Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-13 / 71. szám
10 uj Dunántúlt napló Közélet 1995. március 13., hétfő DR. SUCHMAN TAMÁS: Hogyan tovább? Gazdasági életünk egyik legvitatottabb területe a privatizáció. Az utóbbi időben a szervezési és személyi problémák csak gyarapították a gondokat, de úgy tűnik, mára ezek jelentős része megoldódott. Hogyan tovább? - kérdeztük Dr. Suchman Tamást, a frissen kinevezett, privatizációért felelős tárcanélküli minisztert.- Első dolgom természetesen a helyzet alapos áttekintése, hiszen az „ördög” mindig a részletekben keresendő. Annak ellenére, hogy képviselői munkám során korábban is foglalkoztam a privatizáció gondjaival, még mindig van mivel ismerkednem. Mielőbb el kell készíteni a privatizációs törvényt, ami minden következő lépésünket megszabja. Ezzel párhuzamosan ki kell építenem a csapatomat, a legrövidebb időn belül meg kell ismerkednem a megyék gondjaival. Vallom, hogy a privatizáció csakis a foglalkoztatási gondokkal együtt kezelendő.- Kinek a kezében látná szívesen a privatizáció gyakorlati végrehajtását?-Bokros Lajos pénzügyminiszter programjában szerepelt először az a gondolat, hogy nem kellene az időt átszervezéssel tölteni. Amikor megegyeztünk a további munkamenetben és az együttműködésről, ebben is megállapodtunk, így a szervezeti kérdések nem akadályozzák a privatizáció folyamatának fel- gyorsítását.-Miért tartja fontosnak az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt. egyesítését?-Azért vagyok az egységes szervezet híve, mert szerintem egy igazgatótanácsnak, egységes szempontok szerint kell döntenie minden privatizációs ügyben. Most már tisztán látom hogyan lehet időveszteség nélkül megoldani ezt a feladatot is.-A sok vita mellett, úgy tűnik, a privatizáció terén mostanában semmi sem történik. Miért?-Ez azért nem egészen így van, mindkét igazgatótanács működik, és az AVU-nél felgyorsultak a folyamatok. 360 vállalat közül 150-nél mozdulatlan a helyzet, 210 esetben a pályázati kiírás és az elbírálás között valamilyen fázisban már elindult a privatizáció. Koós Tamás A polgár tovább meditál... Ha már elfáradtam a járdák szakadatlan és óvatos tanulmányozásától, az éktelenkedő és illatos „halmocskák” kerülgetése után, ha már feladtam azt a jámbor óhajt, hogy ebtartó polgártársaim kedvencük, magányuk társának szekréciós következményeit egy mozdulattal eltakarítsák - menekülök a fojtó légszenny szorításából. Nem messzire. A minket átölelő zöldövezetnek titulált városszéli magasabb régiókba, a lép- ten-nyomon megsebzett me- csekalji dombos utcácskákba, ösvényekre irányítom lépteim abban a hiú és mélységes csalódásba torkoló reménységben, hogy a küszöbön álló tavaszban, tavaszból kapjak valamit. Egy lélegzetvételnyi pillanatig . . . Óh naiv lélek ... A serkenő zöldben mily csodát vártál? Nem nagyot, csak tiszta pontot, az öltözni kezdő cserjék, bokrok ígéretét. De . . . Megleltem immár a cafattá ázott papíripari termékek lobogóit a kajla szellőkben lobogva, hirdetve a dobozos sajtok, tartósítás nélkül tartósított gyümölcslevek diadalát, a rothadhatatlanság hiteles tanúságtevőit, fazekak, lábasok, hajdani zsírosbödönök zúzott zománcú mementóit, színeha- gyott fotelroncsokat, tűzhelyromokat, gumiabroncskarikák s a műanyag civilizáció tarka kavalkádjának sírvilágából alázatosan kibúvó hóvirágok élni akaró fejecskéit is imitt-amott az össznépi kosz-dzsungel zúgaiból. . . Madárdalt vártam ... ám a halotti csendet nem az éledő madárkák dala tarkázta. Nem. Motorok, autók harsogva, sivítva, bőgve adták tudtul, hogy még itt is jelen vannak motorizált kultúránk hívatlan hírnökei. Nincs madár, nincs nyüzsgésben újjáéledő rovarvilág. Nincs. Halott a természet, mindhiába dörömböl a kikelet. Február végi novemberi hangulat, enyészet-illat. Szemét, piszok mindenütt és minden mennyiségben. Goethe több fényért kiáltott élte alkonyán. Én hörögve, reményt- vesztve jajgatom a mocsok-dombok tetejéről: levegőt, levegőt! . .. Míg nem késő - mert megfulladok . . . Dr. Hegedűs Sándor Józanul önző Helsinki? Cukorbetegek klubjai Mart ti Ahtisaari, finn államelnök arra emlékeztetett Magyarországon, hogy országa "katonailag el nem kötelezett, független és hiteles védelmi politikával bíró államként" csatlakozott az Európai Unióhoz. Követhetjük-e ebben az északi testvérnépet? Lehetnénk függetlenek úgy is, hogy katonailag nem kötelezzük el magunkat^ nem kívánunk belépni a NATÓ-ba? Aligha. A finnek sajátos helyzetét nem elsősorban az orosz szomszédság adja, hanem földrajzi helyzetük másik vonatkozása. Hogy nem Európa közepén, hanem a peremén helyezkednek el: nem a hadak útján, hanem egy - esetleges - mellék-hadszíntéren, ahol még megszállni sem volt őket érdemes, így hát nincs okuk kockáztatni a hagyományosan kitűnő gazdasági kapcsolatokat a nagy keleti szomszéddal, amely talán nemsokára újra fizetőképes lesz - ami bőven elegendő Finnország gazdasági egyensúlyához. Nem volna érdemes ezt az északi józanságot megszívlelnünk? A saját, kézzel fogható gazdasági és politikai érdekeken alapuló külpolitizálást, amely az erkölcsi alapelveket fenntartva elsősorban arra törekszik, hogy piacot biztosítson az ország áruinak, ezzel munkát, jólétet a lakosságnak? Nem kéne-e megfontolnunk a finn ötletet regionális, keletre az EU számára is ablakot nyitó együttműködésre Szentpétervárral - amikor a mi keleti szomszédunk, Ukrajna, bármily koldus napjainkban, gazdasági potenciálja óriási? Nem is szólva a mögötte elterülő Oroszországról. A finnek nagyobb hűhó, mell- döngetés, hazafiaskodás nélkül néhány nemzedék alatt szilárd demokratikus rendet, valóban szociális piacgazdaságot teremtettek - miközben a mindenkori lehetőségek határain belül élnek együtt szomszédaikkal és Európával. ők már az Unió tagjai. Készségüket, hogy segítenek felzárkózni, tán elsősorban arra kéne igénybe venni, hogy megtanuljuk az elvi alapokon álló, de gyakorlatias, rugalmas, egészségesen önző külpolitizálást. Heltai András Miért fontos a cukorbetegek oktatása? - Ezt és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel a napokban egy fórumon a cukorbetegek hozzátartozói, és az „egészséges” emberek egy csoportja. Többen hozzátették; hát nem elég ha az orvos két-három hónaponként ellenőrzi az állapotát? A cukorbetegek (DIABÉTE- SZESEK) klubjaiban rendszeres havi foglalkozásokon a diabéte- szes találkozik többi betegtársával, s mivel rendszerint orvosi előadások, beszélgetések vannak, az orvossal is. Ezek a foglalkozások rendkívül fontosak a beteg számára, hiszen tapasztalatcserén túl az orvos véleményét is megkapja. A diabétesz nem olyan mint egy más betegség. Sajnos „egy életre” szól, ahol a diabéteszes az, akinek kezelnie kell a betegségét, hiszen amit otthonában és munkahelyén tesz, sokkal nagyobb hatással van vércukorszintjére, mint kezelő orvosa, akit időközönként meglátogat! A diabéteszes dönti el, mit eszik, mikor végez fizikai munkát, mikor sportol, vagy mikor pihen! Ő veszi be gyógyszereit, ő injekciózza magát, és így tovább. Éppen ezért logikus, és rendkívül fontos, hogy a diabéteszes a betegségéről felettébb tájékozott legyen. A diabéteszes amellett, hogy rendkívül sok ismeretanyagot gyűjt, a tanfolyamokon, ahol a legkitűnőbb szakorvosok tanítják, a legjobb tudása szerint együttműködik orvosával, gondozójával. Ennek a célnak elérése érdekében Szövetségünk, s megye- szerte a klubjaink orvosai, betegei közös összefogással valósítják meg a diabéteszesek tanfolyamon való oktatását! Szövetségünk jelszava: A képzett cukorbeteg jól kezelt cukorbeteggel! Reméljük, a feltett kérdésekre adott válaszunkat megértik s hozzásegítik diabéteszes hozzátartozóikat, ismerőseiket, hogy minden e betegségben szenvedő ember életminőségének javításában a segítségünkre lesznek! Kovács József a Baranya Megyei Diabétesz Szövetség elnöke Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk NMT mobiltelefonról a 03-as ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8340 telefonszámon készséggel áll rendelkezésére. WESTEL IRODA: PÉCS, 7621 RÁKÓCZI U. 19., TEL.: (06 72) 225-111, RÁDIÓTELEFON: (60) 327-900 WESTEL FORGALMAZÓ: MOHÁCS, SZÉKI BT., 7700 SZABADSÁG U. 36., RÁDIÓTELEFON: (60) 360-625 Új, testreszabott díjcsomagok Főleg munkaidőben telefonál, vagy inkább az esti * órákban intézi ügyeit? Szünet nélkül csöng a készüléke, / vagy csak akkor kapcsolja be, ha fel akar hívni valakit? * Keveset beszél, vagy éppen egész nap izzik a V "láthatatlan drót"? Szokásaink különbözőek, de a rádiótelefon minden előfizető számára egyformán fontos és hasznos. Ezért a Westel 450 különösen büszke arra, hogy saját előfizetői körében 1992 óta nem emelt árakat. Sőt, mostantól - a jól bevált kettőt változatlanul hagyva - már négy különböző, ám hasonlóan kedvező díjcsomagot kínál: Q START: Ha Ön keveset telefonál, viszont sokan keresik, most fellélegezhet. A Start díjcsomagban a havi díj igen alacsony, s ha Ön a hívó fél, csúcsidőn kívül komoly kedvezménnyel beszélhet. © STANDARD: Népszerű alapdíjcsomag, amely a leggyakoribb igényekhez igazodik. 0 EXTRA: Ha Ön rendszerint csúcsidőben telefonál, nem lehet közömbös, mennyit fizet a beszélgetésért percenként. Az Extra díjcsomag csúcsidőben a legalacsonyabb tarifát nyújtja. O PRÉMIUM: Azoknak ajánljuk, akik az átlagosnál lényegesen többet használják készüléküket, mivel a havi díjban foglalt ingyenes percmennyiség itt a legnagyobb. Ha elégedett eddigi díjcsomagjával, természetesen nem kell váltania. De ha igényei úgy kívánják, a négy közül biztosan talál egyet, amelyik tökéletesen illik Önhöz. Mint egy remekbe szabott szmoking. Vagy egy csinos kosztüm. « * 4 4 » 4
