Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-17 / 47. szám

1995. február 17., péntek Városaink aj Dunántúli napló 7 Mohácsi körkép Hétfőn testületi ülés Február 20-án, hétfőn délután 2 órától közgyűlést tart Mohács képviselő-testülete. A napirendi pontok sorában egyebek mellett tárgyalják a város ez évi költ­ségvetését, meghatározzák a bi­zottságok, valamint az alpol­gármesterek feladat- és hatáskö­rét, tagokat delegálnak az igaz­gató tanácsokba és az iskola­székek testületébe, továbbá tá­jékoztatást hallgatnak meg a munkaügyi központ tevékeny­ségéről. Műsoros est Majson A Majsi Kulturális Egyesület holnap, február 18-án este fél 6-tól a kultúrházban műsoros farsangi estet rendez. Az általá­nos iskolások „Tátika” verse­nyét követően a gyermek nép­táncosok szerepelnek, majd a felnőtt színjátszók mutatják be Karinthy Frigyes: A nagy drámaírók, Heltai Jenő: Elő­leg, Peterdi Pál: A megtört apa, Heller Vilmos: Hupikék fény, továbbá a Hogyan ünne­peljük meg március 15-ét? című darabokat. Anyakönyv Születtek: Marosa Krisztina (Mohács), Sírok Viktor (Duna- falva), Kovács Brenda (Ver­send), Horváth Viktória (Nagy-, nyárád), Cséber János (Bagód), Titz Krisztián (Mohács), Deme- nescu Zoltán (Mohács), Bunye- vácz Ivica János (Kátoly) Da­rabos Fanni (Mohács), Adám Vivien (Budapest), Sándor At­tila (Mohács), Huitz Patricia (Dunaszekcső). Meghaltak: Seres László (Mohács), Bodor Károly (Mo­hács), Kresz Ádám (Mohács), Merk Mátyás (Mohács), Szabó Ferenc (Lánycsók), Kalkán Lu­kácsáé Béregi Mária (Mohács, Hatvani János Pálné Tomasev Anna (Mohács), Beck Ödön (Mohács), Kolutácz Józsefné Budzsáklia Anna (Mohács), He­ilman Terézia (Szebény), Ser­főző János Zoltán (Mohács), Wéber Józsefné Fóris Julianna (Mohács). Az oldalt összeállította: Berta Mária Az Új Dunántúli Napló Mohács és környéki ter­jesztői ügynökségének tele­fonszáma: 69-364-268 Mohácson az MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69/311 -047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. *40. (Temető Iroda) Aranyosgyéres küldöttei Mohácson Alakulóban a kulturális és a szakmai kapcsolatok Az elmúlt hét végén a Vállal­kozók Egyesülete nagyszabású jótékonysági estélyt rendezett Mohácson, a városháza dísz­termében. A bálozók a belépő­jegyek váltásával gyakorlatilag a romániai partnerváros negy­ven diákjának magyarországi nyaralási költségeihez járultak hozzá. Az eseményen jelen volt Campian Virgil, Aranyosgyéres polgármestere vezetésével az ottani városháza négytagú kül­döttsége is, akiket egy, az ala­kuló kapcsolatot áttekintő be­szélgetésen hétfőn délelőtt fo­gadott Kuti István polgármester, a testület több tagja és a hivatali osztályvezetők társaságában. Az aranyosgyéresi és mohá­csi református egyházak régebb óta fennállt személyes kapcso­lattartása révén jött létre 1990 áprilisában - akkor még a két tanács között - az együttműkö­dési megállapodás. Időközben a mindkét országban végbement társadalmi átalakulás némileg befolyásolta a rendszeres talál­kozókat, de 1993 decemberétől ismét élő a kapcsolat. A megál­lapodásban rögzített elképzelé­seknek megfelelően több alka­lommal járt delegáció Mohá­cson, jeles ünnepeinket jelenlé­tükkel megtisztelték dr. Tőkés László és dr. Csiha Kálmán püspökök. Mohácsról a Ve­gyeskórus vendégszerepeit Aranyosgyéresen, a képviselő- testület tagjai utaztak ki, s leg­utóbb a Belvárosi Általános Is­kola diákjait látták vendégül az erdélyi városban, amikor ezen a télen sítáborban vettek részt. Campian Virgil polgármester az alábbiakban mutatta be a te­lepülést:-Az első írásos emlékünk 775 évvel ezelőtti, amely sze­rint az Aranyos patak jobb part­ján található mai Aranyosgyéres az azonos nevű, és az Aranyos Szentkirály néven ismert köz­ségek egyesüléséből alakult. A 410 hektáron elterülő város ipari központnak számít. 30 ezer lakója közül az 1920-ban alapított drótgyárból mára Fém­ipari Kombináttá fejlődött üzemben nyolcezren dolgoz­nak. Számos terméket, külön­böző kábeleket, speciális gépal­katrészeket a román ipar szá­mára egyedül nálunk készíte­nek. Másik meghatározó ter­melő egységünk a téglagyár. Kisebb üzemeket, továbbá a szolgáltatóipart 400-nál több magánvállalkozó szervezi és irányítja. Északról Torda, dél felől Marosvásárhely közelé­ben, fontos főközlekedési útvo­nalak találkozásában élünk, a városunknak évtizedekig járási rangja volt. Önkormányzatunknak egyet­len vállalata sincs, csupán a kö­züzemi feladatok ellátását biz­tosító egységet működtetjük, ahol a szemétszállítást, a víz­szolgáltatást, a fűtést és útjaví­tást végzik. A város fejlődése érdekében több jelentős beruházásunk van folyamatban. Befejezés előtt áll az ivóvízhálózat kiépítése, amely 2,5 milliárd lejes állami keretből valósul meg. A köz­ponti költségvetésből kapott pénzen korszerűsítjük a közvi­lágítást. A fiatalok önálló ott­honhoz jutását is segítik, idén 40 lakást építünk, ezeknek az árából 30 százalékot átvállal az állam, a fennmaradó részt pedig alacsony kamatú kölcsönnel tör­leszthetik. Jelentős a magánépí­tők száma, 1994-ben 200 építési engedélyt adtunk ki, ezért foko­zatosan 600 hektárosra teijesz- kedünk, és a város határában további telkeket parcellázunk. Aranyosgyéres polgárainak 10 százaléka magyar. Határo­zottan állítom, nálunk etnikai probléma nincs. Sokan élnek vegyes házasságban. Az állások elnyerésénél soha nem a nemze­tiségi hovatartozás, hanem a szaktudás és a rátermettség dönt. A városi tanácson több magyar anyanyelvű dolgozót alkalmazunk és képviselőik a testületben szintén megtalálha­tóak. Politikával nem foglalko­zunk, a közös cél pedig, hogy városunk gazdasági, kulturális, szellemi haladását elősegítsük, egységes feladatokat jelent va­lamennyiünknek. Magam is tíz­gyermekes családból szárma­zom, magyarok szomszédságá­ban nőttem fel, s közöttünk mindig barátságos volt a vi­szont. A gyerekeket pedig egyik szülő sem tanította gyűlöletre és ezután sem teszi. Nem először vagyunk vendé­gek önöknél. Mohácson eddig mindig jól éreztem magam a kollégáimmal együtt, és bará­tokként várjuk a viszontlátoga- tásukat Aranyosgyéresen - mondta Campian Virgil. B. M. A doktor úr másik keze a „város ütőerén” ... Társadalmi megbízatású al­polgármesternek választotta a képviselő testület dr. Bódis Ist­vánt, aki várható feladatait a következőkben összegezte: -Mint alpolgármester a hu­mán szférában, ezen belül is el­sősorban az egészségügy terüle­tén fogom segíteni Kuti István polgármester munkáját. Egyik Fotó: Tóth legfontosabb feladatomnak tar­tom az olyan emberközpontú el­látás megteremtését, ahol min­denki érezheti, hogy az egész­ségügyi intézményeink vannak a betegért, és nem fordítva. Eh­hez az első lépés a Kórház mű­ködési rendjének átszervezése, amely már folyamatban van. Tovább fejlesztjük a házior­vosi szolgálatot. Célunk, hogy a családorvosok és a kórházi szakorvosok a beteg érdekében folyamatosan, közvetlen mun­kakapcsolatot tartsanak. Itt kí­vánom megjegyezni: a házior­vosi szolgálatnál betöltött főor­vosi tisztségemet nincs szándé­kom „kihasználni”, egyetlen fil­lérrel sem kívánok több pénzt kicsikarni e terület javára annál, mint ami reálisan elvárható és a költségvetésből adható! Másik hozzám közel álló te­rület az ifjúságvédelmi munka. Nagyon lényegesnek tartom a fiatalok időben történő felvilá­gosítását, ezért örömmel fogad­tam, és a lehetőségeimhez mér­ten segítem a mind közismer­tebbé váló DADA-programot, amelynek közreműködői az ál­talános iskolások körében foly­tatott hasznos ismeretterjesztő foglalkozásaikat most a gimná­ziumban is megkezdik. Számítok rá, hogy nem lesz egyszerű a munkánk a külön­böző sportágak igényeinek az összehangolásában sem. Az előre láthatóan szűkös anyagi helyzetben még rangsorolni is lehetetlen, kiket, melyik cso­portot segítsük, s azt kiknek a rovására tegyük. Lőrincz J. BEMUTATJUK A VÁROS ÚJ TISZTSÉGVISELŐJÉT: Dr. Bódis István alpolgármester Még egy-két hónap és megtelik a part üdülőkkel a tároló pedig csónakokkal Fotó: Tóth A Kossuth Fimszínház Kamaratermében Ginter József fazekas kiállítása látható Fotó: Tóth László Zongoraverseny után és előtt Zongorahangtól zengett a Mohácsi Zeneiskola a múlt hét péntekén reggeltől estig. Bara­nya, Somogy, Tolna megyék 19 zeneiskolájának 46 növendéke, valamint közel száz felkészítő tanár és szülő vette birtokba a termeket a dél-dunántúli zongo­raverseny alkalmából. A szemle tétje: ki lesz az a hét versenyző, aki a régiót képviseli március 31-ike és április 3-ika között Nyíregyházán, a VII. Országos Zeneiskolai Zongoraverseny döntőjén. A hagyományosan Mohá­cson rendezett válogató sajátos rangot vívott ki a zeneiskolai versenyek között. Ennek bizo­nyítéka, hogy sok érdeklődő kolléga jött el meghallgatni azok közül is, akik nem hoztak növendéket, mert kíváncsiak voltak az országnak ezen a ré­szén folytatott zongoraoktatás helyzetére, eredményeire. Á három tagú zsűri, Bánky József Liszt-díjas zongoramű­vész, főiskolai tanár, valamint Polgár Marianna és Körtési András szakközépiskolai mű­vész-tanárok jó színvonalúnak ítélték a találkozót, s ezt az el­ismerő szavakon túl azzal is ki­fejezésre juttatták, hogy a to­vábbjutókon kívül 24 verseny­zőt dicséretben részesítettek. Négy korcsoportban zajlott a verseny, 10-12-14 és 24 éves korhatárral. A legkisebbek kö­zül Kenderes Tamás szekszárdi versenyző (Dobai Tamásné nö­vendéke), a második korcso­portból Dobos Linda, Pécsről (tanára Papp Györgyné) és Fa- ludi Bea, Mohácsról (tanára Kovács Gyó'zőné), a harmadik­ból Tóth János, Paksról (tanára Hartmann Józsefné), a negye­dik korcsoportból pedig Papp Olivér, Szekszárdról (tanára Dobai Tamásné), Petrás Viktó­ria és Skrinyár Eszter, Kapos­várról (mindkettőjük tanára dr. Gallai Istvánné) jutottak az or­szágos döntőbe. A dicséretben részesítettek között egyaránt ott találjuk a nagymúltú iskolák növendékeit csakúgy, mint a bíztató, örven­detes módon kezdő, illetve kis létszámú iskolák tanulóit is Ba- latonföldvárról, Balatonszemes- ről, a kaposvári Vikár Béla Ma­gánzeneiskolában - már ilyen is van a környéken! - és Tabról. A dél-dunántúli zongoraver­seny kinőtte mind az egynapos rendezvény kereteit, mind pedig az iskola kamaratermét. A leg­közelebbi, három év múlva ese­dékes versenyre ideálisabb fel­tételeket kívánnak teremteni. Előbb azonban Nyíregyházán kell méltóan képviselniük régi­ónkat a döntőbe jutott ifjú mu­zsikusoknak. Kovács Győző Egészségünkért és jövőnkért A címben szereplő elneve­zéssel alapítványt hozott létre a Brodarics téri Általános Iskola azzal a céllal, hogy az ötszáz diák képzését a jövőben több irányban is fejleszteni tudják. Feltett szándékuk olyan számí­tógépes programok beszerzése, amelynek segítségével a mate­matika oktatásukat gazdagíthat­ják, továbbá egy futófolyosót és egy úszó tanmedencét szeretné­nek építeni. A lakótelepen 1981-ben át­adott intézmény diákjainak egy része sporttagozatos osztályok­ban tanul. A meglévő futópálya befedésével az edzési lehetősé­geket tudnák folyamatosan biz­tosítani, míg a tanmedence megépítésével az egészségneve­lési programjukat bővíthetnék, s egyúttal gyógytestnevelést is folytathatnának. Áz alapítvány számlájára - melynek a számát az iskolában az érdeklődőkkel közlik - első­nek a Bólyi RT. utalt pénzt. Természetesen várják a gazdál­kodó szervezetek, az adomá­nyozni tudók segítségét a ter­veik megvalósításához. Elkészült a csónaktároló Mohács és Bár közigazgatási határának találkozásánál, a Duna parton még januárban amolyan műszaki átadást tartot­tak. Mintegy kétszáz ember anyagi hozzájárulásának és pénzben nehezen összeszámol­ható munkájának köszönhetően elkészült a Mohácsi Szabadidős Sportegyesület bázisán az a 75 négyzetméter alapterületű épü­let, amely tavasztól késő őszig szolgálja a kikapcsolódni, pi­henni vágyókat. A három éve alakult egyesü­letnek negyven család, mintegy 200 fő a tagja. Túlnyomó több­ségük Mohácson él, de csatla­koztak hozzájuk pécsiek, kom­lóiak, sőt még Kanadából is. Amikor kiszemelték maguk­nak a Szőlőhegy lábánál, az or­szágút és a folyó között húzódó területet, elhatározták, hogy a lehetőségekhez mérten komfor- tosítják. A meredek lösz-part szinte „kínálkozott” a csónaktá­roló egyik tartófalának, így el­kezdték gyűjteni a többihez is a szükséges építőanyagot. Amerre csak utat bontottak a városban, megjelentek az egye­sület tagjai és szedték össze a helyszínen fölöslegessé vált terméskövet, a Schneider-gö- dörből, a régi téglagyár helyén kiásták a téglát. A családonként összeadott 30-35 ezer forintokból egybe­gyűlt 1,6 millióért pedig meg­vették a tetőszerkezethez szük­séges anyagokat és minden mást, amit nem lehetett „ta­lálni”. * í

Next

/
Oldalképek
Tartalom