Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-02 / 32. szám

10 aj Dunűntüii napló Társadalom 1995. február 2„ csütörtök tJj otthon, bővülő kapcsolatok Eredményes évvel a háta mögött tervezi a folytatást a Pécsi Nyugdíjas Egyesület Változó feltételek Ahogy múlnak az esztendő napjai, úgy gyűlnek a tapaszta­lataink. Az egyre növekvő és szinte mindenre kiterjedő ár­emelések hatását a 10 százalé­kos nyugdíjemelés híre nem ké­pes ellensúlyozni. Messze nem fogja fedezi a megélhetési költ­ségek év eleji növekedését. Az egész évi kilátások sem jobbak. Általános szabály: minél ne­hezebbek egy-egy társadalmi réteg megélhetési körülményei, annál nagyobb feladat, fonto­sabb szerep hárul érdekeik ér­vényesítésére. Egy ilyen politikai helyzet­ben, amikor a különböző és egymásnak ellentmondó, egy­mást keresztező érdekek na­gyobb aktivitást, megjelenítést és mozgásteret nyernek, a nyugdíjas érdekek kifejezése és képviselete nem szorulhat hát­térbe. Nagy felelősség hárul az érdekképviseleti szervezetekre országosan és helyben is. Ezt a szerepvállalást és felelősséget nem ruházhatják át senkire. Nem bizalmatlanságból fa­kad ez a megítélés, hanem ab­ból az egyszerű igazságból, hogy mindenki a maga baját tudja igazán mélyen átélni és ezen az alapon az érdekeit kö­vetkezetesen és elszántan kép­viselni. A nyugdíjasok érdekképvise­lete nem csak a nyugdíjak miatt fontos feladat. Az életminőség­nek a pénz mellett más összete­vői is vannak, amelyek a maguk módján kölcsönösen kiegészítik egymást, kisebb-nagyobb mér­tékben pótolhatják egyik-másik fogyatékosságát. A skála rop­pant széles: az egészség megőr­zésétől a magány oldásáig, a szociális gondozásig. Az érdek- képviseletek akkor töltik be hi­vatásukat, ha ebben a széles ér­telemben felfogott érdekérvé­nyesítésnek megfelelően fejtik ki tevékenységüket. Ehhez kell igazítani egész működési rend­szerüket. Az érdekérvényesítés egész évi munkánk központi követel­ménye. Ez alapján arra is igényt tartunk, hogy a kormányzat mi­nél előbb tűzze napirendre az 1995. év elején hozott intézke­déseinek hatását felmérő elem­zést. Bleyer Jenő a Nyugdíjasszövetség elnöke Lényeges változásokat hozott az elmúlt év a Pécsi Nyugdíjas Egyesületben. Az egyik legfon­tosabb, hogy az önkormányzat­tól - méltányos bérleti díjért - megkapták a Rákóczi út 11. sz alatti épületet, amely lehetősé­get teremt a rendszeres találko­zásokra és a megfelelő körül­mények közötti munkára. A másik nagyon fontos változás: az egyesület színeiben indult önkormányzati képviselőjelöl­tek közül ketten bejutottak a képviselőtestületbe, azzal az ígérettel, hogy a nyugdíjasok érdekeit tartják szemelőtt. Az érdekképviselet fontos­sága többször is elhangzott az egyesület e héten tartott kül­döttgyűlésén. Ezzel kezdte be­számolóját Szekeres Istvánná elnök miután megfogalmazta, hogy az új kormány első nyug­díjemelése csalódottságot kel­tett, mivel nem ezt várták egy szociálisan nagyobb érzékeny­séget ígérő új vezetéstől. Az egyesület a saját eszköze­ivel igyekszik ugyan segíteni a Egyelőre szerencsésen meg­oldódott a Pécs-Baranyai Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat talaján működő Nyugdíjas Szabadegyetem további elhe­lyezése, noha az utóbbi hetek­ben kissé beborult az ég, a me­gyeszékhely idős polgárai köré­ben mind népszerűbb fórum felett. Miután az ingatlan egyházi tulajdonba adása miatt költözni kényszerült székházából a TIT, az apparátus kényszeredetten a Felső-malom utcai nyelviskola egyik szűk irodájába zsúfoló­dott, míg számosán otthonukba „vitték” teendőiket. A város önkormányzatától várt megol­dás híján már-már utcára került TIT szabadegyetemnek a kato­likus egyház segítségére sietett, így az májusig a Plébánia Hiva­tal, a Székesegyházzal szom­szédos épületében tarthatja fog­lalkozásait. Az ismereteink szerint orszá­gosan is párját ritkító szabad- egyetem egyébiránt fennállásá­nak tizedik évfordulóját tavaly ünnepelhette. Ahogy meg is ünnepelte, mégpedig bensősé­ges légkörben, miután az egye­tem hallgatósága az előadások utáni kötetlen beszélgetések so- ránmeghitt baráti közösségé kovácsolódott. Nem ritkák a ki­adós kirándulások, de az ünnepi összejövetelek sem. A nyugdí­jas-egyetem így nemcsak a szel­lemi potenciál, a nyitott és sok­oldalú gondolkodás ébrentartá­sán őrködhet, hiszen egyúttal a magány, az elkeseredettség órá­ival szemben is kellemes „oldó­szernek” bizonyult. A szabadegyetem „kronoló­giai” sorban kialakult három csoportja ma is heti váltásban vesz részt a heti két alkalommal legjobban rászoruló tagtársain­kon, de ez támogatás messze nem elég a szerény, de kiegyen­súlyozott életvitelhez. Az egyesület keretei között folyó szociális felmérés eddigi eredményeként 1300 idős em­bert kérdeztek meg a helyzetük­ről. Közülük a férfiak 65 száza­léka, a nők 86 százaléka egye­dülálló és hatvan százalékuknak már a múlt évben is gondot je­lentett a gyógyszerkiváltás. Csaknem nyolcszázan kérték az egyesület segítségét valamilyen ügyük intézéséhez. Több, mint hatszáz személynek segítettek segély, illetve gyógyszertámo­gatási ügyben. A Vöröskereszt Pécs Városi Vezetőségének kö­szönhetően pedig két alkalom­mal tudtak 460 embernek vásár­lási utalványt adni, mások in­gyen ruhát kaptak. A Máltai Szeretetszolgálat. Pécsi Cso­portja Béres-cseppet, levespo­rokat ajándékcsomagokat jutta­tott az egyesület tagjainak. Hálásak a különböző támoga­tásokért, s egyben arra számíta­rendezett foglalkozásokon. A több mint 150 főnyi tagság élet­kora döntően 50 év 70 év kö­zötti, túlnyomóan értelmiségi és alkalmazott. Csupán néhány ki­ragadott cím is érzékelteti a program sokszínűségét: Vallás és társadalom, Hogyan szület­tek a huszárok, Az arab nép kul­túrája, Gazdaságföldrajz, A századforduló prózairodalma, Lehár vígoperája és sorolhat­nánk. A közelmúltban azonban a zene, az irodalom, a képző­művészet, a vallás és a társa­dalmi együttélés témakörök mellett a természettudomány és a „miből élünk” kérdéskör is hangsúlyos szerepet kapott. Az egyetemet Balogh Istvánná nyugdíjas pszichológus vezeti, aki a féléves előadás-tervezet és a, jobbára egyetemi oktatókból nak, hogy mindez ebben az év­ben is folytatódik. Nehezen mondanának le arról a lehető­ségről, amit a Pécsi Nemzeti Színház Biztosított nekik: ta­valy 8 alkalommal kaptak in­gyen jegyet főpróbákra, előadá­sokra. Saját kezdeményezésük a kiskert tulajdonosoknak, sző­lősgazdáknak indított népfőis­kola, amelyen egy-egy alka­lommal legalább százan vesz­nek részt. Az elmúlt évben bővítették a kapcsolataikat. Itt jártak Pécsett a sarkadi, tiszafüredi, hajdúná­nási nyugdíjas klubok tagjai lá­togatóban, a pécsiek pedig vi­szonozták a sarkadiak látogatá­sát és elmentek Sopronba. Há­rom busznyi utas jelentkezett az egyesület által szervezett ked­vezményes görögországi üdü­lésre. Megrendezték a Nyugdí­jasok Vasárnapját, amelyhez a Népjóléti Minisztériumtól pá­lyázattal nyert pénz jelentette az anyagi alapot. Idén legalább ennyi színes, szórakoztató programot szeret­álló előadói gárda felkérése előtt rendre megkérdezi a nyug­díjasok javaslatait, észrevételeit is. Nem közömbös, hogy a TIT költségvetési keretéből és pá­lyázatokból fenntartott szabad- egyetem tagságától csupán jel­képes összeget kíván a részvé­tel. A plébánia e félév végéig, májusig adott otthont a közös­ségnek.- A bizonytalanság a levegő­ben lóg. Még nem tudjuk, ho­gyan tovább - jegyezte meg Gergely László, a TIT főmunka­társa. Ä TIT nemrégiben telket vásárolt az önkormányzattól Pécs belvárosában, de az új székház felépítése és az anyagi kondíció kérdése ma még ko­rántsem megnyugtató. Tröszt É. nének kínálni az egyesület és hozzájuk csatlakozott húsz klub tagjainak. Ugyanakkor folytatni kívánják a város nyugdíjasairól készített felmérésüket, amely­hez az önkormányzattól remél­nek segítséget. Erősíteni szeretnék a jogse­gélyszolgálatukat is. Szükségük lenne olyan jogászra, aki a pol­gári jog mellett a kárpótlási és TB kérdésekben is jártas. Az önkormányzati képvise­lők munkáját egy tanácsadó tes­tülettel kívánják támogatni. El­sőrendű céljuk a nyugdíjas ér­dekek érvényesülése. Azt is na­gyon szeretnék, ha legalább szakértőkként meghívást kap­nának az egyesület delegált tag­jai az önkormányzat különböző bizottságaiba mindazon kérdé­sek eldöntéséhez, amelyek a vá­ros nyugdíjasait jelentősen be­folyásolják. És egy egészen új formában is segíteni akarnak a nyugdíjasoknak. Arra gondol­tak, hogy a különféle szolgálta­tásokat már nyugdíjas szakem­berekre alapozva próbálják Tisztújító közgyűlést tartott január végén a nyugdíjasok Országos Kamarája, új nevén a Nyugdíjasok Országos Képvi­selete. Az új vezetőségnek baranyai tagjai is vannak. Köves Imrét az ügyvivő testületben ügy­vivő-helyettessé, Bojtor Lász­megszervezni kifejezetten nyugdíjasok számára. A kez­deményezés neve: Nyugdíjasok - a Nyugdíjasokért. Az alkal­manként munkát vállaló nyug­díjas szakemberek méltányos árán végeznék azokat az apróbb javításokat, amelyekre a hozzá nem értő társaik háztartásában szükség van. A közvetítését az egyesület végezné. Azt is fontosnak tartják, hogy a társult klubokkal együtt gondolkodva részt vegyenek minden olyan szervezet munká­jában, amelynek tevékenysége az egyesület céljaival egybevág. Ezért rendszeresen képviselik az egyesületet a Nyugdíjas Ka­mara vezetőségében, a TESZ-ben, s ezen keresztül a civil szervezeteiket irányító tes­tületéiben, a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövet­ségének elnökségében és a Nyugdíjasok Országos Képvi­seletének tanácsülésein. Részt vesznek a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat munkájában is. Török É. lót a az Ellenőrző Bizottság el­nökévé, Gróf Endrét pedig az Ellenőrző Bizottság titkárává választották. Korábban Szekeres István- nét, a Pécsi Nyugdíjas Egyesü­let Elnökét a Nyugdíjbiztosí­tási Önkormányzatba delegál­ták. Jubileum Szentlőrincen Segítik a rászoruló társaikat A Szentlőrinci Nyugdíjas­klub még nagyon fiatal: 1991. február 11 -én alakult 30 fő­vel. A jó híre azonban gyor­san terjedt és sokak számára vonzó lett a klubélet. Jelenleg 145 fős tagságunk van. Ösz- szejöveteleinket havi egy al­kalommal a hónap első hétfő­jén tartjuk. A klubnapokat igyekszünk színessé tenni. Ápoljuk ha­gyományainkat. Megtartjuk a Nőnapot, az Anyák napját, az Idősek világnapját és majá­list, Mikulás ünnepséget, pqf szilvesztert rendezünk. Ezekre az ünnepségekre a testvérklubok tagjait is meg­hívjuk. Nagyon várjuk ezeket az összejöveteleket, mert a tapasztalataink szerint min­denki jól érzi magát, önfeled­ten szórakozik, feledve a napi gondokat. Ezeken a találko­zásokon új barátságok is szö­vődnek. Rendszeresen szer­vezünk kirándulásokat, ellá­togatva a testvérklubokban, és az ország különböző tája­ira. De nem csak szórakozás­ból áll a klubéletünk. Három évvel ezelőtt, - a Megyei Kamara felkérésére - egy ér­dekvédelmi szervezet alakult a klubban. Feladata a kisnyugdíjasok és a szociálisan rászorulók megsegítése. Több, mint négyszáz esetben tudtunk se­gíteni társainkon a Nyugdíj- biztosítási Igazgatóságon ke­resztül méltányossági nyug­díjemelés, gyógyszertámoga­tás és egyéb segélyek intézé­sében. Mivel a klubéletünket meg­határozóan jellemzi a vidám­ság, a szeretet, a segítőkész­ség, ezért örömmel vájjuk a hónap első hétfőjét, hogy ta­lálkozhassunk, és kellemesen töltsük el az összejövetelein­ket. Legközelebbi tervünk, hogy méltón megünnepeljük alaku­lásunk 5. évfordulóját. Remél­jük így lesz. Papp János klubvezető Májusig kapott helyet a szabadegyetem Baranyai tisztségviselők a Nyugdíjasok Országos Képviseletében Minden előadáson zsúfolásig megtelnek a padok Fotó: Müller A nyugdíjasokat érinti leginkább a gyógyszeráremelés Löffler Gábor felvétele Gyógyszerár-terápia Tegnap óta ki-ki személyre szólóan is tudhatja, hogyan, s mennyire érinti - többnyire la­pos - pénztárcáját az általában csak drasztikusnak mondott gyógyszerár emelés. Ami ter­mészetesen megint csak a nyu­gati normákhoz igazodást szol­gálja, s nem a nép jólétét, amint ez az illetékes minisztérium ne­vében is foglaltatik. A gyógy­szerárakról már eddig is sok szó esett, főleg a nyugdíjasokat, mint a legnagyobb gyógyszer­fogyasztókat illetően, akik gya­korta a legszükségesebb patika­szereket sem tudták kiváltani, hiszen ez a kedvezmények mel­let is jelentős summával csa­polta meg a járandóságot. Va­jon ők most mit tehetnek? Még inkább önkényesen redukálják a kiváltandó gyógyszereket, koc­kára téve ezáltal az életüket? Vajon a gyógyszerárak európai szintű rendezése során erre gondoltak-e? Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Meg arra, hogy mit jelenthet annak, aki súlyos, krónikus betegsé­gére az életfenntartó gyógyszert eddig állampolgári jogon, in­gyen kapta, ezután majd fizet­het érte. Vagy mondjuk arra, hogy - és most lépjünk más te­rületre - mennyire helyénvaló a fájdalomcsillapító gyógyszerek támogatásának a jelentős csök­kentése, hiszen a fájdalmaktól szenvedő ember, a csillapítót akkor is megveszi, ha az ára a csillagos eget éri. Egy szó, mint száz, nem szívderítő senki számára az új rendszer, ami - és azért ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül! - hajszál pontosan beleillik a minden év eleji jóságosko­dásba: ... viszont emelkedni fog tíz százalékkal a nyugdíj összege ... Persze, ha csak egyetlen valami árának az emelkedését ellentételezné ez a tíz százalék, nem is lenne semmi baj. Csakhogy ennek a szerencsétlen tíz százaléknak kell ellentételeznie mindama kemény áremelést, amitől ősz óta hangos az ország és amit a száz forintos krumplival az élen ki-ki a saját bőrén érezhet máris. És ezeket így együttesen a tíz százalék többszöröse sem ellentételezhetné. De hát erről persze nincs is szó, így csak egy lehetőség van: az életszínvonal romlása. Bizony, a nyugdíj - a várható, küszöbönálló emelés ellenére is - roppant sokat ve­szít az értékéből, talán legtöbbet az utóbbi években. A minap hallottam valamely külországbeli nagyokosra hi­vatkozva, hogy milyen jó is a lengyeleknek, meg a cseheknek, mert náluk a korábban alkalma­zott sokkterápiának köszönhe­tően ma már határozottan feljö­vőben van a gazdaság, nem így a magyaroknál, ahol vonakod­tak élni a sokkterápiával, ennek az eredménye pedig, hogy nem tud lábra állni a gazdaság. De hiszen mi úgy láttuk itthon, hogy évek óta sokkterápiára fogtak bennünket, s hogy ennek ellenére nem történt semmi, ar­ról nem mi tehetünk. Az pedig, ami most köszönt ránk - sokkterápia a javából! - annak csak egy baja van: válto­zatlanul a kisembert, a nyugdí­jast sújtja a gyógymód, attól várja az áldozatot. Ámit talán el is lehetne viselni, ha tudná az ember (mert lenne, aki meg­mondaná), hogy eddig és nem tovább. De gyanítható, hogy aki Békési László után ül a pénz­ügyminiszteri bársonyszékbe, az sem lesz ennek a megmond­hatója. Hársfai István i * i l i

Next

/
Oldalképek
Tartalom