Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-04 / 3. szám

8 uj Dunántúli napló Külföld 1995. január 4., szerda HANS BLICK RENDKÍVÜLI TERVEI Jön az ENSZ-rendőrség? 1994-ben földünket negy­venegy háború tüze égette, a halálos és sebesült áldozatok száma csaknem hat és félmillió volt. Érthető, hogy vissza-visz- szatér a kérdés: mit tehet és mit tegyen az államok nemzetközi közössége? Pillanatnyilag a világ tizen­hét pontján tartózkodnak kék­sisakosok - köztük többfelé magyarok is - a néhány fős el­lenőrző csoportoktól a tízezres békefenntartó ENSZ-kontin- gensekig. Karabahban az Eu­rópai Biztonsági és Együttmű­ködési Szervezet próbál rendet teremteni (ez a nemrég Buda­pesten ülésező EBEÉ utóda). Szomáliában az amerikaiak szerettek volna véget vetni az éhínségnek és polgárháború­nak a Reménység hadművelet­tel, Ruandában a franciák indí­tották meg a Türkiz fedőnevű akciót, de végül mindkettő ma­radék romhalmazát az ENSZ-re testálták. Néhány ki­vételtől eltekintve - ezek közé tartozhat Ciprus, ahol a világ­szervezet erői sikeresen éke­lődtek be a görögök és törökök közé, vagy Haiti, ahol sikerült végül elkerülni a fegyveres összeütközéseket - a nemzet­közi alakulatok nehezen tudják megteremteni illetve fenntar­tani a békét. A békemissziókat rengeteg jogi, politikai, katonai-techni­kai és pénzügyi nehézség aka­dályozza. Elvben minden érde­kelt félnek hozzá kell ezekhez járulnia, de rendszerint az mu­tatja a legkisebb lelkesedést, aki elindította a lavinát, vagy éppen nyerő helyzetben van. Akadnak látszólag „belső” konfliktusok, ennek iskolapél­dája a csecsen válság, amit Oroszország saját hatásköré­ben igyekszik megoldani. Vita folyik a nemzetközi erők fegyverzetéről, fegyver­használati lehetőségeiről, va­lamint az anyagi alapok megte­remtéséről, hiszen az eddigi békeakciók adósságai financiá­lis válságba vitték a világszer­vezetet. Ezért váltott ki rendkívüli érdeklődést a svéd Hans Blix-nek, a Nemzetközi Atom­erő ügynökség vezérigazgató­jának új javaslata: létesítsenek állandó nemzetközi rendőrsé­get. Korábban már tett egy in­dítványt, hogy az elszaporodó atomcsempészéssel kapcsola­tosan szervezzenek nemzetközi nukleáris rendészetet, s ezt messzemenő egyetértés fo­gadta. Most egy nagy lépéssel továbbment, s olyan állandó ENSZ-rendőrséget kíván létre­hozni, amely teljes mértékben semleges, mindig rendelke­zésre áll s profi módon tudna közbeavatkozni kisebb nem­zetközi konfliktus esetén. Ez a szervezet oly mértékben opera­tív lenne, hogy közvetlenül az ENSZ főtitkárhoz tartozna. Blix rögtön személyi javaslat­tal is él: ő, mármint Blix pá­lyázna Butrosz Gáli utódaként az ENSZ főtitkári, s egyben nemzetközi főrendőri posztra, mint „pártatlan nemzetközi mega-menedzser”. Az ötlet tetszetős, de reali­tása kétségbevonható. Mert például hogyan kapcsolódna egymáshoz az új feladatkörben az ENSZ főtitkár és a Bizton­sági Tanács? Kikből állna a nemzetközi rendőrség, milyen lenne a lét­száma, felszereltsége, hol és mikor vetnék be? Ki fizetné a költségeket? S egyáltalán, ha Blix szerint a rendőrség alkalmas lenne a kisebb konfliktusok gyors megoldására, akkor Boszniától Ruandáig a legsúlyosabb vál­ságterületeket a kis vagy na­gyobb összetűzések övezeté­hez soroljuk? Réti Ervin India kapujában Valósággal ostromolják a „multik” Indiát most, hogy nyil­vánvalóan a gazdasági fellendü­lés küszöbére került. Manmohan Szingh indiai pénzügyminiszter szerint e nemrégiben még hír­hedten szegény keleti ország gazdasága évi 5 százalékkal gya­rapszik, s évente 6 millió új munkahelyet teremt. Az 1991-es indiai gazdasági válságot hároméves liberalizáció követte, s a reformok eredmé­nyeként úgy látszik, India hama­rosan csatlakozhat azokhoz az ázsiai nemzetekhez, melyek újabban a világgazdasági fejlő­dés motorjainak számítanak. Ez az oka annak, hogy Japán, Korea és Kína után a nyugati be­fektetők figyelme mindinkább Indiára irányul, mely az 500 mil­lió fogyasztó országaként reklá­mozza magát. A tőkebefekteté­sek az utóbbi három évben ro­hamosan nőttek, tavaly megkö­zelítették a 3 milliárd dollárt, ami kétszeres növekedés a tavaly­előttihez képest. Az indiai autó­ipar jelenleg 210 ezer kocsit álít elő egy évben. Ennek jelentős része ma még a Magyarországon is jól ismert Suzuki Maruti. De az évi 20 ezres kapacitású össze­szerelő üzemet építő Opel mel­lett már jelenkezett ezen a pácon a Volkswagen, a Mercedes, a Peugeot és a Ford is ... Az 500 millió potenciális vevő nagy vonzerőt gyakorol más „multikra” is, különösen a High-Tech szektorban - a szá­mítógéptechnikai és a szórakoz­tató elektronika területén. A nagy világcégek közül szinte egymás sarkát taposva tolong India kapujában a General Elektric, az IBM, a Motorola, a Microsoft és a német Siemens. A forgalom azonban nem telje­sen egyoldalú. India - és nem Japán - a vi­lág második legnagyobb szoft­ver-exportőre az Egyesült Ál­lamok után, évi 600 millió dol­láros forgalommal. Polgár ’98 Jörg Haider ellenzéki Sza­badságpártjának fő célkitűzése a pártállam lebontása Ausztriá­ban. Ennek érdekében 1995-ben a polgárhoz közelálló mozgal­mat indít, amelynek neve - Bürger ’98 (Polgár ’98) - utal a négy év múlva esedékes válasz­tásokra. Jörg Haider elképze­lése szerint a mostani Második Köztársaság helyébe a Harma­diknak kell lépnie, olyan szabad jogállamnak, nyitott demokrá­ciának, amely a mai hierarchi­kus államot váltja fel. Január 1-től ezzel a címkével futnak a nehézjárművek a német autópályákon. A címke ára az érvényességi időtől és a tengely­számtól függően 11,5 márka fölött kezdődik egy napra és 2402 márka egy egész évre. EU-pénz Lengyelországnak Az Európai Unió 275 millió ECU-t (333 millió dollárt) ad Lengyelországnak az infrast­ruktúra fejlesztéséhez a nyu­gati illetve északi határain. A Reuter brit hírügynökség egy varsói illetékest idézett, aki elmondta: az EU-pénzt ki­zárólag új határátkelők, utak és hidak valamint távközlési létesítmények építésére lehet felhasználni 1995 és 1999 kö­zött. Csődjelentések az orosz hadseregről MUBARAK Gyanús akciók külföldről Hoszni Mubarak egyiptomi elnök óva intette az Öböl menti monarchiákat attól, hogy foly­tassák „gyanús egyiptomi ak­ciók pénzelését”. Az államfő az Asz-Sziásza című kuvaiti napilapnak nyilat­kozva az iszlám szélsőségesek külföldi támogatására utalt, akiket „kívülről jövő tervek végrehajtásával megbízott zsol­dosoknak” nevezett. Mubarak tavaly kuvaiti isz­lám aktivistákat azzal vádolt meg, hogy egyiptomi szélsősé­geseknek nyújtanak anyagi se­gítséget. Akkor felszólította a kuvaiti kormányt, hogy tegyen lépéseket e tevékenység be­szüntetésére - emlékeztetett az AFP. Oroszország két millió kato­nát tart fegyverben, ám a hadra­foghatóságot illetően egyre ko­molyabb kétségek merülnek fel. A szovjet hadsereg egykori har­cosából mára - a megfogalma­zás a védelmi minisztérium szakértőjétől származik - „kö­vér, lusta és gyáva” katona lett. Maga Pavel Gracsov védelmi miniszter fakadt ki nemrég szit­kozódva, amikor „dilettáns” páncélosai egy támadás során csődöt mondtak. Pedig igazán könnyű dolguk lett volna: a szemben álló csecsen ellenfelet a KGB utódszervezete által be­szervezett katonatisztek irányí­tották, akik az oroszok kezére játszottak. A Szivodnya című napilap azt is megszellőztette, hogy az előrenyomuló motorizált tüzér­ségi egységek állománya az elő­írásokhoz képest csak ötven százalékos, ráadásul olyan csa­patoknak kellene összehangolt műveleteket végrehajtaniuk, amelyek sohasem gyakorlatoz­tak együtt, mellékesen egyi­küknek sincs semmilyen harci tapasztalata. Az angol felderítés szerint a katonai behívásnak csak az érin­tettek fele tesz eleget, és az al­kalmassági vizsgálaton évről évre mind többen akadnak fenn. Hetente több mint száz katona dezertál, és öten halnak meg nem harci cselekmények követ­keztében. A brit titkosszolgálat jelentése szerint az orosz tisztek 34 százaléka nem látja értelmét annak, hogy a katonaságnál szolgál. Egy német alapítványi felmérés pedig úgy tudja: a tisz­tek 56 százaléka nem helyesli, hogy fegyveresen harcoljanak az Örosz Föderációhoz tartozó autonóm köztársaságok szepa­ratista mozgalmaival szemben. Az pedig már csak ráadás, hogy az orosz hadseregen belüli közvélemény-kutatásból kide­rült: az orosz tisztikarnak alig 25 százaléka bízik Gracsovban, s még ennél is kevesebb, 17 százalék a főparancsnokban, Borisz Jelcinben. így az sem igazán meglepő, hogy a mindmáig a moszkvai védelmi minisztérium szócsö­vének számító, egykor ugyan­csak legendás Krasznaja Zvezda című lap „elnyomoro- dott hadnak” nevezi a sereget, amely „bármilyen kalandban összeroppanhat”. Toronyi Attila Berlusconi után kutat az agy Amikor a minap visszavonult az itáliai „Tiszta Kezek” kulcs­figurája, Antonio di Pietro mi­lánói főügyész, sokan azt hitték, hogy nem folytatódik majd iga­zán a korrupcióellenes küzde­lem. De a gyanúsítottak széles köre, köztük Silvio Berlusconi kormányfő, akinek Finivest nevű vállalatbirodalmát adócsa­lással, vámvisszaélésekkel, va­lamint kenőpénzek osztogatá­sával vádolják, mégsem léle­gezhet fel. Méltó utód került a To- nino-nak becézett ügyész örö­kébe, olyasvalaki, akivel eddig valóságos „sziámi ikerpárt” al­kottak. Ha Di Pietro volt a vég­rehajtó Kéz, Piercamillo Davi- got az Agynak nevezték. A sajtó gyakran nevezte a ko­rábbi főügyészt, rendőri múlt­ját is felelevenítve Vadászku­tyának, míg mostani utódát a Teoretikusnak, akinek Berlus­coni - a kormányfő nyilván tudta miért - felajánlotta az igazságügyi tárcát, de ő köszö­nettel visszautasította a bár­sonyszéket. Inkább beköltözött a milánói főügyészség híres 275-ös szobájába, Di Pietro eddigi irodájába. Davigo jobbkeze az a Ghe- rardo Colombo, aki tizenhárom évvel ezelőtt felfedte a P 2-es páholy titkos taglistáját, annak a kiterjedt szervezkedésnek a részeseit, akik a maguk képére akarták átformálni Itáliát. Co- lombora jutott most az a nem könnyű feladat, hogy vezesse Berlusconi kihallgatását is . .. A cárok kincse Rekordszámú érdeklődőt vonzott az idén Speyerben a Pfalz tartományi Történeti Mú­zeumba „A Romanov cárok kincse - mesterművek a szent­pétervári Ermitázsból” című ki­állítás. A 405 ezer látogatóból 316 ezren nézték meg az utolsó orosz cári dinasztia kincseit. A dpa szerint Speyerben közölték, hogy ezzel a múzeum az első helyen végzett a Németország­ban megrendezett időszakos ki­állítások látogatottságát te­kintve. Az intézménynek 1993-ban jóval kevesebb, 260 ezer látogatója volt. Költözködés A német szövetségi kormány és a parlament 1998 és 2000 között költözik át Bonnból Ber­linbe - közölte Klaus Töpfer építésügyi miniszter. Elmondta, hogy erre a határidőre feltétle­nül be kell fejezni Berlinben a Reichstag épületének már el­kezdett újjáépítését, és 1995-ben megkezdődik az új kancellári hivatal felépítése is. Az épületegyüttes tervezésére kiírt pályázat zsűrije két pálya­munkát is első helyre sorolt, így egy-két hónapon belül Helmut Kohl kancellár eldönti, hogy melyik terv valósuljon meg. SZUBJEKTÍV „KRÉTA-RAJZ” (3.) Más mentalitás A krétai ember metakommu­nikációja és egész testnyelve el­tér a nálunk megszokottól. Most nemcsak a sokat emlegetett szé­les gesztusokra, harsány han­gokra, hagyományosan kedves, vendégszerető alapbeállítódásra gondolok. Nálunk idegen embe­rek érintkezésében Íratlan alap­elv a „nem érinteni”. A görögök lépten-nyomon megérintik egymást. Ha az utcán rossz he­lyen állunk meg bámészkodni, átölelnek és gyengéden, de ha­tározottan félretolnak. A ven­déglős leül mellém és átöleli a vállam miközben a rendelést felveszi; majd jártában-keltében barátságosan hátbavereget. Ha valaki megáll beszélni velünk, szinte automatikusan megfogja az ember karját vagy vállát. Ná­luk ez a természetes, felesleges lenne zokon venni. A fiatalab­baknál visszafogottabb viselke­dést tapasztalunk, úgy látszik, az ő neveltetésük a mi szempon­tunkból már európaibb. A kommunikáció természe­tes közege az angol. Mindenki beszéli úgy, mint a mi balatoni vendéglőseink a németet. Érté­kelik ugyanakkor, ha az ember pusztán útikönyv alapján, amo­lyan „káli nikta” szinten meg­próbál anyanyelvükön kommu­nikálni. Áz idősebb generáció tagjaival franciául és németül lehet megtalálni a közös kódot, annak idején ők még ezt tanul­ták. Kedves emlékünk, hogy amikor Chaniában eltévedtünk, és egy öreg halárustól az autó­busz-pályaudvar holléte felől érdeklődtünk, angolul szólt. Mindenesetre az autóbuszállo­mást az útmutatás alapján meg­találtuk. Találkoztunk persze az átlag­tól eltérő mentalitással is. A vendéglősök, üzlettulajdono­sok, utazási irodások és autó- kölcsönzők kötelező mosolygós előzékenysége után Görögor­szág másik arcát mutatja azok viselkedése, akik közvetlen módon nem érdekeltek a turiz­musban. Az autóbusz-pályaud­varon az „információ” feliratú táblánál kövér, szakállas úriem­ber telefonál (állandóan telefo­nálnak, ilyet még nem láttam, minden újságárusnál, boltosnál régi, zöld, tárcsás telefonok vannak előkészítve, amelyeken gyakorlatilag folyamatosan be­szélnek, egyik kezükkel tartják a telefont, a másikkal kiszolgál­nak) körülötte cseverésző vi­dám társaság. Felvilágosítást kérő udvarias, kínos angolsága gal megfogalmazott kérdé­sünkre rövid, ingerült vakkan- tással válaszol, egy pillanatra félbe nem szakítva a telefoná­lást. Hiába, más a fix fizetésű alkalmazott és a saját zsebre dolgozó üzletember. Nem tudtuk, hogy egész Kré­tán nem váltják át a fémpénzt. Volt néhány 5 márkásunk, sze­rettük volna átváltani: mintegy 750 drachmát érhetett darabja. „Creta-bank”. Közöljük: sze­retnénk beváltani. Mosoly, fel­húzott szemöldök,: „Papírpénzt szívesen váltunk, mindenféle valutát”. A nem szó pem hang­zik el, beletelik néhány percbe amíg felfogjuk, itt ugyan nem váltjuk be a pénzünket. Egyéb­ként pénztechnikai okokból ta­lán még érthető is, ám hogy a repülőtér vámmentes deviza­boltjában, ahol maguk is fém­pénzben fizetik a visszajárót, miért ódzkodnak az elfogadásá­tól, arra már nem találtunk ész­szerű magyarázatot. Különböző embertípusokat figyelhetünk meg. Az egyik a „klasszikusan görög, no nem úgy, ahogy az antik szobrokon: középmagas vagy alacsony termet, korán pocakosodik és kopaszodik, bőre sötét, arcka­raktere széles, csontos. A nők általában alacsonyak, szépar- cúak és nagyon fiatalon moletté válnak. A másik, az isztambuli bazárban jól ismert törökös al­kat, magasabb, vékonyabb, sö­tétbőrű, általában bajszos, szin­tén korán kopaszodó karakter. Láttunk cigányokat (itt is), és egy egészen különleges típust, amire nagyon kíváncsiak vol­tunk: az égető nap ellenére aránylag világos bőrű, fakón szőke, magas, karcsú, átlag 190 körüli, büszke, határozott tar- tású, méltóságteljes viselkedésű embereket. Ők nem svédek, ha­nem igazi krétaiak, az őslakos­ság kevésszámú mai leszárma­zottai. Létezik a szigeten egy falu - Chora Szfakion -, ahol csak ilyen emberek élnek. Ezt a falut a történelem folyamán soha senki nem tudta elfog­lalni . .. Nem messze szálláshelyünk­től, elegáns, „coffee-bar” mű­ködik, ami a mi fogalmaink sze­rint egy süteményesbolt, egy presszó és egy Mac Donald’s keveréke. A felszolgáló ikerpár ilyen magas, szőke, környezeté­től teljesen elütő fiatalember; hiányzik a vállveregetős ked­vesség, elegánsan, méltósággal szolgálnak fel. A társaság foga­dásokat köt: svéd vendégmun­kás (sic), egykori normán hódí­tók ittmaradt kései leszármazot­tai, vagy ... valódi krétaiak. Udvarias kérdésünkre, hogy hova valósiak, egy szemvillan- tásnyi csodálkozás után a vá­lasz: Chora Szfakionba. Eltekintve egyébként a szim­patikus eredeti ljrétai ikerpártól, a munka a maga lassú ritmusá­ban csordogál itt a nagy szige­ten. Nem kell azonban csodál­kozni rajta: 40 fokban senkinek sincs kedve ugrálni. A siesta időt ajánlatos betartani, 12 és 3 óra között égési sérüléseket okoz a nap az ehhez nem szo­kott bőrnek. Bebesi György * * k <

Next

/
Oldalképek
Tartalom