Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-13 / 71. szám

10 uj Dunántúlt napló Közélet 1995. március 13., hétfő DR. SUCHMAN TAMÁS: Hogyan tovább? Gazdasági életünk egyik leg­vitatottabb területe a privatizá­ció. Az utóbbi időben a szerve­zési és személyi problémák csak gyarapították a gondokat, de úgy tűnik, mára ezek jelentős része megoldódott. Hogyan to­vább? - kérdeztük Dr. Suchman Tamást, a frissen kinevezett, privatizációért felelős tárcanél­küli minisztert.- Első dolgom természetesen a helyzet alapos áttekintése, hi­szen az „ördög” mindig a rész­letekben keresendő. Annak el­lenére, hogy képviselői mun­kám során korábban is foglal­koztam a privatizáció gondjai­val, még mindig van mivel is­merkednem. Mielőbb el kell ké­szíteni a privatizációs törvényt, ami minden következő lépésün­ket megszabja. Ezzel párhuza­mosan ki kell építenem a csapa­tomat, a legrövidebb időn belül meg kell ismerkednem a me­gyék gondjaival. Vallom, hogy a privatizáció csakis a foglal­koztatási gondokkal együtt ke­zelendő.- Kinek a kezében látná szí­vesen a privatizáció gyakorlati végrehajtását?-Bokros Lajos pénzügymi­niszter programjában szerepelt először az a gondolat, hogy nem kellene az időt átszervezéssel tölteni. Amikor megegyeztünk a további munkamenetben és az együttműködésről, ebben is megállapodtunk, így a szerve­zeti kérdések nem akadályozzák a privatizáció folyamatának fel- gyorsítását.-Miért tartja fontosnak az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt. egyesí­tését?-Azért vagyok az egységes szervezet híve, mert szerintem egy igazgatótanácsnak, egysé­ges szempontok szerint kell döntenie minden privatizációs ügyben. Most már tisztán látom hogyan lehet időveszteség nél­kül megoldani ezt a feladatot is.-A sok vita mellett, úgy tű­nik, a privatizáció terén mosta­nában semmi sem történik. Mi­ért?-Ez azért nem egészen így van, mindkét igazgatótanács működik, és az AVU-nél fel­gyorsultak a folyamatok. 360 vállalat közül 150-nél mozdu­latlan a helyzet, 210 esetben a pályázati kiírás és az elbírálás között valamilyen fázisban már elindult a privatizáció. Koós Tamás A polgár tovább meditál... Ha már elfáradtam a járdák szakadatlan és óvatos tanul­mányozásától, az éktelenkedő és illatos „halmocskák” ke­rülgetése után, ha már felad­tam azt a jámbor óhajt, hogy ebtartó polgártársaim kedven­cük, magányuk társának szek­réciós következményeit egy mozdulattal eltakarítsák - menekülök a fojtó légszenny szorításából. Nem messzire. A minket átölelő zöldöve­zetnek titulált városszéli ma­gasabb régiókba, a lép- ten-nyomon megsebzett me- csekalji dombos utcácskákba, ösvényekre irányítom lépteim abban a hiú és mélységes csa­lódásba torkoló reménység­ben, hogy a küszöbön álló ta­vaszban, tavaszból kapjak va­lamit. Egy lélegzetvételnyi pillanatig . . . Óh naiv lélek ... A serkenő zöldben mily csodát vártál? Nem nagyot, csak tiszta pon­tot, az öltözni kezdő cserjék, bokrok ígéretét. De . . . Megleltem immár a cafattá ázott papíripari termékek lo­bogóit a kajla szellőkben lo­bogva, hirdetve a dobozos saj­tok, tartósítás nélkül tartósí­tott gyümölcslevek diadalát, a rothadhatatlanság hiteles ta­núságtevőit, fazekak, lábasok, hajdani zsírosbödönök zúzott zománcú mementóit, színeha- gyott fotelroncsokat, tűzhely­romokat, gumiabroncskarikák s a műanyag civilizáció tarka kavalkádjának sírvilágából alázatosan kibúvó hóvirágok élni akaró fejecskéit is imitt-amott az össznépi kosz-dzsungel zúgaiból. . . Madárdalt vártam ... ám a halotti csendet nem az éledő madárkák dala tarkázta. Nem. Motorok, autók harsogva, sivítva, bőgve adták tudtul, hogy még itt is jelen vannak motorizált kultúránk hívatlan hírnökei. Nincs madár, nincs nyüzs­gésben újjáéledő rovarvilág. Nincs. Halott a természet, mindhi­ába dörömböl a kikelet. Feb­ruár végi novemberi hangulat, enyészet-illat. Szemét, piszok mindenütt és minden mennyi­ségben. Goethe több fényért kiáltott élte alkonyán. Én hörögve, reményt- vesztve jajgatom a mo­csok-dombok tetejéről: leve­gőt, levegőt! . .. Míg nem késő - mert megfulladok . . . Dr. Hegedűs Sándor Józanul önző Helsinki? Cukorbetegek klubjai Mart ti Ahtisaari, finn állam­elnök arra emlékeztetett Ma­gyarországon, hogy országa "ka­tonailag el nem kötelezett, füg­getlen és hiteles védelmi politi­kával bíró államként" csatlako­zott az Európai Unióhoz. Követ­hetjük-e ebben az északi testvér­népet? Lehetnénk függetlenek úgy is, hogy katonailag nem kö­telezzük el magunkat^ nem kívá­nunk belépni a NATÓ-ba? Aligha. A finnek sajátos hely­zetét nem elsősorban az orosz szomszédság adja, hanem föld­rajzi helyzetük másik vonatko­zása. Hogy nem Európa köze­pén, hanem a peremén helyez­kednek el: nem a hadak útján, hanem egy - esetleges - mel­lék-hadszíntéren, ahol még meg­szállni sem volt őket érdemes, így hát nincs okuk kockáztatni a hagyományosan kitűnő gazda­sági kapcsolatokat a nagy keleti szomszéddal, amely talán nem­sokára újra fizetőképes lesz - ami bőven elegendő Finnország gazdasági egyensúlyához. Nem volna érdemes ezt az északi józanságot megszívlel­nünk? A saját, kézzel fogható gazdasági és politikai érdekeken alapuló külpolitizálást, amely az erkölcsi alapelveket fenntartva elsősorban arra törekszik, hogy piacot biztosítson az ország árui­nak, ezzel munkát, jólétet a la­kosságnak? Nem kéne-e meg­fontolnunk a finn ötletet regioná­lis, keletre az EU számára is ab­lakot nyitó együttműködésre Szentpétervárral - amikor a mi keleti szomszédunk, Ukrajna, bármily koldus napjainkban, gazdasági potenciálja óriási? Nem is szólva a mögötte elterülő Oroszországról. A finnek nagyobb hűhó, mell- döngetés, hazafiaskodás nélkül néhány nemzedék alatt szilárd demokratikus rendet, valóban szociális piacgazdaságot terem­tettek - miközben a mindenkori lehetőségek határain belül élnek együtt szomszédaikkal és Euró­pával. ők már az Unió tagjai. Készségüket, hogy segítenek felzárkózni, tán elsősorban arra kéne igénybe venni, hogy meg­tanuljuk az elvi alapokon álló, de gyakorlatias, rugalmas, egészsé­gesen önző külpolitizálást. Heltai András Miért fontos a cukorbetegek oktatása? - Ezt és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel a napokban egy fórumon a cukorbetegek hozzátartozói, és az „egészsé­ges” emberek egy csoportja. Többen hozzátették; hát nem elég ha az orvos két-három hó­naponként ellenőrzi az állapotát? A cukorbetegek (DIABÉTE- SZESEK) klubjaiban rendszeres havi foglalkozásokon a diabéte- szes találkozik többi betegtársá­val, s mivel rendszerint orvosi előadások, beszélgetések van­nak, az orvossal is. Ezek a fog­lalkozások rendkívül fontosak a beteg számára, hiszen tapaszta­latcserén túl az orvos vélemé­nyét is megkapja. A diabétesz nem olyan mint egy más beteg­ség. Sajnos „egy életre” szól, ahol a diabéteszes az, akinek ke­zelnie kell a betegségét, hiszen amit otthonában és munkahelyén tesz, sokkal nagyobb hatással van vércukorszintjére, mint ke­zelő orvosa, akit időközönként meglátogat! A diabéteszes dönti el, mit eszik, mikor végez fizikai munkát, mikor sportol, vagy mi­kor pihen! Ő veszi be gyógy­szereit, ő injekciózza magát, és így tovább. Éppen ezért logikus, és rendkívül fontos, hogy a dia­béteszes a betegségéről felettébb tájékozott legyen. A diabéteszes amellett, hogy rendkívül sok ismeretanyagot gyűjt, a tanfolyamokon, ahol a legkitűnőbb szakorvosok tanít­ják, a legjobb tudása szerint együttműködik orvosával, gon­dozójával. Ennek a célnak elérése érde­kében Szövetségünk, s megye- szerte a klubjaink orvosai, bete­gei közös összefogással valósít­ják meg a diabéteszesek tanfo­lyamon való oktatását! Szövetségünk jelszava: A képzett cukorbeteg jól kezelt cu­korbeteggel! Reméljük, a feltett kérdésekre adott válaszunkat megértik s hozzásegítik diabéte­szes hozzátartozóikat, ismerőse­iket, hogy minden e betegségben szenvedő ember életminőségé­nek javításában a segítségünkre lesznek! Kovács József a Baranya Megyei Diabétesz Szövetség elnöke Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk NMT mobiltelefonról a 03-as ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8340 telefonszámon készséggel áll rendelkezésére. WESTEL IRODA: PÉCS, 7621 RÁKÓCZI U. 19., TEL.: (06 72) 225-111, RÁDIÓTELEFON: (60) 327-900 WESTEL FORGALMAZÓ: MOHÁCS, SZÉKI BT., 7700 SZABADSÁG U. 36., RÁDIÓTELEFON: (60) 360-625 Új, testreszabott díjcsomagok Főleg munkaidőben telefonál, vagy inkább az esti * órákban intézi ügyeit? Szünet nélkül csöng a készüléke, / vagy csak akkor kapcsolja be, ha fel akar hívni valakit? * Keveset beszél, vagy éppen egész nap izzik a V "láthatatlan drót"? Szokásaink különbözőek, de a rádiótelefon minden előfizető számára egyformán fontos és hasznos. Ezért a Westel 450 különösen büszke arra, hogy saját előfizetői körében 1992 óta nem emelt árakat. Sőt, mostantól - a jól bevált kettőt változatlanul hagyva - már négy különböző, ám hasonlóan kedvező díjcsomagot kínál: Q START: Ha Ön keveset telefonál, viszont sokan keresik, most fellélegezhet. A Start díjcsomagban a havi díj igen alacsony, s ha Ön a hívó fél, csúcsidőn kívül komoly kedvezménnyel beszélhet. © STANDARD: Népszerű alapdíjcsomag, amely a leggyakoribb igényekhez igazodik. 0 EXTRA: Ha Ön rendszerint csúcsidőben telefonál, nem lehet közömbös, mennyit fizet a beszélgetésért percenként. Az Extra díjcsomag csúcsidőben a legalacsonyabb tarifát nyújtja. O PRÉMIUM: Azoknak ajánljuk, akik az átlagosnál lényegesen többet használják készüléküket, mivel a havi díjban foglalt ingyenes percmennyiség itt a legnagyobb. Ha elégedett eddigi díjcsomagjával, természetesen nem kell váltania. De ha igényei úgy kívánják, a négy közül biztosan talál egyet, amelyik tökéletesen illik Önhöz. Mint egy remekbe szabott szmoking. Vagy egy csinos kosztüm. « * 4 4 » 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom