Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-01 / 31. szám
8 új Dunántúlt napló Riport 1995. február 1., szerda ZA barátságos Tunézia Egy arab mondás szerint, aki nem látott tengert és sivatagot, nem is tudja, mi a végtelen. Az észak-afrikai Tunéziában mindent megtesznek azért, hogy minél többen beláthassanak a végtelenbe: a tengert éppen úgy „eladják” az országot télen-nyáron felkereső sok-sok millió turistának, mint a nagy sivatagot, a Szaharát, vagy a római, az arab emlékeket Ötletesen, ügyesen, kedvesen. Az ország vendégforgalma óriásit fejlődött az elmúlt években - a nemzeti jövedelem majd húsz százalékát ez az ágazat adja. A tengerparton rengeteg szállodát építettek, az oázisokban lévő datolya-banán-gránátalma ligetekbe lovasfogattal viszik a trópusi flóra iránt érdeklődőket, a sivatagba tevekaraván utakat szerveznek, Douz- ban bárki felülhet a dromedárok egyetlen púpja mögé, s „hajózhat” a homokban. Matmatában sétálhat a holdbéli dombok között, s elgondolkodhat, hogy Spielberg miért éppen itt forgatta a Csillagok háborúja című filmjének külső képeit, bekukkanthat berberek által ma is lakott barlangokba, ahol ízelítőt kaphat a hennázás - kultikus bőrfestés - titkaiból, a kuszkusz - nemzeti étel - alapanyagának, a gabonának kővel történő szétzúzásáról, Kairouanban a kézi szőnyegszövés fáradságos munkáját lesheti meg. Tunéziában nagy becsben tartják az ókori római kultúra emlékeit, óvják El Jem-ben a világ egyik legnagyobb fennmaradt amfiteátrumát, féltve őrzik a hatalmas mozaiktáblákat, csakúgy, mint Karthago romjait. Tunézia barátságos ország. Mediterrán bájjal, kedves emberekkel, erőszakos, de korrekt kereskedőkkel, pompás ételekkel, kiváló borokkal, igen jó közbiztonsággal, s januárban is tavaszias idővel. Az európai ember igazán kellemesen érezheti magát ebben a világban, amely mindennek nevezhető, csak idegennek nem. t i írta és fényképezte: Roszprim Nándor Összeállította: Müller Andrea
