Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-05 / 4. szám

8 üj Dunántúli napló Társadalom 1995. január 5., csütörtök Változások a személyi jövedelemadó területén Az idén január 15-ig kifize­tésre kerülő decemberi bérek még a múlt évi szabályok sze­rint adóznak. Ott, ahol a 13. havi béreket ezideig kifizetik, az a közalkalmazottak esetében tavalyi jövedelemnek számít. A köztisztviselőknél azonban a 13. havi bér már az idei jövede­lemhez adódik hozzá. Az adóe­lőlegeket is ennek megfelelően kell számítani, vagyis egyes esetekben az új szja-törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni. A legnagyobb változás a személyi jövedelemadó terüle­tén, hogy az eddigi adóalap­csökkentő kedvezmények több­sége az adóból levonható tétellé vált. Ugyanakkor továbbra sem számít bevételnek a levont munkavállalói járulék, a mun­kavállalói érdekképviseletet el­látó szervezet részére fizetett tagdíj, valamint az önálló tevé­kenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tag­díj. Mentes az adó alól számos szociális juttatás, ha azt az ál­lami szociális rendszer kereté­ben kapja az adózó, és több esetben a karitatív, érdekvé­delmi szervezetektől, illetve a munkáltatótól kapott bizonyos támogatás, mint például a teme­tési segély. A munkáltatótól ka­pott étkezési hozzájárulás, amennyiben azt kész étel vásár­lására jogosító utalvány formá­jában kapja a dolgozó 1200 fo­rintig, ha pedig meleg étkezte­tésként kapja a juttatást a dol­gozó, akkor 1600 forintig. Szin­tén nem kell adózni a lakásvá­sárlásra nyújtott önkormányzati támogatás, lakásépítési ked­vezmény, valamint az e célok­hoz nyújtott hiteltámogatás jog­szabály alapján elengedett része után. Ez vonatkozik a vállalati támogatásra is, a vételár vagy az építési költség igazolt összegé­nek 30 százalékáig, de legfel­jebb öt évenként egy alkalom­mal 500 ezer forintig. Nem számít bevételnek a ki­fizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá családi ese­ményhez kapcsolódóan adott ajándék, ha annak értéke nem haladja meg az 500 forintot. A másfajta hitelek esetében azon­ban ha a nyújtott hitel kamata nem éri el a 20 százalékot, ak­kor a kamatkülönbözet bevétel­nek számít. Az adóból vonható le a társa­dalombiztosítási törvény alap­ján befizetett, a nyugdíjjárulék alap 6 százalékát meg nem ha­ladó összegnek, valamint az egészségbiztosítási járulékalap értékének 4 százalékát túl nem lépő összegnek a 25 százaléka. Az 500 ezer forintot meg nem haladó éves jövedelemmel ren­delkező dolgozóknál évi 7200 forintos adócsökkentő tételt le­het figyelembe venni, ehhez azonban szükséges a dolgozó nyilatkozata arról, hogy az év során a jövedelme nem haladja meg az adott mértéket. Uj kedvezmény, hogy a munkáltató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba a dolgozó nevére befizetett ösz- szeg nyugdíjpénztár esetén 50, egészségpénztár esetén pedig 25 százaléka, de együttesen leg­feljebb 100 ezer forint szintén levonható az adóból. Szintén 50 ezer forintig vonható le a ma­gánszemélyek által, illetőleg a magánszemély nevére szólóan a munkáltató által kötött életbiz­tosítás, illetve nyugdíjbiztosítás éves díjának 20 százaléka. A szellemi tevékenység címén ki­fizetett összegek 25 százaléka csökkenti az adót, legfeljebb 50 ezer forintig. Az adókedvezmé­nyek közül a társadalombiztosí­tási járulék, az évi 7200 forintos adócsökkentő tétel, a súlyosan fogyatékosok havi 900 forintos kedvezménye, valamint az ön­kéntes kölcsönös biztosítópénz­tárba befizetett összeg adóked­vezménye vehető figyelembe az adóelőleg kiszámításakor. A munkáltató az általa kifize­tett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem 12-sze- rese után számított adó egyti- zenketted részét fizeti be adóe­lőlegként. A 7200 forintos adó- csökkentő tétel esetében, ha a munkáltató azt tapasztalja, hogy a dolgozó jövedelme megha­ladja az 500 ezer forintot, akkor az észlelést követően az esedé­kes adóelőleget kell megtolda- nia az e jogcímen már érvénye­sített adókedvezmény összegé­vel. Márkasegély A német kormány 21,4 mil­lió márkát különített el a palesz­tin területek fejlesztésére. A dpa jelentése szerint az összeget arra szánják, hogy megkönnyít­sék és megszilárdítsák a politi­kai és gazdasági helyzetet a kérdéses területeken. A német kormány így kívánja éreztetni határozott érdekeltségét a béke­folyamat továbbvitelében. NAGYSZERŰ ALTERNATÍVÁJA AZ ELIDEGENEDETT ÉLETNEK Mormonok Pécsett r' Egyházunkat a XIX. század elején alapította egy Joseph Smith nevű amerikai fiatalem­ber. Számos kinyilatkoztatás­ban kapott iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan szervezze meg az egyházat, mi­lyen normák vonatkozzanak az egyház tagokra. Keresztény egyház Talán az egyik legfontosabb utasítást akkor kapta Mennyei Atyánktól, amikor egyik an­gyala segítségével elvezette arra a helyre, ahol az elbeszélések szerint megtalálta azt az arany lemezekből álló könyvet, me­lyen régi izraeli nyelven, óe­gyiptomi írásjelekkel a Mormon Könyvének nevezett írások vol­tak. Ezt fordította le angol nyelvre és ez lett egyik szent­írásunk. Ebben a könyvben ta­lálhatjuk meg a „nefitáknak”, „lámánitáknak” és ,járediták- nak”, azaz a korábbi Izraelből illetve Bábelből az amerikai kontinensre eljutott népeknek a történetét, valamint nagyon sok máig érvényes kinyilatkozta­tást. Ebben olvashatunk arról, hogy Jézus Krisztus feltáma­dása után megjelent ezeknek a népeknek is és tanította őket. Jézus nevének említéséből lát­szik, hogy az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza - ez a hivatalos neve egyházunknak - keresztény egyház. Szentírásunknak tekint­jük a Bibliát is és ezeken kívül vannak más szentírásaink is. Hi­tünk szerint ezek összességében rejlik a teljes evangélium. Hármas küldetés Nagyszerű hármas küldeté­sünk a következő: 1. Tökéletesítenünk kell ön­magunkat (és főleg jó példa mu­tatásával egymást is segítenünk kell ebben), azaz törekednünk kell arra, hogy minél inkább ha­sonlóak legyünk Jézushoz. 2. Az evangélium hirdetése, ami tulajdonképpen kettős fel­adat. Egyrészt az arra érdemes fiatalok elhívást kapnak Egyhá­zunk vezetőjétől, hogy szerte a világon osszák meg a Mormon Könyvének üzenetét az embe­rekkel. (Ennek eredményeképp vannak jelen hivatalosan is Ma­gyarországon a misszionáriu­sok.) Másrészt az evangélium hirdetése alatt kell értenünk azt is, hogy egyháztagjaink példás életet élve mutassák meg em­bertársaiknak a helyes utat. 3. A halottakért végzendő munka. Úgy hisszük, hogy azoknak az embereknek, akik­nek nem adatott meg, hogy megismerhessék az evangéliu­mot, szintén meg kell adni a le­hetőséget az üdvözülésre. En­nek érdekében kötelessége minden egyháztagnak, hogy sa­ját családfáját a lehető legmé­lyebben felkutassa, illetve szerte a világon felépített több, mint 50 szent templom valame­lyikében saját vagy más halottaiért szertartásokat végez­zen. A gyülekezeti élet Magyarországon egyházunk 1989. óta van hivatalosan beje­gyezve. Pécsett 1991-ben indult meg a gyülekezet megszerve­zése. Jelenleg mintegy nyolc­van azoknak a száma, akik a ná­lunk szokásos módon, víz alá merítéssel megkeresztelkedtek. Gyülekezetünk tagjainak mint­egy fele-harmada rendszeresen részt vesz a vasárnapi úrva- csorás istentiszteleteinken (11 órai kezdettel) és az ez előtti - korcsoportonként és nemenként külön-külön megtartásra kerülő - gyűléseken (9 órától) és a va­sárnapi iskolán (10 órától). Ezek az alkalmak teremtenek lehetőséget arra, hogy megvi­tassuk a mindannyiunkat érintő problémákat, hogy ismertessük az egyház álláspontját fontos kérdésekről. Péntekenként a gyülekezeti tagoknak lehetősége van az Egyházi Oktatási Szervezetünk által koordinált és előkészített szemináriumi (insztitút) foglal­kozáson részt venni. Ennek ke­retében tanévenként egy-egy szentírást olvasunk végig és be­szélünk meg. fgy az 1993-as ta­név tananyaga a Mormon Könyvére, az idei az Újszövet­ségre épült. Rendszeresen szervezünk sportnapokat, kirándulásokat és családi esteket, ezek jó lehető­séget teremtenek arra, hogy jobban megismerjük egymást. Rendszeresen meglátogatjuk egymást - főleg a kevéssé aktív tagjainkat -, hogy mindenki tu­domást szerezhessen a készülő programjainkról, hogy tudhas­sunk arról, ha valamelyik csa­ládban problémák jelentkeznek, és tőlünk telhető eszközökkel segítsük a rászorulókat. Fél évente kerületi konferen­Jézus Krisztus, akit a mor­monok is megváltójukként tisztelnek cián vehetünk részt. A leg­utóbbi októbbóer 30-án volt és jelenlétével megtisztelte Dennis B. Neuenschwander, az Egyház európai régiójának jelenlegi ve­zetője is. O beszélt arról, hogy egyházunk élő egyház. Ez alatt érti például azt, hogy vezetője (aki jelenleg Howard W. Hun­ter) próféta, látnok és kinyilat­koztató, tehát élő kapcsolata van Mennyei Atyánkkal és Jé­zus Krisztussal. Szolgálni másokat Sokan vallhatjuk, hogy mióta tagjai lettünk az egyháznak, éle­tünk megváltozott, jobbá vált. Meggyőződésem, hogy tanítá­saink illetve az azok szerint való élet nagyszerű alternatívája a ma általános rohanó tempó­nak, az elidegenedett életnek. Arra a kérdésre, hogy kinek ér­demes meghallgatnia a misszi­onáriusok tanításait, csak az le­het a válasz, hogy mindenkinek. Tagjaink között vannak idős emberek, középkorúak és fiata­lok, szakmunkások és értelmi­ségiek, egyedülállók és csalá­dosok, sötét és világosabb bő­rűek egyaránt. A gyülekezetben mindenkinek lehetősége vanra, hogy szolgáljon másokat, hogy segítséget kérjen, ha bajban van, hogy tanuljon az evangéli­umról, hogy közelebb kerüljön a példaképéhez, egyszóval, hogy fejlődjön. Szabadkai József gyülekezeti elnök Jelenleg Pécsett mintegy nyolcvan azoknak a száma, akik a mor­monoknál szokásos módon, víz alá merítéssel megkeresztelkedtek. Képünk egy ilyen keresztelő' után készült a pogányi tóparton SZUBJEKTÍV „KRÉTA-RAJZ” (4.) A közlekedés Megér néhány külön sort az ottani életnek ez a területe is. Észak-Krétán végighúzódik a 80-as években épült műút, amely a magas sziklák között kanyargó szerpentjeivel együtt is a kulturált helyváltoztatás le­hetőségét teremti meg. Nos, mi kipróbáltuk a helyi autóbuszo­kat, így jutottunk el több, mint 200 km-es utazás után a sziget nyugati végében fekvő Plan- tias-ból a keleti részen fekvő főváros melletti Knosszoszba, „az emberi civilizáció bölcsőjé­hez”. Itt azért érzékeltük, hogy az anyaország a Balkánon van. A busz nem feltétlenül áll meg a megállóban, „le kell stoppolni”. Megállók, buszöb­lök nincsenek, - kialakításukra már nem jutott hely -, a kes­keny járdákon elhelyezett táb­lák tulajdonképpen feltételes megállók. Ha nincs leszálló, előfordul, hogy a sofőr néhány idétlenül integető turista miatt nem szakítja meg az utazás gyönyörét. A jegyrendszer is egyike marad azon nagy rejté­lyeknek, amelyek megfejtésével nem boldogultunk. Lehet elővé­telben váltani a standoknál, de a hátsó ajtón történő felszállás után a „kalauz” is ad jegyet. Na már most, a sofőr mellett tar­tózkodik egy árgus szemű úri­ember. Amikor a kalauz min­denkinek kiadta a jegyet, végig­sétál a buszon, és kettétépi őket. Valószínűleg ellenőr, ám ma­gasrendű hivatására még egy karszalag sem utal. A távolsági járatokon ezek a zord képű úri­emberek valahol útközben szállnak fel és konzekvensen le­tépnek egy darabot a jegyünk­ről, kellemes szórakozást nyújtva ezzel a buszon utazó tu­ristáknak. Iraklion és Chania között 3 ilyen „ellenőr” száll fel, és mindegyik letépett egy darabot a bilétánkból, miközben mi a velünk utazó norvég, né­met turistákkal együtt izgul­tunk, sűrű mosolygások köze­pette, hogy vajon felszáll-e egy negyedik, mert neki bizony már nem maradt tépnivaló. A megál­lót többnyire a hátsó ajtónál tar­tózkodó kalauz harsány hangja jelzi. A második megálló után már nem rezzenünk össze az üvöltéstől. A legcifrább azonban a busz- pályaudvar. Talán az egyetlen dolog, ami ott tartózkodásunk alatt valódi bosszúságot oko­zott. A busz-indítóállás fogalma ismeretlen, a járatokat nem mondják be, a tájékoztatótáblán annak ellenére nem tudunk kii­gazodni (mi sem), hogy olvas­suk a görög betűket. Nem könnyű kideríteni, hogy honnan és mikor indul a járatunk. Az in­formációnál adnak egy számot, ez egy kockásfüzet-nagyságú papírra van kitéve a vezető elé. A pályaudvaron mintegy 50-60 autóbusz álldogál, felfedező útra kell indulnunk. Az egész chaniai végállomás a buszok között bóklászó tanácstalan tu­ristával van tele. Ha megleltük a járatot, akkor el kell csípnünk azt a pillanatot, amikor a sofőr kinyitja az ajtót és elkiáltja a célállomást. Ha jó az időzíté­sünk, fel tudunk szállni. Amíg a „rendszert” kiismeijük, négy já­rat megy el az orrunk előtt. A magyar azonban alkalmazkodó fajta: a második alkalomtól kezdve a vadászkutya biztonsá­gával találunk rá a járatunkra, és mi segítjük ki tanáccsal az eh­hez végképp nem szokott nyu­gati turistákat. A járművezetési stílusról nem hiszem, hogy sok újat tud­nék mondani Görögországot járt honfitársaimnak. Az erős Manfred buszokkal „dönget­nek” a hegyi szerpentineken, olyan előzésekbe mennek bele szakadékos, be nem látható ka­nyarokban, hogy nálunk jogo­sítvány-bevonás, plusz után- képzés, plusz pénzbírság „díja­zás” járna érte. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy rendkívül jól vezetnek. Óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy a Forma-1 legjobb pilótái szinte kivétel nélkül mediterrán szár­mazásúak. A járművek legfon­tosabb tartozékának a pedálo­kon kívül a kürtöt tartják, amit lényegében egyfolytában nyomnak. A zebrát gyakorlati­lag nem ismerik, ezért a már el­halványult lekopott csíkokat a legtöbb helyen újra föl sem fes­tik. Itt a gyalogos átkelés alap­szabálya: nagyon gyorsan, mi­előtt az autó odaérne, mert megállni nem fog. Egy közhiedelmet megcáfol­nék: a járműállomány általános állapotát mustrálgatva megint csak megállapítjuk, hogy e te­kintetben legalábbis nincs szé- gyelnivalónk: nálunk az öreg autók is gondozottak, ápoltak, legalábbis többségükben. Kré­tán azoban rengeteg rozsdá­sodó, ütött-kopott, elhanyagolt autót láttunk. A társadalmi különbségek persze itt is feltűnően megje­lennek: élesen elválik az autók tömegétől a felső tízezer csil­logó BNW-kből és Mercede- sek-ből álló autóparkja. Bebesi György >

Next

/
Oldalképek
Tartalom