Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-04 / 34. szám
6 aj Dunántúli napló Közélet 1995. február 4., szombat Budapestről Budapestre Beszélgetés az osztrák nagykövettel A csecsen válságtól a számunkra különösen fontosnak tűnő kisebbségvédelmi egyezményig és új tagjelöltek felvételének megvitatásáig jó pár fajsúlyos téma szerepel az Európa Tanács eheti, strasbourgi parlamenti közgyűlésének napirendjén. A hétfőn kezdődött tanácskozáson immár 34 ország képviselői vitatják meg földrészünk aktuális ügyeit, de a csatlakozásra váró több mint fél tucat újabb állammal a taglétszám várhatólag még az idén 40 fölé emelkedik. És Oroszország? Az Európa Tanács tevékenységére nyilván Moszkva csatlakozása hatna leginkább, mint ahogy az integrációs szervezetek közül is az ET az, amelynek munkájába Oroszország a legkönnyebben bekapcsolódhatna. Csakhogy mi lesz a szigorú felvételi normákkal, emberi jogi követelményekkel? Érthető, ha az illetékes bizottság egyelőre a csatlakozási kérelem „befagyasztása” mellett döntött. Új korszak? Új lehetőségek? E kérdéseket a most aláírásra megnyitott kisebbségvédelmi egyezménnyel kapcsolatban teszik fel a szakértők. Kétségtelen, hogy ez az ET első nemzetközi dokumentuma, amely már kötelező érvénnyel védelmezi a nemzeti kisebbségek jogait. A jövőben így nemcsak államok, vagy az EBESZ-hez hasonló nemzetközi szervek fordulhatnak Strasbourghoz, hanem kisebbségi csoportok, sőt akár egyének is. Az RMDSZ körül kavargó vihar vagy a szlovákiai magyarság helyzetéről folyó vita fényében ez nyilván fontos lehetőség. S remélhetőleg nem bizonyul puszta véletlennek, hogy Kovács László külügyminiszter éppen szlovák és román partnerével együtt írta alá a dokumentumot. Együtt cselekednek majd a megvalósításban is? Éppen két esztendeje, hogy az Osztrák Köztársaság új nagykövetet küldött hazánkba, dr. Erich Kussbach személyében. Kinevezése fontos jelzés s egyben nemes gesztus volt Ausztria részéről: a tapasztalt diplomata és elismert nemzetközi jogász ugyanis Budapesten született, itt szerzett jogi diplomát. A Dachaut is megjárt neves antifasiszta ügyvéd egyetlen fia, amikor 1956. november elsején, Ferihegyről, egy kis osztrák magánrepülőgépen elindult Budapestről, aligha gondolta, hogy 1993. januárjában mint Ausztria nagykövete adja át megbízólevelét a Magyar Köztársaság elnökének.-A sors különös ajándéka, hogy megérhettem: nagykövetként szolgálhatok szülőföldemen, azt az országot képviselve, amely befogadott és második hazám lett. A berni, a nyugat-berlini, a strasburgi diplomáciai szolgálat, majd a külügyminisztériumi évek után pályafutásom „megkoronázásának” érzem a budapesti kinevezésemet. Jól érzem magam, családommal együtt itt Budapesten, habár csak a negyedik, a legkisebb gyermekünk él velünk. A nagyok Bécsben laknak, tanulnak. Munkámat sok barátom, ismerősöm segíti és a hivatalos szervekkel is baráti szellemben dolgozom együtt. A személyes kapcsolataimat annak érdekében szeretném kamatoztatni, hogy a két ország számos területen összefonódott élete még gyümölcsözőbb együttműködéssel gazdagodjon.- Erre milyenek az esélyek most, hogy hazája már az Európai Unió tagja? Nem kell attól tartani, hogy ez korlátozza az együttműködést?- Ellenkezőleg! Ausztria csatlakozásával Magyarország egy újabb barátra számíthat Brüsszelben. Ez igaz akkor is, ha kezdetben előfordulhatnak zökkenők a kétoldalú kapcsolatainkban. Ezt természetesnek kell tartanunk, hiszen Ausztria most tanulja az új szerepét. Lényeges dolog, hogy lehetőleg ne terheljük olyasmivel az államközi kapcsolatainkat, amit sikeresen elintézhetnek a közvetlen partnerek, illetve a két ország megfelelő érdek- képviseleti szervezetei.- Ez a fajta felfogás és gyakorlat hosszú ideje bevált együttműködésünkben. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben még hatékonyabban „működik” majd a jószomszédság e sajátos mechanizmusa. Emellett igen fontosnak tartom, hogy közösen megragadjuk mindazokat az együttműködési lehetőségeket, amelyek a jövőben kínálkoznak.- Tudna példát mondani, nagykövet úr, az utolsó mondatában megfogalmazott törekvésekre ?- Szeretnénk, ha az 1996-os osztrák milleniumi illetőleg magyar millecentenáriumi ünnepségek között lennének olyanok, amelyeket együtt készítenénk elő és közösen rendeznénk meg. Népeinket a történelmi múlt számtalan szállal fűzi össze. Közös történelmünk lapjain vannak jó és rossz fejeztek is, de a történelmet nem szabad kiigazítani, hanem meg kell jérteni és tanulságait arra használni, hogy népeink közelebb kerüljenek egymáshoz. Ilyen alkalom, mint amit 1996 jelent, ezer évben csak egyszer fordul elő. Élni vele nemzeti, sőt európai érdek is. Maris János LEVÉL NÉMETORSZÁGBÓL A német egyetemek Valamikor a német egyetemek élenjártak Európában, ha nem a világon. Ez rég volt, a múlt század második felében. Az első világháború közeledtével a sovinizmus bevonult a német Alma Materbe valamennyi utálatos megjelenési formájával, az antiszemitizmussal és más népek lenézésével együtt. A „béketervek”, amelyeket német professzorok az első világháborúban kidolgoztak akkori ellenségeink számára, ugyanolyan baljóslatúak voltak rájuk nézve, ha nem rosszabbak, mint Trianon. Nem csoda, hogy a nemzeti szocializmus előbb talált utat magának az egyetemekre, mint a társadalom sok más területén. A zsidók eltávolítását, - alig egy százalékát alkották a lakosságnak, s a német Nobel-díjak 25%-át szerezték meg, - a német kutatás sosem heverte ki igazán. Nobel-díj német tudósoknak ma sajnos ritkaság. Emellett a történelmi megterhelés mellett egy másik jelenség is feltűnt, amivel a német felsőoktatás, mint minden más egyetem is a nyugati ipari államokban, küszködik. Amikor röviddel a második világháború után megkezdtem tanulmányaimat, a lakosság 3%-a járt egyetemre, ma kb. 40%. Ahol egykor az oktatási intézményekben 10 vagy 15 diák ülte körül a professzort, ma 100-200 a számuk - az egyetemi tanárral folytatott személyes tudományos vita legkisebb lehetősége nélkül. A következmények eléggé lesúj- tóak. Nem kisebb személyiség, mint Kohl kancellár mondta bírálóan nem is olyan rég: sehol másutt a világon nem tart olyan hosszú ideig a fiatalok tanulmányi ideje, mint Németországban. Mindenki, aki a középiskolát eredményesen elvégezte felvételi vizsga nélkül kezdheti meg felsőfokú tanulmányait. Kivétel csak néhány szakmában pl. az orvosinál van, amelyet különösen elárasztottak, s ahol egy úgynevezett numerus clausus a meghatározó. De ott sem követelnek vizsgát, hanem felveszik azt, aki a legjobb iskolai jegyeket tudja felmutatni. Mintha a teljesítmények tornából és németből - egyiket sem akarom alábecsülni - különösebb alkalmasságról tanúskodnának az orvosi hivatást illetően. A gazdagabbak meg tudják kerülni a numerus clausust azzal, hogy orvosi tanulmányaikat Ausztriában vagy Magyarországon kezdik meg. Bár az egyetemi tanulmányok Németországban pénzbe nem kerülnek, de önmaguk eltartásáról a diákoknak vagy szüleiknek kell gondoskodniuk. Csak kis jövedelmű szülők gyermekei kapnak eléggé szűkén mért ösztöndíjat, amit később vissza kell fizetniük. A következmény, hogy a legtöbb diák mellékesen dolgozik is, s így tanulmányi idejük elhúzódik. Nyolc-tíz éves tanulmányi idő nem ritkaság s azok száma, akik tanulmányaikat félbeszakítják és így szakmailag egy bizonytalan jövőbe indulnak - magas. De az egyetemeknek mindannyiuk számára drága oktatási feltételeket kell fenntartaniuk, s így hiányzik a pénz a szükséges modernizáláshoz és a kapacitás bővítéséhez. A diák számára kevés szellemi és gyakorlati segítség létezik. Neki egyszerűen azt mondják meg, milyen vizsgákat kell letennie, de hogy mikor és hogyan, az az ő dolga. Aki járt az Egyesült Államokban, tudja, mennyire törődnek ott a profesz- szorok a diákokkal. S kell törődniük! Ez azzal is összefügg, hogy ott a legtöbb egyetem, közöttük a legjobbak is magánegyetemek, s rá vannak utalva, hogy diákok felvételüket kéijék. Németországban a kereslet automatikusan adódik a képzési helyek túl alacsony számából. Ennek következtében az egyetemek nem versenyeznek egymással, a minőség nem kap elismerést. A kapcsolat egyetem és társadalom között gyengül. Már semmiképpen sem az a helyzet, hogy az, amivel a kutatók a felsőfokú intézményekben foglalkoznak, eo ipso a polgárok javát szolgálja. S ha igen, akkor a kutatási eredmények átültetése a gyakorlatba túl lassú az Egyesült Államok, Japán vagy akár csak a szomszédos Franciaországhoz viszonyítva. A probléma napjainkban még súlyosbodik, mivel a pénz kevesebb lett Németországban. Azáltal, hogy az egyetem érthetetlen önteltségében a társadalomtól elkülönülve végez minden bizonnyal magasan kvalifikált munkát, a politikusok már nem hajlandók a felsőoktatást a pénzügyi megszorítások alól mentesíteni. Talán ez az a gyógyító sokk, amely az alig középszerű német egyetemeket ráveszi arra, hogy szemléletet váltsanak és alkalmazkodjanak korunk követelményeihez. Németország jövője - és ezt nem lehet kikerülni - tudósainak minőségétől függ. Berlin 1995. február. Hanns Rehfeld Hatékonyabb kisebbségvédelem? Magyar Államkötvény 1997/L Magas és biztonságos Magyar Államkötvény 1997/L. A legújabb. Azoknak, akik biztonsággal és kényelmesen akarják növelni pénzük értékét. Azoknak, akik rendszeres jövedelmet szeretnének elérni. Azoknak, akik tőkét gyűjtenek. Tehát Önnek is, ha hosszú távon előnyösen kamatozó, biztos befektetést keres. Magyar Államkötvény 1997/L. A befektetők 1995. február 6. és február 10. között vásárolhatják meg az Államkötvényt kiemelt értékesítés keretében. Az erre az időszakra meghatározott ár legfeljebb az 1995. január 27-i aukción kialakult átlagár 0,2% ponttal, valamint a napi felhalmozott kamattal növelt értéke lehet. A legújabb Magyar Államkötvény kétéves futamidejű, mely a kibocsátás napjától (1995. február 1.) a lejárat napjáig (1997. február 1.) tart. Alapcímlete 10 000 Ft. Kamata változó, alapja az 1, 3, és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium. Törlesztés névértéken: 1997. február 1-én. Kamatfizetési időpontok: minden év augusztus 1-jén és február 1-jén. Az első félévre érvényes kamat mértéke: évi 31,81%. Ha a kamatfizetés esedékessége munkaszüneti nap, akkor a kifizetés a következő munkanapon teljesül. A Magyar Államkötvény 1997/L - mint az eddig kibocsátott Állam- kötvények többsége - másodlagos forgalomba kerül: a futamidő alatt napi árfolyamon eladható és megvásárolható a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban és egyes forgalmazóknál. A kötvényt külföldi személyek és szervezetek is megvásárolhatják. A Magyar Államkötvény 1997/L Magyar Állampapír, így törlesztését és kamatait az állam garantálja. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Baranya Megyei Igazgatósága Pécs, Apáca u. 6. • OTP Bank Rt. Pécs, Komló, Mohács, Pécsvárad, Sásd, Sellye, Siklós, Szentlőrinc, Szigetvár, Villány • Inter-Euróba Bank Rt.Pécs, Ferencesek utcája 52. • Cooptourist Rt. 7601 Pécs, Irgalmasok u. 22. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) • Procent Hungária Rt. Pécs, Széchenyi tér 6. A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG
