Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-03 / 33. szám
1995. február 3., péntek Riport üj Dunántúli napló 11 Nincs annál szomorúbb látvány, mint amikor a gaz áttöri az aszfaltot, kibújik a betonjárda repedésein át. Az enyészet felé vezető út első jele. Meglehet: a remény teljes föladása nyomán, a nemtörődömségtől vezérelve már a bokrokat sem nyírják az egykor Mecseki Szénbányák újhegyi villamosüzemében. A hatalmas területen az óriási ipari gyomor valaha naponta többezer embert fogadott, termelő zabálással, s emlékeim szerint dicsőségtáblákon és fák közé kifeszített vörös selymeken hirdette a munka diadalát. Ötvenes évek: termelési eredmények és bányász-hősök világa. Olykor, ünnepeken, menetelésre és együttlépésre nógató dalokat harsogott a megafon. Nekem, az akkoriban gondokat nem ismerő gyereknek, ezek az ünnepek adtak többlet-örömet, s életre megrögződtek bennem. Erről beszélgettem Kékesdi Józseffel is, aki korombeli, s most a halódó üzem munkavédelmi vezetője. A „kétszobás” portásfülke második traktusában van az irodája, s miközben régi május elsejék „ egypárvirsli és üvegsör” felvonulásaira emlékezünk, megpróbáljuk szám- bavenni, hányféle gmk, magán- •cég költözött be erre a szépen körülhatárolható, jókora területre, s miközben számolgatjuk rádöbbenünk: ez is, az is csődöt mondott már. Igen, akkoriban. A Hősökteréről indultak legkorábban, elöl a bányászzene- kaf, majd a bányaüzemek brigádonként, s mögöttük a diákok, úttörőben. Láttukon az útmenti eperfák is feszesebben állnak a sorban: mintha kiigazodtak volna. A menethez a víztoronynál csatlakoztak a fehérhegyiek, Közép-Meszesen mi, a Budai vámnál az újhegyiek, majd legvégül a kanyar után az úri munkásnegyed, Gyárváros lakói. (Az egykori Lauber-tég- lagyár.) Mire beértünk a Zsol- nay gyár macskakövére, már teljes volt és végeláthatatlan a tömeg: Marx Károly még az égből is miránk mosolygott, a munkásosztály nagy folyamára, s e folyamban mi mindahányan fel voltunk töltődve békevág gyal és úgy duzzadtunk az erőtől, hogy még mosolygásra is tellett a Széchenyi téri tribün előtt, ahonnan többek karéjából a város hőn szeretett országgyűlési képviselője, a nagy négyes Farkas Mihálya integetett. Fölkaptattunk még a Sztálin útra (a mai Hunyadi út), s valahol a mostani alagút környékén volt az oszolj. Hazafelé aztán maradt a ker- tek-alja. , Újhegyen a villamosüzemhez vezető út mente még a jövő évezredbe átlépve is szénporos marad. A hosszú évtizedek alatt szénpor-guanótól vastago- dott-iszaposodott föld legalább olyan memento, mint a belső üzemudvar végén lévő, egykori irodaépület falán a Kos- suth-címeres emléktábla, mely tiszte szerint azoknak az emlékét őrzi, akik az első DGT pécsújhegyi műveinél hivatásbeli kötelességük teljesítése közben életüket vesztették 1914 és 1938 között. Szerencse fel, szerencse le. Ott a helye a szenesvonat sínpárjának is a Buzsáki Imre utcában, a sporttelep főbejárata előtt: az idegen el sem tudja képzelni, hogy miért az ala- csonyra-nyírt bukszusbokrok közötti nyílegyenes folyósó. Mikor is szedték fel a síneket? 1960-ban megvolt még a ba- uxitbetonból épült megállók sora, végig a kertek alatt futó manschaft mentén, ahova eső vagy szél ellen lehetett beállni. Hajnalonként csak a ciga- retta-parázslott: beöltözve, Újhegy: szerencse fel, szerencse le üvegű kipillantó-ablakkal. Úgy látszik, itt minden magára hagyott épület kap egy lórugást: ha már nem használják, ne is legyen használható. Mikor lesz itt, ezreket hívó sportesemény, vagy majális, vagy bányásznapi randevú? Emlékrontó, szomorú viszontlátás. Jé Ami nem változott: a Koksz utca a Bor utcával párhuzamosan fut annak rendje-módja szemeg: a különféle kft-k és gmk-k e munkákból gazdagodtak meg, hiszen fölvették a csőfektetések, kábelrakások és ve- zetékeldugások kapcsán az utak helyreállításának csordogáló forintjait, de az igazi helyreállításról megfeledkeztek. Hát ez is oka annak, hogy ha megenyhül - mint éppen tette ezt néhány napja is -, nagy a sár mindenütt. Persze a domb-oldalakról az eső hoz elegendő utánpótmunkaruhában szálltak föl a kis-vonatra a bányászok, némi elemózsiával, s kimosdatlanul léptek le róla a munka végeztével, (néha csak lassított a vezető). Igen, feketén-szép arccal, világító szemkoszorúval érkeztek haza, úgy délután három-négy óra felé. Mosolygós szép ünnepek, s tragikus hétköznapok. Amikor odalenn, a pillér úgy omlik össze, mint aprófa-mág- lya a tűzben, amikor elszabadult áradatként ömlik a szén. A szerencsétlenség, a sújtólég, az omlás hírére az asszonyok lementek a megállókba, s lesték, jön-e féljük. Olykor álltak estig is. Vajon hány embert őríz a Mecsek, hányat ölt meg a szén? Aztán a vasútat fölváltotta a függőpálya, szintén Újhegy végállomás, s a csillék terhét vitte a szénosztályozóba, a mosóba. Itt, a 6-os út vastra- verz-diadalkapuja volt a függővasút (ma seholsincs) fordítóállomása, a csikorgó szerkezet: alatta át kellett bújnia Pécsre jövet vagy menet mindenkinek. A vashíd üzenetet hordozott. Elmondta kérdés nélkül mindazt, amit tudni illett e vidékről. * Sok szállal kötődik az ember ahhoz a vidékhez, ahol felnőtt, ahol dolgozott. bontani, átépíteni vagy felújítani, belakni és újra termelővé tenni. Lesz-e erő, akarat? ^F Ide jártunk le a csodálatos Bednár tanár úrhoz, a Gorkij Kultúrház könyvtárába, s vittük haza, a hónunk alatt az irodalmat: Timur és csapatát, az Acélt megedziket, A Távolban egy fehér vitorlát. És persze Jókait, Mikszáthot. Itt húztunk fekete-piros dresszt, az izzadságszagú alagsori folyósó kétoldalúról nyíló öltözők egyikében, s nyertük városi kézilabda-kupát. A bányász labdarugó csapata itt játszotta utolsó NB I. b-s mérkőzését, talán éppen a Kazincbarcika ellen. És a kézilabdamecs- csek. A férfiaknál Sudár, a nőknél Holub Mari... A nők, hogy ha emlékezetem nem csal nagyon, 19-19-re játszottak a zsúfolásig megtöltött stadionban a szovjet válogatottal, s mi úgy mentünk haza a vasárnapi ebédre, hogy tudtuk, legalábbis mindenki azt mondta, hogy nem volt szabad nyerni. Most ugyanez a Gorkij a város egyik szégyene: szétrohadt, szétvert, parkettája elrohadt, ám még tető alatt lévő romépület. Ajtaján ki-be a szél. Kísértetház a város főbejáratánál. A jegypénztár, szintén kivert rint, mint anno. Hiszen Újhegy szőlőhegy is volt, amellett, hogy mikor a Dunagőzhajózási Társaság megépítette a villamosüzemet, ide került a szénmosó, (a kokszmű), a bányász- sághoz illő kifejezések is utcanévre tettek szert. S ezek az utcák egyre több karral átfogták a hegyet, élettel megtöltődve beépültek a dűlők és horhosok. Szinte hihetetlen, hogy milyen helyekre, ferde domboldalra, szinte szakadék szélére falaztak föl többszintes ko- runk-palotáit, tájolva a ház ablakait a (szebb) kilátás felé: tv-toronynak vagy erőműnek. Az üzem és a lakótelep egymás ellentéte. Élet és halál. Az új-régi városrész mintha piócaként a gyárból-gyártelep- ből kiszívta volna annak összes tartalékát, s ettől virult volna ki. Kiböjtölve, míg eltűnik a folyton égő-füstölgő, büdös gázokat termelő tűzhányó-imitátor palahegy, hogy a szélirány-fur- dulás okozta kegyelmet állandósítsa az itt lakóknak. Kiböjtölve, míg elcsitul a zaj, csöndet áhító nyár-éjszakák hoza- déka, amiről a Deák utcában lakó Jóska barátom - lévén az utca a hegy dél-keleti oldalát öleli körbe -, mit sem tudott s élvezett. Ő az elmúlt évtized adta közművesítés, közműépítés kritikusaként azt fogalmazta Újhegyi csendélet lás-adagokat a sárból, végigfutva, olykor ömölve megannyi egymás alatti telken, udvaron. Bizonyára nem öröm a felhőszakadás az aljban, a Palahegy út egyik portáján sem. Ebben az utcában lakik különben Révész Boriska néni, nyolcvanon túl is megirigyelnivaló szellemi frissességben. Számon tartja pontosan közvetlen családtagjait, gyerekeit, unokáit, s azoknak férjeit, feleségeit és gyerekeit unokáit. Összesen százan vannak. Jólesik sétálni Újhegyen. A délelőtt a nyugalomé és a csöndé. Más ez, mint annak idején, örömtelién más. Megváltozott a világ. Hirtelenjében vagy harmincféle különböző magánvállalkozást tudok összeszámolni, ami csak itt van, a települést a várossal összekötő köldökzsinórra fűzve. Neves márkakereskedések cégtáblái, föstött portálok, épülő üzemcsarnok, módos épülettel. Ami talpalatnyi hely még a púpon: téglakupaccal, sóderrakással berakva, kőművesre várva. Kitehető lassan a tábla: ez a városrész is megtelt. ^F 1995 február eleje. Bevallom, meglehetősen régen jártam itt, amúgy nyitott szemmel, bámészkodva. A személygépkocsi a forgalmat látja csak. S most veszem észre, hogy Újhegy közben mássá formálódott, s ki tudja, kinek lett volna dolga, de engem erről elfelejtett értesíteni. Pécs elővárosa a változások elővárosa lett. Kozma Ferenc Az üzem, a lakótelep és szőlőhegy egymás ellentéte Kísértetház a város főbejáratánál A középtermetű, szikár portás 35 évig volt itt az üzemben gépkocsivezető, előtte Széchenyi aknára járt, s e megkeseredett jelenben annak is örül, ha kifutja azt a néhány évet, ami a nyugdíj révébe visz. Társa villanyszerelő volt, s mondja, négy éve nem gondolta volna, hogy ennyire leromlik itt minden. A szénmosót bontják: az iszapszénnel - már akinek még jutott -, az idei telet kifűtheti. Lezárult a slamm-korszak. Ami még kitermelhető, az a kevés, protekciósoknak van félretéve. A legtöbb üzemépület ásít. Mint az amerikai filmek magárahagyott, s ezért gyilkos és áldozat között vad hajsza színhelyéül szolgáló, rozsdaette, kibelezett gyáróriása. Por-takaróban a forgácsgépek, másutt ablak-ajtó kiverve. Belül kongó üresség: kísérteties csend. Az egyik gmk-belső udvarán két dobermann kölyök: inkább incselkednek, mint védenek, inkább örülnek az embernek ebben a nagy semmi-sivatagban, mint megtámadnák azt. A vagyon kezelői és a városatyák reményei szerint egykor ipartelep születhet e bányákat végig, hűen kiszolgáló óriásból. Közműveket kell szétosztani, lefekteti, épülettől-épüle- tig mérhetővé-adagolhatóvá tenni. Üzemcsarnokokba bevezetni. Üzemcsarnokokat leLöffler Gábor felvételei Felmérés a mozgás- sérültekről Kérdőíveket készítette a , Mozgáskorlátozottak Egyesü- ; leteinek Országos Szövetsége egy felmérés céljából. Egyrészt szeretnék pontosan *■ tudni, hogy hazánkban jelenleg hány mozgássérült ember él, mivel napjainkban csak becsült adatok alapján mondják, hogy 350 000. A felmérés másik célja, > hogy a kitöltött és visszaküldött kérdőívek alapján tízezres mintát választanak ki szakemberek, s a tízezer embert kikérdezve szeretnék teljes mélységében megismerni a problémáikat. Az adatlapok, név nélküli, számítógépes feldolgozása nyomán új támogatási formákra, intézkedésre tesznek javaslatot a Kormánynak. A kérdőívekből megismerhető adatokat az adatvédelem ; törvényeit betartva kezelik. A felmérés sikere esetén közelebb kerülhet az az idő, • amikor a mozgáskorlátozott személyek olyan igazolvány birtokába juthatnak, amely feleslegessé teszi a ma szükségtelenül gyakran elvég- ; zendő újabb és újabb, minden érintett számára kellemetlenségekkel járó orvosszakértői ■ vizsgálatokat. Kérik, hogy ha valaki nem | tart igényt semmiféle támogatásra, vagy szociális biztonságát, rehabilitációját, emberi jogainak érvényesülését segítő, törvényen alapuló támogatásokra, akkor is küldje el a - kitöltött kérdőívet, mert ezzel minden hazai mozgássérült sorsának javítását szolgálja. Kérdőívek kaphatók a települési önkormányzatoknál, a . mozgássérültekkel foglalkozó intézményekben, a MEOSZ tagegyesületeinél, városi 3 szervezeteinél, Pécsett, a területi szociális irodákban (hét- i főn 12.30-17 óra, szerdán j 8-17 óra között), a Kos- ! suth-téri Ügyfélszolgálati Irodában hétfőn és szerdán 8-17, ; kedden és csütörtökön 6-16, pénteken pedig 8-13.30 óra között. Bár a kérdőíveken február 5. szerepel visszaküldési : határidőként, nem baj, ha ezt nem tudják tartani. Lényeg, hogy minél előbb, február közepéig küldjék el kitöltve a Mozgáskorlátozottak Egyesü- ; leteinek Országos Szövetsége címére: 1300 Budapest, Pf.: 141. » 1 i < k
