Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-22 / 79. szám

1995. március 22., szerda A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Jövőkép szegénységi jogon A vízcsöppök súlya Sürgőssé vált rekultiváció A mecseki uránbányászat meg­szűnését követő rekultiváció fo­lyamatának meggyorsítását szorgalmazzák a környezetvé­delmi szakemberek a tortyogói és a pellérdi vízbázis védelme érdekében. A bánya végleges bezárásának határideje elsősor­ban a perkolációs tér esetében igényli a természeti értékek megóvását. Ugyancsak nagy munkát kíván a a zagytározók rekultivációja. A gyorsabb ütemű munka költségei a ko­rábbi százmilliós nagyságrend­ről milliárdosra emelkedhet­nek. Nyelvvizsga évente négyszer Pécsett A januári nyelvvizsgák után az újabbakat készítik elő az Ál­lami Nyelvvizsga Bizottság Pé­csi Tagozatán. Az érettségizők és felvételizők, akik a márciusi­áprilisi nyelvvizsgaidőszakra beadták jelentkezésüket, e hó­napban kapják meg az értesíté­seket az időpontokról és a hely­színről. Az idei évtől ősszel is lehet majd Pécsett állami nyelvvizsgát tenni, november első felében. Jelentkezni a Szántó Kovács János út 1/B- ben lehet. Magos György, a rádió alelnöke felmentését kéri Magos György, a Magyar Rá­dió művészeti alelnöke felmen­tését kéri Göncz Árpád köztár­sasági elnöktől. Szándékáról előzőleg tájékoztatta a rádió el­nökét - tudatta az MTI-vel kedden Simkó János alelnök. A közlemény szerint az in­tézmény vezetése a kérelem in­dokait nem kívánja kommen­tálni addig, amíg azt a tisztjéről lemondó alelnök nyilvános­ságra nem hozza. Az MTI érte­sülése szerint egyébként a köz- társasági elnök a jövő héten fo­gadja Magos Györgyöt, aki ad­dig szintén nem lríván nyilat­kozni döntésének okairól. Három kiállítás Kőbányán Budapesten a kőbányai vásár­város március 28. és április 1. között három nemzetközi szak- kiállításnak ad otthont: meg­nyitja kapuit az Agro+mas- hexpo agrárkiállítás, a Mach- tech fémmegmunkálási és szer­számgépipari szakkiállítás, va­lamint a Chemexpo vegyipari bemutató. A nagymamák is megdöbben­tek. Azok, akik a hatvanas évek végétől sokat méltatlankodtak, mondván, hogy ki figyelt oda, amikor az ő gyerekeik szület­tek, ki törődött azzal, hogy hova helyezik el a csecsemőjü­ket, ha dolgozniuk kell, s ki gondolt arra, hogy esetleg még pénzt is adjon nekik azért, mert otthon maradnak. Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1967-ben vezet­ték be a gyes-t. A méltatlankodás persze nem volt komoly. Legfeljebb egymásközt beszéltek róla, megállapítva, hogy azt is ki le­hetett bírni. Inkább Örültek. Örültek annak, hogy a lányaik, menyeik otthon maradhatnak az unokáikkal. Nem kell a ki­csiket hajnalban bölcsődébe rángatni, kutyafuttában ellátni, és türelmetlenkedni, mert az otthoniét azt jelentette, hogy minden belefér a napba, ami fontos. Beszélhetnénk persze a gyes árnyoldalairól is, hiszen azok is voltak, de az anyák többsége okosan és jól használta fel azt az időt, amit ez a szociális jutta­tási lehetőség jelentett szá­mukra. A gyed-et is. Ez utóbbi egyértelműen a múlté, hisz a kormány döntése értelmében teljesen megszüntetik. Csak azok élvezhetik még egy dara­big - ebben az évben - akik je­lenleg is gyed-en vannak. Utána már csak a gyes marad és az sem mindenkinek. A tervek szerint csak azoknak, akik a jö­vőben is családi pótlékot kap­nak. Azt meg azok fogják kapni, - mondja a kormány - akik rászorulnak. S hogy kik azok? Hát ez az, amire nem tudnak pontos választ adni. He­lyette meg lehet húzni egy ha­tárvonalat - most ugye egy főre eső nettó 15 000 forintot emle­getnek - s azt mondani, hogy aki alatta van az rászorult és kapja, aki meg fölötte ... És ki az, aki ma ebben az országban, - ahol nincs hiteles jövedelem kimutatási rendszer - úgy gon­dolja, hogy ez az egyébként na­gyon szépen hangzó elv igaz­ságosan érvényesíthető lesz? Tavaly, amikor egyszeri csa­ládi pótlék kiegészítést szava­zott meg a Parlament, 14 960 Ft-ban húzták meg azt a bizo­nyos egy főre eső jövedelemha­tárt, amely fölött nem járt a ki­egészítés. Aztán rábízták min­denkinek a tisztességére, hogy mit nyilatkozik: jár-e neki, avagy sem. A családok többségének megjárt. Tisztában vannak ez­zel a mostani döntés meghozói is, hiszen napok óta mondogat­ják, hogy a családi pótlék és a gyes rendszerének változása nem fog olyan túl sok családot érinteni, mint ahogy gondoljuk. A családi pótlék idénre terve­zett 104 milliós keretéből hoz­závetőlegesen 20-22 milliárd megtakarításával számolhat a költségvetés, a 80-82 milliár- dot pedig kifizetik az érintet­teknek. Nyilván akadnak, akiket nem ráz meg különösebben anyagi­lag ez a változtatás, s valóban úgy vannak a családi pótlékkal, mint ahogy az már a rádióban, sajtóban többször elhangzott: játszva kifizetik ezt az összeget egy elegánsabb helyen két ko­nyakért. S nekik az sem gond, hogy ki marad otthon a gyerek­kel és hogy kapnak-e ezért va­lami államilag garantált jutta­tást. Ám a kimaradók többségé­nek - akik között biztos lesznek ..hajszál híján” kiesők - igenis anyagilag is számít az egy, vagy több gyerek után járó ösz- szeg, a gyes-en való otthonma­radás lehetősége, amíg munkát nem talál. Mert sokak számára nem csak a gyermek otthoni nevelését, hanem munkanélkü­liség elleni menedéket is jelen­tett a gyed és a gyes. És meny­nyivel másabb, különb, dolog egy társadalmilag elismert „munkáért” vagyis a gyermek- nevelésért juttatást kapni, mint támogatást azért, mert valaki munkanélküli, mert fölösle­ges?! Nyilván ilyen okok is közre­játszottak abban, hogy egy fel­mérés szerint a lakosság 66 százaléka felháborodással fo­gadta ezeket a döntéseket. Azt érezték, amit a lemondott nép­jóléti miniszter mondott: szer­zett jogok visszavételének te­kinti a tervezett intézkedéseket. És ez nem csak a szociális biz­tonságérzetüket sérti. T. E. Ülök az Eurosport előtt: golfot közvetítenek. Üdezöld pálya. Kicsit arrébb a tenger, a másik oldalon sárga sivatag. Hihetet­len, hogy itt golfpályát építet­tek. Azt mondja ismerősöm, tárt kapukat döngetek: öntözé­sükre millióliter-szám használ­ják a vizet. Akik a jövőért ag­gódnak, már tiltakoznak. Hír­adó: egy oroszországi befagyott folyó jegét vastagon borítja a ráömlött ásványolaj. Akik a je­lent ismerik, félnek. Közelebb hozzánk, már Baranya: figye- lőkutak sorozatának megfúrá­sával tartják állandó ellenőrzés alatt, hogy az ivóvízbázist nem fenyegetik-e egészségre ártal­mas anyagok. Akik a gyakorla­tot ismerik, tudják: mert fenye­geti. Március 22.: a Víz világ­napja. Az év minden napjára jut már valami. Egyre többször olyasmi, amit félteni kell. Amire fel kell hívni a figyel­met, meg kell előzni. Madarak pusztulását, betegségek terje­dését, az erdők ostoba irtását. Ózonlyuk: hétköznapi fogalom - miközben fel sem fogjuk, va­lójában miről van szó. Ugyan, ki sajnál egy vödör kiöntött ivóvizet?- Dinnye! - dörrent rá a rek­lámban a férj a csap folyó vize alatt a jókora gyümölcsöt hűtő feleségére. Vagy nyolc éve su­gározta a tv. Jót röhögtünk az otromba fickón. Mandulás: is­koláscsapat a kút körül. Gátat építenek, felszabadultan hü­lyéskednek. Rájuk szól a peda­Kitelepítés - kimenekítés A szükséges kényszerintéz­kedések, a megszokott élettől jelentősen eltérő viselkedést , váltanak ki. Az emberek kü­lönböző módon reagálnak az eseményekre. Egyesek pá­nikba esnek és indokolatlanul fokozzák a riadalmat. Mások éppen ellenkezőleg, nem isme­rik fel a veszély mértékét, vakmerővé válnak, ezzel foko­zott veszélybe sodorják kör­nyezetüket. Vannak aki jobban féltik hátrahagyni értékeiket, mint a saját életüket. Jó tudni, hogy a polgári vé­delmi és az együttműködő szerveknek kötelességük meg­oldani a kiürített területeken a hátrahagyott vagyontárgyak, értékek védelmét, beleértve a haszonállatok kimentését vagy ellátását is, gondoskodva a fosztogatás megelőzéséről. Egy esetleges kimenekítésre mindenképpen otthonában kell felkészülnie. Mit vigyen ma­gógus: tiszta sár lesz a ruhátok! A víz meg csak folyik. Falu­vége, kispatak, szürkület. Oda­lopakodik a meder mellé a szippantókocsi. Ő is kinyitja a csapot. Órákulumok persze vannak. Megjósolják: ha nem térünk észre, forrásaink, kútjaink el­apadnak. Ki ijedt meg? A Bajkál-tó a világ édesvízkészletének jelen­tős hányadát ringatja. Veszély­ben van, természetesen. De tő­lünk messze. Még az sem hök­kent a kellő mértékben, hogy ekkora tömegű vizet is meg le­het ölni. Bizony meg! A pata­kok, a folyók sorsából pedig ta­nulhatnánk. Mohácsnál - ott a- tábla - nem ajánlatos a fürdés. Európa legnagyobb folyója. Talajvíz? Rétegvíz? Ne is beszéljünk ró­luk. Legfeljebb annyit: lassan leírhatók a leltárból. Tavasbar­lang? Tapolca? Felejtsük el. Volt. Figyelem a vizek gazdáit. Ilyenkor, március végén foko­zottan figyelmeztetnek: gon­dolkodjunk, Cselekedjünk! Tényleg sok mindent megtesz­nek: szakmai tanácskozások, kiállítások, rajzpályázatok. Okosan a legfiatalabb generá­ciókat célozzák. Mégis egyedül maradnak. Se az oktatás, se a család nem partner. Hovato­vább csak egy válasz marad. Hogy a víz? Rengeteg a gon­dunk vele. És - talán nem is olyan sokára - tengernyi lesz. Mészáros Attila gával? személyi okmányait, legfontosabb értéktárgyait, készpénzét, 2-3 napra ele­gendő - nem romlandó - hideg élelmet, ivóvízzel, fehérne­műt, lábbelit, az évszaknak megfelelő és meleg ruhát, tisz­tálkodó és önsegélynyújtó eszközeit, a legalapvetőbb gyógyszereket (láz-, fájdalom- csillapítók, stb.), egyéni védő- felszerelését, takarót, hálózsá­kot, gumimatracot. Készítsen elő egy veszély­helyzeti felszerelést, amiben legyen hordozható rádió, elem­lámpa, tartalék elemek, első­segélydoboz, konzervnyitó, zsebkés és hasonló nélkülöz­hetetlen eszközök. Az állandó gyógyszerhasználatra szorulók a szükséges gyógyszereiket is tartsák összekészítve egy kis csomagban. Ha nem saját járművével hagyja el lakóhelyét, a csomag súlya nem lehet 20 kg-nál több. A polgári védelemről mindenkinek! Képernyő előtt ________________________________________________Jegyzet J elentés hazai inkubátorházakból Az első jelentés Anna filmje lehetne. Ä Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik filmslágere - ’függő’ és ’képes’ beszéd Es­terházy Péter műveinek fel- használásával, Molnár György rendezésében. Szombaton este a TV2-n láthattuk, miként fogan a jövő a szerelmi ágyban, milyen in­dulatai vannak a szegénység­nek, a fájdalmasan bigott anyai féltésnek a grófi származékkal és/vagy a realitásérzéknek a képzelettel szemben, s hogyan jön ide az író úr állítmánnyal- alannyal való szöszölése, hogy elkészüljön Anna könyve. Csa­ládi fészek-inkubátor, remény­gyártásra szakosodott írói mű­hely-inkubátor, képzelet-inku­bátor, disszidálás, Ávó, ki- és visszatelepítés, élethazugság- törmelékek, rontott és romlott törmelék-életek. Csupa töké­letlen, törékeny, szivárgó in­kubátor, szökik alóluk a le­vegő, növekszik a klausztrofó­biás nyomás. Pedig a nagybe­teg anyát is be kell még tusz­kolni valahogy a budiba, ráül­tetni az ülőkére. Emlékezetes epizód a Szív segédigéiből! - s ahogy „megüté érdes ujjával szívünket az Isten”, eszünkbe jut Apa - Zsámboky mozija is Mándy atmoszférában e pon­ton rokon, s éppilyen szíven ütő legendáriuma. Parasztszekér nyikorog, ful­ladozik a sárban reményker­gető utasaival. Köztük „egy jó­szándékú, tehetséges emberrel, akinek az élete most csupa föl- tápászkodásból áll.” Vissza­visszatérő kép ez a Pécsi Kör­zeti Stúdió hétfő délutáni ri­portfilmjében. Ez a dokumen­tumfilm is tulajdonképpen in­kubátorházakba kalauzol. Egy alkohol rabságából szabaduló ember, Tátrai György törté­nete, aki a Szigetvári Kórház hagyományos, sokkterápiás kezelése után a komlói Leo Amici Alapítványnál is pró­bálkozik, végül a Völgység­ben, Zsibrik hasonló intézeté­ben találja meg lelke békéjét. Milyen lehet ez a béke? Bükkösdi László, a pécsiek szerkesztő-riportere mindig a háttérből kérdez - csöndesen, határozottan. Az Ady-féle inte­lem - „Minden ember fenség,/ Észak-fok, titok, idegenség” - Bükkösdiben nem mostanra kövült tapasztalattá. A szemé­lyes kálvária részvevő felidé­zése helyett azt szeretné tu­datni, miként lehet megszaba­dulni a személyiséget leépítő szenvedélytől. Milyen segítség és mennyi idő kell ehhez, s mi­ért van döntő szerepe ebben annak a győzelemnek, amit önmagunk fölött aratunk. És anélkül, hogy a doku­mentumfilm értékeit, tanulsá­gait megkérdőjeleznénk - azt a mégoly ironikus (demagóg, dodonai stb.) kérdést is föl kell tenni - ugyancsak kötelezően -, hogy vajon hány Zsibrikre, hány lélekvezetőre lenne szük­ség az országban, ahhoz hogy T. Gy. és sokezer társa hasonló módon találjon értelmes célt, munkát, megélhetést? És a hétfő éjszaka bemutatott „Lép­cső” című dokumentumfilm alapján például mekkora inku­bátorház kell a ragyogó tehet­ségű asztalosnak, Rostás Ár­pádnak, hogy ne neki, magá­nak kelljen fizetni a hivatal kö­zönyéért - azért, hogy a mar­cali kastélykórház falépcsőit restaurálhassa? Bóka Róbert Egyelőre nem emel árat a Lada A HungaroLada 1995. április 15-ig változatlan áron kínálja gépkocsijait - mondta az MTI érdeklődésére kedden Szabó Eszter, a HungaroLada Export- Import Kft. kereskedelmi igaz­gatója. A vezérképviselet kész­letei lehetővé teszik ugyanis, hogy a leértékelésből és a vám­pótlék bevezetéséből adódó többletköltségeket a cég ne há­rítsa át a vásárlókra. Szabó Eszter jelezte, ha egyelőre nem is emelnek árat, a megnövekedett, drasztikus költségvetési befizetések és költségnövekedések miatt a HungaroLada sem tudja elke­rülni a közeljövőben a Lada és a Samara gépkocsik árának emelését. Számításaik szerint ez várhatóan ennél a márkánál is keresletcsökkenést jelenthet. .9 » 4 4 A Lippói Körzeti Általános Iskola Csemete néven december óta havonta megje­lenő sulilapjának ifjú, Lippón, Bezedeken, Sárokon és Ivándárdán élő újságírói és társaik lá­togattak tegnap délután egy kis „tapasztalatcserére” szerkesztőségünkbe. fotó: laufer

Next

/
Oldalképek
Tartalom