Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-14 / 44. szám

1995. február 14., kedd Közélet üj Dunántúli napló 11 „FIAM, AMIRE VÁLLALKOZTÁL, OTT MARADJ IS MEG!” A tűzoltó tímár Ambrus Mátyás negyvenhárom és fél éve Ambrus Mátyás utolsó munkanapján már civilben, de a tűzol­tószertárban az egyenruhák, sisakok és felszerelések között állt a fényképezőgép elé Fotó: Läufer László Hogyan lehetünk a NATO tagjai? Ezt meg is fordíthatjuk: a tí­már tűzoltó. Sőt: mondhatnánk bármit, szakmát, munkát, annyi bizonyos, Ambrus Mátyás pre­cízen, okosan csinálná. A véré­ben van a galambősz hajú, vé- méndi székelynek. Vélhető, ne­veltetése okán. Ki nem volt már olyan helyzetben, hogy ,az asz­talra csapott, a felháborodástól, a megbántott igazságérzettől kiborulva nagyot ordít: elegem van ebből! Egy percet sem dol­gozom itt tovább! Volt már így Ambrus is. Ak­kor azonban eszébe jutott, amit sok évtizeddel ezelőtt édesapjá­nak megfogadott. Azt mondta az öreg székely: fiam, amire vállalkozol, ami munkahelyet választasz, ott maradj is meg! Nem ment el a Pécsi Bőr­gyárból. Hogy miért jutott ez egyálta­lában az eszébe? Messze kell visszamenni, egészen az ötvenes évek ele­jére. Azóta mondhatja magát a tímár szakmát művelőnek, amikor 1953 júliusától az új­pesti volt Rex Bőrgyárban el­kezdett tanulni. Akkoriban az ország minden részéből ide „vonták össze” a tímár tanuló­kat. Amikor végzett, a pécsi gyárban kezdte segédként a munkát a meszesműhelyben. Rövidesen a blankosba került, ahol kényes munka várt rá: a buff olás, a bőr felhámjának ket- tévágása, kéziszerszámmal. Az ellenvetés jogos^ miért kell ilyen szakszavakkal tűzdelt aprólékossággal szólni Ambiról (aki közelebbről ismeri, csak ezen a néven szólítja)? Mert csak így érthető meg, hogy az évek során Ambi a tímárszakma arisztokratája lett. Elismert és a tudásáért tisztelt szakember, aki a bőrkikészítés minden fázisát kitűnően megismerte. Ezen az alapon merte vállalni az önve­szélyes szakmai vitákat azokkal a főnökeivel, akik ugyan utasít­hatták, de a bőrhöz fele annyit sem értettek, mint Ambrus Má­tyás. A párbeszéd, a szakmai egyeztetés, a feladatok megosz­tása régi igény a pécsi szociális ellátásban. Az ésszerűség által diktálta óhajt az eltnúlt években alaposan megfejelte a kényszer. Egyre jobban szűkülő keretek között kellett megfelelni a nö­vekvő számú, különböző gondoskodást, támogatást kérők elvárásainak. Ez a kényszerítő körülmény is jelentős szerepet játszott abban, hogy Pécsett lét­rejött a Szociális Kerekasztal, amelyet azok az önkormány­zati, alapítványi, karitatív szer­vezetek képviselői ülnek körül, akik a város szociális terheivel nap mint nap az emberek gondjain át szembesülnek. Ha valakik, akkor pont ők azok, akik tudják, mely terület - szociális otthonok helyzete, fo­Egy igazi tímár ugyanis töb­bek között azt is pontosan tudja, mit csippentett a két ujja közé. Rövid dörzsölgetés után téved- hetetlenül mondja ki a szenten­ciát: ez a bőr Argentínából ér­kezett, az állatot nem istállóban tartották, s meglehetősen kövér volt.- Ma is pontosan úgy tudnék buffolni - mondja Ambi -, mint régen... Tudna persze krumpolni is. Ha valaki 800 bőrt krumpolt, Ambi ugyanannyi idő alatt csaknem 1500-at válogatott szét, minőség szerint. Olyan gyorsan válogatott, hogy nem akarták elhinni: egyáltalán rá­nézett a bőrökre. De talán hagy­juk ... Ma már nem foglalkozik a bőrrel. Nem szívesen beszél erről, csak a már említett szak­mai vitákat pendíti meg, s azt: tulajdonképpen szakmai karri­erje szépen ívelt volna a vezető beosztás felé, ha bizonyos dol­gok közbe nem jönnek. Például a viták, az igazság kimondása, a mellébeszélés leforrázása, a fel­tűnő munkabírása másokéhoz hasonlítva. „Úgy szűrtem le, hogy kellemetlenné váltam so­kak szemében.” így összegzi. Ekkor jutott eszébe az, amit édesapjának megfogadott. Ambi február 2-án nyugdíjba ment. A szakmában 43 és fél évet töltött, a pécsi bőrgyárban ettől csak kettővel kevesebbet. Annak is 13 éve már, hogy fel­kérték: végezze el a középfokú tűzvédelmi tanfolyamot. Ambi szeretett tanulni, előtte koráb­ban szép érettségivel fejezte be a vegyipari technikumot. Tűz­védelmi felügyelő lett, a gyár tűzoltóparancsnoka. Egy jellemző - de nem el­képzelt - párbeszéd: gyatékos gyermekek gondo­zása, segélyezés gyakorlata - milyen gondokkal küszködik, s szeretnék, ha az égetően fontos problémák átmeneti megoldá­sán túl, hosszabb távra szóló szociális ellátási koncepciója lenne a városnak. Az új ciklus kezdetén meg­újult reménnyel találkoztak a város szociális szakemberei az idei első kerekasztal beszélgeté­sen. E találkozóra meghívták Paczur Zsoltot, az önkormány­zat szociális és foglalkoztatási bizottságának elnökét. El akar­ták mondani neki, hogy a kü­-Ha ezt az Ambrus meg­látná, szívbajt kapna .. !- Igaz - válaszolta Ambi -, de te nyugodtan alhatsz otthon! Arról van szó, hogy amióta ezt a beosztását látja el, tűzvé­delmi szempontból nincs mese: rendnek kell lennie! Igen szi­gorú volt, de - teszi hozzá - „senkit, soha sem bűntettem meg, ha tiltott helyen dohány­zott. Inkább kiveszekedtem a szájából a csikket”. A gyár pillanatnyi helyzetét két szempontból említi. Erre fi­gyelve úgy kellett döntenie, hogy befejezze aktív korát, s nyugdíjba menjen. Másrészt: a lönböző területek milyen gondokkal terhelten léteznek, másrészt kíváncsiak voltak arra, hogy a bizottság új vezetője mi­lyen elképzelésekkel kezdi te­vékenységét. Körvonalaiban látni szeretnék, milyen irányba és mi módon alakulhat a város szociálpolitikája. A bizottság új vezetője több­ször is hangsúlyozta, hogy sze­retné az eddiginél előnyösebb helyzetbe hozni a szociálpoliti­kát. Mindjárt az év elején tisz­tességes pénzügyi háttér biztosí­tását tartja fontosnak ahhoz, hogy ne kéthavonta, félévente kelljen a rászorulók ellátásához jól működtetett tűzvédelmi szolgálat a legmegrázóbb gaz­dasági-piaci helyzetben is csak hasznára lehet a gyárnak. A bőrgyári tűzoltók sok mindent csinálnak: vagyonvédelem, üzem- és technológiai ellenőr­zés, kocsikat pakolnak ki. A technológiai ellenőrzés körébe tartozik a bizonyos vegysze­rekkel hordókban kezelt bőrök gondozása. Meg kell ezeket forgatni, hogy foltosak ne le­gyenek. Erre Ambi nagyon fi­gyel. Motívuma? Ami az egész életpályájáé:- Becsületesen végeztem a munkámat. Mészáros Attila szükséges pénzért az önkor­mányzatnál könyörögni. Nézete szerint feladatokat és nem intézményeket kell finan­szírozni. Új módon kíván köze­líteni a munkanélküliséghez is: a képzést, továbbképzést tartja fontos teendőnek. Nem csak a munkanélküliek érdekében, ha­nem azért is, hogy csökkenjen a város ezen támogatásra fordított kiadása. A város szociális tevékeny­ségét a területen dolgozó szak­emberek véleményére alapozot­tan szeretné alakítani az elnök. Remélhetőleg egyetértenek vele a bizottság tagjai is. Talán ab­ban is, ami szintén gyakran szóba került a kerekasztal be­szélgetésen: a szociálpolitika olyan terület ahol nincs helye pártcsatározásoknak. T. E. A magyar kormány nem tit­kolt célja, hogy az országot be­vezesse a NATO-ba. Miért? Főként azért, mert biztonságunk szavatolásában számítunk az ál­lamok ezen közösségére. Nem valamiféle konkrét külföldi fe­nyegetéssel szemben keresünk védelmet a szervezetnél, de tény, hogy két válságövezet - az oroszországi és a délszláv - szomszédságában élünk. Csat­lakozásunk erősítené belső sta­bilitásunkat is, mert az ország gazdasági, társadalmi moderni­zálását is segítené az euroatlanti közösséghez való tartozásunk. Milyen feltételek mellett ér­hetjük el ezt a célunkat? Ezek­ről a hét végén Münchenben tar­tott biztonságpolitikai fórumon végre az eddiginél konkrétabb tájékoztatást kaptunk. Kitűnt, hogy a jelentkező államoktól számon kérik a parlamenti de­mokrácia és a piacgazdaság kia­lakítását, s elválj ák, hogy had­seregüket a NATO-normákhoz igazítsák. Kiváltképpen fel kell Elkészült az Igazságügyi Mi­nisztériumban a családjogi tör­vénymódosítás tervezete, amely a jövőben egyszerűsíteni kí­vánja a válások bírósági proce­dúráját. Az új szabályok akkor lépnek életbe, amikor a kor­mány és az országgyűlés is jó­váhagyja az előterjesztést. Dr. Makai Katalin családjogász, az Igyazságügyi Minisztérium fő­osztályvezető-helyettese el­mondta, hogy mindenekelőtt a bontóperekkel kapcsolatos, be nem vált eljárásokat szeretnék kiküszöbölni, az ügyintézést pedig gyorsítani akarják.-Milyen változásokra lehet számítani?- Az egyik lényeges eleme a módosításnak a bontóper előtti - a felek kibékítését szolgáló - meghallgatás megszüntetése, amely a legjobb szándékok el­lenére sem váltották be a hozzá fűzött reményeket. A kötelező meghallgatáson ugyanis a bírók már nem sokat tehetnek az el­rontott házasságok megmenté­séért, erre egyébként sem ők a leghivatottabb szakemberek. Külön beadványt, illetékbélye­get és gyakran hónapokig tartó huzavonát igényelt mindez, s ezek után kezdődhetett el tény­legesen a válóper. A jövőben egyetlen tárgyalás elegendő lesz ahhoz, hogy a régóta külön élő házasfelek közötti, végérvénye­sen megromlott kapcsolatok hi­vatalosan is megszakadhassa­nak. Akkor, ha gyermekelhe- lyezési és vagyonjogi viták me­rülnek fel, szinte kizárt, hogy az új eljárásrend szerint is egyetlen tárgyalás elegendő legyen. figyelnünk arra a követel­ményre, hogy csak azok az or­szágok kaphatják meg a tagál­lamok egyetértését a csatlako­zásra, amelyeknek rendezettek a viszonyaik szomszédaikkal, nincsenek velük szemben terü­leti igényeik, illetve a kisebbsé­gekkel kapcsolatos vitáikat nem viszik be magukkal a szerve­zetbe. Elfogadhatók számunkra ezek a feltételek? Amikor Ma­gyarország fejlődésében a par­lamenti demokrácia és a piac- gazdaság elemei, sajnos nem elég hatásosan és gyorsan, de erősödnek, amikor a magyar diplomácia a szomszédokkal való kapcsolatok rendezésére törekszik, s igyekszik eloszlatni a NATO-tagságunkkal szem­beni orosz aggodalmat, akkor hazánk voltaképpen már a meg­jelölt feltételeknek próbál meg­felelni. Illúzióink azonban nem lehetnek: a szigorú érettségi vizsgára még évekig tart a fel­készülés. Pálos Tamás- A másik módosítás mire vonatkozik?- A pillanatnyilag még érvé­nyes jogszabály szerint minden házassági bontóperben legalább egy tanút kellett felvonultatniuk a válni készülőknek. Sok eset­ben ezek a személyek az utcáról vagy a bírósági folyosón vára­kozók köréből kerültek ki. A tervezett módosítás értelmében a bíróságoknak lehetőségük lesz a tanú meghallgatásától eltekin­teni.- Mennyiben illeszkednek a módosított szabályok az európai jogi normákhoz?- A nemzetközi gyakorlatban is hasonlóan történik az eljárás. A világ országainak többségé­ben kölcsönösen elfogadják a máshol született bontóperi ítéle­teket.-Mennyi ideig tartanak je­lenleg a hazai válóperek?- Az a bíróságok leterheltsé­gétől is függ. A tapasztalatok szerint vidéken rövidebb idő alatt lezárulnak a válások, mint a fővárosban. Általában két-há- rom hónaptól három-négy évig is eltarthatnak az ügyek, bár a hosszabbak mögött mindig va­gyonjogi és gyermekelhelyezési viták húzódnak meg.-Azelőtt „dobogós” helyen álltunk a válóperek világrang­listáján. Változott a helyzet?- A bontóperek száma csök­kent, de csak azért, mert a de­mográfiai hullám miatt jóval kevesebben házasodtak. A kö­zeli években válik felnőtté egy népesebb korosztály, amely fel­tehetően házasodni és sajnos válni is fog. (németh) Párbeszéd a szociálpolitikáért A feladatokat kell finanszírozni Nem lesz békítés Módosítják a házasság felbontásának szabályait \ __ ___ / A z Európai Természetvédelem Eve A pénzügyi háttérben a békáé a főszerep ... Az Európa Tanács - egy nemzetközi politikai szervezet - deklarálta 1995-öt az Európai Természetvédelem Evének, mégpedig attól a felismeréstől vezérelve, hogy drasztikusan felgyorsult az élővilág külön­böző fajainak kipusztulását eredményező folyamat. Vél­hetnénk tehát: a politika rang­jára emelkedett az élővilág, a természet védelme. * Lájer Konrád, a Dél-dunán­túli Természetvédelmi Igazga­tóság osztályvezetője azonban óvatosságra int. Jólehet, a kü­lönböző országokban a polgá­rok akarata mind inkább ráirá­nyítja a politikai vezetés fi­gyelmét is a természetvéde­lemre, a késedelem behozhatat­lan következményeire, ám - hangsúlyozza a szakember ­szakmailag gondosan megala­pozottan lehet a természetvé­delmet érintő döntéseket hozni. Kérdés természetesen, hogy a döntések minősége oka-e an­nak, hogy a „hivatásos és ama­tőr zöldek” munkája egyelőre gyakorta tűnik sziszifuszinak. Más szóval: hiába valónak. Mint minden, a természetvéde­lem is - többek között - pénz kérdése, s Lájer Konrád mesz- sze nem hozsannázik, amikor ez kerül szóba. Sőt: miután a hazai természetvédelem idei költségvetése még nem ismert, az a felvetés, hogy az európai évre tekintettel idén e szem­pontból kedvezőbb helyzetbe kerülnek-e, felesleges. Az anyagi hátteret, a költségvetési támogatás színvonalát illetően tehát, a főszerep a békáé. Ter­mészetesen e tekintetben a fej­részéről nyugodtan el is feled­kezhetünk. . .- A természeti értékek meg­őrzése aránylag kis ráfordítás­sal megoldható - állítja a szak­ember. - Németországban egy mezőgazdasági területeket fel­ölelő, ambiciózus természetvé­delmi program egymilliárd márkába kerülne, de a becslé­sek szerint közadakozásból en­nek háromszorosa is biztosít­ható lenne. Nálunk a termé­szetvédelmi célok az állami költségvetés elenyésző töredé­kéből megvalósíthatók lenné­nek, de sajnos, még ezt a pénzt sem kapjuk meg. Ne feledjük: a pillanatnyi helyzetről van szó, amilyenben az élővilágunk, a védelemre szoruló környezetünk még van! Kérdéses ugyanis, hogy meny­nyibe kerülne, ha azokat a fo­lyamatokat, amelyeket a ter­mészet még „önműködően” megold, emberi beavatkozással kellene biztosítani. Kimondha­tatlan összegekbe. Ehhez ké­pest ma még valóban olcsónak tűnhet a természetvédelem. Ma Magyarország területé­nek 7,6 százaléka védett. Mennyi ez? Nos, a Természet- védelem Eve a fő hangsúlyt - éppen a figyelmen kívül mara­dásuk miatt - a nem védett te­rületekre fekteti. Az említett 7,6 százalék, az ezen élő fajok felének megőrzését sem teszi lehetővé. Vagyis ha így marad, tudatosan pusztítjuk el a másik 50 százalékot. Ráadásul ennek a 7,6 százaléknak a védettsége sem teljes, nem kis részükön gazdálkodás folyik. Ennek ki­váltására pedig nincs pénz. Mindezt azért érdemes meg­fontolni, mert a fajok védelme lényegében bonyolult kapcso­latrendszerek - ökoszisztémák - védelmét igényli, legyen szó növényekről, vagy állatokról. Ez pedig „területigényes” fel­adat. Kissé nagyvonalúan azt le­het mondani, hogy a természet­rombolás mértéke az utóbbi 200 esztendőben öltött olyan méreteket, amelynek következ­tében ma már jószerével sehol a Földön nem beszélhetünk természetes, csak természet­szerű állapotról. Bizsu, valódi arany helyett. A két évszázad az élővilág történetéhez képest nulla. Ennyi is elég volt azon­ban ahhoz, hogy az ember a pusztítással valóban maradan­dót „alkosson”. A folyamattal felvenni a versenyt: nagyon nehéz. Ezzel együtt ma már be­szélhetünk korszerű természet- védelemről, kialakult külön diszciplínája is, a természetvé­delem biológiája. Ez azonban a tudomány te­rülete. A politikával szemben mondjuk ezt, mert jóllehet, utóbbi a döntés-szféra, mégis sokszor támadhat olyan érzé­sünk, hogy rövid távú érdekek diktálják a természetvédelmet hangsúlyozó politikai meg­nyilvánulásokat. Mára azonban - a tömegkommunikáció lát­tató erejének, a természetvéde­lemért nálunk is dolgozó szak­embereknek köszönhetően - az emberek nagyjából kezdik fel­ismerni az arany és a bizsu kö­zötti óriási különbséget. Ör­vendetes lenne, ha a erről a po­litikai szféra a jövővel szemben érzett felelősség alapján, s nem a „nem lehet kikerülni” szint­jén venne tudomást.- Gondolnunk kell arra is - mondja Lájer Konrád -, hogy egy faj kiirtása, vagy egy táj le­rombolása az utánunk követ­kező összes generációt meg­fosztja azok használatától, él­vezetétől. Az ökoszisztémák­ban okozott változások vissza- fordíthatatlanok. A fennma­radó fajok részvételével alakul ki egy újabb stabil egyensúlyi állapot. Ä kérdés csak az: jut-e ebben még számunkra és mi­lyen hely? Mészáros Attila i 1 i A A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom