teatralitásán, enyhén bazári hatáselemein, bár az első téma vonósokkal elénekeltetett folyondárja sokat ígérő - és sokat ígérőén szép, nemes megformálásban hallottuk most. Befejezésül Schumann I. szimfóniája - megfogyatkozott közönség előtt - a tavasz csodáját volt hivatott felidézni. E ponton azonban bajban vagyok. Nem tudhatom, hogy az első részben hallottnál ápolatlanabbnak, fésületlenebbnek tűnő hangzás, a fáradtabb játék vagy a kívülről magammal hozott gondok miatt, de számomra a varázslat elmaradt. A tapsból ítélve így is sokakhoz utat talált a műből áradó üde naivitás. A helyzet abszurditásától azonban nem tudtam elvonatkoztatni: egy nappal azután, hogy valamennyiünk számára új tartalommal telítődött a szociális érzéketlenség fogalma, a termet már csak félig megtöltő értelmiségi középréteg és diákság műélvezetéről a Titanic óceánjáró bálterme jutott eszembe, melyben ama jeges tavaszi éjszakán mindvégig szólt a zene. Persze, tipikus magyar pesszimizmus, szűklátókörűség és kicsinyesség kétségbe vonni a kapitány Kék szalag-hódító tervének nagy- szerűségét, jellemének kiválóságát azért, mert a hajó soha nem érkezett meg Amerikába, s a fedélzetén tartózkodók kétharmada az óceánba fulladt. Ez utóbbi felismerés, s a felülemelkedés öröme már nem csak a kritikusé - maholnap akár millióké lehet! Gönczy László Jelenkor könyvek a Költészet Napjára Négy kötettel jelentkezik a pécsi Jelenkor Kiadó az idei Költészet Napjára. Olvashatjuk majd Lászlójfy Aladár, az erdélyi költészet élő klasszikusa Symphonia antiqua című történetfilozófiai versciklusát, Nemes Nagy Agnes és Lengyel Balázs A tünékeny alma című kötetét, amelyben a középiskolai irodalomoktatást is segítő verselemzések, költőportrék kapnak helyet. Megjelenik Kovács András Ferenc, fiatal marosvásárhelyi költő kettőskönyve És Christophorus énekelt címmel, amely két versgyűjteményt foglal magában, és végül a Józsej Attila Körrel közösen lát napvilágot a vaduzi születésű fiatal német költő Michael Donhau- ser verseit és prózai szövegeit tartalmazó kötet, a Kérvény a réthez. Cs. L. / Romfeld Ákos kanyargó életútja Nagyapja német, aki Erdélybe települve sörgyárat vitt magával a Ruhr-vidékről. Anyja székely magyar lány, apja kereskedéssel foglalkozott. Mindez elég indok volt ahhoz az 1945 utáni Romániában, hogy húgainak már más megyébe kelljen menniük érettségizni. S maga Romfeld Ákos is végül kénytelen volt 1991- ben családostul Magyarországra költözni. Fotóin az erdélyi tájak, a havasi pásztorok, a téli fák azokkal is megszerettetik a határon túli, magyarok lakta vidéket, akik azt nemigen ismerik. A fényképezés mellett nagy szerelme a dia- poráma. Életútja kanyargós, akár őseié.- Fiatal éveimet a sport határozta meg - mondja. - Atlétikában, sízésben román válogatott voltam, 800 méteres síkfutásban országos bajnok. Egy nemzetközi viadalról hoztam haza életem első fényképezőgépét. Attól kezdve sportfotókat készítettem. A katonaság után a gyergyó- szentmiklósi törvényszéki ügyészség fotósa lett. Helyszínelésre, boncolásokhoz járt ki. Egyszer lett csak rosszul egy exhumálásnál. A jogi egyetemre is járt, de hamar kiderült: a száraz paragrafusok nem az ő világa. Végül a Bukaresti Újságíró Főiskola fotóriporteri karán szerzett diplomát.- Ez nem az én stílusom, én a sportfotók pillanatképeihez szoktam. 1968-ban nagybátyám hívására kimentem Németországba. Az a hat hónap próbatétel volt, jó lecke. A Bildschau nevű hamburgi lapnál az első három hónapban labdába se rúgtam. Aztán gondoltam egyet, megkértem egy kollégát, hadd kísérhessem el napi útjára. Gépet nem vittem magammal, csak figyeltem. Ott nem állítanak be, a fotós feladata, hogy a legjobb másodpercről vigyen képet. Az Erdélyi havasok első fotóm aztán rögtön címoldalas kép lett. Hogy miért nem maradt ott kinn? Valami hívta a hegyek felé. Otthon egy idegenforgalmi iroda vezetője lett.- Az a tizenhat év volt életem mekkája. Megismertem egy társadalmi csoport, a bányászok életét, fotóklubot szerveztem. Szinte nem volt román lap, ahol ne jelentek volna meg képeim. A bányában fantasztikus kulturális élet zajlott, ott tanultam meg a szervezés művészetét is. Aztán mikor Romfeld Ákost, igazgatója javaslatára megváROMFELD ÁKOS FELVÉTELE lasztották a városi RMDSZ elnökévé, megpecsételődött a sorsa. Az 1991-es március 15—i ünnepséget nem tudták neki megbocsátani. Mikor már családja, második felesége és két kicsi gyermeke került veszélybe, eljöttek.- Nagyharsányban kötöttünk ki. Feleségem orvosasszisztens. Én fotózom, többhelyütt jelentek már meg munkáim, így az Új Dunántúli Naplóban is. Hogy milyen az élet Magyarországon? Más, mint odahaza volt. Egy erdélyinek Erdélyt semmi nem pótolhatja. Szabó Anikó Nemzetközi műfordítóház Sikondán Sikondán 1977 óta működik irodalmi alkotóház. Az elmúlt másfél évtizedben sok-sok jeles vendég - író, költő, műfordító - fordult meg itt. Közülük talán Göncz Árpád a legismertebb, aki a modem amerikai prózairodalom színe-javát itt fordította magyarra, s köztársasági elnökként is szívén viseli a si- kondai ház sorsát. Külföldi - elsősorban nyugat-európai - példák nyomán, egyúttal az alkotóház saját hagyományaihoz is hűségesen a Baranyai Alkotótelepek itt kívánja létrehozni Magyarország első műfordítóházát. A nemzetközi műfordítóház ösztöndíjas (pályázati és meghívásos) alapon a magyar irodalom külhoni fordítóinak, tágabb értelemben kultúránk tolmácsainak kínál alkalmas szállás- és munkakörülményeket: megfelelő szövegszerkesztőt, nyomtatót, jól felszerelt házikönyvtárat, és kapcsolatba hozza őket a munkájukhoz szükséges személyekkel és intézményekkel. Vendégeink kiválasztásában elsősorban a Magyar írószövetség segítségére támaszkodunk. Formális és informális csatornákon keresztül azonban mi magunk is teszünk kezdeményező lépéseket, például közvetlen érintkezést szeretnénk teremteni Szlovénia, Finnország, Izrael és Japán szellemi életével, illetve kultúrkapcsola- tokat ápoló intézményeivel. A környező országokbeli - elsősorban pályakezdő - magyar irodalmároknak, a szellem munkásainak (alkotóknak és kutatóknak) hosszabb tartózkodást lehetővé tevő ösztöndíjakat ajánlunk fel. Ebben a tevékenységben főként a Magyarok Világszövetségének szellemi partnerségére számítunk. A költségeket elsősorban alapítványi támogatásból fedezzük. Szívesen fogadjuk magánszemélyek vagy cégek felajánlásait (levélcímünk: H7801 Siklós, 11-es postafiók). Molnár Miklós a program szervezője Színházi világnap Már harmadik alkalommal ünnepük meg a színházi világnapot Pécsett a DOZSO-ban, ahol az előző évekhez hasonlóan idén is gálaműsor keretében biztosítanak lehetőséget arra, hogy bemutatkozhassanak a város közép-és szakközépiskoláiban működő amatőr színjátszó csoportok, Osztályok. A hírek szerint március 27-én 7 csoport lép a világot jelentő deszkákra, a délután 5 órakor kezdődő ünnepségen. Jubileumi táncműsor Ötéves évfordulót ünnepel a Magyar Kultúra Napja alkalmából idén nívódíjat kapott IH Forma I. Táncstúdió. Az 1989- ben alakult stúdiónak ma közel kétszáz tagja van, óvodástól az egyetemistákig. Több regionális rendezvényen, jótékony célú gálaműsorban láthatta őkét a közönség, de országos és világ- bajnoki helyezéseket is elértek teljesítményükkel. Ünnepi műsorukat szombat délután 4 órakor kezdik a tehetségeknek otthont adó pécsi Ifjúsági Házban. Vadvilág az igazgatóságon Kitűnő tehetségű festőművésztestvérpár, a Dunakesziben élő Udvarnoki András és Péter mutatkozik be a Mecseki Erdészeti Rt. sellyei igazgatóságának klubtermében. Az ikerpár csak vadképeket fest. Tárlatukat - amely jövő hét végéig tekinthető meg - Muray Róbert, a legelismertebb magyar vadkép- festő művész nyitotta meg. A jövő könyvtárai Elsősorban a könyvtárakban dolgozó szakembereket segítő továbbképző program indul Baranya megyében. A Baranya megyei Könyvtár, a Pécs-bara- nyai Kulturális Kamara és a budapesti székhelyű Könyvtári és Informatikai Kamara szervezésében létrejött, a szakmai munkát elősegítő sorozatban szó lesz a könyvtári marketing és management kérdéseiről csakúgy, mint a számítógépes rendszerek működtetéséről. Az első kurzust Bicsérden rendezik, „A jövő könyvtárképe” címmel, március 31-én és április 1-jén. Pécsi keramikus Szombathelyen A Szombathelyi Tavaszi Fesztivál meghívására Molnár Sándor pécsi keramikus állítja ki műveit a Szombathelyi Képtárban. A tárlat április 30-ig tekinthető meg. Most nézd a Balatont! A Somogy új száma A Somogy című, Kaposváron szerkesztett, a Berzsenyi Társaság kiadásában kéthavonta megjelenő kulturális folyóirat idei harmadik - a szokásosnál két ívvel nagyobb terjedelmű - május-júniusi számát a Balatonnak szenteli. A Somogy azt vizsgálja: mit jelent ma a Balaton számunkra. A szám mottója: „most nézd a Balatont!” A folyóirat az írás és a kép eszközeivel, az irodalom, a képzőművészet és a tanulmány különféle műfajaiban kívánja a témát körüljárni. Az írások tárgya vagy a szerző személye (vagy mindkettő) valamilyen módon a tóhoz kapcsolódik. Verssel szerepel Illyés Gyula, Czigány György, Kalász Márton, Kiss Tamás, Lukács Ottó, Petróczi Éva, Kondor Ilona, Kemény Géza, Kanizsa József, Király László, Simon Ottó és Kelemen Lajos. Balatoni tárgyú regényéből adott érdekes, olvasmányos részletet Bertha Bulcsu és Sepsy Judit, novellával Ágh István és Rótt József van jelen. A tóvidékhez fűződő kapcsolatáról, illetve egy-egy Balaton parti írói műhely „történetéről” vall Takáts Gyula, Fiilei-Szántó Endre, Monoszlóy Dezső, Rónai László, Fodor András és Jánosy István. A szám képzőművészeti anyagát Borsos Miklós, Orosz István, Keresztes Dóra, Reich Károly, Tavaszy Noémi és Varga Hajdú István balatoni tárgyú munkái adják. Meliorisz Béla Ti is járhattok így eltévedt szavakkal, mondattöredékekkel szolgálhatnék csupán, vagyis a hallgatás, a hazatérő fiú döbbent némasága talán érthetőbb volna, hallgatás a januárba merevült szántófölddel, nem gondolva most (vagy még gondolni se) a messzeség reményétől részeg madarakra, de lehet, hogy épp ellenkezőleg, képtelen vagyok megítélni, igazán mi volna jobb, hisz úgy hittem, már sírni sem tudok többé, és mégis, ahogy fogva tart a gézbe csavart város ámulata, mint régen az aranyzöldbe játszó gyíkok, melyek nyaranta járdánkon ragyogtak boldogan, vagy a parti kövek fölött bolondozó szitakötők, bár nem tudom, nyilván túlságosan pontatlan vagyok, mindenesetre még sebezhetőbb lettem, hogy anyám meghalt, de ne sajnáljatok, ti is járhattok így, álldogálhattok az évszak partján hajótöröttként, s szakadhat rátok a megélt múlt hava, hogy szinte már minden álommá lesz. Francia plakátok-A frankofon hét alkalmából színvonalas plakát kiállítást rendeztek Pécsett. A Művészetek Háza galériájában megtartott bemutatón francia plakátokat tekinthettek meg az érdeklődők fotó: müller andrea « l < i \ i T
