Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-01 / 31. szám

8 új Dunántúlt napló Riport 1995. február 1., szerda ZA barátságos Tunézia Egy arab mondás szerint, aki nem látott ten­gert és sivatagot, nem is tudja, mi a végtelen. Az észak-afrikai Tunéziában mindent megtesznek azért, hogy minél többen beláthassanak a végte­lenbe: a tengert éppen úgy „eladják” az országot télen-nyáron felkereső sok-sok millió turistának, mint a nagy sivatagot, a Szaharát, vagy a római, az arab emlékeket Ötletesen, ügyesen, kedvesen. Az ország vendégforgalma óriásit fejlődött az elmúlt években - a nemzeti jövedelem majd húsz százalékát ez az ágazat adja. A tengerparton rengeteg szállodát építettek, az oázisokban lévő datolya-banán-gránátalma ligetekbe lovasfogat­tal viszik a trópusi flóra iránt érdeklődőket, a si­vatagba tevekaraván utakat szerveznek, Douz- ban bárki felülhet a dromedárok egyetlen púpja mögé, s „hajózhat” a homokban. Matmatában sétálhat a holdbéli dombok között, s elgondol­kodhat, hogy Spielberg miért éppen itt forgatta a Csillagok háborúja című filmjének külső képeit, bekukkanthat berberek által ma is lakott bar­langokba, ahol ízelítőt kaphat a hennázás - kul­tikus bőrfestés - titkaiból, a kuszkusz - nemzeti étel - alapanyagának, a gabonának kővel történő szétzúzásáról, Kairouanban a kézi szőnyegszö­vés fáradságos munkáját lesheti meg. Tunéziá­ban nagy becsben tartják az ókori római kultúra emlékeit, óvják El Jem-ben a világ egyik legna­gyobb fennmaradt amfiteátrumát, féltve őrzik a hatalmas mozaiktáblákat, csakúgy, mint Kart­hago romjait. Tunézia barátságos ország. Medi­terrán bájjal, kedves emberekkel, erőszakos, de korrekt kereskedőkkel, pompás ételekkel, kiváló borokkal, igen jó közbiztonsággal, s januárban is tavaszias idővel. Az európai ember igazán kelle­mesen érezheti magát ebben a világban, amely mindennek nevezhető, csak idegennek nem. t i írta és fényképezte: Roszprim Nándor Összeállította: Müller Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom