Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-14 / 44. szám

1995. február 14., kedd A mai nap aj Dunámon napló 3 VALÓBAN ROMLIK A KÖZBIZTONSÁG? Kevesebb rendőr az utcán (Folytatás az 1■ oldalról) bűnözés, ami nálunk igen rend­hagyónak számít. A második helyre sorolom azt, amit a szak­nyelven keleti bűnözési formá­nak nevezünk és hazánkban ma már szintén jelen van, kísérője­lensége az utcai lövöldözés. Hiányzik az anyagi és erkölcsi támogatás- Harmadikként említem, de egyáltalán nem jelentéktelen az a tény, hogy a rendőrség a múlt évben nem kapta meg azt az er­kölcsi és anyagi támogatást a társadalomtól, ami megillette volna és amire a hatékonyabb munka szempontjából is szük­sége lett volna.- Ön szerint mivel magya­rázható a társadalom értékíté­lete?- Kicsit sarkítva a dolgot, azt kell mondanom, hogy a képvi­selői és az önkormányzati vá­lasztások fontosabbak voltak a társadalom számára, mint az or­szág közbiztonsága. Bizonyára az idén rádöbben a politikai ve­zetés, a kormány, hogy változ­tatni kell ezen a szemléleten és gyakorlaton. A belügyminiszter úr be is jelentette, hogy rövide­sen a kormány elé kerül az or­szág közbiztonsága, a rendőrség helyzete.-Miként minősíti a megyék, a főváros közbiztonságát? A keleti megyékben javult a helyzet- Nem könnyű rangsort felál­lítani a megyék között, mivel óriási versenyfutás alakult ki. A főkapitányságok arra töreksze­nek, hogy bizonyítsanak. Ilyen szempontból a statisztika nem eléggé megbízhatóan tükrözi a valós helyzetet. A lakosság biz­tonságát, a közbiztonságot te­kintve azt mondhatjuk, hogy Budapesten számszerint csök­kentek az ismertté vált bűncse­lekmények. Számuk 129 ezer volt, ami az összes ismertté vált bűneset egyharmada.- Kedvezőtlen viszont, hogy a közterületen elkövetett bűn- cselekmények száma nőtt. Eb­ben erősen közrejátszik az a tény, hogy a 46 százalékkal több volt az autólopás, mint az előző évben. A lakosság bizton­ságérzetét ez természetesen kedvezőtlenül befolyásolja és emiatt itthon csakúgy, mint Eu- rópa-szerte keményen bírálják a rendőrséget. Szintén kedvezőt­len fővárosi jelenség, hogy el­szaporodtak a zsebtolvajlások, amik miatt sok kritikát kapunk. Komárom és Somogy megyé­ben is romlott a lakosság biz­tonságérzete, amit befolyásol a bűnesetek növekvő száma: az előbbi megyében kerek 10 szá­zalékkal, az utóbbiban 5 száza­lékkal több volt a bűneset.- Az ország másik részén, Borsod, Hajdú és Szabolcs me­gyében ezzel szemben az is­mertté vált bűncselekmények száma csökkent. Borsod me­gyében 14,1 százalékkal, Hajdú megyében 5,6 százalékkal, va­lamint 18,4 százalékkal Sza­bolcs megyében.-Minek köszönhető a javu­lás?- Nagyon valószínű az, hogy az említett megyékben a rend­őrség aktív és erőteljes meg­előző tevékenységet folytatott. Itt az orosz, ukrán bűnözői hul­lámmal kellett az első lépcső­ben megküzdeni. A tények bi­zonyítják, hogy az ott szolgáló kollégáink sikerrel vívták meg ezt a küzdelmet.-A bűncselekmények számát és súlyosságát tekintve, orszá­gosan milyen sorrend alakult ki? Járőr nélkül a közterületeken?- Mint említettem, Budapest a legveszélyeztetettebb, ezután Pest megye következik, amelyet Bács megye követ a sorban. A sorrend változhat, hiszen az 1995 év igen kritikusnak ígér­kezik, mivel hiányoznak azok az eszközök, feltételek, amikre a nagytömegű bűnözés megfé­kezéséhez szükség lenne. A rendelkezésünkre bocsátott pénz egyelőre csak arra ele­gendő, hogy 1994-hez viszo­nyítva ne rosszabbodjon a hely­zetünk. Kérdés, hogy milyen közbiztonságot akar a magyar társadalom? Nyilvánvalóan jobbat, mint a mostani. Jóma­gam borúlátóbb vagyok, mint egyes rendőri vezetők. A közte­reken és az utcákon kevesebb rendőr lesz, mint 1994-ben volt. Ennek egyetlen oka van, a lét­számhiány, ami az esztendő vé­gére elérheti a 3000 főt is. Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a közterületeken alig lesz, vagy teljesen megszűnik a meg­előzőjárőrszolgálat. Tehát az az egyetlen lehetőségünk maradt, hogy az eseményekre a lehető leggyorsabban reagáljunk. Ezt állítottuk magunk elé legfonto­sabb feladatként 1,995-ben.- Számíthatnak-e a következő időszakban is az önkormányza­tok támogatására? Gesztusértékű támogatás-Az önkormányzatok támo­gatására mindig építettünk. A rendőrség vezetői örömmel nyugtázzák az együttműködési szándékot és előmozdítják az effajta együttműködést. Magam is támogatom az ilyen kezde­ményezéseket, de azért látni kell, hogy a rendőrségi munkát nem lehet az önkormányzatok erejére építeni! Magyarorszá­gon állami rendőrség van és azt az állami költségvetésből kell finanszírozni. Az önkormányza­toknak ma csupán arra futja az erejükből, hogy gesztus értékű segítséget adjanak. Ezt öröm­mel elfogadjuk, de nem oldja meg az alapvető gondjainkat.- Sajnos, lehetőségeink ki­merülőben vannak s ebben az évben nem lesznek új rendőrőr­sök, kapitányságok. Szemben a múlt évvel, amikor egy kapi­tányságot és 33 rendőrőrsöt hozhattunk létre. Éppen ezért várjuk a kormány kedvező dön­tését, hiszen a tét az ország köz- biztonsága. Amiért csak akkor tehetünk többet, ha ehhez több támogatást kapunk. Maris János (MTI-Press) Csökken a zsúfoltság Rédicsnél A mintegy 70 kilométer hosszú magyar-szlovén határ- szakaszon számottevően meg­nőtt a Rédics-Dolga-Vas (Hosszúfalu) átkelő terhelése: az elmúlt három év alatt meg­sokszorozódott a teherforga­lom, s ezzel együtt a személy- forgalomban résztvevők vára­kozási ideje is. A zsúfoltság és a várakozás csökkentését célozza az a megállapodás, amelyet hét­főn Lentiben írtak alá a határőr­ség vezetői. Megszervezik a személyforgalom átirányítását és szükség szerint a Rédics- Dolga-Vas állomásnál csak te­herforgalmat engednek át. Amennyiben a várakozási idő a személyforgalomban megha­ladja a fél órát, a teherforga­lomban pedig eléri a három órát, gyors és egyeztetett szol­gálati intézkedéseket tesznek; óránként legkevesebb tíz ka­mion átléptetését kívánják biz­tosítani mindkét oldalon. Beje­lentették, hogy júniusban meg­kezdődik a rédicsi kamionter­minál másfél évig tartó és a Phare-program által támogatott építése. Ez idő alatt a személy- forgalom számára alkalmanként a tomyiszentmiklósi és a baján- senyei átkelőhely lesz a két fő tehermentesítő állomás. Már javában folyik az átalakítás Pécsett, a POTE II. sz. sebészeti klinikájának kétszáz éves falai között Fotó: Müller Andrea Matuzsálemi falak között Megkezdődött a pécsi szívsebészeti centrum építése Ugyancsak hangos mostaná­ban a POTE II. sz. sebészeti klinikájának házatája. Építő munkások dolgoznak. A bel­gyógyászattal közös udvaron elkerített építési területet, épü­letbontási „melléktermékeket”, illetve építési anyagokat kell kerülgetni. Mégsem bosszan­kodik senki, hiszen ezek a munkálatok azt jelentik, hogy elkezdődött a pécsi cardiológiai és szívsebészeti centrum épí­tése! Végre! Mondják mindazok, akik kiharcolták, hogy sok-sok éves küzdelem és huzavona után mégiscsak zöld utat - és ami a legfontosabb: pénzt! - kapott a pécsi szívsebészet ügye. Végre! Mondják azok a betegek, akik hosszú hónapok óta várnak arra, hogy elvégez­zék rajtuk a szükséges szívsebé­szeti beavatkozást, s akiknek egy szívkatéterezésért Buda­pestre kell utazniuk. Tehát végre lesz szívsebészet Pécsett is. A Pécsi Orvostudományi Egyetem oktatási színvonaláról elismeréssel nyilatkoznak kül­földön is, (nem véletlen, hogy évről-évre egyre több külföldi hallgató tanul itt) ugyanakkor az oktatás mégis hiányos volt. Az itt végzett hallgatók ugyanis nem láttak hemodinamikai la­boratóriumot (a hemodinamikai berendezésekkel végzik el pl. a szívkatéterezést és kisebb be­avatkozásokat, az esetleges szívműtét előtti szükséges vizs­gálatokat) és nem tanulhattak szívsebészetet. Az ország orvosegyetemei közül már csak Pécs nem rendelkezett szívse­bészettel. S ez nemcsak az orvoskép­zésben jelentett évtizedekig hát­rányt, de hátrányos helyzetbe kerültek a régió betegei is. Saj­nálatos módon évről-évre több a szívkoszorúér betegségeiben szenvedők száma, s évről-évre több ember kap szívinfarktust. Az ország szívsebészeti cent­rumainak kapacitása pedig nem nőtt ezzel arányosan. A Dél-Dunántúl betegeinek vagy Szegedre, vagy Budapestre kel­lett utazni a kivizsgálásokra, a műtétre, s a műtét utáni ellen­őrző vizsgálatokra. Arról nem is beszélve, hogy több hónapos előjegyzéssel dolgoztak a szív­sebészetek, s sokszor a beteg már meghalt, mire sorra került volna. Most a sok éves „boxolás” után végre elkezdődtek az épí­tési munkák. Igaz, sokan han­goztatták azt a véleményt, hogy nem érdemes a klinika jelenlegi helyén, az Irgalmasok utcai, több mint 200 éves, elavult épü­letbe ennyi pénzt beleölni, ha­nem meg kellene várni, amíg nagyobb összeget tud az egye­tem szerezni és majd akkor kor­szerű, új épületben indítani. Az egyetem és a klinika vezetése azonban úgy döntött, a meglévő pénzből minél gyorsabban, el­indítani a szívsebészetet, ami nem jelenti azt, hogy lemondtak volna a további fejlesztésről ar­ról, hogy a szívsebészet később méltó helyre és körülmények közé kerüljön. A kivitelezési munkákat versenytárgyaláson a KOMPLEX Német-Magyar Építőipari Kft. nyerte el. Ők ké­szítették korábban a nephroló- giai centrumot, valamint a diagnosztikai központot, s az ott látottak alapján reméljük, hogy ebben az öreg épületben, a ma­tuzsálemi falak között sem val­lanak szégyent. S. Zs. AMIKOR A GÁZOLÓ ISMÉT A GÁZRA LÉP Halál a zöld kártya miatt(?) Az elmúlt esztendőben harminc olyan személyi sérü­léssel járó közlekedési baleset történt Baranyában, amikor az okozó megállás nélkül to­vább hajtott, vagy nem adta meg a tőle elvárható segítsé­get. Ez a szám riasztóan ma­gas és tempósan követi az or­szágosan emelkedő tenden­ciát, amely - legalábbis ezen a téren - a közlekedési morál romlására utal. Mint azt Gál Jenő százados­tól, a Baranya Megyei Rendőr­főkapitányság közlekedési osz­tályának balesetmegelőzési főe­lőadójától megtudtuk, előbb, vagy utóbb, de csaknem minden ilyen esetben eredményre vezet a nyomozás. Jelenleg csupán egy olyan közlekedési baleset vizsgálata tart, ahol a körülmé­nyek nem teljesen tisztázottak és a gázoló személye még isme­retlen. Az elmúlt év őszén, novem­ber 14-én Helesfa külterületén délután öt óra tájban nem sok­kal a helységnévjelző tábla után egy feltehetőleg nagy méretű járművel elütöttek egy 34 éves fiatalembert, aki a helyszínen életét vesztette. Az ügyben to­vábbra is nagy erőkkel folyik az adatgyűjtés és a rendőrség 100 ezer forint jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Továbbra is várják tehát mindazok jelentke­zését, akik az ügyben bármiféle hitelt érdemlő információval tudnak szolgálni. Az egyre szaporodó esetek vizsgálata során derült ki: a gép­járművezetők jó része nincs tisztában azzal, hogy a segít­ségnyújtás elmulasztása milyen súlyos következményekkel jár­hat. Egyrészt mert ez már a személy elleni bűncselekmé­nyek körébe tartozik - ráadásul az esetek többségében a szán­dékosság aligha vitatható - ezért a büntetési tétele maga­sabb, mint a halálos gázolásé. A bíróság akár három év szabad­ságvesztést is kiróhat az au­tósra, ha a sértett meghal és bi­zonyos, hogy a segítségnyújtás az életét megmenthette volna, függetlenül attól, hogy a balese­tet a helyszínről elmenekülő járművezető, vagy az áldozat okozta. Öt év a felső határ ab­ban az esetben, ha a halálos sé­rülésért is a segítségnyújtást elmulasztó sofőr a felelős. Ke­vesen tudják, hogy ilyenkor nemcsak a volán mögött ülő, de az autó utasai is elmarasztalha­tok, amennyiben nem tesznek semmit a sérültért. A segítség- nyújtást egyébként a KRESZ kötelezően előírja, lehetetlen tehát, hogy aki jogosítvánnyal rendelkezik ne tudja mi ilyen­kor a feladata. Felmerül a kér­dés: mi lehet az oka a mind gyakoribb cserbenhagyásnak? A rendőrök tapasztalatai sze­rint leginkább az ittas vezetők távoznak a segítségnyújtást el­mulasztva a balesetek helyszí­néről. A pillanatnyi pánik, no meg a jogosítvány elvesztésétől való félelem készteti őket me­nekülésre fel sem mérve azt, hogy a segítségnyújtás elmu­lasztása sokkal komolyabb kö­vetkezményekkel járhat mint a .jogsi” elvesztése, vagy egy fel­függesztett bírósági ítélet. Megesett már az is, hogy a gépjárművezető azért nem sie­tett a sérült segítségére, mert ő ugyan vétlen volt a balesetben, de a kocsi okmányai nem voltak rendben. Elgondolni is bor­zasztó, hogy egy ember mond­juk azért vérzik el az ország­úton, mert az autónak - amely elé óvatlanul, figyelmetlenül lépett - lejárt a műszakija, vagy épp nem volt rendben a zöld kártyája. Több, kevesebb nyom min­den baleset után marad. Persze az a vicclapba illő eset, amikor a helyszínről elmenekülő sofőr még otthon sem veszi észre, hogy hiányzik a kocsi rend­számtáblája - mert az ütközés­kor levált és az éjszakai ország­úton maradt - elég ritka. Sok­szor egy parányi festékdarab, máskor egy éber tanú az, aki a gázoló autó nyomára vezeti a rendőröket. Túl azon, hogy a se­gítségnyújtás elmulasztása az ál­dozat életébe kerülhet, már csak ezért sem érdemes a balesetek helyszínéről elmenekülni. Nógrádi Gábor Egy az elhagyott áldozatok közül

Next

/
Oldalképek
Tartalom