Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-31 / 30. szám

1995. január 31., kedd Közélet üj Dunántúli napló 11 Olcsó lakások Az ár alacsony, a ráfordítás magas Miközben lakásínség van Magyarországon, számos város­ban épületek állnak üresen, leg­többjükben a kivonuló szovjet hadsereg tisztjei laktak. A 15 ezer szovjet katonai la­kásból több mint 6 ezret már el­adott a kezelésükkel megbízott Kincstári Vagyonkezelő Szerve­zet (KVSZ), a többi értékesítése is jó úton halad. Kivételek ez alól az úgynevezett kijevi panellaká­sok, amelyekből még 1.500 vár új gazdára. Csakhogy ezek az át­lagosan 50 négyzetméteres ott­honok olyan rossz állapotban vannak, hogy nem tolonganak értük a vevők. Annak ellenére sem, hogy mindössze 10 ezer fo­rintot kér értük a KVSZ. Az alapvető gondot az okozza, hogy a paneleket, ame­lyekből a lakásokat összeállítot­ták, Kijevben gyártották, s így nem felelnek meg a magyar szabványoknak. Belmagassá­guk, komfortfokozatuk nem azonos a hazai előírásokkal. A KVSZ kidolgoztatott egy eljárást a szóban forgó lakások átalakítá­sára, de amíg a gerincvezetéke­ket (víz, gáz, villany, csatorna) átépítik, és szerkezetkész álla­potba hozzák az épületeket, ad­dig lakásonként 400-600 ezer fo­rintot kell mindegyikre költeni. Az épületeket első körben az önkormányzatoknak ajánlotta fel a vagyonkezelő szervezet. S bár 16 önkormányzat területén talál­hatók ilyen házak, csak 7 testület jelezte, hogy élni kíván a felkí­nált vásárlási lehetőséggel. A polgárdi, a szentkirályszabadjai, a kiskunhalasi, a szolnoki és az esztergomi polgármesteri hiva­tallal még folynak a tárgyalások, de a dunaföldvári, a sárbogárdi, a lepsényi, a veszprémi, a hajmás­kéri, a pápai, a táborfalvai, a kecskeméti és a kunmadarasi önkormányzat már lemondott a házak megvételéről. így ezeket alighanem rövidesen másoknak ajánlja fel a vagyonkezelő szer­vezet. A dolog azért sürgős, mert ha sokáig várnak, nem lesz mit eladni. Ugyanis a lakóházak ál­lapota akkor romlik a leggyor­sabban, ha sorsukra hagyják őket. Bánhegyi Zsuzsa UTAZNI KELL, UTAZTATNI NEM Feketelista az alkalmatlanokról Aki ebben az évben szerve­zett keretekben kíván kül­földre utazni, nyilván már el­döntötte, hová szeretne menni. Abban azonban még bizonytalan lehet, hogy me­lyik utazási irodában fizet be az áhított üdülésre vagy kör­utazásra. Bizonytalansága teljesség­gel érhető, hiszen az elmúlt időszakban nem egyszer re­kedtek külföldön a „boldog” világjárók. Az Országos Ide­genforgalmi Hivatal (OIH) az áldatlan állapotok felszámo­lása érdekében kidolgozott egy szigorító javaslatot az utazási irodák működésére. A jelenleg érvényes szabá­lyok szerint szinte bárki ala­píthat utaztatással foglalkozó társaságot. így azok is, akik egyszer (vagy többször?) már .jégre” vittek gyanútlan ven­dégeket. Ezért az OIH a jövő­ben csak azoknak adna enge­délyt efféle tevékenység vég­zésére, akik igazolni tudják, hogy az elmúlt 5 évben nem vezettek csődbe utazási irodát. Ezzel azt kívánja megakadá­lyozni a hivatal, hogy aki egy­szer már belebukott ebbe a do­logban, az ne kezdhesse más néven újra. Az elképzelések szerint azonban nemcsak akkor le­hetne felszámolni az irodát, ha fizetésképtelen, hanem akkor is, ha nem a megfelelő szín­vonalon teljesíti feladatát. Az irodák működésének feltéte­léül szabott úgynevezett va­gyoni biztosíték megemelése szintén az utazók biztonságát szolgálná. Ha ugyanis bármi­lyen okból elfogy a társaság pénze, ebből lehet fedezni a legszükségesebb kiadásokat, így például ebből fizetik a külföldön rekedt csoportok hazautazását, vagy a felmerült szállodai és egyéb kifizetetlen költségeket. A vagyoni bizto­síték célszerű felhasználására a Fogyasztóvédelmi Főfelü­gyelőség kapna megbízást. Ezenkívül az OIH szüksé­gesnek tartja, hogy - a más te­rületeken jól működő véd­jegyhez hasonlóan - az irodák is külön emblémával jelezzék megbízhatóságukat a tájéko­zatlan vendégeknek. Ezt a jel­vényt a Magyar Utazási Iro­dák Szövetsége ítélné oda a tagjainak, amelyekért felelős­séget vállal. Mivel azonban ezek az el­képzelések a legjobb esetben is csak az év első felében - a köte­lező hivatali egyeztetések után - nyerhetik el végleges formá­jukat, ebben az évben még aligha befolyásolhatják az uta­zási irodák működését. Az év második felétől, illetve a jövő évtől azonban már mindenkép­pen segíthetnek az utazni szán­dékozóknak " az eligazodás­ban. Bánhegyi Zsuzsa Csigolya és szaloncukor Hároméves a Mozgásképtelenekért Segítő Alapítvány Tóth Ferenc Wartburgjának teteje az ütközésig követően egészen az ülésig behajlott. Pont a feje fölött történt, s rop­pant össze ennek következtében három helyen is a csigolyája. Pedig az út száraz volt, ragyogó napsütéses őszi idő 1990. októ­ber 14-én. Néhány hónap múlva mehetett volna korkedvezmé­nyes nyugdíjba 30 éves szolgá­lati idővel a honvédségtől, ahol az őrnagyi rendfokozatig vitte. A kórházban azt mondták a hozzátartozóknak, hogy néhány napon belül meghal, de az erős szervezet ellenállt; három hét múlva magához tért, hogy aztán négy és fél hónap élet-halál köz­tes állapota után biztossá váljék, bár bénultan, de élni fog az az ember, aki korábban napi 16 órai munkával tett eleget a szol­gálat követelményeinek, s gon­dozta gyümölcsfáit, melyekből több mint négyszázat ültetett élete addigi 49 éve alatt. I. csoportú, 100 százalékos rokkant, önmaga ellátására kép­telen. A mellvonaltól lefelé ér­zéketlen a teste, alsó-belső funkciói, mint mondja, úgy mű­ködnek, ahogy akarnak. „ Örök életre börtönbünte­tésre vagyok ítélve. Csak kór­házi kezelésre járok ki, évente egyszer. Minden nap egyforma, nálam egy év ötöt tesz ki. Élet- színvonalunk fokozatosan rom­lik, megállíthatatlanul haladunk a létminimum felé. A Mozgás- korlátozottak Égyesülete támo­gatást nyújtana a lakásátalakí­táshoz, de panelt nem lehet át­alakítani. Innen pedig, lévén második emeleti, lift nélküli la­kás, csak négy férfi tudna toló­kocsistól hozni-vinni. A lakás­cseréhez pedig nincs elég pén­zünk, s egyre inkább nem lesz. ” Tóthék négyen élnek a 64 négyzetméteres, háromszobás panellakásban. A huszonhárom éves nagyfiú, a tizennyolc éves lány, akinek már tizennégyéves korában meg kellett tanulnia fürdetni és tisztába tenni tehe­tetlen apját, s a feleség, akinek ott kellett hagynia állását, hogy az önkormányzat 8460 forintos ápolási díjáért otthon maradhas­son férjét gondozni. Dr. Újhegyi Ilonával közel egy éve beszélgettünk utoljára a mozgásképtelenek helyzetéről, azokról, akik betegség vagy baleset következtében teljesen kiszolgáltatott, önmaguk mini­mális ellátására is képtelen em­berekké váltak. Ilona, aki maga is mozgásképtelen, s aki három éve létrehozta a Mozgásképte­lenekért Segítő Alapítványt, életét arra tette fel, hogy segít­sen hozzá hasonló sorsú társain. „Az elmúlt egy évben nem sok minden változott. írtam a népjóléti miniszternek, s a nép­jóléti irodának, segítsék az ala­pítványt, s kértem az irodát, kö­zöljék azok adatait, akik segít­ségre szorulnak, hiszen még a mai napig sem sikerült kideríte­nem, hogy hányán is vagyunk hasonló helyzetben a városban, ugyanis néhány éve már egyszer megtagadták a névsor kiadását. A fő probléma most is ugyanaz, három főállású férfi betegápo­lóra lenne szükség, akik fürde­tik, ellátják a betegeket. Ezt a városnak kellene finanszírozni, vagy az alapítványnak, amely­nek persze nincs elég pénze. ” Ilona korábban 3000 forintot fizetett annak az ápolónak, aki hosszú évek óta minden reggel kijár hozzá. Az összeg felét az önkormányzat állta. Most, hogy nyugdíját tizenegyezerről ti­zenkettőre emelték, már csak ötszáz lenne a hozzájárulás, ha Ilona elfogadná. A betegek többségéhez azonban gondozó­nők járnak ki, akik többnyire fi­zikailag nem bírják a fürdetést elvégezni. A gondozónőnek a beteg 140 forintot fizet órán­ként, még akkor is, ha csupán egy kis beszélgetésre vágyik, mert egy részük magányosan éli le életét még a családon belül is, s vannak teljesen egyedül élők, akik segítség nélkül még egy pohár vizet sem tudnak meg­inni. Persze a gondozónők mun­kája sem egyszerű, előfordult az is, hogy döglött csótányok tu­catjait kellett eltakarítani ápo­lási időben. Közülük a többség tisztességesen ellátja feladatát, de akad olyan is, aki teljesen el­hanyagolja ápoltját, s másnak kell a hetek óta mosdatlan bete­get rendbe raknia. Az étkezésre havi kétezret fi­zetnek a mozgásképtelenek, eh­hez mindössze háromszáz a hozzájárulás, s plusz meg kell fizetni a kihordási díjat is, amely csupán annyit jelent, hogy az ételt leteszik valahová, amit azután mozgásképtelennek kellene megmelegítenie s ki­szolgálnia önmagának, ha erre képes volna. Az alapítványnak eddig csak Páva Zsolt, még al­polgármesterként, utalt át vala­mennyi pénzt saját keretéből, egyéb, lényegi segítséget nem kaptak. Pacur Zsolt a pécsi önkor­mányzat szociális bizottságának csak néhány hete elnöke. Mint elmondta, még nincs igazán meg az az információs háttér, amely alapján tájékozódni tudna. Mindenképpen szorgal­mazni fogja annak a szociális térképnek a létrehozását, amely megkönnyíti a döntést az ilyen s hasonló esetekben, és reméli, hogy az önkormányzat munká­jában, azt segítendő, részt fog­nak majd venni a legkülönbö­zőbb civil szerveződések. A Mozgásképtelenekért Se­gítő Alapítványnak vannak azonban kisebb sikerei is, ka­rácsonyra például több pécsi cég jóvoltából hatalmas cso­magokat tudtak összeállítani 15 embernek. Csak szaloncuk­rot nem sikerült szerezni, még jelképes mennyiséget sem, az erre irányuló kérést valameny- nyi bolt visszautasította. S ez most, a zsámbéki szemétte­lepre kidobott, hét pótkocsis teherautónyi tömegű, tízmillió forint értékű, jelképes mennyi­ségnél többnek mondható sza­loncukor ismeretében elgon­dolkodtató jelenség. Volt vi­szont az ajándékcsomagban egy évre való sampon, ami nem kevés. A kérdés csak az, akad-e valaki, aki meg is mossa majd a hajukat? Cseri László Tóth Ferenc 100 százalékos rokkant, aki négy éve nem tudja elhagyni második emeleti, lift nélküli lakását Fotó: Löffler Szálkák Öreg-új Mazda Gyerekeink együtt jártak óvo­dába, s már akkortájt elbűvölt, mi­lyen nagy szakértelemmel gondozza, ápolja matuzsálemi korú Moszkvicsát. Nemrég egy tűzpiros Mazdát csutakolt szokott parkírozóhelyén.-Látom, megszaladt - ugrat­tam némi irigységgel.- Valid be, elfogadnád - hec­ceit válaszképp, s amikor rábólin­tottam, miért ne, kaján vigyorral közölte: - A 18 éves Moszkvámat sikerült eladnom alkatrésznek, ezt a 14 éves Mazdát most vettem százezerért. Van fogalmad, mit tud ez a gép, s mennyire megkí­mélt? Áradozott, mint én, amikor másodikos gimnazistaként meg­kaptam életem első karóráját Imre bátyámtól. De nagy szó volt ak­kor az a kétszáz forintos, cilinde- res kelet-német karóra! Vigyáz­tam is rá, rövid időn belül mégis az aranyérmes órásnál, Hódossy bácsinál kötött ki. Amikor sze­gény anyám rövid időn belül már harmadszor vitte hozzá javíttatni, az öreg tettetett haraggal mondta: Asszonyom, adok magának ötven forintot, csak ne hozza többet ezt a javíthatatlan vacakot. Barátom elmesélte, hogy az öreg-új Mazdája fékrendszerét már fel kellett újíttatnia, potom negyvenezerért. S ki tudja, mi vár még rá? Csak nehogy úgy jáijon, mint én hajdan az első karórám­mal. Különben is minek irigyked­jek, amikor az én Skodám még hét éves sincs. Szaloncukor Lánykáim karácsony után vé- gigzargattak a városon, hogy ve­gyek nekik a hirdetések szerint ki­lónként 99 forintra leértékelt zse­lés és kókuszos szaloncukrot. Nem volt szerencsém, mert vagy az orrom előtt fogyott el az olcsó csemege, vagy az adott bolt to­vábbra is a karácsony előtti drága áron kínálta. Most meg olvasom, hogy az egyik fővárosi áruház a nyakán maradt vagy tízmillió fo­rint értékű szaloncukor készleté­től úgy szabadult meg, hogy azt szeméttelepre szállíttatta. Miért? Tán nem volt már kifizetődő to­vább bajlódni vele, vagy az álta­luk eladott mennyiségen megke­resték a szemétre szánt árát is. ők tudják. Gyermekgyógyász ismerősöm a hír hallatán kifakad:- Miért nem adták oda szociá­lis otthonoknak, iskoláknak, gyermekgyógyászati intézmé­nyeknek? Nekem, a kis betege­imnek is mennyivel jobb, ha keze­lés előtt vagy után egy-egy szem kockacukrot, ilyentájt Negrót tu­dok adni. Nagyobb a bizalmuk, nem őket kínzó mumusként vi­szonyulnak hozzám. De ki győzi azt pénzzel? Mások bezzeg eny- nyire gazdagok! írja alá Nyugdíjas asszony panaszolja: lekapcsolták a kábeltévéről, mert amikor jött az ügynök, hogy kös­senek új, a korábbinál is drágább szerződést, nem írta alá, mondván jöjjön másnap, hogy megbeszél­hesse a dolgot a családdal.- Pedig öt éve, mi is beszáll­tunk kilencezer forinttal, hogy le­gyen kábeltévénk. Most meg ez a hála! Másnap telefonon felhívtam a cég főnökét, megkérdeztem, miért kötöttek le minket? Erre ő: azért mert nem írtuk alá a szerző­dést. Hiába is mondtam, hogy csak egy napos gondolkodási időt kértem az aláírásra, ő hajthatatla- nul csak annyit közölt, hogy fá­radjak el hozzájuk aláírni a szer­ződést, mert különben sose köt­nek vissza. Tessék mondani, ak­kor ők szolgáltatók, vagy mi va­gyunk a teljesen kiszolgáltatot­tak? Add tovább! A virágárusnál egy nyugdíjas hölgy egy szál fehér szegfűt vett barátnője temetésére. Felhábo­rodva eleveníti fel esetét:- Parancsoljon asszonyom, száz forint - mondta az eladó.-Száz? De hisz tegnap még nyolcvanért adták!- Ma is annyiba kerülne, ha a fiamat, aki hajnalban hozta kocsi­val a szállítmányt, nem büntették volna meg gyorshajtásért.- Jó annak - mondja nekem -, aki azonnal továbbháríthatja több­letköltségeit! Csak mi, palira vet­tek vagyunk ilyen élhetetlenek és mindenre a végtelenségig ráfize- tők. Bosszúvágy? Egy nemrég megjelent cik­kemre kaptam válaszul egy leve­let, melyben az általam írt szemé­lyekről azt állítja a névtelen levél­író, hogy ne sajnáljam őket, akik amúgy is közutálatnak örvendtek, nyeglék voltak és lekezelők, több embert tönkretettek, hogy a zse­büket nyomó többmilliós végki­elégítéssel nem a megélhetési gondoktól félve voltak kénytele­nek vállalkozásba kezdeni. A le­vélíró régi ismerőseiről egyebet is elárul, sorait az alábbiakkal zárja: , Aggódni nem kell értük, a bosz- szúvágy hajtja őket, s ez minden­nél erősebb.” Bevallom, elbizonytalanított a levél. Csak tudnám, most akkor kit is hajt a bosszúvágy? B. Murányi László Oroszok Lengyelországban Három helyen is tároltak atomfegyvereket Lengyelor­szág területén az egykori szov­jet csapatok - a gorzówi, a ko- szalini és a pilai vajdaságban. Többek között ez szerepelt ab­ban a jelentésben, amelyet Zdzislaw Ostrowski tábornok, a szovjet, illetve az orosz csapa­tok kivonásának lengyel kor­mánybiztosa terjesztett tevé­kenysége végeztével a varsói minisztertanács elé. A tábornok újságíróknak elmondotta, hogy mintegy 60 ezer orosz katona állomásozott 59 helyőrségben lengyel területen. A jelentés szerint az általuk okozott károk több mint 62,5 ezer milliárd régi zlotyt tesznek ki, s annak a 70 ezer hektárnak az újra fel- használhatóvá tétele, amelyen bázisaik, gyakorlóterepeik vol­tak, 52 ezer milliárdba kerülne. Nyugat-Ukrajna Az ukrán kormány egyre erő­teljesebben törekszik arra, hogy az ország nyugati megyéiben a többi térséghez képest gyorsab­ban fejlessze az ipari és a pénz­ügyi infrastruktúrát, ezzel is kö­zelebb hozva a szomszéd orszá­gokat és rajtuk keresztül a nyu­gat-európai államokat. Az el­múlt egy-másfél évben elsősor­ban a Szlovákiával és Lengyel- országgal határos nyugat-ukraj­nai megyék fejlesztőre összpon­tosítottak és várhatóan a követ­kező egy-két évben is megma­rad ez az irányzat. Az uk­rán-szlovák határszakaszon például három új átkelőt nyitot­tak, a tervek szerint mindhárom objektum teljes értékű, tehát nem kishatárforgalmi átkelő lesz. A lengyel határszakaszon ugyancsak modernizálják a nagy nemzetközi átmenőfor­galmat lebonyolító mosztickai átkelőt. Atomcsempészet Az atomcsempészet tavaly Németországban minden eddi­ginél nagyobb mértékű volt, és a hatóságok összesen 267 ilyen esetet vizsgáltak - közölte a Szövetségi Bűnügyi Hivatal al- elnöke egy bonni tanácskozá­son. Bernhard Falk előadásában kifejtette, hogy az országba il­legálisan juttatott nukleáris anyagok túlnyomó többsége Kelet-Európából érkezett, de eddig még egyetlen esetben sem tudták pontosan azonosítani, hogy melyik atomlétesítmény­ből. Az egyre veszélyesebbé váló atomcsempészet felszámo­lásához azonban a források fel­kutatására feltétlen szükség lenne. 112 év börtön a bűnöző kettősnek Összesen 112 év börtönbün­tetést szabtak ki egy bűnöző' párra az amerikai Seattle-ben. A modem „Bonnié és Clyde” ket­tős nyolc éven át bankokat fosz­tott ki. A férfit 56 bankfiók ki­rablásában találták bűnösnek, s ezért 92 évnyi börtönbüntetésre ítélték. Felesége bűntársként „csak” húsz évett kapott - ő ve­zette ugyanis a menekülésre szolgáló autókat. A rablásokból mindketten évi százezer dolláros jövedelemre tettek szert - írja az esetről tu­dósító Reuter. Adomány Az amerikai Johnson and Johnson cég a közeljövőben minden magyarországi kórház újszülött osztályát térítésmente­sen látja el Johnson’s babaápo­lási termékekkel. A program egyelőre egy évre szól, s mintegy 14 millió forint­jába kerül a Johnson and John- sonnak. A továbbiakban a tá­mogatást várhatóan több esz­tendőre kiterjesztik, mivel úgy vélik: a program nemcsak az új­szülöttek korszerű ápolásához járni hozzá, de enyhíthet az egészségügyi intézmények gaz­dálkodási nehézségein is. k < ( 4 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom