Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-04 / 3. szám
8 uj Dunántúli napló Külföld 1995. január 4., szerda HANS BLICK RENDKÍVÜLI TERVEI Jön az ENSZ-rendőrség? 1994-ben földünket negyvenegy háború tüze égette, a halálos és sebesült áldozatok száma csaknem hat és félmillió volt. Érthető, hogy vissza-visz- szatér a kérdés: mit tehet és mit tegyen az államok nemzetközi közössége? Pillanatnyilag a világ tizenhét pontján tartózkodnak kéksisakosok - köztük többfelé magyarok is - a néhány fős ellenőrző csoportoktól a tízezres békefenntartó ENSZ-kontin- gensekig. Karabahban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet próbál rendet teremteni (ez a nemrég Budapesten ülésező EBEÉ utóda). Szomáliában az amerikaiak szerettek volna véget vetni az éhínségnek és polgárháborúnak a Reménység hadművelettel, Ruandában a franciák indították meg a Türkiz fedőnevű akciót, de végül mindkettő maradék romhalmazát az ENSZ-re testálták. Néhány kivételtől eltekintve - ezek közé tartozhat Ciprus, ahol a világszervezet erői sikeresen ékelődtek be a görögök és törökök közé, vagy Haiti, ahol sikerült végül elkerülni a fegyveres összeütközéseket - a nemzetközi alakulatok nehezen tudják megteremteni illetve fenntartani a békét. A békemissziókat rengeteg jogi, politikai, katonai-technikai és pénzügyi nehézség akadályozza. Elvben minden érdekelt félnek hozzá kell ezekhez járulnia, de rendszerint az mutatja a legkisebb lelkesedést, aki elindította a lavinát, vagy éppen nyerő helyzetben van. Akadnak látszólag „belső” konfliktusok, ennek iskolapéldája a csecsen válság, amit Oroszország saját hatáskörében igyekszik megoldani. Vita folyik a nemzetközi erők fegyverzetéről, fegyverhasználati lehetőségeiről, valamint az anyagi alapok megteremtéséről, hiszen az eddigi békeakciók adósságai financiális válságba vitték a világszervezetet. Ezért váltott ki rendkívüli érdeklődést a svéd Hans Blix-nek, a Nemzetközi Atomerő ügynökség vezérigazgatójának új javaslata: létesítsenek állandó nemzetközi rendőrséget. Korábban már tett egy indítványt, hogy az elszaporodó atomcsempészéssel kapcsolatosan szervezzenek nemzetközi nukleáris rendészetet, s ezt messzemenő egyetértés fogadta. Most egy nagy lépéssel továbbment, s olyan állandó ENSZ-rendőrséget kíván létrehozni, amely teljes mértékben semleges, mindig rendelkezésre áll s profi módon tudna közbeavatkozni kisebb nemzetközi konfliktus esetén. Ez a szervezet oly mértékben operatív lenne, hogy közvetlenül az ENSZ főtitkárhoz tartozna. Blix rögtön személyi javaslattal is él: ő, mármint Blix pályázna Butrosz Gáli utódaként az ENSZ főtitkári, s egyben nemzetközi főrendőri posztra, mint „pártatlan nemzetközi mega-menedzser”. Az ötlet tetszetős, de realitása kétségbevonható. Mert például hogyan kapcsolódna egymáshoz az új feladatkörben az ENSZ főtitkár és a Biztonsági Tanács? Kikből állna a nemzetközi rendőrség, milyen lenne a létszáma, felszereltsége, hol és mikor vetnék be? Ki fizetné a költségeket? S egyáltalán, ha Blix szerint a rendőrség alkalmas lenne a kisebb konfliktusok gyors megoldására, akkor Boszniától Ruandáig a legsúlyosabb válságterületeket a kis vagy nagyobb összetűzések övezetéhez soroljuk? Réti Ervin India kapujában Valósággal ostromolják a „multik” Indiát most, hogy nyilvánvalóan a gazdasági fellendülés küszöbére került. Manmohan Szingh indiai pénzügyminiszter szerint e nemrégiben még hírhedten szegény keleti ország gazdasága évi 5 százalékkal gyarapszik, s évente 6 millió új munkahelyet teremt. Az 1991-es indiai gazdasági válságot hároméves liberalizáció követte, s a reformok eredményeként úgy látszik, India hamarosan csatlakozhat azokhoz az ázsiai nemzetekhez, melyek újabban a világgazdasági fejlődés motorjainak számítanak. Ez az oka annak, hogy Japán, Korea és Kína után a nyugati befektetők figyelme mindinkább Indiára irányul, mely az 500 millió fogyasztó országaként reklámozza magát. A tőkebefektetések az utóbbi három évben rohamosan nőttek, tavaly megközelítették a 3 milliárd dollárt, ami kétszeres növekedés a tavalyelőttihez képest. Az indiai autóipar jelenleg 210 ezer kocsit álít elő egy évben. Ennek jelentős része ma még a Magyarországon is jól ismert Suzuki Maruti. De az évi 20 ezres kapacitású összeszerelő üzemet építő Opel mellett már jelenkezett ezen a pácon a Volkswagen, a Mercedes, a Peugeot és a Ford is ... Az 500 millió potenciális vevő nagy vonzerőt gyakorol más „multikra” is, különösen a High-Tech szektorban - a számítógéptechnikai és a szórakoztató elektronika területén. A nagy világcégek közül szinte egymás sarkát taposva tolong India kapujában a General Elektric, az IBM, a Motorola, a Microsoft és a német Siemens. A forgalom azonban nem teljesen egyoldalú. India - és nem Japán - a világ második legnagyobb szoftver-exportőre az Egyesült Államok után, évi 600 millió dolláros forgalommal. Polgár ’98 Jörg Haider ellenzéki Szabadságpártjának fő célkitűzése a pártállam lebontása Ausztriában. Ennek érdekében 1995-ben a polgárhoz közelálló mozgalmat indít, amelynek neve - Bürger ’98 (Polgár ’98) - utal a négy év múlva esedékes választásokra. Jörg Haider elképzelése szerint a mostani Második Köztársaság helyébe a Harmadiknak kell lépnie, olyan szabad jogállamnak, nyitott demokráciának, amely a mai hierarchikus államot váltja fel. Január 1-től ezzel a címkével futnak a nehézjárművek a német autópályákon. A címke ára az érvényességi időtől és a tengelyszámtól függően 11,5 márka fölött kezdődik egy napra és 2402 márka egy egész évre. EU-pénz Lengyelországnak Az Európai Unió 275 millió ECU-t (333 millió dollárt) ad Lengyelországnak az infrastruktúra fejlesztéséhez a nyugati illetve északi határain. A Reuter brit hírügynökség egy varsói illetékest idézett, aki elmondta: az EU-pénzt kizárólag új határátkelők, utak és hidak valamint távközlési létesítmények építésére lehet felhasználni 1995 és 1999 között. Csődjelentések az orosz hadseregről MUBARAK Gyanús akciók külföldről Hoszni Mubarak egyiptomi elnök óva intette az Öböl menti monarchiákat attól, hogy folytassák „gyanús egyiptomi akciók pénzelését”. Az államfő az Asz-Sziásza című kuvaiti napilapnak nyilatkozva az iszlám szélsőségesek külföldi támogatására utalt, akiket „kívülről jövő tervek végrehajtásával megbízott zsoldosoknak” nevezett. Mubarak tavaly kuvaiti iszlám aktivistákat azzal vádolt meg, hogy egyiptomi szélsőségeseknek nyújtanak anyagi segítséget. Akkor felszólította a kuvaiti kormányt, hogy tegyen lépéseket e tevékenység beszüntetésére - emlékeztetett az AFP. Oroszország két millió katonát tart fegyverben, ám a hadrafoghatóságot illetően egyre komolyabb kétségek merülnek fel. A szovjet hadsereg egykori harcosából mára - a megfogalmazás a védelmi minisztérium szakértőjétől származik - „kövér, lusta és gyáva” katona lett. Maga Pavel Gracsov védelmi miniszter fakadt ki nemrég szitkozódva, amikor „dilettáns” páncélosai egy támadás során csődöt mondtak. Pedig igazán könnyű dolguk lett volna: a szemben álló csecsen ellenfelet a KGB utódszervezete által beszervezett katonatisztek irányították, akik az oroszok kezére játszottak. A Szivodnya című napilap azt is megszellőztette, hogy az előrenyomuló motorizált tüzérségi egységek állománya az előírásokhoz képest csak ötven százalékos, ráadásul olyan csapatoknak kellene összehangolt műveleteket végrehajtaniuk, amelyek sohasem gyakorlatoztak együtt, mellékesen egyiküknek sincs semmilyen harci tapasztalata. Az angol felderítés szerint a katonai behívásnak csak az érintettek fele tesz eleget, és az alkalmassági vizsgálaton évről évre mind többen akadnak fenn. Hetente több mint száz katona dezertál, és öten halnak meg nem harci cselekmények következtében. A brit titkosszolgálat jelentése szerint az orosz tisztek 34 százaléka nem látja értelmét annak, hogy a katonaságnál szolgál. Egy német alapítványi felmérés pedig úgy tudja: a tisztek 56 százaléka nem helyesli, hogy fegyveresen harcoljanak az Örosz Föderációhoz tartozó autonóm köztársaságok szeparatista mozgalmaival szemben. Az pedig már csak ráadás, hogy az orosz hadseregen belüli közvélemény-kutatásból kiderült: az orosz tisztikarnak alig 25 százaléka bízik Gracsovban, s még ennél is kevesebb, 17 százalék a főparancsnokban, Borisz Jelcinben. így az sem igazán meglepő, hogy a mindmáig a moszkvai védelmi minisztérium szócsövének számító, egykor ugyancsak legendás Krasznaja Zvezda című lap „elnyomoro- dott hadnak” nevezi a sereget, amely „bármilyen kalandban összeroppanhat”. Toronyi Attila Berlusconi után kutat az agy Amikor a minap visszavonult az itáliai „Tiszta Kezek” kulcsfigurája, Antonio di Pietro milánói főügyész, sokan azt hitték, hogy nem folytatódik majd igazán a korrupcióellenes küzdelem. De a gyanúsítottak széles köre, köztük Silvio Berlusconi kormányfő, akinek Finivest nevű vállalatbirodalmát adócsalással, vámvisszaélésekkel, valamint kenőpénzek osztogatásával vádolják, mégsem lélegezhet fel. Méltó utód került a To- nino-nak becézett ügyész örökébe, olyasvalaki, akivel eddig valóságos „sziámi ikerpárt” alkottak. Ha Di Pietro volt a végrehajtó Kéz, Piercamillo Davi- got az Agynak nevezték. A sajtó gyakran nevezte a korábbi főügyészt, rendőri múltját is felelevenítve Vadászkutyának, míg mostani utódát a Teoretikusnak, akinek Berlusconi - a kormányfő nyilván tudta miért - felajánlotta az igazságügyi tárcát, de ő köszönettel visszautasította a bársonyszéket. Inkább beköltözött a milánói főügyészség híres 275-ös szobájába, Di Pietro eddigi irodájába. Davigo jobbkeze az a Ghe- rardo Colombo, aki tizenhárom évvel ezelőtt felfedte a P 2-es páholy titkos taglistáját, annak a kiterjedt szervezkedésnek a részeseit, akik a maguk képére akarták átformálni Itáliát. Co- lombora jutott most az a nem könnyű feladat, hogy vezesse Berlusconi kihallgatását is . .. A cárok kincse Rekordszámú érdeklődőt vonzott az idén Speyerben a Pfalz tartományi Történeti Múzeumba „A Romanov cárok kincse - mesterművek a szentpétervári Ermitázsból” című kiállítás. A 405 ezer látogatóból 316 ezren nézték meg az utolsó orosz cári dinasztia kincseit. A dpa szerint Speyerben közölték, hogy ezzel a múzeum az első helyen végzett a Németországban megrendezett időszakos kiállítások látogatottságát tekintve. Az intézménynek 1993-ban jóval kevesebb, 260 ezer látogatója volt. Költözködés A német szövetségi kormány és a parlament 1998 és 2000 között költözik át Bonnból Berlinbe - közölte Klaus Töpfer építésügyi miniszter. Elmondta, hogy erre a határidőre feltétlenül be kell fejezni Berlinben a Reichstag épületének már elkezdett újjáépítését, és 1995-ben megkezdődik az új kancellári hivatal felépítése is. Az épületegyüttes tervezésére kiírt pályázat zsűrije két pályamunkát is első helyre sorolt, így egy-két hónapon belül Helmut Kohl kancellár eldönti, hogy melyik terv valósuljon meg. SZUBJEKTÍV „KRÉTA-RAJZ” (3.) Más mentalitás A krétai ember metakommunikációja és egész testnyelve eltér a nálunk megszokottól. Most nemcsak a sokat emlegetett széles gesztusokra, harsány hangokra, hagyományosan kedves, vendégszerető alapbeállítódásra gondolok. Nálunk idegen emberek érintkezésében Íratlan alapelv a „nem érinteni”. A görögök lépten-nyomon megérintik egymást. Ha az utcán rossz helyen állunk meg bámészkodni, átölelnek és gyengéden, de határozottan félretolnak. A vendéglős leül mellém és átöleli a vállam miközben a rendelést felveszi; majd jártában-keltében barátságosan hátbavereget. Ha valaki megáll beszélni velünk, szinte automatikusan megfogja az ember karját vagy vállát. Náluk ez a természetes, felesleges lenne zokon venni. A fiatalabbaknál visszafogottabb viselkedést tapasztalunk, úgy látszik, az ő neveltetésük a mi szempontunkból már európaibb. A kommunikáció természetes közege az angol. Mindenki beszéli úgy, mint a mi balatoni vendéglőseink a németet. Értékelik ugyanakkor, ha az ember pusztán útikönyv alapján, amolyan „káli nikta” szinten megpróbál anyanyelvükön kommunikálni. Áz idősebb generáció tagjaival franciául és németül lehet megtalálni a közös kódot, annak idején ők még ezt tanulták. Kedves emlékünk, hogy amikor Chaniában eltévedtünk, és egy öreg halárustól az autóbusz-pályaudvar holléte felől érdeklődtünk, angolul szólt. Mindenesetre az autóbuszállomást az útmutatás alapján megtaláltuk. Találkoztunk persze az átlagtól eltérő mentalitással is. A vendéglősök, üzlettulajdonosok, utazási irodások és autó- kölcsönzők kötelező mosolygós előzékenysége után Görögország másik arcát mutatja azok viselkedése, akik közvetlen módon nem érdekeltek a turizmusban. Az autóbusz-pályaudvaron az „információ” feliratú táblánál kövér, szakállas úriember telefonál (állandóan telefonálnak, ilyet még nem láttam, minden újságárusnál, boltosnál régi, zöld, tárcsás telefonok vannak előkészítve, amelyeken gyakorlatilag folyamatosan beszélnek, egyik kezükkel tartják a telefont, a másikkal kiszolgálnak) körülötte cseverésző vidám társaság. Felvilágosítást kérő udvarias, kínos angolsága gal megfogalmazott kérdésünkre rövid, ingerült vakkan- tással válaszol, egy pillanatra félbe nem szakítva a telefonálást. Hiába, más a fix fizetésű alkalmazott és a saját zsebre dolgozó üzletember. Nem tudtuk, hogy egész Krétán nem váltják át a fémpénzt. Volt néhány 5 márkásunk, szerettük volna átváltani: mintegy 750 drachmát érhetett darabja. „Creta-bank”. Közöljük: szeretnénk beváltani. Mosoly, felhúzott szemöldök,: „Papírpénzt szívesen váltunk, mindenféle valutát”. A nem szó pem hangzik el, beletelik néhány percbe amíg felfogjuk, itt ugyan nem váltjuk be a pénzünket. Egyébként pénztechnikai okokból talán még érthető is, ám hogy a repülőtér vámmentes devizaboltjában, ahol maguk is fémpénzben fizetik a visszajárót, miért ódzkodnak az elfogadásától, arra már nem találtunk észszerű magyarázatot. Különböző embertípusokat figyelhetünk meg. Az egyik a „klasszikusan görög, no nem úgy, ahogy az antik szobrokon: középmagas vagy alacsony termet, korán pocakosodik és kopaszodik, bőre sötét, arckaraktere széles, csontos. A nők általában alacsonyak, szépar- cúak és nagyon fiatalon moletté válnak. A másik, az isztambuli bazárban jól ismert törökös alkat, magasabb, vékonyabb, sötétbőrű, általában bajszos, szintén korán kopaszodó karakter. Láttunk cigányokat (itt is), és egy egészen különleges típust, amire nagyon kíváncsiak voltunk: az égető nap ellenére aránylag világos bőrű, fakón szőke, magas, karcsú, átlag 190 körüli, büszke, határozott tar- tású, méltóságteljes viselkedésű embereket. Ők nem svédek, hanem igazi krétaiak, az őslakosság kevésszámú mai leszármazottai. Létezik a szigeten egy falu - Chora Szfakion -, ahol csak ilyen emberek élnek. Ezt a falut a történelem folyamán soha senki nem tudta elfoglalni . .. Nem messze szálláshelyünktől, elegáns, „coffee-bar” működik, ami a mi fogalmaink szerint egy süteményesbolt, egy presszó és egy Mac Donald’s keveréke. A felszolgáló ikerpár ilyen magas, szőke, környezetétől teljesen elütő fiatalember; hiányzik a vállveregetős kedvesség, elegánsan, méltósággal szolgálnak fel. A társaság fogadásokat köt: svéd vendégmunkás (sic), egykori normán hódítók ittmaradt kései leszármazottai, vagy ... valódi krétaiak. Udvarias kérdésünkre, hogy hova valósiak, egy szemvillan- tásnyi csodálkozás után a válasz: Chora Szfakionba. Eltekintve egyébként a szimpatikus eredeti ljrétai ikerpártól, a munka a maga lassú ritmusában csordogál itt a nagy szigeten. Nem kell azonban csodálkozni rajta: 40 fokban senkinek sincs kedve ugrálni. A siesta időt ajánlatos betartani, 12 és 3 óra között égési sérüléseket okoz a nap az ehhez nem szokott bőrnek. Bebesi György * * k <
