Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-01 / 31. szám
1995. február 1., szerda Politikai vitafórum új Dunántúli napló 11 Külföldi lapvélemények A Süddeutsche Zeitung véleménye: a magyar gazdaságpolitika válaszút előtt áll. A liberális lap úgy látja a szocialista frakció már nem akarta támogatni Békésit, akinek gazdasági programja a takarékosság érdekében szigorú megszorításokat írt elő. A Handelsblatt című német üzleti napilap szerint a Békési és Horn Gyula miniszterelnök közötti nyílt ellentétek immár lehetetlenné tették az együttműködést. A vita legfőbb tárgya az volt, hogy a miniszterelnök saját felügyelete alá akarja rendelni a privatizációt, amelyet eddig Békési irányított. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósításában úgy véli, hogy az utóbbi napok vitái fényében nem volt váratlan Békési távozása. A konzervatív beállítottságú vezető német lap ismertette Horn és Békési vitáját egy privatizációs miniszteri poszt felállításáról, valamint felidézte a HungarHotels ügyét. Egyelőre nem tudni, hogy a pénzügyminiszter távozása veszélyezteti-e a szocialisták és a liberálisok koalícióját. Úgy tűnik, hogy az SZDSZ hajlik a kormánykoalíció további fenntartására - írta a lap és emlékeztetett arra, hogy a szabaddemokraták a választás után erőteljesen követelték Békési pénzügyminiszteri kinevezését. Békési vissza lépése, politikai jelentőségét tekintve, több mint egyszerű váltás valamelyik minisztérium élén, mivel személyével egyrészt összefonódott a kormány gazdasági programja, másrészt a liberális szabaddemokratákkal kötött koalíciós megállapodás. Békésinek utóda még nincs, a beszélgetésekben elsősorban Medgyessy Péter neve bukkan fel. Medgyessy az egy- párti állam utolsó időszakaszában már betöltötte a pénzügyminiszteri tisztet - írta jelentésében a Neue Zürcher Zeitung. A The Wall Street Journal Europe azt emelte ki, hogy a pénzügyminiszter lemondása megkérdőjelezi a szocialista pártnak a privatizáció felgyorsítása melletti elkötelezettségét, elemzők szerint még a középbal kormány felbomlását is előidézheti. Békési távozása a forr- pontra hevítette a szocialisták és a szabaddemokraták közti lappangó feszültségeket. A koalíció felbomlása gyengítheti a külföldi beruházók Magyarországba vetett bizalmát, amelyet már megrázott a HungarHotels- ügy, a privatizációs kormánybiztos elbocsátása, valamint a szocialisták vezette kormány ellentmondó jelzései azzal kapcsolatban, hogy hozzálát-e az idén a közművek és a bankok privatizálásához. * A magyar kormányzat keményvonalas erőivel vívott hosszas csörtéjében végül is alulmaradt a szocialisták reformprogramjának építőmestere - írja Békési László pénzügyminiszter távozását kommentálva a Financial Times, amely szerint a csata tétje a privatizáció ellenőrzése volt. A lap azt állítja, hogy Békési László távozása olaj lehet „a máris lappangó koalíciós ellentétek parazsára, hiszen a szabaddemokraták közül mind többen nézik ferde szemmel a kormány balos irányvonalát és Horn Gyula miniszter- elnök önhatalmú kormányzási stílusát”. NEM BÉKÉSIVEL VAN BAJ Egy gonddal kevesebb? Horn Gyula, a koalíciós kormány miniszterelnöke bizonyára megkönnyebbült, amikor Békési László pénteken közölte: az adott körülmények között nem vállalja tovább az ország pénzügyeinek irányítását. A hazai hírmagyarázók túlnyomó része a Békesi-Hom rivalizálást kezdettől e koalíciós struktúra leggyengébb oszlopának tartotta, s két év volt a leghosszabb idő, melyet e kellemetlen házasság felbomlásáig adtak. A húr azonban hat hónap után pattant el, s noha látszólag megoldotta a kormányfő egyik legnagyobb gondját, Békési távozása éppúgy egy politikai gubanc megoldatlanságának a jele, mint egy csaknem ugyanolyan fontos kormánytisztségben, a kormányszóvivői poszton végrehajtott fejcsere. Nézeteltérések A nézeteltérések látszólag Békési és Horn között éleződtek ki. Ám a kormányon belül nem Horn és semmiképp sem az SZDSZ-es miniszterek voltak a miniszter ellenfelei, hanem mások, mindenek előtt az ipari tárca élén álló, s így a gazdasági csúcsminiszterségre kezdettől pályázó Pál László. Közönséges halandó persze sem a kártyákba, sem a lelkekbe nem láthat bele, de az nemcsak hírlik, hanem tény, hogy a clevelandi gazdasági konferencián Magyarországot nem a pénzügy- miniszter, hanem az iparügy minisztere képviselte. Ő ment el Moszkvába is, a kapcsolatépítés másik főirányába, s mint hírlik, ugyancsak rajta múlt, hogy novemberben, amikor az államkassza feltöltésével foglalatoskodó Békési az autóvámok azonnali emelése mellett foglalt állást, a kormány ennek ellenkezőjéről döntött. Voltak nézeteltérései a pénzügyminiszternek a kormány többi hivatalaival is, de ezek a kasszakulcs birtokosának mindenkori konfliktusai voltak azokkal, kik pénzt kérnek a kasszából. Ezeket a HungarHotels ügy élezte ki, melyben Békési Bartha Ferencet és az azonnali készpénzbevétellel járó privatizációt, míg a HungarHotels igazgatók többsége, valamint az Országos Idegen- forgalmi Hivatal vezetése a nem éppen kesztyűs kézzel beavatkozó miniszterelnököt támogatta. Három vonal Mindazonáltal a (most már) volt pénzügyminiszter távozását képtelenség személyes rivalizálással, vagy azok összegével magyarázni. Bármit mondjanak is maguk az érdekeltek, bármennyire is a privatizációs minisztérium létrehozása (azaz a pénzügyminiszter szárnyainak megnyirbálása) volt az a pont, melytől kezdve Békési lehetetlennek találta a folytatást, a konfliktus mélyebb filozófiai okokból kulminált ilyen rövid idő alatt. Békési László ugyanis nem elsősorban Horn Gyulát, vagy az imént felsorolt érdekcsoportokat zavarta elképzeléseinek megvalósításában, hanem egy másik érdekcsoportot, mely Medgyessy Péter volt miniszterelnök-helyettes vezetésével már a kormány megalakulása előtt egy, a mostanitól merőben eltérő gazdasági stratégia elfogadását javasolta szóban és írásban az új kormánynak. Míg Békési László kezdettől a kiadások visszafogásának, az államadóság csökkentésének, a fogyasztás korlátozásának, az adóbevételek minden áron való emelésének stratégiáját képviselte, s erre meg is kapta a jóváhagyást a kormánytól és annak mindkét alkotópártjától, Med- gyessyék kezdettől a gazdasági fejlődés beindításának és mielőbbi felgyorsításának stratégiáját képviselték és sugallták Hornnak. A miniszterelnök két rossz közül választhatott. Gyakorlatilag ugyanis mindkét gazdasági lobby szembehelyezkedett a részben Horn által is támogatott úgynevezett szakszervezeti vonallal, melynek viszont mindössze egyetlen megfontolása volt: a bérből és fizetésből élők érdekeinek azonnali és minden áron való érvényesítése a társadalmi feszültségek kiéleződésének elkerülése végett. Tarthatatlan És a döntést minden jel szerint nem elvakult, hatalomvágyó bürokraták civakodása, tehetséges és tehetségtelen, nagyképű és szerény, monetarista és fiskális szemléletű gazdasági vezetők versengése kényszerítette ki, hanem az élet. A problémák, azt mondták, hogy ők nem oldódnak meg önmaguk- tól. Vegyük például az államadósságot, melynek mindegy, hogy Békési kezelhetetlennek ítéli, Megyesi viszont teljesen normálisnak. Békési és Megyesi között nincs vita, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya tarthatatlan, s a kormány eddigi stratégiája alkalmatlannak bizonyult a deficit mérséklésére. A rugalmas restrikció gazdaságpolitikája látszik csődöt mondani, s kényszeríti személycserére a kormányt. Békési lemondását Hornnak nem kellett volna azonnal elfogadnia, ha a kormányfő és a környezete nem látta volna maga is tarthatatlannak a helyzetet. A kérdés most az, hogy együtt)ár-e majd a személycsere a stratégia helyesbítésével, vagyis folytatódik egy minden ízében felemás, s épp ezért mégiscsak átgondolatlannak minősülő gazdaságpolitika erőltetése. Bármilyen furcsa, a legfontosabb most a türelem. Hogy Békési utódját megfontoltan válasszák ki, és lássák el „útiokmányokkal”. Tiszta lappal Mert az még csak érthető, hogy moszkvai és washingtoni látogatása előtt, a HungarHotels botrány végkifejlete és az energetikai privatizáció előtt, egy új pénzügyi év kezdetén a miniszterelnök tiszta lappal szeretne indulni. A sietség azonban csak újabb bajt hozhat Hóm fejére. Mint ahogy nagyobb megfontoltságot igényelt volna a kormányszóvivő sebtében végrehajtott cseréje is. A kormányfő imázsával kapcsolatos nehéz feladatok hatékony megoldása az „új felállásban” éppoly bizonytalannak látszik, mint eddig. Miért? Talán azért, mert az újonnan választott emberek is „hozott anyagból dolgoznak”, ahelyett, hogy a kormány saját stratégiájához választaná ki a megfelelő személyeket. Ehhez viszont kellene - a stratégia. Bokor Pál Horn Gyula és Szekeres Imre Tisztújítás az SZDSZ-ben A Szabad Demokraták Szövetsége Pécsi Szervezete az elmúlt napokban megtartott közgyűlésen 9 fős vezetőséget választott. Az új ügyvivőtestület tagjai: dr. Ábrahám Hajnalka orvos, Baracs Nóra tanár, Hegedűs Tamás egyetemi hallgató, Koósz Margit tanár, Kónya Tibor vállalkozó, dr. Krippl Zoltán jogász, Molnár Tamás technikus, Petrovits József vállalkozó, Pörös Béla szociológus. Megbízatásuk egy évig tart. A közgyűlés értékelte az elmúlt időszak eseményeit, elemezte az önkormányzati választások eredményét és a négypárti koalíció politikai fontosságát. Beszámolót tartott Papp Béla, Pécs alpolgármestere is. Wemer József, a Baranya megyei Közgyűlés szabaddemokrata elnöke Pécs és a megye javuló kapcsolatának lehetőségéről szólt. Bretter Zoltán országgyűlési képviselő hangsúlyozta, a következő hónapokban az SZDSZ számára fontos, hogy erősödjön a liberális klubélet, különböző rendezvények segítsék a szabaddemokrata politikusok és nézeteik, kormányzati célkitűzéseik megismerését. Megyei küldöttgyűlést is tartottak a szabaddemokraták, ahol Wekler Ferenc országgyűlési képviselő köszöntötte azt a 7 főt, .akik a megyei közgyűlés SZDSZ frakcióját alkotják. A megyei küldöttgyűlés az SZDSZ Országos Tanácsának tagjává választotta Baracs Nórát és Unger Attilát. A szabaddemokratáknál a tisztújítás a napokban a Baranya Megyei Egyeztető Tanács tagjainak megválasztásával folytatódik. Mindum Károly Mit szólnak a választók a pártszövetségekhez? Lezárult ugyan a választások nagy „menete”, a politikai helyzetelemzők ennek ellenére nem pihennek. Most alaposabban vizsgálják az alkalmi pártszövetségek tapasztalatait, s az újabb ilyen formációk kialakulásának esélyeit. Legtöbben azonban nem a pártok, a pártvezetőségek szempontjából mérlegelik a helyzetet, mert erről az oldalról nézve viszonylag „egyszerű” a képlet: a koalíciós pártok a közös kormányzásra szövetkeznek, az ellenzékiek pedig keresik a koalícióval szembeállítható „ellensúly-képzés” lehetőségeit. A nagy kérdés, amely az elemzőket foglalkoztatja: mit szólnak például az MDF és a FIDESZ látványos közeledéséhez az előbbi konzervatív, az utóbbi liberális beállítottságú választói? Milyen szövetségek felé nyomja majd a keresztény- demokrata párt új vezetőségét a tagság? A szakértők egy része úgy véli, hogy a választópolgár az adott időszakban őt leginkább érintő érdekek alapján adja vok- sát az egyik vagy másik pártra. Ezzel kapcsolatban érdekes felmérést készített a társadalomkutatók egy csoportja, amelyből kiderült: a szavazni hajlandó polgárok mintegy 50 százaléka az adott pillanatban dönti el, kire adja voksát. Nyu- gat-Európában ez a szám csupán 10-20 százalék között mozog. Hazánkban a választók ideológiai kötődése tehát igen laza. Mi következik ebből a párt- szövetségekre vonatkozóan? Elsősorban az, hogy a pártok akkor tudják majd elfogadtatni tagságukkal és potenciális választóikkal a különféle paktumokat, szövetségeket, ha fel tudják sorakoztatni az azokat mozgató érdekeket. Ezzel is magyarázható - maradva a legidőszerűbb példánál -, hogy a FIDESZ kevéssé törődik a konzervatív irányba való nyitásának elvi, vagyis a liberalizmus bizonyos fokú feladásának következményeivel, ha meg tudja győzni támogatóit, hogy csak így tudja szolgálni a legfőbb érdekeket: fenntartani a pártot és felkészülni az újabb hatalmi küzdelemre. Az MDF is abban bízik, hogy tagjai, szavazói megértik: a pártnak a liberális oldalról is el kell fogadni a támogatást, hogy úrrá lehessen jelenlegi nehéz helyzetén. Sz. E. A szállodák kihasználtsága Tavaly növekedett az ötcsillagos kategóriájú szállodák kihasználtsága az előző évhez képest, bár az inflációnál is nagyobb mértékben nőttek e szállodák árai - közölte a Horwath Consulting szállodai és idegen- forgalmi tanácsadó cég. A Horwath Consulting havonta felméri a hazai szállodaiparban zajló változásokat. A cég adatai azt mutatják: az ötcsillagos szállodák kihasználtsága az 1993-ban tapasztalt 62,5 százalékos éves átlagról 1994-ben 65,9 százalékra emelkedett. Ugyanakkor e szállodák emelni tudták tavaly az ÁFA és reggeli nélkül, forintban számított átlagáraik reálértékét is. VASUTAS NYUGDÍJASOK PETÍCIÓJA A MINISZTERELNÖKHÖZ Lépjen fel a visszaélésekkel szemben! A Vasutasok Szakszervezete pécsi önálló nyugdíjas alapszervezete az alábbi petícióval fordult Horn Gyula miniszterelnökhöz. A pécsi vasutasok nyugdíjas szakszervezete már 1989 és 1990-ben petícióval fordult Németh Miklós, majd két ízben Antall József kormányfőkhöz. Petíciónk lényege - mely ma is áktuális - így szólt: „Tudjuk, hogy az ország gazdasági válságban van, és ha a bajból ki akarunk kerülni mindenkinek - áldozatot kell hozni. Azt viszont szó nélkül nem hagyhatjuk, hogy mások bűneiért csupán mi kis jövedelmű nyugdíjasok, kezdő fiatalok, kis keresetű dolgozók és több gyermekes családok fizessünk akkor, amikor sokan a jogtalanul szerzett milliókból dőzsölnek.” Áz öt évvel ezelőtt szerkesztett petíciónkat azzal kívánjuk kiegészíteni, hogy a több gyermekes családok után, a munka- nélkülieket is bevesszük. A jogtalanul szerzett milliók helyett most azt mondjuk, hogy a törvény hézagait ki-kihasználó „ügyeskedők” ma már milliár- dokból szemérmetlenül dőzsölnek. A kormány félévi munkáját kiértékelve szomorúan kell megállapítani, hogy nem tettek olyan intézkedéseket, amely az ország kifosztását megakadályozná. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy azokat a törvényeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzet vagyonát „etikátlan” úton az ügyeskedők elherdálják, sürgősen módosítsák. Szükségesnek tartjuk továbbá: a kormány vizsgáltassa felül tételesen és visszamenőlegesen az összes privatizációs üzletkötéseket, akár gyanús, akár nem. Továbbá a kárpótlási jegyekkel elkövetett, vagy elkövethető visszaéléseket. Ezeket a vizsgálatokat csak érdektelen személyek végezhetik el. Erkölcstelennek tartjuk a 10-70 milliós végkielégítéseket. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy a bankszférában nyugati fizetéseket biztosítanak állami támogatással, mikor több millió embernek a létminimumot sem tudják biztosítani. Nem értjük, hogy a bankoknál elkövetett visszaéléseket miért tusolják el? Ugyanakkor nem hallunk semmit arról, hogy mi a szándéka a kormánynak, a régi nyugdíjasok kompenzálásával. Itt azokról a nyugdíjasokról van szó, akik 15-20 éve már elmentek nyugdíjba és nyugdíjuk vásárló értéke jelentősen csökkent. Ugyancsak sürgősen rendezni kell az özvegyi nyugdíjakat is elfogadható módon. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a nyugdíjemelés a törvény előírása szerint történjen, évente kétszer a nettó átlagbér emelkedésének mértékében. Itt ne vitázzanak hónapokon keresztül, hogy mennyi legyen a nyugdíj emelés. Állandóan azt hangoztatják, hogy nincs pénz. Viszont azt is látjuk, hogy ennek ellenére sokaknak a keresete havonta több millió forint. Ezek a nagykeresetű személyek határoznak arról, hogy hány száz forinttal kell a nyugdíjat emelni. Mi nyugdíjas vasutasok tiltakozunk az ellen, hogy újabb vasútvonalakat szüntessenek meg. Szerintünk az egész nemzet érdeke, hogy a vasútvonalak megmaradjanak. Ezeket teljes egészében ki kell használni úgy, hogy a teherforgalmat vissza kell terelni a vasútra. Arról nem is beszélve, hogy a vonalak megszüntetésével 10-20.000 ember megint utcára kerülne. Mi arra kérjük a Miniszterelnök Urat, hogy erélyesebben lépjen fel a visszaélésekkel szemben. Tegyen meg mindent az infláció megfékezésére, számolják fel a piaci maffiát. Ne fordulhasson elő, hogy pl. a burgonya ára, - ami a kisnyugdíjasok tápláléka - 5 hónap alatt 300-400%-kal emelkedjen, de sorolhatnánk a többi közélelmezési árukat is. A gyógyszerárak emelkedése és a jövőben várható emelkedések, a közüzemi díjak, a lakbér emelése a nyugdíjasoknál legalább eddig több mint 25% többlet kiadást jelent. Erre fel áprilisban kapunk 10% emelést. Petíciónkat 1100 nyugdíjas tagunk nevében küldjük, egyetért velünk a Baranya Megyei Nyugdíjas Kamara is. Bojtor László Bm. nyugdíjas kamara elnöke Bánáti József Pécs, nyugdíjas alapsz. elnöke