Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-18 / 75. szám
1995. március 18., szombat Tudomány - Kultúra Dunántúli Napló 11 Széchenyi-díjas baranyai tudósok Dr. Ormos Mária történész A tudományos élet legmagasabb rangú kitüntetését, a Szé- chenyi-dijat vette át munkássága elismeréseként a köztársaság elnökétől március 15-ikén dr. Ormos Mária történész, az Akadémia rendes tagja, a JPTE egyetemi tanára.- Ön nem tősgyökeres pécsi. Ha jól tudom, két lehetőség közül választotta ezt a várost. Mi indokolta a döntését?- Több szempont is. Korábbról ismertem már Pécset, egészen egyszerűen megtetszett. Másodszor: ezen az egyetemen nagyon szép feladat várt rám: segíteni az egyetem fejlesztésében, mégpedig szabad, kötetlen program, saját elképzelések alapján, ami abban az időben ritkaság volt. Harmadszor: nagyra becsült ismerőseim éltek itt. Azóta sem bántam meg ezt a döntést.-A 40-es évek végén volt Pécsett a szociáldemokraták ügyésze dr. Ormos Miklós. Rokona volt Önnek?-Azt kell mondjam, hogy szegről-végről bizonyosan - ha csak nem volt felvett a neve -, mert nem olyan nagy ez az Ormos-família.-A laikusok - magam is - gyakorta megkérdik: mekkora az az időtávolság, amelynek távlatából már letisztultán szemlélhető a múlt, érdekektől és elfogultságtól mentesen tanulmányozható a történelem.- Egyértelmű választ nem lehet adni. Vannak olyan kérdések a történelemben, amelyek esetében még évtizedek sem elegendőek ahhoz, hogy érzelmektől mentesen lehessen kezelni - elég csak nálunk a trianoni békeszerződésre gondolni -, másrészt vannak problémák, amelyek esetében nem az a kérdés: igaz, vagy nem igaz, hanem egy kihívásra kell választ adni. Mondjuk: hirdessük igenis mi magyarok, hogy Attila leszármazottai vagyunk, oly régiek a gyökereink. De nem csak a téma oldaláról nézve vetődhet fel, hogy objektív tudok-e maradni. Például az információk, a források kezelhetetlen bősége - ez ugyancsak tág teret enged a fantáziának. Elbontják a kutatót az iratok, s hogy ezek között milyen szempontok alapján szelektál, már rajta múlik. Általánosságban: nem az a legjobb, ha egy történész a tegnap eseményeivel akar foglalkozni. Hozzá kell tennem: nincs társadalmon kívül élő ember, a kora mindenkit bizonyos mértékig meghatároz. Áll ez természetesen a történészekre is. Ennek ellenére mégis az a kötelessége, hogy ameny- nyire csak lehet, ne az elvárásoknak, ne a saját ízlésének, hanem a valóságnak próbáljon megfelelni.- Az általános értelemben kezelt alaposabb történelemismeret mennyiben feltétele az érettebb nemzeti létnek? Ván-e a történelemtudománynak ilyen szolgálata ?- A történelem ismerete elsősorban annak megértéséhez szükséges, hogy most hol vagyok. Ezt a magyar és az európai történelem ismerete nélkül nem lehet megérteni. Különben nem tudom, hogy miért beszélek Attiláról, Erdélyről, ha nem tudom, hogy mi volt Trianonban. Hiteles ismeretek nélkül soha nem tudom magamat a helyemre tenni. Nagyon sok mindenről kell tehát lemondani, ha a történelemmel nem akarok foglalkozni. Az irodalom, a képzőművészet, a zene - és még sorolhatnám - jó részének ismeretéről. Amikor a helyemet keresem és arra a magyarázatot, az nem a történelem, hanem az egész kultúrkör ismeretéből eredhet. Azt nem hiszem, hogy a történelmet kellene arra használni, hogy ez a nép egy öntu- datosabb magyar nemzetet alkosson. Ahhoz, hogy a magyar történelem ilyen szolgálatot tehessen, ahhoz egy kicsit másképp kellene felfogni a megtörtént eseményeket. Mi mindig a múltunkat siratjuk, s nem tesz- szük fel az alapvető kérdést: ha igaz lenne, hogy csak bukásaink voltak, akkor mitől vagyunk egyáltalán itt? A képességeinket is fel kéne mutatni. Erről az oldalról közelítve tehetne hasznosabb szolgálatot a történelemtudomány.- Ón tagja volt annak a bizottságnak, amelyik 1956. októberét forradalomnak minősítette. Bátorság kellett ehhez?- Kellett egy kicsi, de nem kellett arra gondolnom: utána majd felnégyelnek ... A leülepített, többségi véleménnyel szemben kinyilvánítani valamit, kétségtelenül némi merszet követel, de nem csak ebben a szituációban. Volt is benne már némi tréningem, néhány könyvemet nem akartak kiadni, mégis megcsináltam. Mire kész lett például a trianoni békéről írt munkám, megváltozott környezet. Néha tehát abban kell bízni, hogy változik a világ.- A történelem kutatása eredményez előrelátást?-Valamicskét, de nem kell eltúlozni. Egy dolgot biztos: aki egyszer felfogta: a történelemnek alaptulajdonsága, hogy a dolgok nem maradnak úgy, ahogy vannak, az a jelent is egy kicsit más légkörbe helyezi. Tudja, hogy a dolgok gyorsabban, vagy lassabban, de megváltozhatnak. Mészáros Attila Dr. Jobst Kázmér mérnök-orvos Dr. Jobst Kázmér akadémikus, a POTE klinikai kémiai intézetének nyugalmazott vezetője, az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Széchenyi Díjat vette át március 15-én.- Professzor úr, az életrajzából tudjuk, hogy ön Pécsett született. Az iskoláit is itt végezte?- Csak a középiskolát. Apám már Szigetváron volt gyógyszerész akkor, amikor én iskoláskorú lettem. így engem a szigetvári állami népiskolába írattak be. Szigetvár gazdag nagyközségnek számított, meghatározó volt a gazdag földbirtokosok jelenléte. Az iskolát például Biedermann báró építtette. Sajnos én nagyon eleven, tanítóim szerint komisz gyerek voltam. Több tanítónő életét is megkeserítettem. A sok panaszt apám végül megelégelte, és beadott Pécsre a püspöki tanítóképző gyakorló iskolájába. Ezután a Pius Gimnázium bentlakó diákja lettem. A jezsuiták rendkívül szigorú fegyelmet követeltek, ugyanakkor nagyon magas színvonalú képzésben részesültünk. Velem itt is mindig baj volt. Nem a tanulás miatt, hanem mert időnként más véleményem volt dolgokról, mint a tanáraimnak, s a véleményemet nem is hallgattam el. A jezsuitáknak pedig nem lehetett ellentmondani. Bár többször kaptam egyes tantárgyakból a tanulmányi eredményeimért kitüntetést, az állandó fegyelmi problémák miatt eltanácsoltak, s így a cisztercita Nagy Lajos Gimnáziumban folytattam a tanulást.- Ön először a Budapesti Műegyetem vegyészmérnöki diplomáját szerezte meg, s ezután a pécsi orvosegyetemen is ledoktorált. Rossz volt az első pályaválasztása, vagy más miatt lett vegyészmérnökből orvos?- Az apám azt szerette volna, hogy én is patikus legyek. Nem volt hozzá kedvem, azt mondtam neki, inkább vegyészmérnök leszek és én gyártom majd a gyógyszereket a patikusok részére. Amikor végeztem, rájöttem, ha igazán jó gyógyszereket akarunk készíteni, orvosi ismeretekkel is rendelkezni kell. Ezért beiratkoztam az orvosegyetemre, s úgy végeztem el nappalin, hogy közben a kémiai intézetben dolgoztam is. Azt, hogy később az lettem, aki, Romhányi György profesz- szomak köszönhetem. Áz előadásai és a személyisége olyan hatással voltak rám, hogy ekkor döntöttem el, az ő intézetében, a kórbonctanon fogok dolgozni. Én nem szakmát, hanem tanárt választottam. Ha Romhányi urológus lett volna, akkor ma urológus lennék. Egészen 1968-ig dolgoztam ott, akkor felajánlották a központi klinikai laboratórium vezetői állását.- Az ön érdeme, hogy ezt az intézetet rövid idő alatt, az akkori európai normáknak is megfelelő színvonalra fejlesztette fel.- Amikor kineveztek, a szak- irodalomban utánanéztem, hol vannak Európában a legjobb ilyen intézetek, s ezekre a helyekre elmentem tanulni. Rendkívül sok segítséget kaptam mindenhol, ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetek például sok olyan ajándék műszert, amit egyébként nem tudtunk volna megvásárolni.- Valamennyi tudományos fokozatot megszerzett, s aztán az Akadémia levelező, majd rendes tagja lett. Ehhez komoly tudományos eredményeket kellett letenni az asztalra. Önnek mi volt a fő kutatási területe?- Az igazi eredményes kutatásaim a kórbonctani éveimhez kötődnek. A nagy kutatóintézetekben abban az időben sokan foglalkoztak a DNS-sel, nem foglakozott azonban senki az ezt körülvevő fehérjékkel, a histonokkal. Mi elkezdtük figyelni, s azt láttuk, hogy bizonyos esetekben a histonokba cukormolekulák épülnek be, s ez megváltoztatja a histon tulajdonságait. Mivel ez szoros egységben van az öröklésben fontos szerepet játszó DNS-sel, feltételeztük, hogy ezt is, vagyis az egész genetikus kódot is megváltoztathatja. Egyértelmű választ erre még nem sikerült kapni, de a világon mi vetettük fel ezt a hipotézist először, aminek nagy nemzetközi visszhangja lett.- Ön most nyugdíjas és akadémikusként egy kisvárosi kórházba, Siklósra jár dolgozni. Nem érzi úgy, hogy ez méltatlan feladat?-Ó dehogy! Sőt, nagyon büszke vagyok rá, hogy abból a meglehetősen lerobbant laboratóriumból sikerült egy jó színvonalú osztályt létrehozni. Igaz, 67 évesen nyugdíjaztak, bár 70 éves koromig dolgozhattam volna még az egyetemen, de szerencsés embernek tartom magam, mert nekem a munka egyúttal szórakozás is.- Mit jelent önnek a díj?-Nagy meglepetést. Ázt hiszem nem is érdemeltem meg, hiszen nem tettem semmi kiemelkedőt. Persze jólesik, s úgy tekintem, mint életem munkásságának elismerését. Sarok Zsuzsa Lélekben megtisztulva Hamvazószerda után - Feltámadás előtt Immár másfél esztendeje átrendeződtek az egyházmegyei határok. Azóta kevesebbet látni Paskai László bíboros prímást, esztergom-budapesti érseket az ősi székhelyen.- Tényleg hűtlen lett Esztergomhoz? Amikor átalakultak a magyar egyházmegyei határok, azt nyilatkozta: az érseki székhely továbbra is ebben a városban marad.- Nem látok ellentmondást. Az egyház- megyei határok rendezése megtörtént, és ennek következtében Budapest is ehhez az egyházmegyéhez tartozik. Az ősi prímási székhely Esztergom maradt. A címbe Budapest is bekerült, de második helyen szerepel, éppen Észtergom kiemelése miatt - mondja Paskai László Esztergomban, a püspöki palotában lévő magánlakosztály fogadójában. - Hadd említsem meg itt, hogy Európa minden fővárosában van püspök, érsek. Magyarország fővárosa egyszerűen nem szerepelt ilyen értelemben egyházi elnevezésben. A székesegyház továbbra is az esztergomi bazilika.- Igazolta az idő az új egyházmegyei határvonalakat?- Egyházmegyei határváltozások azelőtt is voltak. A Szent István alapítású egyházmegyéhez hozzátartozott a jelenlegi Szlovákia kétharmad része. Ebből jött létre a nyitrai egyházmegye a XII. században, Mária Terézia uralkodása alatt a besztercebányai, a rozs- nyói, a szepesi egyházmegye. Az I. világháború után az egyházmegye szlovákiai részét innen már nem lehetett irányítani, tehát apostoli kormányzó volt Nagyszombatban, és mintegy negyedszázada vált önálló egységgé a nagyszombati egyházmegye. Mind- Szenty hercegprímás is foglalkozott a határváltozásokkal, például a kaposvári, a kecskeméti és a debreceni püspökség felállításával.- Ez tehát nem egészen új kezdeményezés.- Időközben maga az élet, a lélekszám is módosult, a lakosság vándorlása világjelenség. Tulajdonképpen követnie kellett az új jelenségeket annak az alapelvnek a jegyében, hogy az egyházmegye egységes, összefüggő terület legyen. Ez természetesen egyfajta szervezeti átalakítást is kíván.- Beváltotta-e reményeiket az ésszerűbb elrendezés?-A magam részéről azt mondom, hogy igen. Ugyanakkor természetes dolog, hogy ilyenkor érzelmi vonatkozásokkal is számolni kell. Egyébként a közigazgatási megyék sem maradtak érintetlenül az országban, a körülmények hatásától függően. Például Keszthely hol ehhez, hol ahhoz a megyéhez tartozott.- Vagyis ily módon átfog- hatóbbá vált az egyház intézményrendszere ?- A főváros eddig különböző egyházmegyékhez tartozott, az utca egyik oldala Esztergomhoz, a másik Váchoz. Ugyanazt többféleképpen irányítani viszont kicsit nehéz.- Hogyan alakulnak a protokolláris kötelezettségek?- Amikor Mitterrand francia köztársasági elnök hazánkban járt, találkozni akart velem, de csak 20 perce volt, mert már mennie kellett a következő programra. Ha nem Budapest a helyszín, akkor nincs találkozás. No de Kohl német kancellár járt Esztergomban, rövidesen a paraguayi államelnök jön ide. Emiatt viszont nem tudtam részt venni nemzeti ünnepünk központi rendezvényein. Azt sem szabad elfelejteni, ha valaki egyházi diplomáciai kapcsolatot akar felvenni, akkor a prímási palotába jön. Akik ebben az utcában laknak, azért az egyházmegyei határok változása óta is láthatják, amikor biztonságra vigyázó, rendőrkocsik sokasága vonul fel. Elég említenem II. Alexij moszkvai pátriárka látogatását, mely 1994. márciusában volt, vagy a Máltai Köztársaság elnökének érkezését tavaly februárban. Szóval, valami mindig történik ebben a házban.-Mi lesz a sorsa annak a tervnek, amely szerint a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem jogi kart telepítene Esztergomba, több mint ezer hallgatóval?- Tárgyalások indultak ezzel kapcsolatban az egyetem és a polgármester között. Egyelőre kezdeti szakaszról beszélhetünk. Már két évvel ezelőtt is tárgyaltak, de a feltételek nem voltak eléggé kedvezőek. Piliscsaba sokkal vonzóbbnak bizonyult, ott mindjárt telket adtak az egyetemnek, és több millió forintot is fel tudtak ajánlani.- Valószínűleg az egyetem jogtudományi karának telepítése is összefügg az egyházi ingatlanok további visszaadásával. Hol tartanak?-A kérdésnek állami költségvetési összefüggése és kihatása is van. A költségvetés annak idején 4 milliárdot szavazott meg, igen ám, de a kiváltások részletekben történhettek, s az idei évre csak 180 millió maradt. A többi, előzőleg odaítélt összeg fölött már nem lehet diszponálni. Eddig a miniszterelnöki államtitkárság intézte az ügyeket, de ezt megszüntették. Pillanatnyilag még nincs gazdája a végrehajtásnak. Törvénymódosítást fognak a parlament elé terjeszteni, mert egyszerűen hiányzik az a szerv, amelyik intézkedhet.- Mit üzen az interjú alkalmából a hívőknek?-A nagyböjt kezdetén vagyunk, amikor a kereszténység legnagyobb ünnepére, Krisztus halálára és a föltámadására készülünk. Az ősi hagyományoknak megfelelően is úgy illik, hogy a jó keresztény hívő ezt az időszakot belső összeszedettségen töltse el, lelkében megtisztulva, bűnbánatban tudjon készülni az ünnepre, hogy minél több lelki gyümölcsöt és lelkierőt kapjon a keresztény élethez. Sztrapák Ferenc « I i 4 >
