Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-31 / 30. szám
1995. január 31., kedd Közélet üj Dunántúli napló 11 Olcsó lakások Az ár alacsony, a ráfordítás magas Miközben lakásínség van Magyarországon, számos városban épületek állnak üresen, legtöbbjükben a kivonuló szovjet hadsereg tisztjei laktak. A 15 ezer szovjet katonai lakásból több mint 6 ezret már eladott a kezelésükkel megbízott Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ), a többi értékesítése is jó úton halad. Kivételek ez alól az úgynevezett kijevi panellakások, amelyekből még 1.500 vár új gazdára. Csakhogy ezek az átlagosan 50 négyzetméteres otthonok olyan rossz állapotban vannak, hogy nem tolonganak értük a vevők. Annak ellenére sem, hogy mindössze 10 ezer forintot kér értük a KVSZ. Az alapvető gondot az okozza, hogy a paneleket, amelyekből a lakásokat összeállították, Kijevben gyártották, s így nem felelnek meg a magyar szabványoknak. Belmagasságuk, komfortfokozatuk nem azonos a hazai előírásokkal. A KVSZ kidolgoztatott egy eljárást a szóban forgó lakások átalakítására, de amíg a gerincvezetékeket (víz, gáz, villany, csatorna) átépítik, és szerkezetkész állapotba hozzák az épületeket, addig lakásonként 400-600 ezer forintot kell mindegyikre költeni. Az épületeket első körben az önkormányzatoknak ajánlotta fel a vagyonkezelő szervezet. S bár 16 önkormányzat területén találhatók ilyen házak, csak 7 testület jelezte, hogy élni kíván a felkínált vásárlási lehetőséggel. A polgárdi, a szentkirályszabadjai, a kiskunhalasi, a szolnoki és az esztergomi polgármesteri hivatallal még folynak a tárgyalások, de a dunaföldvári, a sárbogárdi, a lepsényi, a veszprémi, a hajmáskéri, a pápai, a táborfalvai, a kecskeméti és a kunmadarasi önkormányzat már lemondott a házak megvételéről. így ezeket alighanem rövidesen másoknak ajánlja fel a vagyonkezelő szervezet. A dolog azért sürgős, mert ha sokáig várnak, nem lesz mit eladni. Ugyanis a lakóházak állapota akkor romlik a leggyorsabban, ha sorsukra hagyják őket. Bánhegyi Zsuzsa UTAZNI KELL, UTAZTATNI NEM Feketelista az alkalmatlanokról Aki ebben az évben szervezett keretekben kíván külföldre utazni, nyilván már eldöntötte, hová szeretne menni. Abban azonban még bizonytalan lehet, hogy melyik utazási irodában fizet be az áhított üdülésre vagy körutazásra. Bizonytalansága teljességgel érhető, hiszen az elmúlt időszakban nem egyszer rekedtek külföldön a „boldog” világjárók. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) az áldatlan állapotok felszámolása érdekében kidolgozott egy szigorító javaslatot az utazási irodák működésére. A jelenleg érvényes szabályok szerint szinte bárki alapíthat utaztatással foglalkozó társaságot. így azok is, akik egyszer (vagy többször?) már .jégre” vittek gyanútlan vendégeket. Ezért az OIH a jövőben csak azoknak adna engedélyt efféle tevékenység végzésére, akik igazolni tudják, hogy az elmúlt 5 évben nem vezettek csődbe utazási irodát. Ezzel azt kívánja megakadályozni a hivatal, hogy aki egyszer már belebukott ebbe a dologban, az ne kezdhesse más néven újra. Az elképzelések szerint azonban nemcsak akkor lehetne felszámolni az irodát, ha fizetésképtelen, hanem akkor is, ha nem a megfelelő színvonalon teljesíti feladatát. Az irodák működésének feltételéül szabott úgynevezett vagyoni biztosíték megemelése szintén az utazók biztonságát szolgálná. Ha ugyanis bármilyen okból elfogy a társaság pénze, ebből lehet fedezni a legszükségesebb kiadásokat, így például ebből fizetik a külföldön rekedt csoportok hazautazását, vagy a felmerült szállodai és egyéb kifizetetlen költségeket. A vagyoni biztosíték célszerű felhasználására a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kapna megbízást. Ezenkívül az OIH szükségesnek tartja, hogy - a más területeken jól működő védjegyhez hasonlóan - az irodák is külön emblémával jelezzék megbízhatóságukat a tájékozatlan vendégeknek. Ezt a jelvényt a Magyar Utazási Irodák Szövetsége ítélné oda a tagjainak, amelyekért felelősséget vállal. Mivel azonban ezek az elképzelések a legjobb esetben is csak az év első felében - a kötelező hivatali egyeztetések után - nyerhetik el végleges formájukat, ebben az évben még aligha befolyásolhatják az utazási irodák működését. Az év második felétől, illetve a jövő évtől azonban már mindenképpen segíthetnek az utazni szándékozóknak " az eligazodásban. Bánhegyi Zsuzsa Csigolya és szaloncukor Hároméves a Mozgásképtelenekért Segítő Alapítvány Tóth Ferenc Wartburgjának teteje az ütközésig követően egészen az ülésig behajlott. Pont a feje fölött történt, s roppant össze ennek következtében három helyen is a csigolyája. Pedig az út száraz volt, ragyogó napsütéses őszi idő 1990. október 14-én. Néhány hónap múlva mehetett volna korkedvezményes nyugdíjba 30 éves szolgálati idővel a honvédségtől, ahol az őrnagyi rendfokozatig vitte. A kórházban azt mondták a hozzátartozóknak, hogy néhány napon belül meghal, de az erős szervezet ellenállt; három hét múlva magához tért, hogy aztán négy és fél hónap élet-halál köztes állapota után biztossá váljék, bár bénultan, de élni fog az az ember, aki korábban napi 16 órai munkával tett eleget a szolgálat követelményeinek, s gondozta gyümölcsfáit, melyekből több mint négyszázat ültetett élete addigi 49 éve alatt. I. csoportú, 100 százalékos rokkant, önmaga ellátására képtelen. A mellvonaltól lefelé érzéketlen a teste, alsó-belső funkciói, mint mondja, úgy működnek, ahogy akarnak. „ Örök életre börtönbüntetésre vagyok ítélve. Csak kórházi kezelésre járok ki, évente egyszer. Minden nap egyforma, nálam egy év ötöt tesz ki. Élet- színvonalunk fokozatosan romlik, megállíthatatlanul haladunk a létminimum felé. A Mozgás- korlátozottak Égyesülete támogatást nyújtana a lakásátalakításhoz, de panelt nem lehet átalakítani. Innen pedig, lévén második emeleti, lift nélküli lakás, csak négy férfi tudna tolókocsistól hozni-vinni. A lakáscseréhez pedig nincs elég pénzünk, s egyre inkább nem lesz. ” Tóthék négyen élnek a 64 négyzetméteres, háromszobás panellakásban. A huszonhárom éves nagyfiú, a tizennyolc éves lány, akinek már tizennégyéves korában meg kellett tanulnia fürdetni és tisztába tenni tehetetlen apját, s a feleség, akinek ott kellett hagynia állását, hogy az önkormányzat 8460 forintos ápolási díjáért otthon maradhasson férjét gondozni. Dr. Újhegyi Ilonával közel egy éve beszélgettünk utoljára a mozgásképtelenek helyzetéről, azokról, akik betegség vagy baleset következtében teljesen kiszolgáltatott, önmaguk minimális ellátására is képtelen emberekké váltak. Ilona, aki maga is mozgásképtelen, s aki három éve létrehozta a Mozgásképtelenekért Segítő Alapítványt, életét arra tette fel, hogy segítsen hozzá hasonló sorsú társain. „Az elmúlt egy évben nem sok minden változott. írtam a népjóléti miniszternek, s a népjóléti irodának, segítsék az alapítványt, s kértem az irodát, közöljék azok adatait, akik segítségre szorulnak, hiszen még a mai napig sem sikerült kiderítenem, hogy hányán is vagyunk hasonló helyzetben a városban, ugyanis néhány éve már egyszer megtagadták a névsor kiadását. A fő probléma most is ugyanaz, három főállású férfi betegápolóra lenne szükség, akik fürdetik, ellátják a betegeket. Ezt a városnak kellene finanszírozni, vagy az alapítványnak, amelynek persze nincs elég pénze. ” Ilona korábban 3000 forintot fizetett annak az ápolónak, aki hosszú évek óta minden reggel kijár hozzá. Az összeg felét az önkormányzat állta. Most, hogy nyugdíját tizenegyezerről tizenkettőre emelték, már csak ötszáz lenne a hozzájárulás, ha Ilona elfogadná. A betegek többségéhez azonban gondozónők járnak ki, akik többnyire fizikailag nem bírják a fürdetést elvégezni. A gondozónőnek a beteg 140 forintot fizet óránként, még akkor is, ha csupán egy kis beszélgetésre vágyik, mert egy részük magányosan éli le életét még a családon belül is, s vannak teljesen egyedül élők, akik segítség nélkül még egy pohár vizet sem tudnak meginni. Persze a gondozónők munkája sem egyszerű, előfordult az is, hogy döglött csótányok tucatjait kellett eltakarítani ápolási időben. Közülük a többség tisztességesen ellátja feladatát, de akad olyan is, aki teljesen elhanyagolja ápoltját, s másnak kell a hetek óta mosdatlan beteget rendbe raknia. Az étkezésre havi kétezret fizetnek a mozgásképtelenek, ehhez mindössze háromszáz a hozzájárulás, s plusz meg kell fizetni a kihordási díjat is, amely csupán annyit jelent, hogy az ételt leteszik valahová, amit azután mozgásképtelennek kellene megmelegítenie s kiszolgálnia önmagának, ha erre képes volna. Az alapítványnak eddig csak Páva Zsolt, még alpolgármesterként, utalt át valamennyi pénzt saját keretéből, egyéb, lényegi segítséget nem kaptak. Pacur Zsolt a pécsi önkormányzat szociális bizottságának csak néhány hete elnöke. Mint elmondta, még nincs igazán meg az az információs háttér, amely alapján tájékozódni tudna. Mindenképpen szorgalmazni fogja annak a szociális térképnek a létrehozását, amely megkönnyíti a döntést az ilyen s hasonló esetekben, és reméli, hogy az önkormányzat munkájában, azt segítendő, részt fognak majd venni a legkülönbözőbb civil szerveződések. A Mozgásképtelenekért Segítő Alapítványnak vannak azonban kisebb sikerei is, karácsonyra például több pécsi cég jóvoltából hatalmas csomagokat tudtak összeállítani 15 embernek. Csak szaloncukrot nem sikerült szerezni, még jelképes mennyiséget sem, az erre irányuló kérést valameny- nyi bolt visszautasította. S ez most, a zsámbéki szeméttelepre kidobott, hét pótkocsis teherautónyi tömegű, tízmillió forint értékű, jelképes mennyiségnél többnek mondható szaloncukor ismeretében elgondolkodtató jelenség. Volt viszont az ajándékcsomagban egy évre való sampon, ami nem kevés. A kérdés csak az, akad-e valaki, aki meg is mossa majd a hajukat? Cseri László Tóth Ferenc 100 százalékos rokkant, aki négy éve nem tudja elhagyni második emeleti, lift nélküli lakását Fotó: Löffler Szálkák Öreg-új Mazda Gyerekeink együtt jártak óvodába, s már akkortájt elbűvölt, milyen nagy szakértelemmel gondozza, ápolja matuzsálemi korú Moszkvicsát. Nemrég egy tűzpiros Mazdát csutakolt szokott parkírozóhelyén.-Látom, megszaladt - ugrattam némi irigységgel.- Valid be, elfogadnád - hecceit válaszképp, s amikor rábólintottam, miért ne, kaján vigyorral közölte: - A 18 éves Moszkvámat sikerült eladnom alkatrésznek, ezt a 14 éves Mazdát most vettem százezerért. Van fogalmad, mit tud ez a gép, s mennyire megkímélt? Áradozott, mint én, amikor másodikos gimnazistaként megkaptam életem első karóráját Imre bátyámtól. De nagy szó volt akkor az a kétszáz forintos, cilinde- res kelet-német karóra! Vigyáztam is rá, rövid időn belül mégis az aranyérmes órásnál, Hódossy bácsinál kötött ki. Amikor szegény anyám rövid időn belül már harmadszor vitte hozzá javíttatni, az öreg tettetett haraggal mondta: Asszonyom, adok magának ötven forintot, csak ne hozza többet ezt a javíthatatlan vacakot. Barátom elmesélte, hogy az öreg-új Mazdája fékrendszerét már fel kellett újíttatnia, potom negyvenezerért. S ki tudja, mi vár még rá? Csak nehogy úgy jáijon, mint én hajdan az első karórámmal. Különben is minek irigykedjek, amikor az én Skodám még hét éves sincs. Szaloncukor Lánykáim karácsony után vé- gigzargattak a városon, hogy vegyek nekik a hirdetések szerint kilónként 99 forintra leértékelt zselés és kókuszos szaloncukrot. Nem volt szerencsém, mert vagy az orrom előtt fogyott el az olcsó csemege, vagy az adott bolt továbbra is a karácsony előtti drága áron kínálta. Most meg olvasom, hogy az egyik fővárosi áruház a nyakán maradt vagy tízmillió forint értékű szaloncukor készletétől úgy szabadult meg, hogy azt szeméttelepre szállíttatta. Miért? Tán nem volt már kifizetődő tovább bajlódni vele, vagy az általuk eladott mennyiségen megkeresték a szemétre szánt árát is. ők tudják. Gyermekgyógyász ismerősöm a hír hallatán kifakad:- Miért nem adták oda szociális otthonoknak, iskoláknak, gyermekgyógyászati intézményeknek? Nekem, a kis betegeimnek is mennyivel jobb, ha kezelés előtt vagy után egy-egy szem kockacukrot, ilyentájt Negrót tudok adni. Nagyobb a bizalmuk, nem őket kínzó mumusként viszonyulnak hozzám. De ki győzi azt pénzzel? Mások bezzeg eny- nyire gazdagok! írja alá Nyugdíjas asszony panaszolja: lekapcsolták a kábeltévéről, mert amikor jött az ügynök, hogy kössenek új, a korábbinál is drágább szerződést, nem írta alá, mondván jöjjön másnap, hogy megbeszélhesse a dolgot a családdal.- Pedig öt éve, mi is beszálltunk kilencezer forinttal, hogy legyen kábeltévénk. Most meg ez a hála! Másnap telefonon felhívtam a cég főnökét, megkérdeztem, miért kötöttek le minket? Erre ő: azért mert nem írtuk alá a szerződést. Hiába is mondtam, hogy csak egy napos gondolkodási időt kértem az aláírásra, ő hajthatatla- nul csak annyit közölt, hogy fáradjak el hozzájuk aláírni a szerződést, mert különben sose kötnek vissza. Tessék mondani, akkor ők szolgáltatók, vagy mi vagyunk a teljesen kiszolgáltatottak? Add tovább! A virágárusnál egy nyugdíjas hölgy egy szál fehér szegfűt vett barátnője temetésére. Felháborodva eleveníti fel esetét:- Parancsoljon asszonyom, száz forint - mondta az eladó.-Száz? De hisz tegnap még nyolcvanért adták!- Ma is annyiba kerülne, ha a fiamat, aki hajnalban hozta kocsival a szállítmányt, nem büntették volna meg gyorshajtásért.- Jó annak - mondja nekem -, aki azonnal továbbháríthatja többletköltségeit! Csak mi, palira vettek vagyunk ilyen élhetetlenek és mindenre a végtelenségig ráfize- tők. Bosszúvágy? Egy nemrég megjelent cikkemre kaptam válaszul egy levelet, melyben az általam írt személyekről azt állítja a névtelen levélíró, hogy ne sajnáljam őket, akik amúgy is közutálatnak örvendtek, nyeglék voltak és lekezelők, több embert tönkretettek, hogy a zsebüket nyomó többmilliós végkielégítéssel nem a megélhetési gondoktól félve voltak kénytelenek vállalkozásba kezdeni. A levélíró régi ismerőseiről egyebet is elárul, sorait az alábbiakkal zárja: , Aggódni nem kell értük, a bosz- szúvágy hajtja őket, s ez mindennél erősebb.” Bevallom, elbizonytalanított a levél. Csak tudnám, most akkor kit is hajt a bosszúvágy? B. Murányi László Oroszok Lengyelországban Három helyen is tároltak atomfegyvereket Lengyelország területén az egykori szovjet csapatok - a gorzówi, a ko- szalini és a pilai vajdaságban. Többek között ez szerepelt abban a jelentésben, amelyet Zdzislaw Ostrowski tábornok, a szovjet, illetve az orosz csapatok kivonásának lengyel kormánybiztosa terjesztett tevékenysége végeztével a varsói minisztertanács elé. A tábornok újságíróknak elmondotta, hogy mintegy 60 ezer orosz katona állomásozott 59 helyőrségben lengyel területen. A jelentés szerint az általuk okozott károk több mint 62,5 ezer milliárd régi zlotyt tesznek ki, s annak a 70 ezer hektárnak az újra fel- használhatóvá tétele, amelyen bázisaik, gyakorlóterepeik voltak, 52 ezer milliárdba kerülne. Nyugat-Ukrajna Az ukrán kormány egyre erőteljesebben törekszik arra, hogy az ország nyugati megyéiben a többi térséghez képest gyorsabban fejlessze az ipari és a pénzügyi infrastruktúrát, ezzel is közelebb hozva a szomszéd országokat és rajtuk keresztül a nyugat-európai államokat. Az elmúlt egy-másfél évben elsősorban a Szlovákiával és Lengyel- országgal határos nyugat-ukrajnai megyék fejlesztőre összpontosítottak és várhatóan a következő egy-két évben is megmarad ez az irányzat. Az ukrán-szlovák határszakaszon például három új átkelőt nyitottak, a tervek szerint mindhárom objektum teljes értékű, tehát nem kishatárforgalmi átkelő lesz. A lengyel határszakaszon ugyancsak modernizálják a nagy nemzetközi átmenőforgalmat lebonyolító mosztickai átkelőt. Atomcsempészet Az atomcsempészet tavaly Németországban minden eddiginél nagyobb mértékű volt, és a hatóságok összesen 267 ilyen esetet vizsgáltak - közölte a Szövetségi Bűnügyi Hivatal al- elnöke egy bonni tanácskozáson. Bernhard Falk előadásában kifejtette, hogy az országba illegálisan juttatott nukleáris anyagok túlnyomó többsége Kelet-Európából érkezett, de eddig még egyetlen esetben sem tudták pontosan azonosítani, hogy melyik atomlétesítményből. Az egyre veszélyesebbé váló atomcsempészet felszámolásához azonban a források felkutatására feltétlen szükség lenne. 112 év börtön a bűnöző kettősnek Összesen 112 év börtönbüntetést szabtak ki egy bűnöző' párra az amerikai Seattle-ben. A modem „Bonnié és Clyde” kettős nyolc éven át bankokat fosztott ki. A férfit 56 bankfiók kirablásában találták bűnösnek, s ezért 92 évnyi börtönbüntetésre ítélték. Felesége bűntársként „csak” húsz évett kapott - ő vezette ugyanis a menekülésre szolgáló autókat. A rablásokból mindketten évi százezer dolláros jövedelemre tettek szert - írja az esetről tudósító Reuter. Adomány Az amerikai Johnson and Johnson cég a közeljövőben minden magyarországi kórház újszülött osztályát térítésmentesen látja el Johnson’s babaápolási termékekkel. A program egyelőre egy évre szól, s mintegy 14 millió forintjába kerül a Johnson and John- sonnak. A továbbiakban a támogatást várhatóan több esztendőre kiterjesztik, mivel úgy vélik: a program nemcsak az újszülöttek korszerű ápolásához járni hozzá, de enyhíthet az egészségügyi intézmények gazdálkodási nehézségein is. k < ( 4 A
