Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-08 / 38. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1995. február 8., szerda Mennyi még a tizenkettő? Komlón egy város épült föl a bányára. A '60-as évek közepe táján - amikor a Mecseki Szénbányák 20 ezernél is több embernek adott munkát - Komlón több mint 12 ezren dolgoztak a bányában. Igaz, akkor még mind a négy akna, Zobák, Béta, Kossuth és Anna is termelt teljes kapacitással. Abban az időben született a vállalati rekord is, egy év alatt 4,1 millió tonna szenet hoztak felszínre, Kossuth-aknán például napi 4000 tonna volt a penzum. Volt miből eltartani a várost. Nemcsak eltartani, fölépíteni is. A bánya karbantartó üzeme építette a város lakótelepi lakásainak mintegy 80 százalékát, működtette a sportlétesítményeket. Bizonyára sokan nosztalgiával emlékeznek még arra az időre. A városnak akkor nem volt még saját könyvtára, a szenes szakszervezeti könyvtár adott olvasnivalót a betérőknek. Szinte hihetetlen, de még a templom is a vállalat leltárában szerepelt, egészen addig, amíg jelképes 1 forintért át nem adták a püspökségnek. Komló kálváriája összefügg a Mecseki Szénbányák hosszúra nyúlt agóniájával. Drága a mecseki szén - alakult ki a központi vélemény, úgyhogy előbb szanálták az egyre zsugorodó céget, majd a fölszámolását is megindították. Ahogy a megyében máshol is, úgy a bányászváros környékén is egymás után zárták be az aknákat. Sokan már a legrosszabbra számítottak, ám az emlékezetes politikai döntés folytán kicsit föllélegezhettek a komlóiak. Közel két esztendeje annak, hogy az akkori kormány 5-7 éves ultimátumot adott a komlói mélyművelés fokozatos fölszámolására, az aknák bezárására. Az ultimátumnak komoly ára is van, és a törlesztést még csak most kezdi a bányászváros. Át kell alakítani nemcsak a gazdaságot, de a benne dolgozókat is, hiszen közel az idő, hogy a bányászat már egyáltalán nem nyújt megélhetési lehetőséget. A feladatról nem lehet megfeledkezni, figyelmeztetőül ott van a munkanélküliség egyre riasztóbb térhódítása. Ma már csak Zobák termel. Az egykori tizenkettő alaposan megfogyatkozott, ezekben a napokban már kevesebb mint 2 ezer ember számára ad munka- lehetőséget a bánya a közel 30 ezer lelket számláló városból, és környékéről. Alaposan lecsökkent a termelés is, egyre mélyebbre kell menni a szénért. A város vezetése, társadalmi szervei, vállalkozói most már jó ideje fáradoznak a gazdasági kátyúból kivezető út megtalálásán. Nekik komoly a felelősségük, mint ahogy azoknak a dolgozóknak is, akik ma még bányászként keresik maguk és családjuk betevőjére valót. Jórészt fiatal emberek, hiszen aki tehette, máshol helyezkedett el, nyugdíjasként, vagy egészség- ügyi rehabilitáltként már valamilyen biztos megoldást választott magának. Kinek jut eszébe vajon ma már az egykori 12 ezer komlói szenes dolgozó? A maiak - lent a vájvégen, munkahelyeiken, ebéd- vagy pihenőszünet közben - talán inkább arra gondolnak, hogy mi lesz néhány év múlva. Amikor Komlón bezárják az utolsó mélyművelésű bányát is. Kaszás Endre