Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-09 / 39. szám

1995. február 9., csütörtök Közélet uj Dunántúli napló 11 Látlelet A csúszós idő miatt botot vittem magammal. Leülök a buszban a vezető fülkéje mögé. Lehetőleg ezt a nyu­galmas sarkot szoktam el­foglalni. Olvasni kezdtem, hogy kihasználjam az út fél­óráját. A botom közben le­csúszott, egy perc is beletelt, míg fel tudtam venni. Várat­lanul megáll az autóbusz és a kinyíló ajtón keresztül a ve­zető rámförmed: „Ne rug­dossa az fülkét, mert kira­kom!” Nem jutottam szóhoz a megdöbbenéstől. Nem is gondoltam, hogy hozzám beszél. Valamit motyoghat­tam zavaromban, de be­csukta ajtaját és hajtott to­vább. Össze kellett szednem gondolataimat. Nem emlék­szem, hogy 76 évem alatt ilyen oktalan gorombaság ért volna. (Egyszer ugyan sír­rablónak nézett a pesti far­kasréti temetőkapus, v mert egy csokorral kezemben jöt­tem kifelé. Máshova is kel­lett virágot vinnem és a be- hozottak csak egy részét hagytam a sírnál.) De rugda- lózó részegnek még nem néztek. Egy darabig arra gondoltam, hogy lemegyek a végállomásig és azonnal be­jelentést teszek. Köz­érdekből is megérdemli a fi­gyelmeztetést a szokottnál is gorombább vezető. Sajnos az idegeskedés gyakori és nem vagyok biztos abban, hogy így mert volna rákia­bálni egy fiatal izmos em­berre. Ha bemegyek és pa­I naszt teszek, a legjobb eset­ben meghallgatnak, talán még elnézést is kémek, de magukban gondolják, hogy megint egy hőbörgő, szenilis öreg. Nem elég, hogy ingyen utaznak, de mindig baj van velük. Alig tudnak felka­paszkodni és lassan kecme- regnek le. Azért biztosan van vezető, aki egy kicsit aggó­dik, hogy a kényelmesen ülő fiatalok mellett roskatagon álló öreg felbukik és zavart okoz. Lebeszéltem magam az elégtétel kéréséről. Mégsem mindegyik sofőr ilyen. Ha­marosan el fogom felejteni a busz számát, a vezető ke­mény, fölényes tekintetét, sötét haját, markáns orrát, goromba szavait. Ez hetven év felett már könnyen megy. Csak látleletet vettem fel - a magam számára. K. T. A. Közéleti vitafórum A Polgári Kör Pécs pártpoli­tikán fölül álló, minden párttól egyenlő távolságot tartó szerve­zet. Körünk otthonra lelt a Szent István téri Nevelők Házá­ban, ahol ez év februárjától kezdve, időről-időre közéleti vi­tafórumokat szervezünk, a szi­gorú tárgyilagosság jegyében. Az első ilyen vitafórumra február 15-én, szerdán délután 18 órakor kerül sor a Nevelők Házában, és a gyakorlati városi szociálpolitika legfontosabb kérdéseiről szól. Vendégünk lesz Ursprung János városi szo­ciális tanácsnok, Paczur Zsolt, a szociális bizottság vezetője, va­lamint a város szociális otthona­inak, családsegítő központjai­nak, közalapítványainak veze­tői, képviselői. A második rendezvény idő­pontja február 21. kedd, délután 18 óra, és a Nevelők Háza nagy­termében dr. Révész Mária al­polgármester, Staub Ernő, az oktatási bizottság vezetője, az iskolaszövetség, a szakszerve­zet, az alsó- és középfokú okta­tási törvénytervezet módosítása, a város iskoláinak helyzete, a város oktatásügyi lehetőségei, az új Nemzeti Alaptanterv-ter- vezet. Mindkét rendezvényünk nyi­tott, várjuk az érdeklődőket. Dr. Vargha Dezső Időzített bombaként „ketyeg” a falbasüllyesztett vízóra Fotó: Tóth L. AZ ÖNKORMÁNYZATOK NEM TUDNAK DÖNTENI A KHVM tervezete: márciustól új vízdíj Ember legyen a talpán, aki a mai víz- és csatornadíjak között el tud igazodni. Talán csak azok, akik nektárt isznak, har­matban mosakodnak és patak­ban mosnak ... Minthogy ilyen fölöttébb kevés lehet, sokakban maradnak ott a kérdőjelek: mennyit és miért kell fizetni? Van-e eltérés kistelepülés és nagyváros között? Tegyünk egy próbát: vajon a Pécsi Vízmű fo­gyasztói közül hányán tudják „holtbiztosán”, hogy az áta­lánydíj vállalása, vagy a vízóra beszerelése a kedvezőbb pénz­tárcájukra? * Szabó Tamás, a Pécsi Vízmű gazdasági igazgató-helyettese határozott választ ad:- Az átalánydíj rettenetesen magas! Ebből következően egyértelműen az a jobb a fo­gyasztóknak, ha a vízóra alap­ján fizetik a díjat. Ez a bizonyos átalány egy kétszobás, össz­komfortos lakás esetében sze­mélyenként 5,5 köbméter ha­vonta. Egy négytagú család „fogyasztása” tehát 22 köbmé­ter. Egy köbméter víz ára most 104 forint. Szabó Tamás hozzá teszi: ha vízórát használnának, havonta legfeljebb 5-7 köbmé­ter után kellene díjat fizetni. Nem mindenütt azonos azon­ban az átalánydíj, függ ez a komfortfokozattól, a lakásban élők számától. Ahol tehát keve­sebben lettek, mint ahány sze­mélyt a lakásba eredetileg beje­lentettek, érdemes gyorsan je­lezni a Vízműnek a létszámvál­tozást, természetesen hiteles adattal. Az átalánydíjat egyébként egy 1991-as kormányrendelet határozta meg. Ahol csatorna is van, ott 104 forint köbméteren­ként, ahol nincs, ott 67 forintot kell fizetni az ivóvízért, áfá-val együtt. Az áfa azonban ez év január 1-tői emelkedett: 10 szá­zalékról 12-re. A Pécsi Vízmű nyilvántartá­sában mintegy 45 000 fo­gyasztó szerepel. Közülük az átalánydíjat fizetők száma nem éri el a 20 százalékot. Egyéb­ként - véli Szabó Tamás - a Pécsi Vízmű ellátási körzetébe tartozó kistelepüléseken a lo­csolás, állattartás miatt az áta­lánydíj kedvezőbb lehet. Ki-ki maga fontolja meg tehát: ha nem tart állatokat, órát szerel­tet-e fel, ha sokat locsolja kert­jét, inkább átalánydíjat vál­lal-e? A jelenlegi tendencia azonban a vízmérőórák felsze- reltetése. Általában egy, vagy két hidegvízmérő órát szerel­tetnek a lakásokba. A társasházak külön fejezetet jelentenek e téren. Van egy úgynevezett főmérő, s van a la­kásokhoz szerelt „háztartási”. A kettő által mért vízmennyi­ség között különbség lehet. Ezt a társasház közgyűlésének dön­tése szerint a közös képviselő meghatározott szempontok alapján - alapterület, a lakásban élők száma - átalánydíjként felosztja a lakók között. A Pécsi Vízmű törekvése egyébként egyértelműen az, hogy minden fogyasztója mé­rőóra szerint fizesse a vízdíjat, mert - állítja a gazdasági igaz­gató-helyettes - korrektebb és pontosabb így az elszámolás. Három év alatt minden óratu­lajdonossal külön-külön szer­ződést szeretnének kötni, azzal, hogy a pontos mérés érdekében meghatározott időszakonként felülvizsgálják a műszerek megbízhatóságát. Akiknek nincs órájuk, azok maradnak átalánydíjasok. Változnak a vízdíjak ebben az évben. 1994-ben a költség­vetés 1,5 milliárd forint támo­gatást adott a lakossági ivóvíz- és csatornadíjak kiegészítésére. Ebből a Pécsi Vízmű 71 millió forinttal részesedett. A rendel­kezés szerint a szolgáltató az ivóvíz esetében köbméteren­ként 60 forint + áfa, ivóvíz + csatornahasználatért 100 forint + áfa díjnál többet nem szá­molhatott a lakosság felé. Már elkészült azonban az illetékes minisztérium, a KHVM terve­zete, amely várhatóan március 1-től gyakorlat lesz. A két ösz- szeg 78 forintra, illetve 126 fo­rintra emelkedik, ehhez jön még a 12 százalékos áfa. Ha a Pécsi Vízmű ennél kevesebbet számláz, nem kapja meg az 1995-re meghatározott 120 mil­lió forintos támogatást a költ­ségvetéstől. Ha kevesebbet számol, a különbözetet az ön- kormányzatoknak kell átvállal­niuk. Kővágószőlősön Bátor Jó­zsef polgármesternél érdeklőd­tünk. Elmondta: az önkormány­zat lényegében döntésképtelen helyzetben van, mert eddig a cég szakemberei nem ültek le velük tárgyalni a vízdíjról. Minden esetre Kővágószőlősön a polgármesteri hivatal nem já­rult hozzá a Vízmű által 1994. január 1-től kért emeléshez. Ez ellen a szolgáltató bírósághoz fordulhatott volna, de nem tette meg. Most tehát még mindig a korábban megállapított 47 fo­rint + áfa a köbméterenkénti ivóvíz-díj a településen. Ám ez sem egységes: a község egy ré­sze csatornázott, másik része nem. Másrészt - tette hozzá a polgármester - azért sem tud­nak dönteni a díjról, mert teljes bizonytalanságban vannak afe­lől, hogy a Pécsi Vízmű a jövő­ben milyen formában működik tovább. Mészáros Attila A FENYEGETŐ JELEK ELLENÉRE Jogos-e a bizalom? Andrew Sarlós, a magyar gazdasági életben gyakran sze­replő üzletember szerint a nem­zetközi pénzpiacon "a legna­gyobb versengés folyik a tőké­ért, a befektetők kimenekítik a pénzüket Mexikóból és Kíná­ból, „sőt” a megcsappant tőke kimenekül a veszélyes orszá­gokból”. Ebben a helyzetben aggodalommal nyilatkozott ar­ról, hogy egy sor, az utóbbi idő­ben megtett vagy elodázott lé­péssel „Magyarország provo­kálja a nemzetközi pénzvilá­got”, ami „nagyon szerencsét­len dolog. Ha ugyanis alapjai­ban rendül meg a bizalom a magyar gazdaság iránt, annak végzetes következményei le­hetnek”. Miért bizakodik mégis? Mert úgy látja, hogy ba­jok ide, bajok oda, „amíg a koa­líció fennáll, a világ gazdasági potentátjai megbecsülik Ma­gyarországot, s bíznak abban, hogy a fenyegető jelek ellenére megtalálja a megoldást”. S mert reméli, hogy „a magyar politi­kusok inkább szót értenek egy­mással, semmint hogy vállalják a koalíció megszűnésének az ország népére háruló súlyos kö­vetkezményeit”. Miért kell figyelnünk Sarlós és a többi nemzetközi gazdasági szaktekintély véleményére? Mert megalapozottabbak, s ez­által reálisabbak az egyszerű új­ságcikkeknél, amelyek sokszor hangulatok, vagy érdekek su­gallta nézetek szószólói. Már­pedig számunkra létkérdés, hogy a valóságnak megfelelően lásson bennünket a világ. Kocsis Tamás ADÓ-SZÁMTAN Hogyan számítják az előleget? A januári fizetésekből már az új, módosított szabályok szerint vonták le a munkáltatók a sze­mélyi jövedelemadó előleget. Nem könnyű követni a könyve­lői „manővereket”, hiszen a havi keresetet egész évben vár­ható rendszeres jövedelemként veszik alapul. Mint már közis­mert, megszűnt a kedvezmé­nyek jelentős része, a korábban adóalap csökkentő tételek zöme ezután az adóból írható csak le. Vámosi-Nagy Szabolcstól, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal(APEH) főosztályveze­tőjétől kérdeztük meg a havon­ként levonandó személyi jöve­delemadó-előleg kiszámításá­nak a módját, hogy bárki ellen­őrizhesse, pontosan megkapta- e a járandóságát. A munkáltatónak első lépés­ként a havi bérből le kell vonnia a szakszervezeti tagdíjat, egyéni vállalkozók esetében a kamarai tagdíjat is, továbbá a 1,5 száza­lékos munkavállalói járulékot. Az így kapott összeget megszo­rozzák tizenkettővel és kiszá­mítják, hogy a várható éves jö­vedelem alapján hány százalé­kos adókulcsot kell alkalmazni. (Mint köztudott, az adótábla nem változott!) A kiszámított éves adót ezután visszaosztják az egyes hónapokra, így kapják meg a havi adóelőleget, amit csökkenteni lehet a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék ösz- szegével. Minden más kedvezményt - köztük a jelentősen csökkent gyermekkedvezményt is - csak az éves adóbevalláskor lehet ér­vényesíteni. A családi pótlék viszont to­vábbra is adómentes. A munkaadók a személyi jö­vedelemadó előleg kiszámítása során havi 600 forint adóked­vezményt írhatnak jóvá abban az esetben, ha a munkavállaló nyilatkozata szerint éves össz­jövedelme nem lépi túl az öt­százezer forintot. Amennyiben az év során a munkaadó azt ta­pasztalja, hogy ■ alkalmazottja túllépte ezt a jövedelemhatárt, a következő hónapban egy ösz- szegben kell levonnia az addig jogtalanul igénybe vett adóked­vezményt. N. Zs. Mikor kézbesítik a fölemelt nyugdíjakat? Az idei nyugdíjak „karbantar­tásának” módjáról és mértéké­ről szóló jogszabályra még nem került rá az országgyűlési jóvá­hagyás pecsétje, de a parlamenti pártok és képviselői testületek előzetes megnyilatkozásai arra utalnak: abban egyetértés van, hogy márciusban 10 százalék­kal kapnak többet a múlt év de­cember 31-ig nyugdíjba vonul­tak. Egybevágnak a vélemé­nyek abban is, hogy az emelés visszamenőleg, január 1-jétől legyen érvényes. Szerémi Lászlónétól, a Nyug­díjbiztosítási Önkormányzat al- elnökétől arról érdeklődtünk, hogy várhatóan mikor kapják kézhez az érintettek a fölemelt összeget, illetve a régi és új nyugdíj közötti különbözetet. Az alelnökasszony elmondta, hogy a korrekció rendkívül nagy adminisztratív feladatot ró a nyugdíjbiztosítóra. MATÁV-Siemens „labdázgatás” 40 000 forintért Méghozzá sokszor 40 000 forintért, minthogy ez a 40 000 forint az az összeg, amit a tele­fonra áhítozó pécsi állampolgá­rok befizettek a MATÁV által meghirdetett úgynevezet „öne­rős” akció keretében. Telefon azonban mostanáig nincs, he­lyette a MATÁV és Siemens egymásra mutogat, egymásnak dobálgatják a labdát. Engedtessék meg, hogy nap­lószerű tárgyilagossággal vá­zoljam az eddig történteket. 1994 eleje: a MATÁV meg­hirdeti az akciót - lehet jelent- kezni 1994. április 29: A MATÁV közli, hogy elfogadta a jelent­kezést és mindjárt mellékeli a 40 000 forint befizetéséhez szükséges csekket. 1994. május 12: megtörténik a befizetés - aztán hosszú ideig nem történik semmi. Többszöri érdeklődésre a válasz: csak tü­relem. 1994. szeptember 5: értesítés jön a MATÁV-tól, hogy a befi­zetett összeg bizonyos százalé­kát vissza lehet igényelni az önkormányzattól. 1994. szeptember 27: szep­tember 16-i (!) keltezéssel kül­demény érkezik a MATÁV-tól: értesítés távbeszélő állomás lé­tesítéséről (felszereléséről). Már közlik a leendő kapcsolási számot is, egyben postafordul­tával kérik a tájékoztatást, hogy miként szerepeljen az állomás a telefonkönyvben, milyen hosszú vezetéket kérünk a ké­szülékhez és így tovább. Óriási öröm - mégis csak lesz telefon. 1994. november 2: úgy lát­szik, korai az öröm, mert még semmi sem történt, bár a MA­TÁV szóbeli érdeklődésre megnyugtat, mondván, hogy ha már megvan a kapcsolási szám, két-három héten - maximum egy hónapon - belül meglesz a telefon. A Siemens végzi a szerelési munkákat. 1994. november 11: az ön- kormányzattól megérkezik 3000 forint visszatérítés. 1994. december eleje: a Si­emens-szerelők gőzerővel dol­goznak a környéken (Tettye utca, Szent Vince utca stb.). Aztán hirtelen leállnak és ölbe tett kézzel ücsörögnek a keríté­sen. Mint mondják, nem tud­nak tovább dolgozni, mert a MATÁV „elfelejtette” lefek­tetni a földalatti fővezeték egy részét - anélkül pedig nem megy. 1994 december második fele: végre megvan a hiányzó fővezeték - csendesen pihen a föld alatt -, de nem történik semmi. No persze, hiszen kará­csony jön, szilveszter jön. 1995. január 25: késő dél­után bedobnak a levélszek­rénybe egy sajtcédulát, hogy másnap reggel jönnek szerelni a vezetéket (előzőleg pedig a Siemens műszaki részlegénél azt mondták, legalább egy hét­tel korábban tájékoztatnak a szerelés időpontjáról). Mint­hogy munkám Budapesthez kö­tött, a szomszéd telefonértesí­téséből szereztem tudomást az időpontról. Természetesen nem tudtam pillanatok alatt Pécsett teremni. Gyors telefon Budapestről Pécsre a Siemenshez: a 325-599-es telefonon megálla­podás Nagy József úrral, hogy február 1-én jönnek a szerelők. 1995. február 1: hurrá, lesz telefon, megjöttek a szerelők, gyorsan felszerelik a vezetéket. Telefon azonban nincs. Közlik, hogy a készülék kihozatala és a vonal bekapcsolása már nem az ő dolguk, ez már ismét a MA- TÁV-hoz tartozik. Ugyanezt mondja a már említett Nagy József is a Siemensnél. Tehát még aznap irány a MATÁV. Felháborodott hölgy szidja a Siemenst, mondván, hogy mindenkit hozzájuk kül­denek, pedig a Siemensnek kell kihozni a készüléket és intéz­kedni a vonal bekapcsolásáról. Megad egy telefonszámot - 324-691 -, itt kell reklamálni. A megadott számon közli egy férfi, hogy valóban az ő felada­tuk. Hogy mikor? Azt sajnos nem tudja, az alvállalkozóktól függ. Talán 4-5 hét múlva. Majd értesítenek ... Hát így állunk pillanatnyi­lag. Teleszámunk már négy hónapja van, most már vezeté­künk is szép dugaszoló aljzattal a végén - csak éppen készülé­künk és vonalunk nincs. És ki tudja, mikor lesz. Mint rajtam kívül annak a több száz ember­nek is, aki joggal háborog. Geresdy László í % L l \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom