Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-08 / 66. szám

1995. március 8., szerda A mai nap uj Dunántúli napló 3 Miért szűnt meg a horvát intézet? / Állami garanciákkal újra munkához lát Megszűnt a pécsi Horvát Intézet. Persze, nem azért, mert létjogosultságából ve­szített volna a kisebbség tu­dományos fóruma, sőt. Egye­sek szerint személyi mulasz­tások, mások szerint döntően a ma is elégtelen hazai ki­sebbségi politika vezetett megszűnéséhez. Vagy inkább átalakulásához? Mert ha munkáját nem is a régi jog­utódjaként folytatja, rövide­sen munkához lát az új inté­zet. Az írott kultúrák, a hagyo­mányok továbbörökítésén fá­radozó tudósok és a nemzeti­ségi kutatás akadémiai, nép­rajzi, nyelvészeti, szociológiai műhelyeinek koordinálására két és fél esztendeje alapítvá­nyi formában alakult meg Pé­csett a Horvát Intézet. Tekin­tettel Nyugat-Magyarországtól Zalán át egészen a Bácskáig, ahol a horvátság szórványosan él, de az anyaország tudóskö­rének részvételére is számot- tartva. Radó Péter, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ki­sebbségi főosztályvezetője elő­rebocsátotta:- A mi dolgunk az, hogy mi­lyen támogatást tudunk nyúj­tani az egyes szervezeteknek és amit kapnak, azzal miként számolnak el. A tartalmiak mellett anyagi természetű problémák játszottak közre az intézmény megszüntetésében, amely a nemzetiségekért és ki­sebbségekért létrehozott alap­ból és minisztériumi támoga­tásból kapott hozzájárulást nem mindig rendeltetésszerűen használta fel.-A Gyúrok János vezette in­tézet rendkívül dicséretes kia­dói tevékenységet végzett, a hazai és anyaországi művek te­kintetében egyaránt - mondja Ösztrogonácz József, a Horvát Szövetség elnöke.- A fő gondunk azonban az, hogy profilja beszűkült, gya­korlatilag csak a kiadó mun­kára korlátozódott. Nem terjedt ki a Zalában, Bácskában folyó kutatómunkára sem, amiért a Horvát Szövetség is sok táma­dást kapott. Az alapítvány nem demokra­tikusan működött, nem kap­tunk információkat, a kuratóri­umi üléseket nem hívták össze. Igaz, állami garanciákat sem kapott, de a feszültség főként a szövetség vezetése és az inté­zet igazgatója között alakult ki. Végül a horvát értelmiség kez­deményezésére az elmúlt ősz­szel összehívott fórumon szü­letett határozat az alapítványi intézet újjászervezéséről. Gyúrok János szociológus úgy véli, mindez csak tünete a hazai kisebbségi ügy több megoldatlan problémájának. Állami garanciák híján más ki­sebbségeknek sem sikerült in­tegrálódniuk az intézményi hierarchiába. Fontosnak tartja azonban, hogy vezetésével az intézet mégis megtette a kezdő lépést a tudományos vérkeringésbe kapcsolódáshoz, amelyben döntő szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémiának, ahol az intézet működött is. A segítség roppant jelentősége szerinte később nyilvánvaló lesz. A problémák forrása véle­ménye szerint a kisebbségen belül is keresendő, amely ha­gyományos literátor értelmi­sége mellett máig csak csírái­ban tudott felmutatni konver­tálható tudással bíró értelmisé­gieket.-Az amúgy is megosztott ki­sebbség könnyen beleszalad a hatalom által felkínált csap­dákba. Mi is elkövettünk hibá­kat, de megteremtettük az ál­lami hatalmi szférán kívüli tu­dományos intézményesülés csí­ráit.- Több mint húsz kiadvá­nyunk jelent meg, közöttük is­kolai képzést segítő, nyelvé­szeti, szociológiai és irodalmi munkák is.- Az intézet azért sem tudott széleskörű elfogadottságot nyerni, mert Magyarországon ma sincsenek garanciális esz­közök a kisebbségi értelmiség mögött. Úgy vélem, ha a ki­sebbségnek nem sikerül megje­lennie a döntéshozói mecha­nizmusban, a politika áldozatai maradunk - folyatta Gyúrok János, majd hozzátette, véle­ménye szerint a „hatalomnak” érdeke, hogy kívülről is fe­szültséget indukáljon az amúgy is megosztott kisebbség közös­ségeibe. Az új intézet három hete megválasztott igazgatója, dr. Barics Ernő, a pécsi JPTE hor­vát tanszékének vezetője már korántsem ennyire borúlátó.- Meggyőződésem, hogy az adott politikai viszonyok mellett most elsődlegesen a szakmai kihí­vásokra kell összpontosítanunk - hangsúlyozta. Minőségi változás: az intézet működéséhez garanciá­kat nyert az államtól, amely fi­nanszírozza a kutatói projektek egy részét. Az átalakítás szüksége szerinte részint a kiforratlanság következménye, hiszen eddig sem volt az országban modellér­tékű példa. Titkos szavazással már megvá­lasztották az új, szintén Pécsett kialakítandó intézet szekcióinak vezetőit, akik a jövőben másodál­lású kutatóként folytatják a mun­kát. Az intézet számottart a ma­gyar kutatók részvételére is, de szerveződésük egyúttal kulturális autonómia várományosa. Tröszt É. Dísztárgy és műtárgy ... Fotó: Tóth László A Kossuth-díjas nippeket tervez? A herendi porcelángyár és a siklósi kerámia alkotótelep közös kutatási programja Kutatási szerződést kötött a Baranyai Alkotótelepek és a Herendi Porcelánmanufaktúra RT. Ennek értelmében a Bara­nyai Alkotótelepek közremű­ködésével neves magyar szob­rászok, keramikusok és porce­lántervezők járulhatnak hozzá a herendi gyár termékkínálatának megújításához. A herendi porcelángyár létre­jöttekor a kor szellemét képvi­selte, barokkos, biedermeier stí­lusú figuráival lett ismert itthon és a határokon túl is: ezt a forma- és díszítéskincset őrzi máig. A mai általános ízlés azonban már más, és a moder­nebb kornak megfelelő porcelán dísztárgyak hiányoznak a gyá­rak termékskálájából - a heren­diekéből is. Ezen próbál meg segíteni a két intézmény közös programja. A kísérletezésre jobb terep a siklósi kerámia alkotóműhely, mint egy gyár szigorú technoló­giai fegyelme. A terv szerint a gyár megbí­zásából és költségén szobrá­szok, keramikusok próbálják meg összehangolni a mai ízlést, saját egyéni stílusukat a porce­lán technológiájával, a gyár ha­gyományaival. A művészek számára, akik műtárgy és nem dísztárgy alko­tásához szoktak, kihívást jelent a megbízás. „A Kossuth-díjas nippet tervez?” - kérdezte va­laki ironikusan a programról hallván. Nem egészen, mond­ják, mindenesetre a meghívott művészek legyőzték kezdeti idegenkedésüket, és készséggel vállalták a feladatot: nagy tö­megben gyártható, modem íz­lésvilágot tükröző dísztárgyakat tervezni. A résztvevők: Bencsik István, Kő Pál, Melocco Miklós és Pé­té rffy László szobrászok, Fekete László, Molnár Sándor, Nagy Márta és Schrammel Imre ke­ramikusok valamint négy he­rendi tervező: Adorján Zoltán, Horváth László, Takács Zoltán és Tamás Ákos. A négyhónapos program most kezdődik, és négy részből áll. Egy-két hónapig tartanak a tervezés, a stíluskísérletek, majd Siklóson a herendi szak­emberek közreműködésével el­készülnek a prototípusok. Kiál­lításon mutatják be a műveket, és a zsűrizés után következik a gyártás. A zsűriben gyári és külső művészeti szakemberek lesz­nek, az elkészült prototípusok teljes gyűjteménye a Janus Pan­nonius Múzeumba kerül. A szakemberek a dísztárgypiac megélénkülését várják ettől a kutatási programtól, amelynek ösztöndíját a művészek számára a herendi gyár adja, a rezsit pe­dig a siklósi alkotótelep fedezi. A szerződést tegnap Heren­den Kovács József, a Herendi Porcelánmanufaktúra RT vezér- igazgatója és Komor István, a Baranyai Alkotótelepek igazga­tója írta alá, majd az érdekelt művészek ismerkedtek egymás­sal és a gyárral. G. T. A polgárvédelemről mindenkinek! (6.) Természeti erők okozta veszélyek Helyi vízkárok által okozott veszély. A megye területén egyes mé­lyebben fekvő települések, va­lamint a hegyek és a dombok lábánál a völgyekben fekvők, nagyobb esőzések következté­ben helyi vízkár által válhatnak veszélyeztetetté. Ilyen települé­sek: Komló, Szigetvár, Siklós, Vajszló, Szederkény, Sásd, Bükkösd, Gilvánfa, Bogád- mindszent és Pécs város egyes részei (a Mecsekről lezúduló csapadék jelentős károkat tud okozni az épületekben, a közle­kedésben egyaránt). Nagy kiterjedésű tüzek. A megyében viszonylag nagy gyakorisággal fordulnak elő erdő- és bozóttüzek, különösen a Mecsek hegység erdeiben. A nagy szárazság következtében ugyancsak nagy kiterjedésű tü­zek keletkezhetnek a mezőgaz­dasági területek lábonálló vagy már learatott gabonatábláin. Fel kell készülni a lakóhely esetle­ges elhagyására, ha a tűz köz­vetlen lakókörnyezetet veszé­lyeztet. Rendkívüli időjárás. Szerencsére a megyében nem túl nagy gyakorisággal fenyeget ez a veszély, de előfordulhat, amire intő példa volt az 1993. évi havazás. Ilyenkor a közle­kedés megbénulására, a telepü­lések elszigetelődésére, az uta­zók és közlekedők úton rekedé- sére lehet számítani. Tartalékok képzésével enyhíteni lehet a la­kosság és a betegek ellátásának nehézségein. A Rák jegyében a. é*t 10. ti. 1WJ, mérc. 0. NŐK HETILAPJA A hét témája: A nő maradjon nő! GYÖNGY - Utazás Fedezze fel New Yorkot! Négyhetes EnimMi nyereményjáték! irtwi* Mindenről, ami érdekli a nőket: Vidám fürdőruhadivat A férfit nem lehet megváltoztatni Számítógépfüggő gyerekek Vitaminparádé Eltüntethető sebhelyek Gyönyörű frizurák hosszú hajból Féktelen franciák GYÖNGY Minél bizonytalanabbak va­gyunk a jelenben, annál görcsö­sebben kapaszkodunk az időn kívülibe. A múlt és a jövő gyö­kere egy, s egyre bizonyosabb­nak látszik, hogy aki képes lé­péseket tenni az elkövetkező századokba, az ugyanakkorra lépéseket tesz a letűnő évezre­dekbe. És fordítva. De hogyan lehet belehátrálni a jövőbe? Miért vagyunk kíván­csiak letűnni látszó korokra? Sába királynő legendájával, a kor lenyűgöző építészeti emlé­keinek bemutatásával búcsúzott az utóbbi hetek egyik legvarázs­latosabb filmsorozata, a régi kultúrák rejtélyei közt kalau­zoló Terra X. A látványban is gazdag epizódok révén megfor­dulhattunk a mayák, aztékok bi­rodalmában, Beörlitz professzor nyomán kutathattuk Atlantisz óceánba vesző nyomait, képze­letünk eljátszhatott egy atlantit is megelőző világ, Lemuria gondolatával. Platóntól egészen Ceramig, Champolliontól az Egyiptom piramisaiba merész­kedő Burtonig, a tibeti tanoktól az atlantiszi mágiát leíró W. Charonig, a Rapanui titkát bal­safatutajon kereső Heyerdaltól a földönkívüli követeket feltéte­lező Dänikenig hosszú a szer­zők sora, akik vállalkoztak a korántsem veszélytelen ka­landra, amely a múltra - s azon át önmagunkra - nyit végte­lenbe táruló, fényözöntől su­gárzó, néha halálos huzatú, vak­ságot okozó ablakokat. C. Levy Strauss többek közt a Mato Grosso-i kaduveók ábrázoló­művészetéről szólva hívja fel a Ügyeimet az ősi kultúrkörök ro­konságára, a pécsi Várkonyi Nándor zseniális Atlantisz-hi- potézise, a „Szíriát oszlopai” a Vana parvantól a Genezisig nemcsak az özönvízmondák párhuzamait követi, hanem a Gorgó-fejtől az kígyó-motívu­mig e korok szinte teljes legen­dáriumát. Pedig a csillagvallá­sos kultúrákban járva, csodálva elementáris viszonyukat azzal, amit ma Természetnek neve­zünk, talán nem is arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kultúrák úgy kapcsolódnak egymásba, mint egy dús hajfonat, mely csak a Nap járásával változtatja a szí­nét s a Szél járásával a hullám­zását; nem is arra, miként emel­kedtek a csillagnaptárként szol­gáló irdatlan kőkörök vagy a szárnyas lelkek pihenőhelyéül szolgáló menhírek, nem is arra, létezhetett-e kövek tonnáit ma­gasba emelő erő, amely gondo­lati úton, telekinézissel győzte le a gravitációt. Valószínűbb, hogy mögötte egy esendő lényt keresünk, emberformájút, tán isteni képességekkel rendelke­zőt. De nem is az isteni képes­ség, hatalom és erő misztériuma vonz a titokhoz, hanem az, hogy eleink milyenfajta világszemlé­let és tudás birtokában éltek - s ez a szellem - amely eszközte- len, csillagvallásos társadalom­nak rendelődött alá - nem volt-e az a boldog, univerzummal harmóniában lévő állapot, amit - jobb szó híján - paradicsomi­nak hiszünk? Vagy nem volt-e legalább a másolata egy még korábbinak? És boldogabb, tel­jesebb volt-e ez a viszony a természettel, mint amit a civili­záció közvetítésével kapunk, s amit ezért szívesen hinnénk a jövőnknek? Bóka Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom